Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
1980. április 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II A házasság iskolája w Érdemes veszekedni? Felfokozott élettempójú világban élünk. Az esemény- űzőn, az információáradat, a zajártalom és egyéb civilizációs ártalmak igénybe veszik az ember idegrendszerét s ennek „lecsapódása” nem ritkán a házastársak egymás iránti türelmetlenségében, meg nem értésében, túlméretezett vitáiban jelentkezik. Vagyis: otthon vezetik le ingerlékenységüket. Ügy vélik, ha fékezni kell indulataikat a munkahelyen, a közlekedésben és az otthonon kívül mindenütt, akkor a családi életben végre „kiadhatják a mérgüket”. Ekkor kerül sor a sokszor nem is indokolt nézeteltérésekre, fokozatosan erősebb hangvételű vitákra. A civakodás előbb, utóbb aláássa az otthon meghitt, hangulatát és a házastársak egymás iránti ragaszkodását, vonzalmát. Ha a házasfelek között elmérgesedik a helyzet, sűrűsödnek az ösz- szekülönbözések, a kölcsönös sértegetések és megalázások, ha gyakoriak a sírással, szitkazódással, ajtócsapkodással járó jelenetek, akkor általában két megoldás kínálkozik: vagy elválni (mielőtt id.egileg tönkremenne mindkét házastárs és a házasságból származó gyermekek is), vagy a pszichológushoz fordulni és tanácsát kérni. Mindenképpen az utóbbi megoldás az észszerűbb, ha a házastársak úgy érzik, hogy minden veszekedés ellenére egymáshoz tartoznak és van még közöttük annyi összekötő erő, amely elég az „újrakezdéshez”. Ehhez azonban nem kevés akaraterőre van szükség! Ha a veszekedések „természetrajzát tanulmányozzuk, bizonyos alapvető különbségeket tapasztalhatunk. Így például az olyan össze- szólalkozás. amelynek során a házastársak valamilyen kompromisszum formájában közös nevezőre hozzák ellentétes kívánságaikat, tulajdonképpen konstruktív jellegű és nem fenyegeti érzelmi eltávolodás a házastársi viszonyt. Ha kulturált formában történik a vita levezetése, és nem sértegetik egymást, — eleven kapcsolatot jelent. Hiszen a száj- hagyomány szerint is; ahol szerelem van, ott veszekedés is van. Az ingerlékenységből fakadó, kákán is csomót kereső vitaalap fárasztó, idegtépő és sokszor elfajul. A házastársak hamar eltanulják egymás elriasztó és helytelen magatartásformáit (kiabálást, sértegetést, megalázást, ajtócsapkodást, lekicsinylést stb.) és egyre elviselhetetlenebbé válik már a helyzet. Ezeket az idegtépő vitákat nem követi a „közös nevezőre hozás” feszültséget feloldó hangulata, hanem az éles párbeszédek során elhangzott (meg sem gondolt) sértő kifejezések mind erősebb gyökeret vernek a házasfelek szívében s ez elnyomja a szeretetet. a szerelem, az egymáshoz tartozás egyre gyöngülő érzéseit. Hamarosan elérik azt az állapotot, hogy már félnek egymástól, mielőtt kinyitnák a szájukat. Sőt, annyira elmérgesedhet a helyzet, hogy már a normális hangnemben tett megjegyzésdere is ingerülten vagy kiabálva felelnek egymásnak. Ez az állapot a mélyponthoz vezet. Ezt nemcsak a házasfelek sínylik meg, hanem a családban élő gyermekek is, mert vitákkal teli légkör nem alkalmas gyermeknevelésre. Az ilyen légkörben nevelkedő gyermek elveszti biztonságérzetét. Nem beszélve arról, hogy az egymást megalázó szülők a gyermek lelkében összetörik a legtisztább eszményképet, az anyát és az apát ösztönösen követni akaró (ideális) életmintát. A gyermek súlyos lelkiválságát tükrözi az az eset, amikor egy 12 éves fiú, a fülehallatára történt, egymást sértegető, megalázó szülői veszekedést magnóra felvette és egy „viharszünetes” másik napon szüleinek lejátszotta, végül elsírta magát és kirohant a szobából. A szülők megkövültén néztek egymásra, szinte nem akarták elhinni, hogy az egymást ócsároló, indulattól eltorzult hang a saját hangjuk. S akkor döbbentek rá, milyen nagyot vétettek gyermekük mentálhigiéniája (lelki egészsége) , ellen. Ez a felismerés ugyan gátat vetett a további értelmetlen veszekedésnek, de a gyermek lelki sérülését már csak hosszas szakorvosi kezeléssel lehetett meggyógyítani. A házastársi kapcsolat évtizedei alatt mindig adódhatnak vitákra okot adó dolgok, de- hogy ezek a viták ne fajuljanak el, az mind a két házastárson múlik. És ha már kialakult a helytelen gyakorlat, sohasem késő változtatni rajta. Csak akaraterő kell hozzá... És egymás iránti emberség... Fásí Katalin Csipkepántos fejrevaló Fiatalos, könnyed a fejtetőn ülő kunkoriszélű gyapjúsapka. A homlokba húzott széle azonban csak a keskeny, hosszúkás archoz illik, a gömbölyű arcúaknak a féloldalas viseletét javasoljuk. Hozzávalók: 5 dkg Shetland fonal, 5 db 4-es harisnyakötőtű. Munkamenet: A fejbőségnek megfelelően 84 szemre kezdjük, körbehaladó sorokkal, 2 sima, 2 fordított váltakozásával 9 sort kötünk. Ezután 2 sima sort kötünk, majd. leszámolható ábra szerint csipkemintás pántrészt kötünk. Az ábrán nem jelölt páros sorokban sima szemeket kötünk. A mintás rész után 2 sima sort kötünk, majd a tetőfogyasztást. Minden 2. sorban, a minta- középszem felett 3 szemet simán összekötünk. Ezzel kialakítjuk a hát-gerezdes befejezőrészt. Végül a fennmaradó 7 szemet merkelőtűvel összezárjuk és a belső felületen a szálvégződést elvarr- juk. Jelmagyarázat: ® = 1 sima szem © = 1 ráha jtás 0=2 szem simán ösz- szekötve 0=1 szemet leemelünk, 1 szemet simán lekötünk, és a leemelt szemet ezen átemelve ledobjuk a jobb tűről H = 1 szemet leemelünk, 1 szemet simán összekötünk, és a leemelt szemet ezen átemelve ledobjuk a jobb tűről. Tavaszi csokor Igor Maznin: Pókocska A keskeny, Csillogó Szárnyaló ösvényen Bozontos lábacskák Villannak Serényen. Pókocska szalad — Várja az ebédje — Fenyő ágáról Juhar levelére. Oly ügyesen, fürgén Mintha lába alatt Húzódnának fényes. Széles országutak. (Fordította: Mlgray Ernőd) Madár János: Aranyág Napsugár, aranyág! Tőled fényes a világ. Fénylik, ünnepel, virágokkal énekel. A dominókockák közül cseréljetek meg kettőt, úgy, hogy a pontszámok összege a négyzet minden oldalán egyforma legyen! iuiajasoSaui najf tejpoifouiuiop osje jeq v saosioj qqóc y :sa%t3fßan Boldogan énekeltek a lányok, a rengeteg millió levele muzsikált, muzsikált a fény is, s mif látott, aki látta? Két vad oroszlánt, ahogy táncra perdültek, ölelték egymás nyakát hatalmas mancsaikkal, úgy döngölték a csűrt, vagyis a földet — merthogy csűrdöngölőt jártak örömükben, csak hát az egész rengeteg szolgált nekik csűr gyanánt. Az egyik tulipánfarkú volt, a másik morcos képű — mintha lett volna vélük már találkozásuk, s a Matyi gyereknek is! Ügy igaz: ők voltak azok, az elvarázsolt perzsa fejedelem- fiák, akik szintén a Világrontó Banya hatalma ellen indultak föl egykor, de mert meg akarták kerülni a rengeteget, pórul