Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 4. NAGYRÉV - JELEN IDŐBEN armadéve, húsvétkor megindult a Tisza. A révész magához vette a lapátot, és hol ide, hol oda kapott: pitymalattól késő estig töltögette a gátat. Arra számított, hogy tavasz énkeztével a iolyó sem nyug- hatik. szűknek találva medrét. kilép belőle, mint egy rossz cipőből. Nem így történt; húsvét másnapján a felkelő nap már egy megbékélt. lustán kanyargó Tiszára tekintett. Mint ahogy idén is, máig számítva még minden reggel. Ezen, az inkább már estébe hajló délutánon azonban sehogy sem akarja megmutatni magát a nap; úgy tűnik, a nagyrévi Tisza-partot sem öltözteti egykettőre zöldbe a tavasz. A révész, Hunyadi László — neve történelmet idéz,, mestersége maholnap nemkülönben — dologgal űzi el magától a hideget. Ha nincs utas, a partból kanyarintott kis kertet műveli. — Látja azokat a házakat —< mutat a túlsó part felé — azokat már íkécskei emberek lakják. Én meg elgondolom; kevés falu van. melynek szélére kiállva belátni a szomszéd falu emberének portáját. Most csak átlátnak a nagy- réviek Tiszakécskére, régen- te egyezség is kötötte őket. ■— A nagyrévieknek 34 hold szőlőjük volt Kécskén. azoknak meg szántójuk ideát. Volt itt utas akkoriban, ajaj, még sok is — emlegeti fel Hunyadi László. Mostanában ritkán berreg fel a révész csónakjának motorja. — néhány vásárolni induló nagyrévin kívül nem igen kívánkozik más a túlsó partra — nem zavarja fel a Tisza vizét ezen a szakaszon, legfeljebb csak a szél. — Hajót is ritkán látok a vízen, a nagyobbaknak nem is tanácsos erre járniuk. Könnyen zátonyra futhatnak, mióta a medret sem tisztítják — mondja a révész. Régen kenyeret adott a folyó. Ezen a helyen egykor halászkunyhók álltak, ma a partot iszap és sár borítja, amerre a szem ellát. Ha fent van a víz, nincs vele gond, ha apad, annál több. Nehezen él itt meg már a halász; a piszkos víz nem sok hala.t terem. —i Node, szólít a kötelesség — búcsúzik Hunyadi Lásziló. s néhány perc múlva örvényt kavar maga körül a csónak. Elindult a révész egy szem utasával a túlsó partra. Sötétedik. A falu harangszóval üzen a Tisza partjára. Holnap temetés lesz. Üregszik a falu A nagyrévi ember többször öltözik gyászba, mint vidul újszülött érkezésén, s így van ez már évék óta. Öregszik a falu, s ha lassú ütemben is, de csökken lakóinak száma. Az itt élők egyharmadának igen-igen messzire kell visszanyúlnia emlékezetében, ha a fiatalsága után kutat. Az öregek napközi otthonában, panaszolja Murányi Jánosné, hogy elhagyják a falut a fiatalok. — Felróni mégsem lehet nekik. Ök is csak oda kapaszkodnak. ahol megélhetésüket remélik — mondja. S való igaz. Nagyrév sem tud munkát adni minden szülöttjének. A legnagyobb gazdaság, a Tiszazug Termelőszövetkezet a keresőképes lakosság alig több, mint egyharmadát foglalkoztat j(a. a község egyéb munkahelyei ennek a számnak is csak a töredékét. Háromszáz körül van azoknak a száma, akik eljárnak dolgozni a környező nagyüzemekbe, Martfűn, Kunszentmártönban, Szolnokon, Kecskeméten találnak munkát. Nehéz lenne eldönteni, hogy mennyi a ragaszkodás és mennyi a kényszerűség abban, hogy mégis a falut választják lakóhelyül. Marton Józsefné, az öregek napközi otthonának vezetője a napközivel szemben levő házra mutat: — Sokat mondok, ha négy éve építette a gazdája, és mégis itthagyta. Három- százezerért pedig csak elkótyavetyélte. Nagyréven nincs értéke a háznak, ezért aztán az ember jól meggondolja, maradjon-e vagy tnenjen. Török István pedagógus mindenesetre jól meggondolta. Nem azért jött hat évvel ezelőtt a faluba, hogy most ismét kezébe vegye a vándorbotot. —< Eleinte úgy néztek rám. mint egy csodabogárra — mondja. — Szövetkezeti lakást, jó állást hagytam ott Tatabányán a nagyrévi Ti- sza-partért, azért, amit a falusi élettől reméltem. Nem csalódtam, azt kell mondjam, itt újra magamra találtam. Örömmel kelek fel minden reggel, szeretem a munkámat és szeretem a falut is. A nagyréviek nemi bizalmatlanok az idegennel, viszont van „tartás” az itt élő emberekben. Mindig cselekedetei után ítélik meg a „bevándorlót”. Ha „nagy mellénnyel” jövök ide, nem hiszem, hogy lett volna maradásom, a falu nem állhatja a „kivagyiságot”, az ilyen embert egészséges ösztönnel egykettőre kidobja magából. Nem csodálom, hiszen mindig egyszerű nép lakta ezt a tiszazugi falut, egyszerű — és ezt már pedagógusi munkám során tapasztaltam — igazságszerető emberek. S ha ők maguk elmaradottságban is éltek sokáig, gyerekeik tudására már nagyon igényesek, ezért aztán megbecsülik azt az embert, aki a tudást hozza a faluba. A fejlődés vitathatatlan Igaz is, a nagyréviek úgy tartják, hogy amíg iskolája van a falunak, addig nincs