Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-04 / 102. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 4. Tovább fejlődik az alumíniumipar Látkép a gyárról Magyarország jelentős bauxit-vagyonnai rendelkezik. Bányászatának fejlesztésével párhuzamosan fejlődik a timföldgyártás is. A magyar—szovjet alumínium- és timföld-egyezmény keretében az idén háromszázezer torma timföldért százötven- ezer tonna alumíniumot kapunk. Az almásfüzitői Timföldgyár évi háromszázharmincezer tonnával járul hozzá alumíniumiparunk fejlesztéséhez. s a kongresszusi határozatoknak megfelelően felkészültek további növelésére. A kai óinál ó üzemben I „pofozógép” dilemmája Túrkevén 1970-ben, az egykori Hattyú-kaszinó épületében alakult a tömítéseket készítő ARMAFILT üzemegység. A budapesti székhelyű szövetkezet — amikor ott elavult a technológia, — vidékre telepítette a golyóspréseket. Nemrégiben a túrkevei üzemben is megkezdődött a munkaerő lassú elszivárgása. A telep negyvennégy dolgozója már nem volt képes a megrendelések teljesítésére. Amikor a technológia Túrkevén is elavult, a tömítőgyűrűk gyártását a városból egy kis faluba, a kőtelki Ady Termelőszövetkezet melléküzemágába telepítették. Az ősrégi golyósprések — amelyeket a munkások találóan „pofozógép”-nek kereszteltek el — most. tíz év után, ismét új helyen bukkannak fel. Aki nem fejleszt, visszafejtesz! A túrkevei üzemegység produktuma csak töredéke az ARMAFILT termelésének. A szövetkezet — neve is onnan való — armatúrákat és szűrőket, — filtereket — készít. Tavaly 412 millió forintos termelési. értéket 60 milliós nyereséggel produkált. Ehhez képest a túrkevei üzemegység 12 millió forintnyi termelési értéke, egymilliós nyeresége bizony elenyésző. Pedig a túrkeviekre egyszer már majdnem rámo- solygott a szerencse! Amikor 1974-ben egy — évi 1,5 millió dolláros; exportüzletet kötött az ARMAFILT. Szenny- fogók. bűzelzárók gyártására tervezték a telep fejlesztését. A 40—50 millió forintos beruházáshoz százhúsz új munkás felvételére lett volna szükség, és a „beékelődött”, szűk telep melletti 800 négyzetméteres telek kisajátítása is elkerülhetetlenné vált. A tanács akkor nem vállalta e kettős feladatot: jellemző, hogy a szövetkezet a tulajdonossal — egyre növekvő árakon — három adás-vételi szerződést is kötött! Az ARMAFILT lépés- kényszerbe került, így a beruházást végül Türjén — áz ország nyugati határszélén — valósították meg. Ezzel a túrkevei telep növekedése végképp megrekedt. Nem mondhatjuk, hogy a szövetkezet hibájából! Hiszen az 1970-ben 500 ezer forintért vásárolt, romos, vizes épület felújítására, az úthálózatra, az öltözőépületre és a géptelepítésekre azóta sokat áldoztak: a telep értéke ma négymillió forint körül van. És az sem állítható, hogy a tanács hibázott volna, amikor nem vállalkozott százhúsz munkás előteremtésére — hiszen Túrkevén gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság. Mi vezetett tehát a mai helyzethez, amelyben a telep léte is bizonytalan? A választ ismét a „pofozógépek” körül kell keresnünk. Pénz, pénz A „pofozógép” tíz évvel ezelőtt az ipart jelentette a munkáért a szó szoros értelmében síró túrkevei asz- szonyoknak. A meleg munkahelyet, a biztos keresetet hozta — akkor. Am tíz év nagy idő: Túrkevén most már virágzik a háztáji gazdálkodás, az éves bérszínvonal 33—43 ezer forint között ingadozik, és a sorból bizony kilóg az ARMAFILT - telep a maga 29 ezer 300 forintjával. Amellett — szép öltöző ide vagy oda — a munka, a „technológia” azonos ma is a régivel. Ezen csak automatákkal tudnak változtatni. A telep munkájának automatizálása ötmilliós beruházást igényel, ami egymilliós évi nyereség mellett csak öt év alatt térülne meg. Érthető tehát a húzódozás, — és a szövetkezeti vezetés azon álláspontja, hogy ha lesz is fejlesztés, az csak több évre elosztva valósítható meg. Döntő lépések előtt Ezek után kérdés, hogy ha ezt a gyártást bővíteni munkaerőgondok miatt nem lehet, korszerűsíteni nem érdemes, akkor miért kell vele foglalkozni egyáltalán? (Cseppben a