jártak. Hát, ahogy vidáman tappogva járják a csárdást, lassan vedleni kezdett ám róluk az oroszlánbőr. s mire a legtüzesebb ritmusokhoz értek: két ragyogó fejedelemfi ugrott ki a lecsusszant orosz- lánbőr-gatyából. fényesen, teljes fegyverzetben, pari- pásan. Lovaikkal együtt folytatták a fergetegest, de táncolt biz még a Legenda- Hasú Ember is, akitől senki sem várta volna! Mikor így jól kimulatták magukat, megköszönték Matyinak, amit értük is tett, s ki-ki hazafelé vette útját. A perzsa fejedelemfiák fényes kardjukkal intettek búcsút, majd elvágtattak rég látott keleti hazájukba, s Kiss Benedek: Korong Matyi álma Mese Kovács Margit kerámiáira vitték boldogan a gránátal- mavirág-szépségű menyasz- szonyt is, ki szintén megszabadult: a Vasárnapot. Csilingelt a napsugár, ahogy a lombok közt berez- gett a rengetegbe, Matyi meg a dolgavégzettség jóérzésével poroszkált a sűrűből kifelé, hazafelé. Az erdőség szélén egy holdvilág-képű, megtört-megroskadt ,csupa- ránc koldusasszonnyal találkozott, ki egy rönkön ült» pihegett, kifosztott kezeit térdén nyugtatta, s szemeinek eszelő kéksége a semmibe révedt. Matyi meghúzta a kantárt, a táltos megállt. — Hát maga de kivirágzott itt a csalánból, öreganyám! — szólott neki vidáman. — Erős a lovam: ha arrafelé tart öreganyám is, mint én, megülhet egy darabon mögöttem. Látom, fáradt. — Legyőztél, Matyi, legyőzted a sárkányomat, de nem bánom! — szólt vissza a vénasszony. Most ismert csak Matyi a Világrontó Banyára a csenevész, semmi koldusban. —• Koldussá lettem. de nem bánom: engem is megszabadítottál. Mert tudd meg: minden erőmet elvesztettem, mikor madarad a kígyót elnyelte, mikor az én madaram meg fölfordult: elszállt belőlem minden akarat. Elvesztettem minden erőmet, minden hatalmamat, de jobb így: nagy-nagy megkönnyebbülést érzek. Gyötört engem az a fene gonoszság, s most megszabadultam tőle. Vesztedet kívántam, most meg hálás vagyok neked, látod. De a lovadra nem ülök: járd csak a magad útját! — Hát, ha így: ég áldja, öreganyám! — kiáltotta Matyi, s megsarkantyúzta a táltost, ö sem érzett már egy csöpp haragot sem a Banya iránt, különösen, hogy ilyen nyomorúságos mivoltjában látta. — De ne játsszon megint a tűzzel, mert megégeti magát! — kurjantott még hetyke jókedvvel, amikor átfogta valaki hatalmasan vállát, s ő felnézett. — Ki játszott itt a tűzzel, hé? És te nem égetted meg magad? — Édesapja volt az, ő ébresztgette. — Édesapám! Legyőztem a sárkányt! A vad-füzet! — Kovács Margit: Nefelejcsszemű koldusasszony hadarta apjának, felugorva. — A sárkányt? Miféle sárkányt? Ja, persze, úgy. Hát a sárkányok arra vannak, fiam, hogy legyőzzék őket — válaszolta apja, aki megértette ennyiből is, hányadán áll a dolog. — Menj feküdni, fiam. sokat dolgoztál az utóbbi napokban. Majd én őrködök a sárkány fölött tovább. Így Matyi megszabadult a mentegetőzés szégyenétől, amiért elaludt, jót nyújtózott hát, s kilépett a hűvös éjszaka udvarába, hogy eny- nyi kaland után valóban nyugovóra térjen. VÉGE Házunk tája — kiskert Egynyári virágok Az egynyári virágok nagy része nem igényel különösebb előnevelést, közvetlenül is elvethetők az ágyakba. Erre április—májusban kerül sor, amikor már nagyobb fagyokra nem számíthatunk. A talajt már előzőleg készítsük elő. A tetejét vetés előtt porhanyítsuk meg, legyen apró