Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

1980. április 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy hónap múlva nyit a tavaszi BNV Új beruházások, jobb munkakörülmények CSUPÁN WO EZER ÓRA Maguk is megélnek Amikor Deák Lajos a Mezőgép törökszentmiklósi gyárának igazgatója arról beszélt, hogy az idén 10 (szá­zalékra csökkent a kooperáció aránya, és a termelés mégsem lett kevesebb, kételkedtem. Néhány éve 780 lezer és még tavaly is 400 ezer órányi munkát idegenek vé­geztek el a gyár termékein, kz 4dén pedig .csak 100 ezer órás megrendelésre számíthatnak á partnerek. Huszonhat országból és Nyugat-Berlinböl csaknem 1800 kiállító jelentkezett eddig a be­ruházási javakat felvo­nultató tavaszi Buda­pesti Nemzetközi Vásár­ra, amely egy hónap múlva, május 21-én nyitja meg kapuit, a kő­bányai ' vásárcentrum­ban. Szocialista partne­reink — Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és 'a Szovjet­unió kiállítói — hivata­los, kollektív bemuta­tókkal vesznek részt a szakvásáron. Hasonlóképpen tárják a látogatók elé kínálatukat az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Finnország, Fran­ciaország, Japán, Nagy-Bri- tannia, az NSZK. Olaszország és Svájc kiállítói. Egyéni ki­állítók érkeznek Brazíliából, Dániából, Hollandiából, Ka­nadából, Liechtensteinből, Svédországból és Nyugat- Berlinből, továbbá a külön­böző képviseletek útján lu­xemburgi, norvég és spa­nyol termékeket is láthatnak májd a vásár vendégei. A jól bevált szakosításnak megfelelően az idén is nyolc árucsoportban: a műszer­ipar; a híradástechnika, iro­dagép- és számítástechnika; Az intézőbizottság írásos beszámolóját, amelyet ko­rábban kézhez kaptak a ta­nácskozás résztvevői Bereczki Lajos, a bizottság” elnöke szó­ban is kiegészítette. — A céltudatos vadgazdál­kodás megvalósításával tá- gabb értelemben környezet-, szorosabb értelemben termé­szetvédelmi tevékenységet folytatnak a megye vadász- társaságai. Védik, fejlesztik nemzeti kincsünket, a hasz­nos vadállományt, életfelté­teleiket jő irányban formál­ják, egyes fajokat mestersé­gesen is tenyésztenek, haté­konyan tevékenykednek a károsítókkal szemben. Oly­kor ..állj !”-t parancsolnak az esztelen kemizálásnak, az ur­banizációval járó technikai természetrombolásnak is. A vadásztársaságok népgazda­sági szempontból jelentős, és egyre növekvő, anyagi ter­melő tevékenységet fejtenek ki — hangsúlyozta az előadó. Szó esett arról, hogy más termelő ágazatokhoz viszo­nyítva a legkevesebb ráfordí­tással állították elő azt a 20 millió forintot kitevő terme­lési értékelj amit 1979-ben értékesítettek. úgyszólván import-tartalom nélkül való­sítottak meg mintegy 3 mil­lió dollárnyi tőkés exportot. Az eltelt öt év alatt a MAVOSZ megyei választott bizottságai eleget tettek vál­lalt kötelezettségeiknek, ez tükröződik a szervezeti élet, a vadgazdálkodás, a vadásza­ti kultúra fejlődésében egy­aránt. A közelmúltban a va­dásztársaságoknál lezajlott választások tovább erősítet­ték a helyi vezetést. A me­gyében a több mint 1800 va­a villamosenergia-termelés és gépgyártás; a fémmeg­munkálás és kohászat; az építőipar és vízgazdálkodás; a járműipar, a könnyűipari alapanyag- és gépgyártás; a vegyipar és a bányászat szekciójában mutatják be termékeiket a hazai és a kül­földi kiállítók. A múlt évinél jóval több magyar kiállító feliszabadulá-1 sunk 35. évfordulójának je­gyében mutatja be a gyártmányfejlesztésben elért eredményeit. A szakvásár rendezőinek fontos célja, hogy a nemzetközi sereg­szemle hatékonyan hozzájá­ruljon a vállalatok V. ötéves gazdasági és üzletpolitikai terveinek sikeres teljesítésé­hez és a következő tervidő­szakra előirányzott fejleszté­sek körültekintő előkészíté­séhez. A szakmai bemutatók és