tenger: egy példa a termékszerkezetváltás országos gondjaira!) Hiszen a hasonló célú NDK és csehszlovák tömítések klasszissal jobbak — automatán készülnek. Annyi bizonyos, hogy nemigen éri meg negyvennégy dolgozót ilyen munkára alkalmazni ebben a munkaerőínséges világban. Még akkor sem, ha az AUTÖKER ezt — pillanatnyilag — igényli js. Hiszen — amint azt a túrkevei pártbizottságon hallottuk, — a negyvennégy ember foglalkoztatása más munkahelyen szinte máról holnapra megoldható. Az emberi problémákkal, a bölcsődei gondokkal együtt mindez csak intézkedés kérdése. Ám az intézkedés nem lehet elhamarkodott. Hosszas tárgyalások után — amelyek során egyeztetni kellett a város és a buda- pésti központú szövetkezet érdekeit, megállapodás született, s az ígéret szerint az automatizálás 1983-ig megvalósul. Kőhidi Imre A volónosok találkozója Aranygyűrű, jutalom a legjobbaknak Tanulnak a fegyverneki kertészek A munka minőségét, hatékonyságát javító belső tartalékként tartják számon a fegyverneki Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a dolgozók szakmai továbbképzését is- Ezért szerveztek a közelmúltban a jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkás- képző irányításával egy betanított munkásokat képző tanfolyamot a gazdaság gyümölcskertészei részére- Az intenzív továbbképzésen két hónapon át, napi nyolc órában a termelőszövetkezet szakvezetői oktatják a részt Vevőket a korszerű nagyüzemi gyümölcstermesztés technológiájára, a növény- élettani alapismeretekre. Esetenként szakelőadókat is meghívnak a foglalkozásokra, legutóbb pjéldául dr. Gergely Istvánnak, a Gyümölcstermesztési Kutatóintézet főmunkatársának beszámolóját hallgatták meg a kertészek az Egyesült Államokbeli tanulmányútjáról. A szövetkezet vezetői jó „beruházásnak” tartják a továbbképzést, ezért a tanulási időre eső átlagbért, a vizsgáztatási költségeket megtérítik. A május végére tervezett vizsgák után a mostani tanfolyamot elvégzőkkel együtt a téesz 380 hektáros gyümölcsösében dolgozó kilencven kertész, néhányuk kivételével mind szakképzett lesz. önkéntes véradók Egy nap alatt százhúsz Ismét bebizonyították önzetlen segítőszándékukat a túrkevei véradók: az elmúlt hét egyetlen napján százhúszan jelentkeztek önként a Vöröskereszt hívó szavára. A Vörös Csillag Téeszből 53, a Városgazdálkodási Vállalattól 46 donor, a Ruhaipari Vállalattól 10 és egyéb munkahelyekről további 11 jelentkező együttesen 37 liter vérrel gyarapította a gyógyítási célokra tartalékolt készletet. A munka ünnepén, a nagygyűlés után a Volán 7. számú Vállalat háromezerháromszáz dolgozója képviseletében a tiszaligeti sportcsarnok lelátóin ott ültek mindazok, akik nem voltak szolgálatban. Az elnökségben foglalt helyet Sándor János, a szolnoki városi pártbizottság titkára & Kerekes Ferenc, a vállalat nyugalmazott igazgatója. Tugyi Gábor, a vállalat pártbizottságának titkára tartott rövid bevezetőt, majd Máté János igazgató ismertette az elmúlt évi eredményeket. Elmondta többek között, hogy az ötödik ötéves terv elmúlt négy évében a tervezett 606 millió árutonna kilométer helyett 621 milliót, teljesítettek, a személyszállításban p)edig 1950 millió utaskilométert értek el. örvendetes. hogy csökkent a balesetek száma, megnőtt viszont a dolgozók továbbtanulási kedve: ma már minden ötödik volános középfokú végzettséget tudhat magáénak. A háromezerháromszázas kollektíva 77 százaléka szocialista brigádban dolgozik a tizenegy esztendővel ezelőtti brigádalapítók méltó utódaként. Az elért eredményekben jelentős az egyre bővülő törzsgárda szerepve. melynek tagjai közül a legrégebben dolgozók aranygyűrűt kaptak. A becses ékszer viselőinek száma hatvankettőről nyolvanháromra nőtt. Ez alkalommal a 21 aranygyűrű mellett több mint kétmillió forintot is kiosztottak. Az igazgató szavai után dr. Zahumenszky József, a Volán Tröszt vezérigazgató-helyettese megköszönte a vállalati kollektíva jó munkáját. majd a Tröszt vezérigazgatósága és szakszervezeti bizottsága nevében dicsérő oklevelet adott át. munkálásában