Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 27. SZOLNOK MEGYE múltjából Méltók akarunk lenni visszakapó» szabadságunkhoz! Felszabadulásunk első évfordulója Szolnokon „Munkások! Parasztok! Ér. telmiségiek! Jöjjetek el valamennyien e nagy napnak első megünneplésére, hogy kifejezzük örömünket a fasizmus fellett aratott győzelemért és az országunk függetlensége érdekében elért eredményéért. Merítsünk erőt az újabb küzdelemre, a demokrácia ellenségeinek megsemmisítéséhez, független, szabad és boldog országunk felépítéséhez. Szolnoki Nemzeti Bizottság” Felszabadulásunk évfordulóján emlékezzünk a Vörös Hadsereg hősi halottairól. A hősök, katonák és tisztek, férfiak és nők, a szolnoki temetőben közös sírban pihennek. A legnagyobb áldozatot hozták a honvédő háborúban. Maguk előtt űzték a fasiszta gyilkosokat és a vitézül forgatott fegyvert csak a halál csavarhatta ki kezükből. A szolnoki temetőben mintegy másfélezer szovjet hős alussza örök álmát. A nyugvóhelyüket jelölő emlékmű építése ekkor még tart. „ ... a hantok fölé ültessük el a kegyelet virágait is, hogy virágúk színpompája ékesítse a hősöket magába záró sírdombokat. Ezeknek a virágoknak illatát kapja szárnyára a szél és vigye el a messzi orosz tájak felé rónákra és hegyekre, ahol még mindig várják őket, ahol fájdalmas szívvel emlékeznek rájuk és ahová soha többé vissza nem térhetnek.” Az üde tavaszi reggelen felhangzó zenés ébresztő volt nyitánya „a dicső Vörös Hadsereg hős katonáinak vére hullásával megszentelt napnak: a Felszabadulás ünnepének”. Április 4-én reggel 9 és 10 órokar az összes hitfele- kezeték templomaiban hálaadó misét tartottak. Bárányfelhőkkel pásztázott, kéken tündöklő égbolt borult a városra. Szikrázó tavaszi napfényben ragyogtak a szovjet hősi halottak márvány emlékművei, amelyekhez „kivonult Szolnok dolgozó népe, hogy lerójja kegyeletét azok előtt, akik életüket áldozták hazánk felszabadulásáért, hogy boldog felszabadultsággal törjön fel ezrek ajkáról a kiáltás: szabadok vagyunk!” A demokratikus pártok szervezetei és a társadalmi szervezetek délután két órakor gyülekeztek saját helyiségeikben, ahonnan zászlók alátt, zárt sorokban vonultak fel az ünnepély színhelyére, a Kossuth térre. Eljötték tanáraik vezetésével a szolnoki iskolák tanulói is. A MÁV Forgalom fúvós zenekara által előadott szovjet és magyar himnusz nyitotta meg az ünnepélyt. Guba Mihály, a Szolnoki Nemzeti Bizottság elnöke üdvözölte a közönséget, s felolvasta az alábbi táviratot: „Vorosilov Marsall A Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének Budapest A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szolnoki Nemzeti Bizottsága a város lakossága nevében mély hálájának köszönetével ad kifejezést országunk felszabadulásának első évfordulója alkalmával. Sohasem fogjuk elfelejteni, hogy a Vörös Hadsereg fiainak vére hullatásával, hősies, áldozatkész harcai után kaptuk vissza függetlenségün. két, szabadságunkat. Méltók akarunk lenni a visszakapott szabadságunkhoz, megmutatjuk, hogy élni tudunk vele. A Függetlenségi Frontba tömörült pártok a demokrácia erejével összefogva, leszámolunk a demokrácia "ellenségeivel és újjáépítjük hazunkat. Éljen a szovjet—magyar barátság! Éljen a felszabadító Vörös Hadsereg! Szolnok, 1946. április 4. Szolnoki Nemzeti Bizottság” A zúgó éljenzéssel és tapssal fogadott távirat felolvasása után szavalat következett, majd Polónyi Szűcs András a Magyar Kommunista Párt és Bencze László a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete nevében tartott ünnepi beszédet. „1945. április 4-én szabaddá vált a magyar föld. A dicsőségesen