Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-04 / 102. szám

1980. május 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hagyományok újjáteremtője Beszélgetés Chlumetczkv Ildikó fazekassal Szolnokon, a helyőrségi művelődési otthonban a na­pokban nyílt meg Chlu- metczky Ildikó szolnoki fa­zekas kiállítása. A fiatal fa- , zeskasnak ez az első önálló bemutatkozása. munkáit azonban már több alkalom­mal láthatta a közönség; leg­utóbb például szép sikerrel szerepelt az első szolnoki fa­zekas triennálén. Már ott fel­tűnt — önálló kiállításán pe­dig még érzékletesebbé vált — hogy Chlumetczky Ildikó az ősi mesterség megújítá­sán. a hagyományok tovább­fejlesztésén fáradozik. — A mesterséget Mezőtú­ron Gonda Istvántól és Busi Lajostól tanultam. Különö­sen Busi Lajos munkái vol­tak rám nagy hatással — mondja. — Már tanulóko­romban élt bennem a vágy, hogy valami újat teremtsek, a hagyományok, a népi for­ma és díszítés puszta utánzá­sa helyett, ám ezek felhasz­nálásával, egyéni stílust ala­kítsak ki. Ez az egyéni stílus, úgy tű­nik, találkozik a közönség ízlésével. Ám nem csupán azért, mert Chlumetczky Il­dikó edényei szépek. — Szeretném, ha a fazekas mesterség termékei elfoglal­nák helyüket mindennapja­inkban; az emberek nem csak falra akasztanák, de kézbe is vennék, használnák js őket. Konyhai felszerelési tárgyakat készítek: főzőedé­nyeket. fűszertartókat, kész­leteket — mondja. — To­vábbra is az a célom, hogy A kiállítást már a megnyitón is nagy érdeklődés kísérte „Fazekasnak vallom magamat” minél több. szép edény ke­rüljön le a korongomról. Chlumetczky Ildikó mun­kái nemesen egyszerű for­ma- és színvilágukkal ragad­ják meg a látogatót. Nem véletlen talán, hogy a csák- vári fazekashagyományok voltak legnagyobb hatással a fiatal alkotóra: munkái ugyanazt az egyszerűséget és tisztaságot őrzik. Mint ahogy céljai is: — Sokan emlegettek már kerámikusnak, iparművész­nek. Én fazekasnak vallom magamat. Szeretném minél tökéletesebben elsajátítani a mesterséget, hogy munkáim­mal örömet szerezzek az em­bereknek. hasznosnak tud- •hassam maagmat. Érdekes módon Szolnokon — bár a megyében gazdag hagyomá­nyai vannak — elődeink nem hozták létre a fazekasság alapjait. Merem remélni, hogy szolnoki műhelyem ki­csit pótolja majd ezt a hi­ányt. TE Fotó: TKL Zenei krónika Előadóművészét felső fokon Az elmúlt zenei évad két­ségkívül legszebb. legna­gyobb élményét nyújtotta az Országos Filharmónia leg­utolsó, szezonvégi bérleti hangversenye, melyet a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében rendeztek. A kedden este lezajlott hangversenyen há­rom kivételesen nagyszerű muzsikussal, három kiváló szólistával ismerkedhetett meg a zeneszerető közönség. Külön-külön és együtt is, mint kamara-partnerek, a zenei előadóművészet felső fokán valósították meg mű­vészi elképzeléseiket. Franki Péter — zongora-. Pauk György — hegedű-, Ralah Kirschbaum — gordonkajá­téka csodásán szép, ritkán hallható élményt nyújtott valamennyiünknek. Ebben az évben mintha egy kissé esett volna a Fil­harmónia-koncertek színvo­nala, és talán éppen ennek következtében nem telt ház előtt játszottak a művé­szek. így csak sajnálhatja, ki nem hallotta Mozart gyö­nyörű C-dúr zongoraverse­nyét, Franki Péter előadá­sában, mely lenyűgözőén szuggesztív, leheletfinoman könnyed vagy éppen erőtől duzzadó, de mindig a zene­szerző egyéniségét, mondani­valóját kifejezően tolmácsoló ideálisan mozarti volt. So­káig emlékezetes marad a versenymű lassú tételének áradó zeneisége, olykor döb­benetes pianisszimója. — Franki Péter játékát a köny- nyed, ugyanakkor fantaszti­kusan pregnáns iriitmika jellemezte. Soha nem vált öncélúvá, csak annyi foko­zást, dinamikai differenciált­ságot engedett meg, mely magából a mű belső felépí­téséből fakad, és nem • en­gedett az egyes részek bra­vúros, az előadóra nézve lát­ványosabb megoldásainak. A hangverseny figyelemre méltó erénye, hogy az elő­adók két nagyon ritkán hall­ható zeneművet tűztek mű­sorukra. Brahms a-moll ver­senyműve hegedűre és gor­donkára, valamint a szünet után elhangzott Beethoven C-dúr versenymű hegedűre, gordonkára és