üzleti tárgyalások zavar­talansága érdekében ezúttal is öt alkalommal, május 22., 23., 26., 27. és 28-án délelőtt szakmai napot rendeznek, amikor csak a szakmai je­gyekkel rendelkező szakem­berek léphetnek a vásár te­rületére. A különböző szak­mai előadások, tanácskozá­sok és filmvetítések sikeres lebonyolítását segíti, hogy befejeződött a vásár konfe­renciaközpontjának kiépítése n ,.K”-épületben, ahol négy­nyelvű közvetítésre alkalmas tolmácsberendezéssel, öt kü­lönböző tárgyalóteremmel állnak az érdeklődők rendel­kezésére. dász hozzátartozóival, baráti körével együtt mintegy tíz­ezer embert jelent, akik sa­játos működési terültetükön , az egyesületi élet, a sport, a szocialista életmód fejlesztői, öt év alatt 447-en tettek ál­lami vadászvizsgát és 135-en elvégezték az alapfokú vad­gazdálkodási tanfolyamot. Tovább nőtt a létszám, ja­vult a munkások, a fiatalok aránya a társaságokban, szá­mos mezőgazdasági szakem­A jászkiséri Lenin Tsz- ben új, a korszerű tartási, tenyésztési követelmények­nek megfelelő anyajuh-tele­pet építenek. A létesítmény a szövetkezet építőrészlegé­nek kivitelezésében készül, 35 millió forint költséggel. A telep legmutatósabb ré­sze lesz a három, egyenként ezer férőhelyes, hodály. Épül ezen kívül egy 500 férőhe­lyes kos- és anyajuhszállás, mellette az ugyancsak fél­ezer férőhelyes juhellető. Jelent ős létesítménye lesz a telepnek a kétszer 24 ál­lásos korszerűen felszerelt fejőház. A kiszolgáló létesít­ményekhez tartozik a több mint 320 négyzetméter alap- területű géptárolószín, a közlekedés biztonságát szol­gáló több száz méter üze­mi út. Megfelelő — a hagyomá­nyos juhtenyésztésnél köny- nyébb — munkakörülménye­ket teremtenek a dolgozók­nak azzal, hogy az új tele­pen szinte valamennyi mun­kafolyamatot gépesítenek. A 7 ezer birka tenyésztésére al­kalmas telep üzemeltetésé­hez mindössze 20 ember kell. Részükre öltözőkből, hideg-melegvizes mosdókból, zuhanyzókból, pihenő és ét­kezőhelyiségből álló kor­szerű szociális épület ké­szül. bér is beállt a vadászok so­rába. akik sokat tehetnek a vadgazdálkodásért. A fegyelmi bizottság beszá­molójából & a hozzászólá­sokból is érzékelhető volt, hogy szilárdult a fegyelem. Helyesen javasolták többen, hogy kellő szigorral és idő­ben kell fellépni a fegyelme- zetlenkedőkkel szemben. A bizottságok beszámolóit a küldöttközgyűlés elfogad­ta. majd nyílt szavazással megválasztották a három bi­zottság öt-öt tagját, valamint az országos közgyűlésen a megyét képviselő hat kül­döttet. 'Munkájuk elismeréséül a megye vadászai közül töb­ben megkapták a Nimród ér­met, melyet a MAVOSZ megbízásából Andrikó Miklós nyújtott át. Éppen a csökkenő szám­sor késztetett kétkedésre: az eddig termelő munkára át­csoportosított 62 alkalmazott és improduktív fizikai dol­gozó, illetve az év közepéig a munkapadok mellé kerülő, alig több mint 100 ember nem pótolhatja a kooperá­ció kiesését. Az igazgató kö­vetkező szavai oldották meg a „rejtélyt”, amivel saját igazát és gyanakvásom jo­gosságát is bizonyította. — A múlt év végén, ami­kor az átszervezéshez kezd­tünk, kiderült, hogy a tö­rökszentmiklósi gyár kapa­citáshiánya sokszor csak pa­píron létezett. Az idegenek­kel végeztetett munka gyak­ran saját embereinket kény- szerítette tétlenségre. Műhe­lyeink leterheltsége egyenet­len volt. Egyszer kibírhatat­lan hajrát” követeltünk a dolgozóktól. néhány hét múlva azonban nem tud­tunk munkát adni. Nem a kényszer diktál Hogyan történhetett ez meg? Egy rövid példa ta­lán jól megvilágítja az ak­kori helyzetet. A gyár for­gácsoló műhelyének terme­lési lehetőségei éveken át igen szűkösek voltak, az esz- tergálást, a marást idege­nekre bízták. A partnerek azonban csak komplett al­katrészek elkészítését vállal­ták — szinte elvették a munkát a gyár más műhe­lyeitől. A forgácsoló üzem dol­gozói régen számtalanszor szóvátették: „csak akkor va­gyunk jók, ha a partner nem számít”. Mára azonban tel­jesen megváltozott a hely­zet. Fontosságuk növekedé­sét a műhelybe látogatók is azonnal észreveszik. Az ap­ró. zeg-zugos helyiségekben töltött évek után, ma egy helyen, korszerű rendezett csarnokban dolgoznak. — Nem hiszi el. hogy mennyivel jobb itt az embe­rek közérzete, talán még több munkára is képesek, — örült a változásnak Hirth László főművezető. — Gon­dolom a kapacitásnövelő szervezésre is több lehetősé­günk lesz mint a régi he­lyen. Ez azonban még a jö­vő feladata. Tizenöt új em­ber jött hozzánk, most is­merkednek a szakmával. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy folyamatosan van munkánk. Egy tucat ter­méket ismét hazahoztak, gondunk nincs velük, hi­szen régen is mi készítettük őket... Reméljük — az ed­digi tapasztalatok alapján — a jövőben már nem a szorí­tó szállítási határidő dik­tálja rendszeresen a munka­tempót, hanem program sze­rint dolgozhatunk. Nem lop­ják el a munkaidőt, nem őrlik fel az ember idegeit, a gyakori gépátállítások. Az év első negyedében az esztergályosoknak, a ma­rósoknak valóban bőven volt dolguk. A késve érkezett külföldi anyagok miatt több is a kelleténél — gyakran túlóráztak. És ha a 8 órán túli munkát nem is kalku­lálták be a gyári tervbe, a vezetőség azt szeretné ha a munkapadok mellett mindig ott sorakoznának az elkészí­tésre váró darabok. A bő­séggel végeredményben ké­nyelmetlen helyzetbe hoz­zák magukat, de nem aka­ratlanul. Hirth Lászlóval be­szélgetve az igazgató szavai jutottak eszembe: — Nem árt a túlterhelt­ség, mert cselekvésre, a fe­szültségek megszüntetésére szolgáló megoldások kigon­dolásra kényszerít. Be kell vallanom, múltunkmiatt nem ismerjük eléggé a gyár igazi lehetőségeit. Azt azonban tudjuk, hogy ha élni aka­runk, akkor magunknak kell boldogulni, és ennek az út­ját is meg kell találni .. . Ma már nem hivatkozha­tunk arra. hogy a kooperá­ciós partner nem szállított. Az útkereséshez tartozott a nem termelő dolgozók egy részének műhelybe irányítá­sa. Az átszervezéstől féltek a vezetők és az érintettek is. Most az út közepén jár­va már mindenkinek termé­szetes, hogy az emberek na­gyobb gondok nélkül talál­ták meg a helyüket a gé­pek és a szerszámok között. Néhányan elhagyták a válla­latot, a diszpécserből forgá­csolóvá le‘t Búzás István azonban — a többi török­szentmiklósi beszélgetés szerint is — jól jellemzi az emberek reagálását: Több Kerül a borítékba — Gépészeti Szakközépis­kolában végeztem, az esz­tergákat. a marókat isme­rem. Dolgoztam is rajtuk, de gyakorlatom nem volt. Sze­rencsére a mostani helyemen 2 hónapig órabérben fizették. Annyit kaptam, mintha kez­dettől fogva, hat éve szak­munkásként dolgoztam vol­na. Már bánom, hogy nem a gép mellett kezdtem, hiszen akkor nagyobb lenne a ruti­nom, többet kereshetnék. Igaz. így is több pénz kerül a fizetési borítékba, mint diszpécser koromban. Nem panaszkodott egy másik volt diszpécser, a tar­goncajavítóműhely mai la­katosa, Győri Lajos sem. Tulajd,ónképpen 1973-ban elhagyott eredeti beosztásába került vissza: Ez a munka neki sem ismeretlen. Az új feladatokat vállalók vala­mennyien elégedettségükről beszéltek. A panaszok hiá­nya mindenképpen az át­szervezés meggondoltságát dicséri. Mindenkinek igye­keztek olyan helyet talál­ni, amely megfelel érdeklő­désének és képességeinek. Mégsem festenénk azonban hű képet a gyár mai életé­ről, ha a gondokról nem ej­tenénk szót. A termelőmun­kával most vagy éppen új­ra ismerkedő embereket fo­gadó műhelyeikben a gon­dokról is beszéltek. — örülünk, hogy többen dolgozunk az üzemben — mondta Hirth