előretörő Vörös Hadsereg hőslelkű fiai az utolsó ellenséget is kiűzték hazánkból. . . Üj levegő, a szabadság mámorító ózona áradt szét a sokat szenvedett ország felett. A rabbilincseiből szabaduló nép nekiláthatott, hogy a romok eltakarítása után megépíthesse Magyarországon is a sóvárgott igazi demokráciát . .. A szabadsághoz segített néptömegek kezdeményezése révén keletkezett demokratikus intézmények indították meg a nemzet új életének vérkeringését azzal a célkitűzéssel, hogy ezen a földön a politikai újjáépítés után a dolgozók szabadsága végképp biztosítva legyen. A fiatal magyar demokrácia szembe szállott a nehézségekkel. végképp leszámolt a reakciós múlttal, beilleszkedett a szomszédságunkban élő demokratikus népek társaságába. Nem volt semmi kétség aziránt, hogy az akadályok leküzdésétől függ a magyar demokrácia és egyben a magyarság nemzetközi szerepe... Egy év megmutatta, hogy hatalmas lépést tettünk előre, a magyar demokrácia győzelmesen halad előre azokért a célokért, melyekért a haladó emberiség vállvetve küzd szerte a világon. Hogy a magyar nép is szabadon vehet részt ebben a küzdelemben, azt a felszabadító Vörös Hadseregnek, a Szovjet Unió hőseinek köszön,h'eti.. Az ünnepi beszédek elhangzása után a Tisza szálló mellett lévő szovjet katonai emlékműnél, majd a Szapári utcai (mai Ságvári körút) szovjet katonai parancsnokság épülete érintésével a Hősök terén álló tiszti emlékműnél is lerótta kegyeletét Szolnok lakossága. Itt a szovjet katonai parancsnokság nevében Kacsurin őrnagy szólott: „Most itt állunk annak az emlékműnek talapzatán, amelyen azoknak az orosz tiszteknek ne Ve van felírva, akik életüket áldozták azért, hogy Szolnok felszabadulhasson. Örök dicsőség nekik! A Szovjet nép nevében üdvözlöm a Demokratikus Magyar Köztársaság lakosságát. Őrizzék meg a kivívott szabadságot és építsék fel a független, demokratikus Magyarországot.” Április 4-én. a felszabadulás ünnepén munkaszünet volt, hogy a dolgozók és a város lakossága méltó módon ünnepelhesse meg a magyar történelem e nagy- jelentőségű évfordulóját. „A közúti Tisza-híd munkássága azonban úgy határozott, hogy munkával ünnepli meg ezt a napot, figyelemmel arra, hogy a tavaszi áradás a hídépítő munkát akadályozta és elkészülésének határideje emiatt kitolódott. A híd mielőbbi befejezése országos érdek, nem tűr halasztást, és ezért elismerés illeti a híd munkásait és mérnökeit. hogy újjáépítő munkájukban egy percnyi szünetet sem tartanak. Az ünnepségen a hídépítőket küldöttség képviselte, a többiek pedig példamutató lelkesedéssel fáradoztak, hogy mielőbb álljon a híd.” S. L. Avar kori művészeti emlékek Szolnok megyében a legutóbbi időkig már félszáznál is több avaríkori temetőt tártak fel. A kis. nem mindig hitelesen megfigyelt leletegyüttesek mellett többszáz síros nagy temetőket ás kiásták, főleg a Jászság területén. Az Alattyán-tuláti temető pl. napjainkig is az avarkori időrend alapját képezi. E temető anyaga alapján különít el a kutatás három nagyobb egységet az avar honfoglalás (i. u. 568) és az avar birodalom bukása (i. u. 829) között. Az első periódust (568—670) korai avar korszaknak, a másodikat (670—700—720) középső avar időszaknak, míg a harmadikat (700—720—829) késő avar, vagy a jellegzetes díszítőművészet alapján grif- fes-indás időszaknak nevezzük. A kutatók többségének véleménye szerint ezek a periódusok egy-egy újabb keleti lovas nép beköltözését jelentik a Kárpát-medencébe. Szolnok megye területéről legritkábban az első időszak leletei kerültek elő. Közülük kiemelkedik a Fegyvemek- ről származó, erősen mongoloid vonásokkal rendelkező, előkelő