Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
1980. április 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Közművelődés a FékonnúI Fotószakkör és kismamaklub flz „Alkotó Emberért” pályázat nyertesei Whisky esővízzel Az „Alkotó Emberért” megyei pályázat első díját a közelmúltban vette át a Fékon Ruházati Vállalat kisújszállási üzemének kollektívája. Az utóbbi két esztendőben végzett oktatási, közművelődési nautikájukat jutalmazták ezzel a nem csekély — húszezer forintos — pályázatdíjjal. Zitmány Ferencné üzemi párttitkár kiigazít: i —■ Nem csupán az elmúlt két esztendő, hanem úgy érezzük, az üzem megalakulása óta letelt tíz év folyamatos, céltudatos munkájára tette rá a koronát ez a díj. Eredményeinket ez idő alatt értük el. Amikor indultunk, mindössze huszonhárom, ma. pedig százhetvenöt szakmunkás dolgozik nálunk. Akkoriban még középiskolai végzettséggel is nagyon kevesen rendelkeztek, most pedig, csupán az elmúlt évben huszonnyolcán érettségiztek a ruhaipari szakközépiskolában. A tömegszervezetek nagy gondot fordítanak a dolgozók politikai képzésére is. A párt, a szakszervezet s a KISZ oktatási formáiba csaknem háromszázan kapcsolódnak be évenként. Elmondhatjuk, hogy az üzem dolgozóinak hátvan százaléka tanul. — Ez •nem kevés megterheléssel is jár. — Elsősorban azoknak a lányoknak, asszonyoknak, akik vállalják, hogy munkájuk és a „második műszak” mellett még egy „harmadikat” is a nyakukba vesznek; beülnek az iskolapadba. Természetesen az üzem ahol s amennyit tud segít. A mi kezdeményezésünkre indult be például a helyi gimnáziumiban levelező tagozaton a ruhaipari szakközépiskolai képzés. Betanított munkásaink is helyben szerezhetnék szakmunkás oklevelet. Csúnya, szürke, esőre hajló hétköznap délután. A szolnoki művésztelep parkjában semmi jele életnek, mozgásnak — az esőnek örvendező, szarvacskáikat kitűző csigák seregét nem számítva. Ebben a szomorkás csöndben a meglepetés erejével hatott egy 10—15 itagú vidám .társaság érkezése. A csomóponti művelődési ház művészetbarát köre Simon Ferenc szobrászművész műtermébe igyekszik. Egyikük másikuk hóna alatt könyv: készültek a találkdzásra. Hogy készültek — a műteremben is kiderül pillanatok alatt. Simon Ferenc egyik legújabb művét, a Élnek is a lehetőséggel, évente körülbelül húszán tesznek sikeres vizsgát. — S van-e utánpótlás? — Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy legyen. Négy általános iskolában működtetünk szabó-varró szakkört; azzal a céllal, hogy megismerjék, megszeressék s majdan ezt a szakmát válasszák a gyerekek. A kisújszállási szakmunkásképző intézettel és a püspökladányi ruhaipari szakközépiskolával kötött szocialista szerződés is a szakmunkásképzés színvonalának emelését, az üzem szakember-utánpótlását szolgálja. Szocialista brigádjaink rendszeresen tartják a kapcsolatot az óvodákkal, iskolákkal. — A közművelődésből is kiveszik részüket? — A brigádokat kicsit nehéz volt rászoktatni a rendszeres kulturális életre, de ma már elfogadták, hogy munkájuknak, életüknek ez is lényeges része. Ebben óriási szerepet játszott a városi könyvtár és a művelődési ház segítsége. Rendszeresek az üzemi közművelődési rendezvények, író-olvasó találkozók, TIT-előadások, kiállítások, műsoros estek, vetélkedők és sorolhatnám még. Az elmúlt évben először rendeztük meg az üzemi művelődési hónapot, igen nagy sikerrel. Kismama- kluibot. tánccsoportot, énekkart. irodalmi színpadot szerveztünk. jól működik fotószakkörünk. Az üzemi KISZ- bizottság kezdeményezésére megalakult az ifjúsági klubunk. a klub programjait a művelődési bizottsággal együttműködve szervezi. — Sok fiatal dolgozik az üzemben? hegesztett József Attila portrét fedezik fel a legtöbben: erről írt alkotója a Jászkunság legutóbbi számában. Simon Ferenc szívélyes házigazda, nincs feszengés, szorongás, jönnek a kérdések: a művésztelep múltjáról, Szolnok szobrászatéról, a szobrászat műhelytitkairól, egy-egy mű születéséről faggatják a szobrászt. Főleg a legújabb művek, a