Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-05 / 103. szám

1980. május 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ELHUNYT I0SZIP BROZ TITO Valóságok, „utópiák” Beszélgetés Szabó Bélával, a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet termelési elnökhelyettesével ■ FELTŰNT, hogy az ösz- szes eddigi találkozásaink alkalmával az ön órája mindig pontosan egy per­cet sietett. Számomra ez kicsit jelképes: az ember, aki mindig a jövőben él­— Én is —■ bár nem ilyen összefüggésben — gondoltam már erre: de a jövőben élni a vezető számára — szerin­tem kötelesség. Pár éve, 1977- ben 18 ezer sertésünk volt; én javasoltam, tűzzük ki cé­lul az ötvenezres állomány öt-hat éven belüli megvaló­sítását. Még a „fiúk”, a leg­közelebbi kollégáim között is akadt, aki a zavar nyo­mait kereste a szememben. Tavalyra — minden beruhá­zás nélkül — harmincezres állományunk volt- Kutató- intézetben már 126 mázsás kukoricatermést is produkál­tak — mindaddig nem nyu­godhatunk, amíg az éltelje­sítménytől elmaradásunk van. Azokat a táblákat, ahol például búzából csak(!) 50 mázsa termett, hozzá kell igazítani a 75 mázsás felté­teleihez; a 75 mázsást pe­dig a világszínvonalhoz. Csak így lehet lépegetni előre! Számunkra nem az a mérce, hogy a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet 5 e2er 100 literes tehenenkénti tej- hozama 600 literrel nagyobb, mint a megyében második gazdaságé. Az USA-ban lé­tezik nyolcvanezerf!) tehén­ből álló telep, ahol az üzem átlaga a 8 ezer liter fölött van, Az embereken múlik ez: szaktudóson, erkölcsi erőn. a vezetők dolga, hogy ezek a célok közvetlenül az emberért legyenek. Nem úgy, hogy annyit fizetünk néki; ha a szomszéd kéteme­letes házat épít. akkor ő négyszinteset húzzon fel, to­ronnyal! (Ráadásul ezeket a tökéletesen felesleges erőfe­szítéseket még az állam hi­tellel is támogatja.) Embert próbáló, sikerélményt adó programokat adni a paraszt­ságnak: az a valami. H DE olyan célokat kitűz­ni, amelyeket még másutt nem értek el, mégiscsak kockázatos? — Mi a kockázat? Hogy minden cél egyszerre ne jöj­jön be, az lehetetlen; a csőd valószínűsége szinte nulla egy ekkora gazdaságban. Olyan célokat pedig, amelyek ele­ve megvalósíthatatlanok, nem tűzünk ki. Az igaz per­sze, hogy az eredményekhez minden szükséges feltétel maximumát egyszerre kell biztosítani, a mi gazdálko­dási szintünkön már a fe­lületesség is nagy bűn! Ha nálunk a szántáskor az út mellett csak fél méter is el­marad — visszaküldik a traktorost. _—Az egyetlen dolog, ami­től én félek: a középszerű­ség kockázata. Szörnyű ér­zés lehet átlagnak lenni! Várni, hogy maid döntenek helyettünk! I SOK a hadakozás? — A gazdaságon belül nem: én inkább együttgon­dolkodásnak nevezném- Az ember ugyanis sokkal in­kább a magáénak érzi, amit kritikusan, vitában fogad el. Például: a teljesítménybér helyett tavaly alapbérezésre tértünk át — így a „harco­sok” a kedvezőtlen időjá­rástól függetlenül bérük egy részére állandóan számít­hatnak. Az OTP-részleték, adók miatt kellett ez. Az ágazatok nyereségükhöz kö­tötten részesednek, a mű­helyben dolgozó bérét az általuk karbantartott gépek teljesítménye szerint fizet­jük. Ez így egyszerű, de há­Korszerüsítették a fogadó! A Jász-Nagykun Vendéglá­tó Vállalat húszszemélyes ti­szafüredi fogadójában az el­múlt hetekben belső átalakí­tást, korszerűsítést végeztek. Üj szobákat, raktárt, a dol­gozók részére szociális helyi­séget és kirendeltségi iro­dát alakítottak ki. romszor tárgyalta meg a kol­lektíva, amíg formálódott- Minden bérrel összefüggő vi­tán ott voltam: bennem is levezetődik a feszültség, ha azonnal válaszolhatok. Szá­momra a legszebb érzés, amikor ilyen kritikus hely­zetben lecsend.esül a hall­gatóság, és a levegőben, a csendből érezni az emberek alkotni akarását, annak a gondolkodásnak az erőfeszí­téseit, hogy hol lehet