férfi sírja, melyben ezüst lemezeikkel díszített kard, íj, tegez, nyílcsúcsok, valamint veretes fegyveröv volt. Ugyancsak ebből az időszakból származik a kunszentmártoni ötvössír, melyről az alábbiakban még szó lesz. A többi korszakból már nagy és gazdag temetőket találunk Szolnok megyében is. csakúgy mint az ország többi részében. A népvándorlás korának alkotásai eltérnek azoktól az emberi produktumoktól, amelyeket ma általában a művészeti alkotások között tartunk számon. Ebben az A cibakházi előkelő avar nő sírjának rekonstrukciója időben azok a tárgyak, amelyek a kutatót és a szemlélőt remek kompozíciójuk, finom megfogalmazásuk miatt csodálattal töltenek el, a mindennapok használati vagy viseleti tárgyai voltak. Általában fémből készültek és sírokból kerültek elő, mögöttük azonban mindenkor az életet átszövő teljes művészetet kell látnunk. Hiszen mit is tud vizsgálni a régész? Az egykori életnek csupán azokat a tárgyait, amelyek ellenálltak az idő, a szél. a természet erői pusztításának. A művészetek nagyobb részét kitevő zenét, az eposzokat, a meséket és mondákat, szőnyegeket, hímzéseket, fafaragásokat stb. már csak nyomaikban tudjuk felfedezni, megismerni, megmagyarázni. Az avar művészet önálló, s bár kétségtelenül a mögötte lévő nomád stepped élet más volt. mégis egyenrangú a római és bizánci birodalmaik művészetével. Az avar művészet legszebb darabjai a fejedelmi sírokból származnak. Szolnok megyében igazi, nagy fejedelmi temetkezést eddig nem találtak, de kiemelkedően gazdag, korának legelőkelőbb rétegéhez tartozó sírt igen. Ez a lelet Cibakházáról származik. A sírban 40—45 év körüli nő nyugodott. Ruházatának arany tárgyai a korszak legszebb leletei közé tartoznak. A halott fejét diádéin övezte, melynek három veretén fa ágain ülő madarakat (talán galambok?) ábrázolt az ötvös. Kaftánjának és nadrágjának ujjait arany abroncsok és arany ékikőbe- rakásos karperecek ékítették, övéről alácsüngő két késének fatokját aranyszalagok övezték. Az avarkori népek máig megfejteden mondavilágába kalauzol el bennünket a bánhalmi és a Tiszavárkony- hugyinparti szíjvég. A bánhalmi lelet nagyszíjvége mind a mai napig egyedülálló az avarkori emlékanyagban. A bánhalmi sírba lovával együtt eltemetett férfi övét griffábrázolásos véretekkel díszítették. A nagyszíjvégen központi helyen ábrázolták az életfát, amelyben egy pávasárkány lakik, s amellyel macskasze- rű állatokon lovagló, hosszú lándzsákkal felfegyverzett, mitikus emberalakok vívják harcukat. Az életfa — égig érő fa, világfa — és a sárkány, az életfáért vívott harc szinte minden steppei népnél megtalálható mondái elem. Az ősi totemizmus bukkan fel az állatősök küzdelmének bemutatásában. A növényevő patás állatra támadó griffek szép ábrázolása került elő a Tiszavárkony- hugyinparti temető 48. vagy a bánhalmi temető 2. sírjából. Talán a népek eredet- mondája fogalmazódott így meg. Ezen öntött technikával díszített övdíszek hátoldalán már ott találjuk a VIII. században általánossá váló. mindent elborító növényi ornamentikát. Hogy a szinte végtelenül tovagyűrűző növényi díszítmények mögött milyen gondolati háttér húzódott meg, ma már elképzelni sem igen tudjuk. Azt, hogy nem csupán az öntött fémtárgyaikra jellemző díszítési módról van szó. hanem az egész gondolati életet jellemző díszítőművészetről. mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az előkerülő csonteszközökön is indákat és szalagfonatokat találunk. A népi hangszeres zenekultúra emlékei a kettőssípok. amelyek Szolnok megyében Jánoshidáról és Alattyánról kerültek elő. A fazekasság legszebb, korongon