József Attila portré és a „lebegő” Diogenész állnak a beszélgetés középpontjában. S mi minden kerül csak e két szoborral kapcsolatban is szóba! A görög mitológiá világába visz vissza a nézőjével szembenéző Dioge- nész-szobor, a költő portré— Dolgozóink hatvanöt százaléka 30 éven aluli. Fontos tehát, hogy szabad idejük kulturált, hasznos eltöltéséről gondoskodjunk. Az ifjúsági klub jól szolgálja ezt a célt, és természetesen ezen a téren legtöbb feladat a KISZ-szervezetre hárul. Nem panaszkodhatunk — bár a fiatalok számához képest kis létszámú az ifjúsági szervezet — tagjai lelkesen, nagy odaadással dolgoznak. Bármilyen kulturális rendezvény van az üzemben, ott látjuk őket, maguk is kezdeményeznék. Sokan színházbérlettel rendelkeznek, kiállításokat látogatnak. Itt említeném meg, hogy a városban rendezett képző- művészeti kiállítások és az üzemi tárlatok igen népszerűek dolgozóink körében. — És az olvasás? — Kilencszáz kötetes szak- szervezeti könyvtárunk van. ezen kívül a műszaki könyvtár és a pártalapszervezet könyvgyűjteménye is rendelkezésére áll a dolgozóknak. A három üzemi könyvtárnak százhuszonhat beiratkozott olvasója van. A Kossuth Kiadó könyveiből évente 28—30 ezer forint értékben vásárolnak dolgozóink, az elmúlt évben megkezdődött a szépirodalmi könyvek árusítása is, havonta 4000 forintnyi forgalommal számolunk. Hosszan lehetne még sorolni a kisújszállási üzem eredményeit, a tömegsport rendezvényektől a kirándulásokig, a művészeti csoportok munkájától a sajtóankétig, úgyszólván minden területet felölel tevékenységük. Az „Alkotó Emberért” pályázat csupán keretet adott közművelődési munkájukhoz, tartalommal az üzem dolgozói töltötték meg. ja pedig némi irodalmi kalandozásra ad alkalmat. Agyag, kő, fa, aiuimímium, acél, bronz — az anyagok s a megmunkálásukra szolgáló szobrásziszerszámak ugyancsak sok kérdésit váltanak ki. Mintegy másfél órás kellemes — és élményt adó beszélgetés után búcsúznak a kör tagjai Simon Ferenctől — a legközelebbi viszontlátásig, mert megállapodtak, egy újabb találkozásban is. Vizsy Ferenc, fiatal vasúti üzemmérnök, a kör vezetője röviden így - mutatja be a csoportot: —i A* művészetbarát kör tavaly október óta működik, huszonöt aktív taggal. A tagság foglalkozása szerinti összetétele nagyon vegyes: gyesen levő kismama, fizikai és irodai dolgozó, fiatal értelmiségi egyaránt látogatja a foglalkozásokat. Havonta három alkalommal találkozunk, színházba, moziba, kiállításokra járunk, előadásokat hallgatunk, drámatörténetről, zenéről, képző- és filmművészetről. Minden találkozás, közösségi élmény legyen — ez a célunk, s erre a legjobb eszközül a művészet kínálkozik. A művészetet emberközelbe hozni: éz — sok egyéb mellett — a közművelődési intézmények fontos feladata. A csomóponti művelődési házban „életképes'’, jól működő művészetbarát kört hoztak létre — igen egyszerű módszerekkel, pusztán ügyes szervezéssel. Talán más intézményekben is volna erre lehetőség . . . Sz. J. Mit tehet ?gy titkárnő,----------------- ha az hirhk l eendő új főnökéről, hogy esővízzel szereti a whiskyt? Ha az új helyzetben is szeretne mindenképpen ott maradni régi. jó helyén. Töri menten a fejét, tán a kezét- lábót is, hogy előteremthesse majd a szükséges esővizet, akár szárazság idején is. Hisz tudja szegény: a főnöki szeszélyek mindennél fontosabbak, jobb ma tehát egy bármily áron előteremtett pohárka esővíz, mint holnap egy esetleg kenyérvesztéssel járó kirúgás. így van ezzel Rácz Endréné, született Akác Mariska is, akit egyszerűen csak Rácz Mariskaként hívnak, s aki húsz év alatt — azóta szolgálja a Titánia reklámcég direktorát — megtanulhatta a biiró törvényeit. Amikor tehát váratlanul új igazgató jelenik meg a láthatáron, majd meg is érkezik a vállalathoz, miközben a régi még el sem távozott —egyszerre két főnök! —, alaposan fel van adva a lecke Rácz Mariskának. Meg tudja-e menteni e rendkívüli helyzetet ügyeskedéssel, s legfőképp ki tudja-e vágni magát, hogy őt veszteség semmiképp se