morzsás. A magokat sorokba vagy kisebb csomókba vetjük. A vetés ne legyen túl sűrű, hiszen ezek a növények már itt fognak felnőni. A túl sűrű vetésen a későbbiekben ritkítással, a ritka vetésen pedig közbe-palántá- zással segíthetünk. A magokat sekélyen takarjuk. A vastag takaróanyag alól a kis növények nem tudnak kicsírázni. A sekély takaróanyagnál pedig arra kell ügyelni, hogy ki ne száradjon, mert ez különösen a csírázó magvakra végzetes lehet. Ugyanis, ha a kis csíra elpusztul a szárazság következtében, akkor a növény többet nem fog kihajtani. Vetés után nagyon finoman permetező rózsájú kannával öntözzük be az ágyakat. Az öntözés ezentúl — az esős napokat kivéve — mindennapi munkánk lesz. A talaj sohasem száradhat ki. Csak csírázás után csökkentsük a víz mennyiségét, amikor a kis növények már maguktól is képesek vízfelvételre a mélyebb talajrétegekből. Ismerkedjünk meg né- hánnyal, a helybevethető egynyáriak közül. Vágott virágnak is hálás a körömvirág (Calendula). Napos helyre ültessük. A talajjal szemben igénytelen. Ha vágjuk a > virágját, akkor újabbakat fejleszt, s ez eltart a fagyokig. A virágok a sárga színárnyalataiban pompáznak. A kalárcsi (Clarkia) tápanyagban gazdagabb talajt igényel. Meghálálja az öntözést. Júliustól szeptemberig virágzik, a fehér, narancs, rózsaszín különböző árnyalataiban. Majd a nyár végét díszítik nagy sárga, rozsdabarna virágaikkal az egynyári napraforgók (Helinthus annuus). Azt hiszem, ezt a növényt nem kell közelebbről bemutatni. Régi parasztkerti növény kohia (Kochia). Az Afföldön ma is előszeretettel ültetik. A megszáradt kórójából télen seprűt kötnek ezen a vidéken. Különböző alakú fajtái közül különösen szépek a gömbváltozatok. Kis sövényeket ültethetünk belőle a kertben, amely ősszel szép vörösre színeződik. A magvetés után 9—10 hétre virágzik a borzaskata (Nigella). Virágai általában kék színűek. Termése felfújt nagy hólyag, amelyet felhasználhatunk a szárazkötészetben. Meghálálja az öntözést.A száraz kertészek tipikus képviselője a porcsinrózsa, vagy kukoricavirág (Po- rulaca). Ahol jól érzi magát, ott a magját elszórva, minden évben újra kel. A virágai a sötét árnyalatokat és a kéket kivéve, szinte minden árnyalatban pompáznak, vannak féligtelt változatai is. A kúszónövények közé tartozik az ipomea (Ipo- maea). Virágai kékek, fehérek vagy pirosak. A magját elszórva magától is kikel. Támasztékot igényel, amire gyorsan felkúszik. Meleg, napos helyet és a meszes talajokat kedveli. Dekoratív növény a dísz- paréj (Amaranthus). Napos és félárnyékos helyeken egyaránt megél. Egy méter magasra is megnő,, és hosszú, csüngő virágzatot fejleszt, tarkalevelű faja is van. A helybevethető növények közé tartoznak az egynyári füvek is. A megszárított virágzatukat télen a száraz- kdtészetben használhatjuk. dr. Fodor Béla r ínyenceknek CSIRKEMAJ SZILVÁVAL Hozzávalók 2 személy részére: 20—25 dkg máj, 1 fej vöröshagyma, 6—8 szem szilva (befőtt is lehet), vaj. A májat és a hagymát feldaraboljuk, majd a szilvát kimagozzúk. A nem túl apró darabokra vágott hagymát vajban megpároljuk, míg üveges lesz. Ezután külön megsütjük a májdarabokat, mindkét oldalán egészen rövid időig. A serpenyőbe beletesszük a hagymát és a szilvát párolni, majd végül a májhoz keverjük. Rizzsel, vagy sósvízben főtt burgonyával fogyasztjuk.