készült, sárgára égetett edényeit fekete sávos és pöttyös festéssel díszítették. A hasonló edényeket egészen Belső-Ázsiáig megtaláljuk. Befejezésül emlékezzünk meg azokról, akik ezeket a megfogalmazásukban művészi. tartalmukban mély mondanivalót hordozó tárgyakat készítették, az ötvösmesterekről. Szolnok megye földjéből a „kunszentmártoni” és „rákóczifalvi” ötvösmester sírja került elő. A sírok az elhunytak maradványai mellett legfontosabb munkaeszközeiket, a veretek készítéséhez szükséges préselőmintákat. szerszámaikat, sőt Kunszentmártonban még a nemesfémek kiméréséhez szükséges mérleget és súlyokat is tartalmazták. Madaras László A beszélő cédula A Magyar Televízió fel- szabadulásunk 35. évfordulója alkalmából riportfilmet mutatott be „Kevi” emberek címmel. Most mi is róluk emlékezünk. A nagy történelmi idők emlékeinek gyűjtése során sok érdekes dokumentum kerül jnég ma is elő a fiókok rejtett zugából. Elsárgult, kopott kis papírdarabok történelmi események emlékeit tárják fel előttünk. Tintaceruzával írt cirillbe- tűs írás. magyar fordítása a következőképpen hangzik: „Katonák és parancsnok elvtársak! Kérem ezt a nőt ne bántsák. Nála van a Vörös Kereszt. Ő ápolta a sebesülteket, végezte a ■kötözést, kihordta a csatatérről a katonákat. 1944. X. 25-én. Olvashatatlan aláírás hadnagy, sebesült tiszt.” Azok a szovjet katonák, akiknek ezt felmutatták, hálás mosollyal. tisztelegve fogadták Ducza Istvánnét és családját Túrkevén. aki annak idején, mint a városháza házmesterének felesége a pincében rejtegette és ápolta a súlyosan sebesült szovjet katonákat. A Vörös Hadsereg 1944. október 8-i bevonulása után a közvetlen harci események egy ideig elkerülték Túrke- vét. Október 19-én reggel Szolnok térségéből elindított páncélos német ellentámadás azonban már aznap déltájban elérte a város szegélyét. A nagyszámban előnyomuló „tigrisek” és egyéb páncélos harckocsik behatoltak a városba, ahol súlyos utcai harc bontakozott ki. A szovjet haderő átmenetileg kiürítette a várost, és csak 3 nap múlva, október 22-én szabadította fel Túrkevét. A súlyos veszteséggel járó utcai harcok után a hátrahagyott sebesülteket a lakosság vette gondjaiba és a harcok szüneteiben beszállította őket a városháza pincéjébe, ahol az óvóhelyen és a szalonnaraktárakban hirtelen berendezett segélyhelyen kaptak ápolást. Ducza István házmester családtagjai segítségével szalmát terített a padlóra, ez pótolta az ágyakat. A sebesültek elsősegélyben részesítését — minthogy egyetlen orvos sem volt Túrkevén — Kollár József állatorvos és Adametz Ede patikus látták el. Segítségükre voltak a sebesültek gondozásában Boros Ica fiatal tanítónő, mint vizsgázott vöröskeresztes nővér, Finta Sámuel szobrász és még mások. A többnyire súlyos sebesültek ápolását Ducza Istvánná végezte. Ö volt, aki helyet adott a városháza pincéjében az oda beván- szorgott, vagy beszállított sebesült szovjet katonáknak. Teleki Jánosáé városházi takarítónő segítségével odaadóan ápolta és ellátta élelemmel őket. összesen 52 sebesültet ápoltak és élelmeztek itt 5 napon át. anélkül, hogy erről a visszatérő németek tudomást szereztek volna. Amikor a visszatérő szovjet hadsereg tiszti bizottsága az óvóhelyen ápolt sebesülteket kihallgatta, meleg kézfogással mondott köszönetét Ducza Istvánnénak és mindazoknak, akiknek áldozatkész fáradozása — sajnos egy katona közben meghalt — 51 sebesült életét mentette meg. dr. Györffy Lajos összeállította: dr. Selmeczi László Állatősök küzdelmének ábrázolása a Tiszavárkony-hugyinparti temetőből előkerült szíjvégen A Kossuth-híd mintájára 1946-ban épült szolnoki közúti Tisza-hid