veszve semmi. És Iskola még van, igaz, hogy öt épületiben és nem is a legkorszerűbb körülmények között folyik az oktatás, de jelenleg is kilencvenhét gyereket tanítanak a nagyrévi pedagógusok. Magony Imre igazgatóhelyettes viccelődve jegyzi meg: „A termelőszövetkezet egyik legfontosabb ágazatává a szőlészet vált” — mondja Bartha Mihály — Nálunk legfeljebb a Tisza tetőzik, de nem a demográfiai hullám! Jövőre is csak tizenkét elsőssel számolunk. A tanács és sok más falusi intézmény után lehetséges, hogy költözik majd az iskola is. Sok embert tölt el az aggodalom, a falu jövőjét latolgatva. Papp Károly, a tiszakürti községi közös tanács elnöke azonban bizakodó. — Nem szétugrasztani, sokkal inkább összetartani szeretnénk a közös tanácshoz tartozó három község lakosságát — mondja, —v Nem kapnak kevesebbet a nagyréviek sem, mint 1975 előtt, mikor még önálló köz- igazgatási szerv intézte ügyeiket. Sőt azt hiszem, a „közös kalapból” több jut nekik, mint régen a sajátból. Aztán bizonyítja is: — Ebben a tervidőszakban korszerűsítettük, szélesítettük a nagyrévi bekötőutat, felépült az öregek napközi otthona, új ABC áruházban vásárolhatnak a nagyréviek. Napközis konyhát és ebédlőt alakítottunk „Elindult a révész egyszem utasával a partra” „A nagyrévi ember többször öltözik gyászba, mint vidul újszülött érkezésén „Itt fogott a homok, a szőlő, a Tisza, a dolog, az öröm meg a bánat" .. Ügy tartják, hogy amíg iskolája van a falunak, addig nincs veszve semmi.” ki a gyerekeknek. Az orvoslás felé tart a nagyrévi emberek egyik legnagyobb gondja is; a vízmű tervdokumentációja már készen, a kivitelezés a VI. ötéves terv 'kiemelt feladata lesz. Aztán nem kevésbé jelentős az sem, hogy kiépítettük a külterület elektromos hálózatát, hiszen a nagyrévi tanyákat a mai napig is több mint kétszázan lakják. A kultúra „fényei’' A nagyréviek nem is vitatják, hogy fejlődött a falu. Ám — s főleg a fiatalok hangoztatják — a viszonylagos anyagi jólét önmagában még nem üdvözít, többet, sokkal többet kellene törődni az emberek szellemi gyarapodásával is. S való igaz, a nagyrévieket nem igen vakítja el a kultúra „fénye”; a kívül-belül elhanyagolt művelődési ház ajtaja többnyire zárva, s ha ki is nyitják, nem sok „világosság” árad odabentről. Ugyan miért is látogatnák? A fiatalok joggal panaszolják, hogy a szórakozás. a művelődés elemi feltételei sincsenek meg a művelődési házban. A faluban minden család rendelkezik televízióval, rádióval, csak éppen a művelődési ház nem: úgy tűnik, a kultúra hajléka sokkal inkább az igénytelenség példája, mintsem az igények felkeltője Nagyréven. Székács Istvánné, a község pedagógus párttitkára, könyvtárosa azt bizonygatja pedig, hogy a nagyrévé éktől sem állnak távolabb a kultúra értékei — legalábbis ami az olvasást illeti — mint bármelyik falu emberétől. — Az ezeregyszázötven lakos csaknem nyolcezer kötet könyvből válogathat a községi könyvtárban, húszféle folyóiratot olvashat — a faluba ennél jóval több, csaknem hetvenféle újság jár —< a több mint háromszáz beiratkozott olvasó, az elmúlt évben átlagosan tíz alkalommal kereste fel a könyvtárat. Ragaszkodás S kell is, hogy a tudás gyökeret verjen; a három falu határán gazdálkodó Tiszazug Termelőszövetkezet igényli a jó szakembereket. — A hatvanas években csupán az akkori nagyrévi termelőszövetkezet több embert foglalkoztatott, mint most a három község közös gazdasága — mondja Bartha Mihály elnök. — A fejlődés, a gépesítés hozta ezt magával, a jövő pedig még inkább megköveteli, hogy jól képzett szakemberek dolgozzanak a gazdaságban. A termelőszövetkezet egyik legjelentősebb ágazatává a szőlészet vált. öt évvel ezelőtt még csak 60 hektáron termeltük, azóta újabb 210 hektáron telepítettünk szőlőt. A hatodik ötéves terv időszakában további 250 hektárral bővítjük. a szőlőtermesztést. s ha mind az 500 hektárnyi ültetvény termőre fordul, a termelőszövetkezet árbevétele megduplázódhat. Van jövője tehát a gazdaságnak; biztosítók erre az is, hogy jelen pillanatban is huszonnégy egyetemet, főiskolát végzett szakember, több mint száz szakmunkás s még náluk is több betanított munkás dolgozik ezért a jövőért. Köztük Kovács Béláné, akit már tizenhat éve csaknem minden nap a termelőszövetkezet földjein ér. — Többször volt nehéz, mint könnyű a parasztember élete, mégsem gondoltam soha egy percig sem arra, hogy kilépjek ebből a sorból. Tízéves korom óta a nagyrévi határ adja a kenyeremet, hej, de sokat görnyedtem, de sokat szenvedtem érte, de talán ezért is volt becsülete előttem minden falatjának. Itt fogott a homok, a szőlő, a Tisza a dolog, az öröm' meg a bánat, és már nem is enged el, amíg élek. Török Erzsébet Fotó: T. Katona László