kont­rázni — egy ilyen helyzet­ből úgy felállni, hogy egyet­értünk, valami csodálatos dolog. Ez az én sportom: ahogy a „pankrációk” során formálódik a kollektíva kö­zös véleménye. És a tagok­tól csak a vita utón válók is­mét különbözővé, amikor a mi döntésünk az én nevem alatt, az én felelősségemre megy tovább. Vagy a mező­túri főiskolán, ahol címze­tes főiskolai tanárként szok­tam ankétokat tartani a hall­gatóknak. Kötöttségektől mentesen, érdek nélkül vi­táznak: néha szinte szikrá­zik a levegő! | ÖTVENKÉT éves. Élete több mint egyharmadát a tiszaföldvári Leninben dol­gozta végig. Ez a termelő- szövetkezet, gondolom, élet­művének fontos fejezete? — Feltétlenül. Bár a bán­halmai, majd a Hortobágyi Állami Gazdaságban még fegyencekkel is dolgoztunk, amikor én idekerültem, ne­kem is elképesztő állapotok uralkodtak. Az istálló hom­lokzatát például összevarrt zsákok pótolták. Először ren­det kellett csinálni- .Reggel háromtól este tizenegyig tal­pon voltunk: a kisüzemi esz­közökkel nagyüzemi gazdál­kodást csinálni nem volt könnyű. Vadorzónak meg szörnyetegnek neveztek — aztán, aki maradt, az hozzá­szokott a fegyelemhez, - a rendhez, és ma már ők is elborzadnának, ha vissza ké­ne lépni tizenkilenc évet. Dolgozni akaró, kemény, precíz — de kevés emberrel előbbre lehet jutni, mint sok trehánnyal. Az ő mun­kájúik is benne volt, hogy a búza mélyművelés nélküli termesztéséről sikerrel dok­torálhattam, és hogy ma mar az egész országban csák tárcsáznak a vetés alá — rengeteg energiát takarít­va meg ezzel. — Az Állami Díjat is ezért kaiptuk — és én egy kicsit meglepődtem, mert egyálta­lán nem azért hajtottam ma­gam, hogy kitüntessenek, meg nem is azért a harminc­ezer forintért, ami hármun­kéból rám esett- Ma, a két egyesülés után a fizetésem változatlanul nyolcezer fo­rint, a munkaidőm napi ti­zennégy óra. | MONDJA el teljesen szabadon, felelősség nélkül a mezőgazdaságról a saját utópiáit! — Famtáziadús embernek tartanak, az igaz: sokszor mosolyogtak már. meg le- gyintgettek. amikor mond­tam valamit. Most mégis a reális utópiáknál szeretnék maradni. Az első, amiben na­gyon bízom: hogy jelentősen megváltozik a hangulat. Nem lehet véletlen, hogy az or­szág felelős vezetői, egymás utáni felszólalásaikban mind­mind hangsúlyozták, hogy eredményt csak a becsületes munka hozhat. Ha a fegyel­mezett munka végre vissza­nyeri becsületét, az egy vég­telenül jó hátteret jelent ne­künk. Hogy az a vezető, aki öt perc alatt dönthet akár kétmillió forint sorsáról, a saját lelkiismerete, és a kö­Magyar és lengyel termé­szettudósok közösen tanul­mányozzák a kiskunsági nemzeti park növény- és ál­latvilágát. Simon Tibor, az ELTE növényrendszertani és ökológiai tanszékének veze­tője elmondotta az MTI tu­dományos munkatársának. zösség érdeke szerint dönt­hessen egy-egy ember ügyé­ben is. Kétmillió: az egy em­ber egész életének munkabé­re. tehát egy emberi sors anyagi megfelelője! Nem győzöm hangsúlyozni a han­gulati tényezők fontosságát! Mi megtettük azon az emlé­kezetes esős aratáson, hogy összehívtuk a hetek óta tehe­tetlenül dühöngő száznegy­ven embert. Pedig —• azon kívül, hogy emberek, esik az eső. nem tudunk dolgozni. — az égvilágon semmit nem tudtunk nekik mondani. Mé­gis. érezhetően csökkent ben­nük. bennünk a feszültség — kijött a gőz. És a közhangu­lat egyetlen ember szándé­kait nagyon behatárolja! — A gazdálkodásban még óriási távlatokat látok. Sze­rintem a közeljövő zenéje, hogy a 30 százaléknyi tarta­lékot rejtő steril állattartás megvalósítható legyen. Egyes tenyészállatoknál már ma is császármetszéssel hozzák a világra az utódokat, és csí­ramentesen tartják — így a szervezetnek kevés energiá­ja fogy ^1 a kórokozók elleni védekezésre. A spermaban­kok elterjedése száműzi a te­nyésztésből a csak szükség­ből tartott gyengébb bikák jó részét. Az utóbbi idők leg­nagyobb magyar politikai eredménye, a háztáji gazdál­kodás. amely ma már példa a román. a csehszlovák, a lengyel mezőgazdaság vezetői számára is. további fellendü­lés előtt áll. Kialakul az ön­ellátó kisüzem, és az expor­táló nagyüzem legkedvezőbb munkamegosztása. Iparszerű rendszerben tarthatjuk majd a kecskét, amelynek TBC- mentes. 