lesz fontos szerepe. Az új géppel hét méter szélességig és 16 milliméter vastagságig nemcsak a saját termékei élhajlítá- sát tudja helyben elvégezni az üzem, hanem kooperációban segítséget nyújt a megye más vállalatainak is. Előreláthatóan az első félév végéig megkapja az új gépet a szolnoki gyár. Nem megy üres kéziéi Cukrász lesz az olimpián Csokoládé-, karamell- és vaníliaillat keveredik a levegőben. A kitárt ablak előtt elhaladók megállnak egy pillanatra, néhányan felsóhajtanak: de jó a cukrászoknak! Alig múlt hajnali öt óra, amikor a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat mezőtúri cukrászüzemében befűtötték a három nagy teljesítményű villanykemencét, azóta szüntelenül ontja mindegyik a frissen illatozó süteményeket. Az asszonyok nyomótölcsérrel halványsárga pöttyöket nyomogatnak a sütőlapra. csokoládéba mártogatva finom teasütemény lesz belőle. Sánta Sándor üzemvezető-helyettes már végzett a krémes és tejszínes süteményekkel, a dísztortákat cico- mázza éppen. Patkós János- né. aki rétest és sós teasüteményeket készített reggel, most a hábrolókkal foglalatoskodik. A főnök, Balogh János, a szállítást ellenőrzi. Az óra kilencet mutat A zárt Zsuk megtelik finomságokkal: harminc helyre viszi a friss süteményt, üzletekbe, saját fenntartású és szövetkezeti büfékbe. Nemcsak Mezőtúron kapósak a cukrászüzem termékei. Két- oón, Túrkevén. Kisújszálláson is várják. Számolgatunk: 8—10 ezer forint értékű nyersanyagot dolgoztak fel ma a tablónak megfelelően, amelyen kezdéskor Pályi Jó- zsefné összesítette a megrendeléseket. Több mint harmincféle „szeletáru” készült napi fogyasztásra és jó sok vajastészta, amit félkészen az üzletek hűtőpultjain látnak viszont a vásárlók. Gépmonstrumokat kerülgetve közelítjük meg a tésztát hajtogató Dékány Gyulát, a híres Túri sajtospogá- csa ..feltalálóját”, akiről az a hír járja: cukrász lesz a moszkvai olimpián. — Három zsák lisztet használtunk el. s legalább 60— 80 kiló margarint... Menynyivel jobb lenne, ha a Fü- szért nagy tömbökben szállítaná a margarint. Háztartási célokra megfelel a kis- adag. de itt!? — bosszankodik. — Lassan haladunk, mert a kis csomagok bonto- gatása időrabló... Már a holnapi adag készül. Sokáig kell pihentetni, ez az egyik titka — magyarázza. Az is kiderül, hogy a napi 800— 1000 pogácsa gyúrása, hajtogatása bizony nehéz fizikai munka, ebben nem segítenek még a gépek. — Miért nem oroszul mondod el mindezt? — ugratják kollégái. Dékány Gyula ugyanis intenzív nyelvtanfolyamot végzett a közelmúltban, ez is az utazási előkészületekhez tartozik. — Jó húsz éve nem foglalkoztam az, orosz .nyelvvel, nagyon nehéz volt. szinte újra kellett kezdeni. Tavaly november—decemberben. aztán az idén február—márciusban összesen tíz : hétig "vakoroltunk Pesten. Az ország minden részéből voltak ott pincérek, szakácsok is. nekik nyilván nagyobb szükségük lesz a. nyelv ismeretére. mert ők találkoznak, beszélgetnek a vendégekkel. Azért p>ersze megtanultam az „„vasok nevét, hogyan kérjem a tojást, a lisztet, a cukrot. Remélem el tudom majd Készül a Túri sajtos pogácsa mondani azt is. hogyan készül egyik-másik specialitásunk, mert magammal viszem a receptjüket. Két évtizede múlt, hogy Dékány Gyula tanulónak jelentkezett a vállalathoz, s kis megszakítással azóta is a mezőtúri üzemben dolgozik. Tavaly üzletvezetői tanfolyamra járt Szolnokon, ott szólt néki az szb-titkár. hogy őt jelölték erre a szép feladatra. Meglepődött, de örült is, hiszen külföldön még turistaként se járt. nemhogy ilyen fontos megbízatással, a szakácsművészet magyar követeként — Mezőtúrról, egyetlen cukrászként a megyéből. Az egész üzem büszke rá.- — rónai — Mintegy hat és fél millió forintos gépi beruházás alapozását fejezték be a kétszer 50 tonnás szabadtéri darupálya munkaterületén a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában. Elkészült a helye a Diósgyőri Gépgyárban „születő” DEC 1000 —A típusú élhajlítónak, melynek az óriásszerkezetek és egyéb készülékek megjöhet az új gép Kooperációs segítséget kínál a Ganz
