Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

1960. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 fKRVRL SB TUDRSSRl ILISTR ORSZÁGÉRT] i'f Nem győzik figyelmeztetni a helybeliek a Tiszaburára betoppanó idegent: „az új iskolát feltétlenül nézze meg!” A három szintes, valóban szép épület — noha már több mint egy éve birtokukba vették a gyerekek — még mindig az újdonság ere­jével hat a tiszaburaiakra. Mondhatni a község büszkesége lett az új nyolctanter­mes iskola. Akárcsak Csépán, ahol az is­kola költöztetésekor — a régi, korszerűt­len épületből a ragyogóan tiszta, szép, tágas újba — ott volt az egész község ap- raja-nagyja. Diákoknak, pedagógusoknak, de a település valamennyi lakójának nagy öröm volt az iskola j,honfoglalása Megyénkben nem volt ritka 'esemény az utóbbi években az iskolaavatás. Szol­nokon 1976-ban adták át a Kereskedelmi éls <Vendéffíátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, 1978-ban a Csanádi körúti vagy, ahogy a köztudat­ban elterjedt „piros iskolát”, tavaly a ki­segítő iskolát, s a már említett csépai és a tiszaburai általános iskolát. Az új ok­tatási intézmények mellett új tantermek­kel — jelentős társadalmi munkával — bővültek a már meglévő iskolák. Az ötödik ötéves tervre 176 általános iskolai tanteremfejlesztést tűztek ki cé­lul megyénkben. A terv túlteljesül, hi­szen az idén az új iskolák — a mezőtúri, a jászkiséri, a kisújszállási, a kunszent­mártoni, a szolnoki Széchenyi lakótelepi oktatási intézmény — átadásával 215 tan­teremmel bővül megyénk iskolahálózata. A kilencvennégy új tanteremmel ötven­egy az iskolabővítésekből hetven pedig átalakításokból s egyéb fejlesztésből szár­mazik. Noha a tervidőszakban 91 tante­rem megszűnt, a tiszta fejlesztés 124, ez is meghaladja az előirányzatot, amely 84 tantermet jelent. Képösszeállításunkban az új oktatási intézményekben jobb tárgyi feltételek kö­zött folyó oktató-nevelő munkáról adtunk ízelítőt. Címképünkön a tiszaburai új is­kola látható. A diákok szívesen töltik szabad idejüket olvasással a szol­noki kisegítő iskola könyvtárában Oroszóra a szolnoki „piros iskola” korszerű nyelvi labo­ratóriumában. A csépai új iskola egyik büszkesége a szép, tágas tor­naterem Kémiaóra a modern termé­szettudományi előadóterem­ben a szolnoki Kereskedel­mi cs Vendéglátóipari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézetben Fotó: Tarpai Zoltán A megyei rádiós hetek után Számvetés, megjegyzésekkel Hívogató Tallózás nyári, szabadtári színházi programokban Űjra a bőség zavarával köszönt ránk a nyár. (Bár így legyen mielőbb.) Annyi ugyanis a különféle, már ha­gyományos kulturális ren­dezvény a környező, és tá­volabbi nagy idegenforgal­mú városokban, hogy válasz­tani kell: mindenhová nem igen jut idő elmenni. Pe­dig a színház, a turizmus kedvelőit Szeged. Gyula és Eger jobbnál jobb ígéretek­kel csalogatja. A szegedi Dóm téren két operát, Verdi Falstaffját és Bizet Carmenját láthatja a közönség, július 20., 25,. 27- én, illetve augusztus 1„ 3. és*- 9-én. Maradjunk még a ze­nés műfajnál: a Piros ka­raván című musical előadá­sa augusztus 8„ 10.. 16. és 20-án lesz, a Magyar Álla­mi Népi Együttes pedig augusztus 15.. 17. és 19-én mutatja be új műsorát. Páskándi Géza Kálmán király című történelmi drá­májának bemutató előadá­sát július 19-én tartjákT és még kétszer, július 26-án és augusztus 2-án kerül a kö­zönség elé. Eger „csábítása” is nagv: a Várromkertben a színház- művészeti főiskola harmad­éve« növendékei egy Szo- phoklész-drámát mutatnak be (június 28-tól). a Líceum udvarán pedig — július 9- től — Száraz György új mű­ve, a Gyilkosok kerül szín­re. Fekete Sándor Lenkei tá­bornok című drámáját a Tömlöcbástyán július 17-től láthatják az érdeklődők, mindhárom drámát Valló