8—9 százalék zsírtar­talmú teje ideális gyermek­tej. A növénytermesztésben még inkább háttérbe szorul majd az öntözéssel az időjá­rás szerepe. Kialakul az a műszaki háttér, amely bizto­sítani tudja a 65 mázsás bú­zához. 700 mázsás répához, a 126 mázsás kukoricához, hogy a vetőmag adott időpil­lanatban. milliméterre pon­tos távolságra és mélységbe kerüljön a földbe. Nem lesz szükség a széndioxiddal tar­tósított kukorica szárítására sem — és még rengeteg ilyen kész csoda vár már bennün­ket a tudományos kutatók műhelyeiben. — A mi községünkben úgy négyszáz pecás él — és van egy 70 hektáros laposunk, amely alig terem. Ott egy horgásztavat akarunk építeni. Közel lesz a hévizes fürdő­höz — amit még befedünk majd. Az Országos Műemlé­ki Felügyelőség már engedé­lyezte, hogy felújítsuk a kas­télyt. — állandó mezőgazda- sági kiállítás lesz ott — a vadkacsanevelés és a tízez­res fácánállomány egy va­dásztaié ágazat lehetőségeit teremti meg. A gyógyvízpa­lackozó is reális cél, a tó vi­ze meg másodlagosan a lege­lőt is öntözheti — szóval ez egy komplett kiss Eldorádó lesz az intenzív munkából kikapcsolódni vágyó ember­nek. Az otthonülőknek, a kismamáiknak is tartogatunk valamit: háncs ülőgarnitú­rák exportját biztosítja majd a bedolgozói rendszer. Esti beszélgetések, tévézés közben elkészülget a támla — és még pénz is van belőle. Aki a ha­sát szereti, annak is egy jó hír: Szolnokon, a Kolozsvári híd után birkacsárdát, autó­mosót építünk — az utazó ehet egy jót. közben felfris­sül a kocsija is — mellette még birkabőrt is vehet, aki­nek kell. Hát ezek a mi utó­piáink. Kőhidi Imre — A tanszék a kiskunsági nemzeti parkban az ott fo­lyó kutató munka rendsze­rességének biztosítására ku­tatóbázist létesít. A tudósok így a helyszínen rendszeresen figyelemmel kísérhetik az éghajlati és talajviszonyokat, valamint a növényzet fejlő­dését. Joszip Broz — aki később vette fel a Tito nevet — 1892. május 25.-én született a hor­vátországi Kumrovec falu­ban, szegényparaszti család­ban. Elemi iskoláit szülőhe­lyén végezte. 1907-től 1910-ig Sisakon lakatosmesterséget tanult. 1910-ben a horvátor­szági és szlavóniai Szociálde­mokrata Párt tagja lett. 1911- töl három éven át élőbb Zárgrábban, majd Csehor­szág. Ausztria-Magyarország és Németország nagy gép­gyáraiban dolgozott, s került kapcsolatba a munkásság har­cával. Az első világháború kitörése után háborúelleJKS propoganda terjesztése miatt letartóztatták és bebörtönöz­ték. Szabadulását követően az orosz frontra került, ahol megsebesült és orosz fogság­ba esett. 1917-ben megszökött a fogolytáborból és bekap­csolódott az 1917 júliusi pé- tervári munkás-megmozdu­lásokba. Később az omszki internacionalisták soraiban fegyverrel harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelméért. 1920-ban hazatért és Zág­rábban belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba. 1927-től a Fémmunkás Szakszervezet zágrábi területi bizottságá­nak titkáraként tevékenyke­dett. Forradalmi nézetei és tevékenysége miatt többször elbocsátották, le is tartóztat­ták és börtönbüntetésre ítél­ték. 1928-ban kommunista propaganda vádjával ötévi szigorított börtönt szabtak ki rá. Kiszabadulása után föl­vette a Tito nevet és illegali­tásba vonult. A Jugoszláv Kommunista Párt horvátor­szági területi bizottságának tagjaként részt vett a JKP Központi Bizottságának munkájában; 1934-ben bevá­lasztották a párt politikai bizottságába. A jugoszláv küldöttség tag­jaként 1935-ben Moszkvában A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság Elnök­sége Lazar Kolisevszki alel- nök elnökletével vasárnap este Belgrádban ülést tartott. Az ülés egyhangú határo­zattal megállapította, hogy az alkotmány 328. cikkelye ér­telmében Joszip Broz Tito halála következtében Lazar Kolisevszki alelnök ezennel átvette a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság államfői tisztét. Az Államelnökség alelnö- kévé egyhangúlag Cvijetin Mijatovicsot, az Elnökség tagját, a Bosznia-Hercegovi- nai Köztársaság képviselőjét választották meg. részt vett a KOMINTERN VII. kongresszusán, s tagja lett a KOMINTERN balkáni titkárságának. Egy évvel ké­sőbb a JKP Központi Bizott­sága szervezőtitkárává vá­lasztották, s pártja döntésére hazatért Moszkvából. 1937- ben megválasztották a Ju­goszláv Kommunista Párt fő­titkárává. Vezetése alatt, 1941. július 4-én fogadta el a párt azt a határozatot, hogy a megszállók és a hazaárulók ellen fegyveres harcot kell kezdeni. A második világháború idején Tito a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg és a partizánalakulatok főparancsnoka. Ebben a tisztségében elévülhetetlen érdemeket szerzett Jugoszlá­via népeinek a fasiszta meg­szállók ellen vívott önfelál­dozó harcában, az ország fel­szabadításában, majd később — a felszabadító harc ered­ményeire támaszkodva — a soknemzetiségű szocialista ál­lam megteremtésében. Miként a fegyveres harc­ban, a háború utáni időszak szocialista építőmunkájában is kiemelkedő szerepet ját­szott. 1953-ig a kormány el­nöke és honvédelmi minisz­ter, 1966-ig pedig a JKP, il­Lazar Kolisevszki 1914-ben Sveti Nikolen (Makedónia) született. 1935 óta a JKP tagja. A kragujevaci fegy­vergyárban (a mostani autó­gyár elődjében) fémipari szakmunkásként dolgozott, s az illegalitásban először a gyári, majd a városi pártbizottság titkáraként te­vékenykedett. 1941-ben a JKP Központi Bizottsága megválasztotta a Makedón tartományi PB titkárává. A második világháború kitöré­sétől a makedónjai partizán­osztagok vezetője lett. 1941 novemberében azonban a bolgár fasiszta rendőrség el­fogta és halálra ítélték. Az ítéletet később életfogytig­letve a JKSZ Központi Bi­zottságának főtitkára. 1966- ban a KB elnökévé, az 1969. évi IX. kongresszuson pedig a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökévé vá­lasztották meg. 1945-től be­töltötte a fegyveres erők fő- parancsnokának, 1953-tól pe­dig Jugoszlávia államelnöké­nek (köztársasági elnökének) a tisztségét; utóbbi posztra öt alkalommal újraválasztot­ták. 1974-ben Tito Jugoszlá­via örökös elnöke lett. Joszip Broz Tito fáradha­tatlan tevékenységét több magas kitüntetés is méltá­nyolta: legutóbb 1977-ben nyolcvanötödik születésnapja alkalmából tüntették ki ha­zájában a nép hőse érdem­renddel. Ugyanebből az alka­lomból e. Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa az Októberi Forradalom érdemrendet adományozta Tito elnöknek, a Szovjetunió nagy barátjá­nak, a kimagasló internacio­nalistának. Tito egész életét a munkás­mozgatom, a proletár for­radalom eszméinek szol­gálata töltötte be, a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom kiemel­kedő egyéniségeként ír­ta be nevét korszakunk tör­ténetébe. Az antiimperialis- ta harc élvonalában küzdve, az el nem kötelezett orszá­gok mozgalmának egyik megalapítójaként és vezér- egyéniségeként. óriási nem­zetközi tekintélyét minden­kor a békés egymás mellett élés alapelveinek érvényesí­téséért vetette latba. Azt val­lotta. hogy Jugoszláviának szocialista úton. soknemzeti­ségű egységes államként kell előrehaladnia, nemzetközileg az el nem kötelezett orszá­gok mozgalmának tagjaként, s hogy feilesztenie kell a párt- és államközi kapcsola­tokat a szocialista országok­kal. lani börtönre változtatták. A börtönből csak a fasizmus összeomlása után szabadult ki, s nyomban átvette a Ma­kedón KP KB titkári tisztét, s ezt a tisztséget viselte egé­szen 1963-ig, amikor négy évre megválasztották a Ju­goszláv Dolgozók Szocialis­ta Szövetsége országos vá­lasztmánya elnökévé. 