zongorára, óriási feladat elé állítja az előadókat, előadása nem nél­külözheti az előre átgondolt, gondosan felépített zenei koncepciót. Mindhárom elő­adóművész a tökéletes ze­nei megvalósítás jegyében, csakis a zenéből kiindulva, annak mindent alárendelve, valósította meg egyéni el­képzelését. Ebben az eset­ben technikai és egyéb prob­lémákról mint az intonáció, hangindítás stb. fölösleges szólnom, hiszen természetes, hogy az előadóművészet fel­ső fokon minden nehézséget leküzdve csak a szerzői gon­dolat és az előadó egyéni kifejezésmódjának maximá­lis kiaknázására korlátozód­hat. Pauk György és Ralah Kirschbaum játékában is el­sősorban megkapott árnyal­tan színes muzikalitásuk, tó­nusuk lágysága, finomsága, kifejező ereje, a kamaraze­nében oly nélkülözhetetlen szolid egymásra figyelésük, ahogyan egy rövidebb-hosz- szabb zenei részt megformál­tak. Pauk hegedűjének kü­lönösen E és A húrja ren­delkezik intenzív vivőerő­Az elmúlt héten hétfőn este a markneukiroheni (NDK) nemzetközi fúvósver- senyre készülő Bíró Erika — kürt, J. Bíró Mária —fa­gott. és Horváth Ilona — zcfngora, adott hangversenyt a Megyei Művelődési és If­júsági ■ Központban. Bíró Erika, mint a szolno­ki Bartók Béla Zeneiskola tanára egy évvel ezelőtt vég­zett a ' Zeneművészeti Főis­kolán Debrecenben.. — Két igen nehéz kürtverseny fi­gyelemre méltó előadásával bizonyította, hangszeres rá­termettségét, mely a kürt rendkívül problematikus in­tonációs nehézségeit a hang­szer eredendő adottságait tekintve önmagában is di­cséretre méltó. Különösen említést érdeme], ha mind­ehhez önálló zenei elképze­lés. dinamikai árnyaltság, technikai könnyedség páro­sul. Bíró Erika rendelkezik vei, melyet a szólista bri­liáns játékkal érvényesített. Kirschbaum, tónusa bárso­nyos, kiegyenlített, fölényes biztonsággal muzsikált, ész­revétlenül váltja a különbö­ző fekvéseket, ami a hangok közti nagyobb távolságokat figyelembe véve nem éppen könnyű feladat. Érdekes mó­don Brahms és Beethoven is leginkább a csellóra bízta versenyművében a csodála­tosan szép, kevésbé gyors zenei gondolatokat, melyet a szólista eszményi differen­ciáltsággal valósított meg. A hangverseny legmara­dandóbb élménye talán Bee­thoven monumentális C-dúr versenyművé marad, ahol a három szólista a kamaraze­nélés legmagasabb szintű példáját, a muzsika önfeledt örömét adta át hallgatóinak. Végül, de nem utolsósorban a legel ismerőbb jelzők 'He­tik az önmagát is szinte fe­lülmúló Budapesti Filhar­móniai Társaság zenekarát és a rendkívül koncentráltan, magabiztosan, valószínűtlen pontossággal alkalmazkodva, nagyon szuggesztíven diri­gáló Erdélyi Miklóst, az est karmesterét. mindazon erényekkel, melyek tudatosan fejlesztve hang­szerének kiváló mesterévé avathatják. Előadásában kü­lön említést érdemel Arut- junian zeneileg nagyon iz­galmas kürtversenyének szí­nes bemutatása. J. Bíró Mária sokkal szo­lidabb keretek között való­sította meg zenei elképzelé­sét. Tisztán, puhán, muziká­lisan játszik, de nincsenek belülről fakadó szélesebb ér­zelmi, dinamikai határai, melyek önkéntelenül is in­tenzívebb figyelemre kész­tetik a hallgatót. Előadásá­ban Johann Andreas Amon Sonata-'concerteant-eját em­lítem meg. Külön dicséretre méltó a kísérő Horváth Ilo­na, aki mindvégig figyelme­sen alkalmazkodva precízen játszotta a nehéz zongora- szólamot. Egyed Ferenc KAMARAEST Anyu dolgos, minden este finom vacsorát főz. Hét végén süteményt is süt, mert azt mondja, a három fiának kell az édesség is. Csokit is szo­kott venni, meg cukrot, gyümölcsöt. . . (Dani, a 10 éves iskolai dol­gozatából) Unva három fiával­— Hogy miért éppen há­rom gyerekünk van? Őszin­tén megmondom, kettőt ter­veztünk. Aztán csak fájt a szívünk, hogy de jó lenne még egy kislány. így szüle­tett meg a harmadik: László. Danikám, a legna­gyobb tízéves, negyedik osz­tályos, Tibikém nyolcéves, másodikos, — ő jobb tanuló mint Dani. most is csak két négyese volt. a többi ötös. A legkisebb meg. Lacikám most, az ősszel megy iskolá­ba. még óvodás. A MOKÉP-nél ülünk Pi­roskával. a harmincegy éves, csinos asszonnyal. Ha nem sorolta volna a három gyere­ket, egyet se gyanítanék. — Sokszor érzem magam fáradtnak, de akkor is fia­talnak! Miért kellene öre­gednem? Hárr-m gyerek ne­velése tényleg nem kevés, és mellettük dolgozni is, — de ha hiszi, ha nem hét év gyes után azt mondtam: vissza­megyek dolgozni, vagy bele­őrülök. Pedig volt munkám otthon is, elég! Mégis, aki tizennégy éves kora óta dol­gozik. nem elégíti ki még egy öttagú család, három kis gyerek otthoni dolga se.