Péter rendezi. Az Alföld „oázisában”, Gyulán is gazdag, sokat ígé­rő a nyári színházi műsor. A Caligula helytartója című darabja a várjátékok „cse­megéje” lesz 4-én. Ez az elő­adás július 14-ig marad mű­soron, július 15-én pedig Telki László Kegyencének bemutatóját tartják. Ez utób­bi július 15—18. között majd július 22—26. között kerül bemutatásra. Április elejétől hat héten át — a megyei rádiós hetek keretében — úgyszólván minden nap jelentkezett a rádió Szolnok, mégyéből, il­letve megyei vonatkozású anyagokkal. A rádiós hetek kiegészítéseképp a szokásos­nál többször „járt” a televí­zió is a megyében. A rádió két adóján félszáznál több megyéről szóló műsor hang­zott el — kilencszerte gyak­rabban „jelent meg” a me­gye a rádióban, mint az át­lagos hetekben. A több mint ötven műsor — ha egyetlen monstre rá­dióadásnak tekintjük — tu­lajdonképpen teljes képet adhatott a megyéről, infor­matív értéke szélességében és mélységében is jelentős volt. Bepillanthattak a hall­gatók a megye gazdasági, társadalmi, kulturális, mű­vészeti életébe. S mindez — legalábbis ami a műfajok változatosságát illeti — kel­lőképpen színesen, változato­san történt. Az elhangzott műsorokai egyenként szemügyre vé­ve azonban egyenletlensége- gék is felfedeztünk, külö­nösképp, ha megpróbáltunk közöttük valamiféle drama­turgiai vezérfonalat keres­ni. Talán kissé bizarmak hat, de — érzésem szerint — jobb lett volna, ha a második hét adásaival vette volna kezdetét a „hetek”, ekkor ugyanis érdekes és minőségileg is kimunkált Szolnok megyei orogramok- ra találhatott s hallgató. Hogy felidézzük: ekkor hangzott el a „Szolnok szín­házában” című kitűnően fel­épített beszélgetés és az em­lékezetes „Közkívánatra” adás is. Egyszóval a részle­tekig menő kidolgozottságot hiányoltuk a rádiós hetek nagyszabású sorozatából. Mert a tartószerkezet — né­hány magas színvonalon „megcsinált” műsor — adott volt. Külön szót érdemelnek azok a műsorok, amelyeknek megvalósítását tömeges ér­deklődés kísérte. Az egyenes adásokra, a hyilvánosság be­vonásával készült műsorokra gondolunk elsősorban. A „Sajtókonferencia” időpont­jában — például — a me­gye lakossága egy emberként ült a rádió mellé, vagy , a Szolnok megyei irodalmi műsor nyilvános felvétele­kor jószerével megmozdult — de mindenképpen odafi­gyelt — fél Kunhegyes. A „Csúcsforgalom” szolnoki adása idején egyetlen hatal­mas közlekedésbiztonsági fó­rummá vált a belváros, a Jászberényből sugárzott kí­vánságműsort ugyancsak tö­meges érdeklődés kísérte. Ez a fajta közvetlen kontaktus a hallgatókkal — bocsánat a kifejezésért — érezhetően „feldobta” a riportereket, a műsor készítőit is. A jelen­lét ezekben az esetekben a szokásosnál nagyobb erővel hatott. A rádiós hetek idején — itt és ott járva a megyében — tapasztalhattuk, milyen különleges varázsa van an­nak a ténynek, hogy egy-egy település, intézmény, gazda­sági szerv „megszólal” a rá­dióban. Martfűn — az újon­nan avatott presszóban — leállt a zenekar, amikor megkezdődött Stefka István műsora a cipőgyárról, a Szigligeti Színházban Qs- gyányi Csaba Hollósi Fri­gyessel készített beszélgetését ugyancsak a társulat érdek­lődése kísérte. Feltehetőleg számos magán magnófelvé­tel is őrzi a rádió Szolnok megyei jelenlétét. A rádión keresztül bemu­tatkozott a megye az or­szágnak, sőt talán önmagát is jobban megismerte. A hallgatók mindenképpen él­ményekhez, új, érdekes in­formációkhoz jutottak. Ezért a rádiós hetek végül is si­keresek voltak, elérték cél­jukat. Sz. J. Törökszentmiklósi siker az alkotó emberért pályázaton Felnőttoktatástól a kirándulásokig Az Alkotó emberért me­gyei közművelődési pályáza­ton «zép sikerrel szerepelt a törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó Vállalat. A pá­lyázaton induló negyvenegy üzem között a harmadik he­lyezést érte el. Az ered­ménynek különös rangot ad, hogy a Baromfifeldolgozó Vállalat sok tekintetben „lé­péshátránnyal” indult; dol­gozóinak több mint egyhar- mada nem végezte el az ál­talános iskolát, s az igé- nekhez képest kevés a szakmunkás is. — Érthető tehát, hogy a pályázat kétéves időtartama alatt is a felnőttoktatást te­kintettük egyik legfontosabb feladatunknak — mondja Gulyás Mihály oktatási elő­adó. a művelődési bizottság titkára. Dolgozóinknak min­den lehetőséget biztosítot­tunk a hiányzó iskolai vég­zettség megszerzésére, a to­vábbtanulásra. Munkaidő­kedvezménnyel. jutalmak­kal, órabéremeléssel ösztö­nözzük őket. Az általános iskola 7—8. osztályát üzemi,, kihelyezett tagozaton is el­végezhették, csakúgy, mint a baromfi- és húsfeldolgozó szakmunkásképző tanfolya­mot. Mindezek eredménye­képpen az elmúlt két év so­rán harmincán szereztek ál­talános iskolai végbizonyít­ványt. szakmunkásaink szá­ma pedig huszonegyről öt­venháromra emelkedett. — Mindez nem kis ter­heket ró a vállalatra. — Kétségtelenül így van — helyesel Bakos Mária, a vállalati szakszervezeti bi­zottság titkára. —Ügy érez­zük azonban, hogy köteles­ségünk teljesíteni felnőttok­tatási feladatainkat. Galambos Kálmánná, a Közművelődés a Baromfifeldolgozó Vállalatnál városi könyvtár munkatársa részt vesz a vállalat műve­lődési bizottságának mun­kájában is. — Az, hogy egy vállalat külső szakembereket von be a munkahelyi művelődés irányításába, még nem min­dennapos. — Nagyon is kézenfekvő megoldás pedig — mondja Galambosné. — A Baromfi- feldolgozó Vállalat ebben is úttörő szerepet játszott, mint ahogy a közművelődési és oktatási intézményekkel kialakult kapcsolata is pél­dás. Ügy vélem, helyesen ismerték fel, hogy szakmai előképzettség nélkül a köz- művelődésben sem lehet eredményeket elérni, ezért választottak egy népműve­lőt és egy könyvtárost a művelődési bizottság tagjai közé. — Ennek haszna nyilván sok területen piegmutatko­zik. — Közművelődési és okta­tási tervünk kialakításakor kikérjük a szakemberek vé­leményét. de nemcsak a ter­vezésen, a rendezvények megvalósításán is közösen fáradozunk — mondja Ba­kos Mária. — Szocialista brigádjaink mielőtt megten­nék kulturális vállalásaikat, már ismerik a vállalat és a város kulturális kínálatát. A választás lehetősége kizárja a formalitást; minden bri­gád a kedvére való, érdek­lődésének megfelelő közmű­velődési rendezvényeken ve­het részt. — És részt vesznek? — Az utóbbi években egy­re többen látogatják a kü­lönböző kiállításokat, isme­retterjesztő előadásokat, író­olvasó találkozókat, a vál­lalat és a városi intézmé­nyek közművelődési rendez­vényeit. Sőt a brigádok már önálló kezdeményezésekkel is jelentkeztek, vetélkedő­ket, irodalmi évfordulókhoz kapcsolódó műsorokat ren­deztek — sorolja Gulyás Mi­hály. — A vállalatnál sok a be­járó dolgozó. Nekik milyen művelődési lehetőségeket kí­nálnak? — A vállalati rendezvé­nyek természetesen őket is ugyanúgy várják, mint a helybelieket — mondja Ba­kos Mária. — Kiránduláso­kon, vetélkedőkön velük is találkozhatunk. Nyilvánvaló azonban, hogy a bejárás sok fáradtsággal, idővesztesség- gel jár, a bejáró dolgozókat nehezebb munka után a vál­lalat kapuin belül tartani. Ezért határoztuk el, hogy az utazásra szánt időt is hasznossá tesszük számukra. Remélhetőleg ez év őszén már megvalósul régi dédel­getett tervünk; a munkás­szállító autóbuszokon — magnó segítségével — kü­lönböző művelődési progra­mokról. a dolgozók lakóhe­lyén történő eseményekről, megjelenő könyvekről, hang­lemezekről adunk tájékozta­tást. Úgy tervezzük, hogy a szakszervezeti oktatás anya­gát is ily módon ismertetjük bejáró dolgozóinkkal. T. E. Látogatóban új iskoláinkban

Next

/
Oldalképek
Tartalom