László főmű­— rónai — Az ország egész területére, főleg az erdőgaz flaságok részére szállít AKF 3/8 típusú fa- “s íahulladék-tüzelésű kazánokból a szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezet. /Ebben az évben eddig 10 darabra kaptak megrendelést ÖT ÉV MÉRLEGE Tisztújító megyei küldöttközgyűlés a vadászoknál Lejárt a MAVOSZ Szolnok megyei bizottságai tag­jainak öt évre szóló mandátuma. Tegnap Szolnokon, a MÉSZÖV székhazában 37 vadásztársaság küldöttei előtt adott számot 1975 óta végzett munkájáról fi megyei inté­ző-, ellenőrző- és a fegyelmi bizottság. A küldöttközgyű­lésen részt vett és felszólalt Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, a [MAVOSZ közgazdasági szak­osztályának elnöke, a MAVOSZ országos választmányát Beregszászi György képviselte. vezető —, sőt újabb embere­ket várunk. Akkor még több gépet foghatunk két mű­szakra. A gyarapodással azonban a gondok is szapo­rodnak. Hiába mutatjuk meg a gép kezelését, a más munkához szokottaknak csak sokára válik vérévé a bonyo­lult mértékrendszer s a pon­tosság. Az ellenőrzést vég­zőknek sokkal jobban kell ma figyelni, sok munkát ad az új emberek segítése is. Karsai Sándor diszpécser főnöke szavait folytatja. Az ő munkája is szaporodott, sőt a gép mellé került társá­nak feladatait is neki kell megoldania. „Ennyi dologra egyedül kevés vagyok.” — Elégedetlenkedett P. Szabó Sándor, a gyári szakszerve­zeti bizottság titkára mondja el, hogy a vezetőség ismeri ezt a problémát. Tudomása szerint a forgácsoló üzemet irányítók feladatainak éssze­rűbb megoszlásával igye­keznek segíteni. Hiszen az átszervezés még nem fejező­dött be. Termelő takarítónők Törökszentmiklóson sür­gősen javítani kellett a ter­melő és nem termelő dol­gozók arányát. (Az öntöde nélkül számított 850 ember­ből csak 290 termelt.) Még­sem lehetett csak a múlt tapasztalatai alapján új he­lyet találni a dolgozóknak, hiszen már az elmúlt év végén látszott, hogy változ­tatni kell a gyár termelési szerkezetén. Megcsappant a mezőgazdasági gépek iránti kereslet. Ezért is határozták el, hogy egy korábban elha­lásra ítélt kiegészítő tevé­kenység, a targoncajavítás munkáira képezik ki a más­hol fölöslegessé Vált embe­reket. Huszonöt ember ke­rült az üzembe, s ezzel meg­teremtették az elkövetke­zendő évek fejlődésének le­hetőségét. Az ötlet jónak bizonyult. Az országban ke­vesen vállalnak hasonló munkát, ezért a gyár még állami pénzt is kap a tar­goncajavítás bővítésére. Sok helyen volt szükség a kapacitás növelésére. Ezt azonban nemcsak úgy pró­bálták megoldani, hogy egye­seket a termelésbe irányí­tottak. Sokszor a szervezés sokkal többet segít. Deák La­jos erre a legjobb példának a hegesztőkét tartotta: — Korábban a lakatosok mellett szétszórtan dolgozó hegesztőkből önálló csopor­tot alakítottunk. Másként kellett a munkát szervezni, de volt haszna a fejtörés­nek. A hegesztők ma koráb­bi teljesítményüknek 160— 180 százalékát érik el. A leleményességet dicséri egy különleges munkacso­port megszervezése is. A volt raktárosok, műhelyta­karítók és az ide beosztott csökkent munkaképességűek ottjártunkkór éppen pony­vákat varrtak. A most nö­vekvő csoport feladatairól diszpécserből lett vezetőjük Szele János beszélt: — Később mi végezzük el a lemezek egyengetését és az egyszerűbb szerelési, műve­letekre is megtanítjuk az embereket. A képzett laka­tosoknak, nem kell kis ér­téket alkotó munkára paza­rolni idejüket. Ám a pony­vavarrás sem haszontalan dolog. Ezeket a védőeszkö­zöket korábban szövetkeze­tekben készíttettük el. Aztán rájöttünk, hogy sokkal ol­csóbb, ha magunk csinál­juk. Főleg a korábban nem termelő emberek foglalkoz­nak a haza hozott munka el­végzésével. V. Szász József

Next

/
Oldalképek
Tartalom