­Balatoni Dánielné nagyot szív a cigarettájából. Azt is elmondja, hogy a házasság- kötés után hét évig éltek az anyóséknál. ahol szeretetben nem volt hiány, de egy kis szobára szülte mind a há­rom gyerekét. Augusztusban lesz öt éve, hogy az Ady Endre úton másfél szobás összkomfortos lakást kaptak. — Harmincötezer forintért vettem bútort, részletre. Ké­sőbb kicseréltük a tévét, a rádiót, most nemrég kétszáz literesre a hűtőszekrényt. Van mit beletenni, hiszen minden este főzöm a család vacsoráját. A két iskolás fiam napközis, Lacika az óvodában eszik, — de estén­ként kell az otthoni koszt, az édesanya főztje. És a három jóétvágyú gyereket meg az apjukat egyszerűen nem le­het jóllakatni hideg kajával. Igv is a kosztra megy el a legtöbb pénzünk. Egy-egy hétvég 600—700 forint. Be kell osztani nagyon a keresetet. Piroska, az édes­anya havonta kétezerötven forintot visz haza. A férje borítékostól adja le a fizeté­sét, műszerész a MÁRKA- üzemben. Igaz, van másod­állása is. de: — A másodállás pénze kell kocsira. Azért mert valaki­nek három gyereke van, még lehet szenvedélye, és le­het autója is. A régi Fordot most cseréltük, használt Sko­dát vettünk. Állandóan azt bújja, szereli. Hadd legyen meg az öröme. — Piroskának olyan szép, gondozott a haja, mindig rendben van. — Pedig fodrászra se időm, se pénzem — nevet. — Kap­tam ajándékba egy sütőva­sat. magam csinálom. Öltöz­ködés? Mindig tudok vala­mit frissíteni, aztán úgy vá­logatok. hogy minden ..stim­meljen”. Nem ördöngösség, bár a havi kétszeri fizetés­kor először mindig cipőket veszek. Az elsőből két párat, a másodikból egyet, s vele ami gyorsan kell: zoknik, tri­kók, pulóverek — nőnek a srácok, vasgyúrók, . birkóz­nak. szakad a ruha. elvásik a cipő. És ki is növik, szeren­csére szépen fejlődnek. Piroska a nagyfiától már sok segítséget kap. Danika napjában felporszívózza a lakást, a boltba, de még a piacra is elmegy. Anyu he­tenként háromszor mos gép­pel. legutoljára a vasárnapi fürdés után. akkor „mindent lemosok, ami a hancúrban elpiszkolódott, ne maradjon hétfőre szennyes.” A férj se­gít minden munkában, kü­lönösen ha gyengélkedik. Olyan is előfordult már... — Tulajdonképpen a Cent­rum Áruházba mentem visz- sza a gyes után. Eladó vol­tam. aztán tavaly augusztus­iban súlyos műtéten esltem át. négy hónapig itthon is feküdnöm kellett. Édes­anyám a betegségem előtt halt meg. Anyósom jött. mo­sott, főzött, takarított a gye­rekekkel. Azt is tudjuk már, mi a betegség. Ezért is kel­lett állást változtatnom. Az állómunkát, áruemelést az orvos eltiltotta. Itt is fizikai munkás vagyok, de ez lénye­gesen könnyebb, ráadásul •hallatlanul jó közösségbe ke­rültem. örülök neki. Dániáknál — a negyedik osztályban — már tegnap hivatalos volt anyák napjá­ra. Dani dolgozatot írt róla, s le is rajzolta. Ahogy ott­hon. kis lepkés háziruhájá­ban dolgozik. Virággal kö­szöntötte. — Ma leszek nagy bajban — nevet. — de megoldom. Tibikénél, 'Lacikánál, tehát az iskolában és az óvodában egy időben tartják az anyák- napi ünnepséget. Mind a ket­tő követeli, hogy az övére menjek. Egyiknél ott leszek az ünnepség elején, a másik­nál a végére odaérek. Május elsején otthon voltunk, má­sodikén az anyósom hívott bennünket egész napra. Egy nap főzés kimaradt — elhi­szi, ez is pihentet? Különben reggel ötkor kelek, és este tízkor fekszem. A háromgyerekes, filigrán asszony légiesen karcsú. Tit­ka biztosan az. amit Dani a dolgozatában írt: — Anyu dolgos ... Sóskúti Júlia A Magyar Rádióban üzembe helyezték Magyarország első elektronikus zenei stúdióját. A hang­mérnökök ezentúl ilyen korszerű berendezésen, szintetizátoron, új típusú BEAG keverő­asztalon — a tizenhat sávos magnetofonon — készíthetik a hangjátékok

Next

/
Oldalképek
Tartalom