érje. Sikerül-e, sikerülhet-e Rácz Mariskának megakadályoznia az esetleges botrányt, azaz elérni, hogy az igazgatók ne szerezzenek tudomást egymásról. jóllehet alig egy szoba választja el őket. Ha kiderül a „turpisság”, akkor esetleg vége mindennek. Talán oda a titkámőség is, és jön a bü- ró törvénye: új főnök, új tapéta és természetesen új titkárnő. íme dióhéjban Szász Péter úgynevezett bohózatának játékbeli tétje, Rácz Mariska — főszereplője a drámának — minden cselekedetének mozgató rugója. Két főnököt szolgálni egyszerre, míg megoldódik a helyzet. Jól kigondolt, Vígjátéki alaphelyzet, ebből kiindulva és erre építve valóban érdekes bonyodalom és félreértések sorozata származtatható. Furcsa mód a Whisky esővízzel mégsem válik mulattató játékká a színpadon. És ez elsősorban a darab számlájára írandó. Szász Péter nem bízik ebben a ragyogó bohózati alaphelyzetben és olyasmiket is belekavar drámájába, amitől azután felemássá, sőt kétségessé válik e bohózati lehetőség maximális kihasználása. A szerző úgy tűnik, maga sem tudta eldönteni, hogy végtére is mit akar. Komoly mondanivalójú szatírát, vagy egyszerűen csak mulattató bohózatot. A vállalati élet belső tenyészetének karikatúráját, a titkárnők világában tükröztetve némely furcsaságait, vagy egy magatartás kritikáját szeretné adni, a hazudozá- soktól sem mentes két- vagy többkulacsosság zsákutcáját bizonyítandó, vagy éppen az elbürokratizálódással együtt járó társadalmi elferdülések, fonákságok torz képét kívánja megfesteni, végletesen elrajzolva bizonyos jelenségeket. Sajnos, az elsőhöz szegényes a kömyezetrajz, és túlságosan vázlatosak a figurák. A második meg azért sántít, mert ahhoz Rácz Mariska drámáját kellett volna teljesebben ábrázolni, emberileg-lélektanilag, a harmadikhoz meg nem meggyőző a dráma társadalmi konkrétsága, az egész reklámvállalat egyszerűen csak írói kitalációnak hat, hiányzik belőle háttérként az igazi valóság. Bizonyos politikai színezetű gondolatok, illetve egyes eseményekre való konkrét utalások is csak „színezik” a játékot, de súlyuk jelentéktelen a mondanivaló szempontjából. A Whisky esővízzel tehát sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik, van viszont mindegyikből benne valami. De a legfőbb baj, hogy valójában az sem derül ki, hogy Szász Péter igazán komolyan veszi-e témáját, vagy egyszerűen csak el akar játszadozni vele. így azután a Whisky esővízzel: szatírának nem elég magvas és mély, bohózatnak meg nem eléggé mulatságos. Mérsékelt hatásának a színpadon ebben rejlik az igazi oka. Hiszen verebes István----------igazán, (mlegtesz m ind,ent, hogy ezt az ellentmondásos drámai anyagot színpadképessé tegye. Nemcsak felvállalja, írótársául is szegődik Szász Péternek, ötleteivel mondhatni „verebe- síti” a szerzőt. Jócskán adagolva saját humorából hozzá, jelentős átalakításokat hajtva végre a szövegen, és csattanós poénokkal spékeli meg. Teszi ezt, hogy egyrészt eltüntesse a dráma szerkezetének negative jelentkező filmszerű vázlatosságát — a színpad logikája szigorúbb —, feszesebbre vonja magát a cselekményt is, másrészt hogy feledtesse a dráma tol- dott-foldott jellegét, eredendő gyengeségeit. Azt azonban ő sem tudja elérni, bármily ügyes színpadi ember, hogy a színen minden logikusnak tűnjék, azaz a figurák jelleméből fakadóan történjék. Vagy legalábbis mint egy jó bohózatban, egyik helyzet szülje a másikat. Itt a gondos rendezői munka ellenére is egyik jelenet csupán csak követi a másikat, egyik ötletről a másikra ugrik a cselekmény. A szereplőknek ugyanis egy-két halvány kivételtől eltekintve egyszerűen nincs saját arculatuk, nincs saját sorsuk, így azután a rendezés is mit, tehet? a hatás érdekében kénye-kedvére mozgatja őket. (Lásd a színpadra hol berontó, majd elvi- harzó „hármast”, Bóna. Vi- cián, Krügerné együttesét, ugyancsak titkárnők a vállalatnál. akik jóformán puszta kellékek a játékban.) Érőteljesen indul az előadás — csak úgy berregnék a telefonok, s röpködnek a Szávák —, s amíg tart a kezdeti lendületből, van ritmus, van elevenség, de aztán, mint az óra, amelyet időközben elfelejtenek felhúzni, egyre lassabban jár. Több színpadi invenció kellenek, hogy a játék mindvégig élvezetes maradna. Olykor persze igazi tartalom nélkül hiábavalónak bizonyul a felfokozott színpadi mozgás is, amikor például váratlan helyzet szülte izgalom hatására egy nagyobb kavarodásban a tit- , kámők szinte valamennyien a padlóra kerülnek — jól kiszámított bohózati jelenet — a nézőtér mégis közömbös marad, még mosoly sem jelenik meg az arcokon. Az előadásban csupán egy- egy részletben villan meg valami, d,e az egész nem áll össze, a gondolat megförmá- latlan. lényegében megfog- hatatlanná válik. Emlékezetes például a Rácz Mariskát alakító Margittai Ági színészi külön remeklése a játék végén, amikor egyetlen szó nélkül, arcának, szemének játékával, s néhány gesztussal képes kifejezni azt a keserűséget, ami talán a dráma mondanivalója is lehetett volna: hát megérte a sok ügyeskedés, a sok hazu- dozás? Bizony kár volt a benzinért. Ahogy falatozik egykedvűen, majd iszik rá többször is. talán épp whiskyt (esővíz nélkül), érezni lehet, hogy saját keserűségét is leöblíti. Ebben már nemcsak jó komikai ötlet van, ennél több is: valami emberi lényeg is kijön benne. Fanyar szatírába beillő hang ez, s Margittai Ági egyébként is az egész figurát ebből az irányból közelíti meg. azaz a legmulatságosabbnak szánt helyzetekben is igyekszik felvillantani valamit az emberből. Ezzel az igényességével azonban olykor még kirívóbbá teszi a dráma ilyen irányú igénytelenségét. Ami nincs megírva, azt azért ő sem játszhatja el. Megragadhat bennünk Győry Franciska egyik pillanata is, amikor a szemellenzős személyzetis titkárnő pityókásan kissé, kezében a kiváló munkáért kapott arany zászlóval, amelyet olykor-olykor meglenget, ott imbolyog a háttérben. Metaforikus erejű megjelenítése ez annak az ellentmondásnak, ami az elismeréssel nyugtázott látszat és a tényleges valóság között van Rácz Mariskáék vállalatánál. Falvay Klári néhány kabaréba illő bemondással véteti észre magát, ezek többnyire ülnek is, a figura azonban, a félreállított és megkeseredett száj- ízű Koroda Klára, túlsarkít- vá sematikusnak hat. Persze, ez a figura is, miként a többi, mint említettem íróilag nincs jól megrajzolva, így hiába a színészi igyekezet, teljesebbé, meggyőzőbbé nem igen lehet tenni őket. Az eddig nem említett további szerepekben láthatjuk: Udvaros Dorottyát (az okos és rámenős Rézi, nem sok dolga akad), Szoboszlay Évát (ő a terhes állapotban levő és ok nélkül sikoltozó és sápítozó Krügerné. mit csináljon, ha ezt rótták ki rá), Jutkovics Krisztinát (a fotós, amit onnan is megtudni. hogy nyakában állandóan ott lóg egy masina), Antal Anettát (aki csak hb- roszkópokat gyárt), Bárdos Margitot (Grünciként szükség szerint billegeti magát, mellesleg hordja a pletykát). Fehér Ildikót (a lélekbúvárt) és Veszeley Máriát (legfőbb ismertető jele, hogy gumicsizmát hord és fejkendőt visel, mert hogy ő a vállalatnál a takarítónő, s egy színpadi vállalat hogyan is lehetne meg nélküle). Bizony nincs könnyű dolguk a színészeknek. Végül is; a színház szín------------- padképessé t ette Szász Péter darabját: régi igazság azonban, hogy odaadó buzgalommal, még ha el is lehet adni valamit a deszkákon,, jól előadni csak azt lehet, ami jól ki is van gondolva és jól meg is van írva. Meg kell tehát elégednünk néhány találó élccel, néhány mulatságos mozzanattal, egy-két remek színészi pillanattal. Ha pedig valaki ennél többet vár, és ezúttal nem kapja meg: vessen magára. Ügy kell neki, miért olyan igényes. Valkó Mihály Kőtelken évente 25 ezer forintot fordítanak a községi könyvtár gyűjteményének gyarapítására. A kétezerötszáz lakosú község lakói 15 ezer kötet közül választhatnak a nagy alapterületű, szép, világos könyvtárban T. E. Munkások a műteremben Művészetbarátok köre a csomóponti __________művelődési házban----------------S imon Ferenc és látogatói a Diogenész-szobor előtt