1967- től a föderáció tanácsának tagja. A Makedón Köztár­saság képviselőjeként 1972- ben, 1974-ben és 1979-ben az Államelnökség tagjává vá­lasztották. Egy éves meg­bízatással, 1980. május 15-ig, az Államelnökség alelnöki tisztét töltötte volna be. (MTI) Nemzeti parkjainkat tanulmányozzák D JKSZ és az Államelnökség felhívása A JKSZ Központi Bizottságának Elnök­sége valamint a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság Államelnöksége va­sárnap este gyászfelhívásban tudatta az ország munkásosztályával, a dolgozó nép­pel, az állampolgárokkal, a nemzetekkel és nemzetiségekkel, hogy Tito elnök el­hunyt. A gyászfelhívás méltatja Titot, aki egész életében harcolt a munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekeiért és történelmi cél­jaiért, a jugoszláv nemzetek és nemzeti­ségek legnemesebb eszméiért és törek­véseiért, A gyászjelentés hangsúlyozza, hogy Tito hat évtizeden át erősítette a jugoszláv kommunisták sorait és az utób­bi négy évtizedben a párt legmagasabb tisztségét viselte. A gyászfelhívás mélységes elismeréssel adózik az elhunyt elnöknek azért, hogy a szocialista Jugoszlávia élén állva nagy mértékben hozzájárult az ország tekin­télyének növeléséhez. A gyászfelhívás hangsúlyozza, hogy Tito elnök forradalmi munkássága örökre ré­sze lesz a jugoszláv nemzetek és nemze­tiségek, valamint az egész szabadságsze­rető emberiség történelmének. Emlékeztet arra is, hogy Titonak sike­rült újjászervezni, megerősíteni és moz­gósítani egy kis létszámú pártot az elő­retörő fasizmussal szemben, bizonyítva, hogy csak olyan párt képes harcot vívni a szocialista eszmékért, amely mélyen gyökeredzik a tömegekben és azzal együtt küzd. A gyászjelentés különösen Titónak azt az érdemét hangsúlyozza, hogy állha­tatosan irányította az antifasiszta küz­delmet a túlerőben levő ellenség ellen. A gyászjelentés emlékeztet arra. hogy ami­kor egész Európát megszállva a fasizmus a hatalma teljében volt. a Tito vezette nemzeti felszabadító hadsereg egy szabad területet teremtett az elnyomott Európa szívében. A gyászfelhívás hangsúlyozza: a jelen és jövő nemzedékei nem fogják elfelej­teni. hogy a jugoszláv nemzetek és nem­zetiségek testvérisége és egysége ..a jugo­szláv forradalom is Tito által vállalt kö­telezettség”. Tito mindenkor hangoztatta, hogy az egység megőrzése és megszilárdítása, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ságnak, mint az egyenjogú népek és nem­zetiségek közösségének kiépítése létérdek. Tántoríthatatlanul harcolt a nacionaliz­mus és a sovinizmus, egyik nemzetnek a másik nemzet feletti uralma és hegemó­niája ellen. Tito elnök a hadsereg legfelsőbb pa­rancsnoka és megteremtője. Tito hitt a munkásosztály és a dolgozók alkotó erejé­ben. Meg volt győződve, hogy a szocializ­musnak a dolgozó ember szolgálatában kell állnia és hogy a muríkásosztály álla­mában magának a munkásosztálynak kell döntő szerepet betöltenie. Tito Jugoszláviájának külpolitikája — mutat rá a felhívás — megfelel a mai vi­lág haladó politikai követelményeinek. Jugoszlávia mindig határozottan lépett fel az imperializmus ellen. Ö volt az el nem kötelezettség politikájának és mozgalmá­nak egyik alapítója, ő volt az, aki külö­nös mértékben járult hozzá a szocialista Jugoszlávia nemzetközi tekintélyének megerősítéséhez. Fáradhatatlan harcosa volt a népek és államok közötti egyen­jogú politikai és gazdasági kapcsolatok kialakításának. Az ő fáradozásainak kö­szönhető, hogy Jugoszlávia baráti kap­csolatot tart fenn és együttműködik a világ minden kontinensének országaival. A gyászfelhívás felszólítja a jelen és a jövő nemzedékeket, hogy Tito szellemé­ben folytassák az ő nagy ügyét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom