Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
2 TANÁCSKOZIK A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET (Folytatás az 1. oldalról) kör vesz körül bennünket megyeszerte. Pártszervezeteink önkritikusan, kritikusan elemezték a végzett munkát, keresték a kibontakozás útját a helyi problémák megoldásában. A tanácskozások — helyesen — munkajelleget öltöttek, de nem nélkülözték az ünnepélyességet sem. Az irányelvek széles körű vitája is bizonyította, hogy a megye kommunistái azt várják a XIL kongresszustól, erősítse meg az MSZMP bevált, forradalmi politikájának fő irányvonalát, ezen az úton haladjunk tovább. A gazdasági monka feltételei A XI. (kongresszus után három évvel, 1978 áprilisában a Központi Bizottság értékelte a határozatok végrehajtását. Arra a következtetésre jutott, hogy azok kiállták az élet, a gyakorlat próbáját, megvalósíthatónak bizonyultak. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert r szocialista építőmunkánk belső és külső feltételei nehezebbé váltak, mint amire számíthattunk. A XI. kongresszus útmutatásai, határozatai a számunkra kedvezőtlen világgazdasági fejlemények, az éleződő nemzetközi ideológiai harc közepette is pontos iránytűnek bizonyultak. A kongresszusi határozatokat sikeresen végrehajtottuk az élet minden területén, azonban akadtak gyengeségek és fogyatékosságok is. Mindezt figyelembe véve, a Központi Bizottság akkor úgy foglalt állást, hogy minden szinten legfőbb tennivaló a végrehajtás további javítása. Kádár János elvtárs 1979. szeptember 25-én, a csepeli aktíván elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy az 1978 áprilisi központi bizottsági ülés határozatából kiindulva célszerű a vizsgálódást végezni, folytatni a munkát a XII. kongresszusig. A kongresszusi felkészülés egyik alapjául az említett határozat szolgált a megye pártszervei és pártszervezetei számára is. A megyei pártbizottság a munka fő folyamatait értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a megyében a párt XI. kongresszusának irányvonalán halad a munka. A megyei pártbizottság írásbeli beszámolója tartalmazza azokat a megállapításokat, amelyekre a kongresszusi időszak felezőjén jutottunk, s összegezi az 1975 márciusa óta végzett munkánkat. Nyomon követhetők benne azok a változások is, amelyek 1978 május óta jellemzik a végrehajtás javításának folyamatait a megyében. Párttagságunk; a megye egész lakossága tettre készen és bizalommal várja a pártunk XII. kongresszusát. A kongresszus és hazánk félszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére megyénkben is széles körű szocialista versenymozgalom bontakozott ki, több mint ötezer brigád hetvenezer dolgozója részvételével. A szocialista munkaverseny eddigi eredményei méltóak a kitűzött célokhoz, a szocializmus eszméihez, további lendületet adtak a munkának, kiszerű átcsoportosításokat Jászberényben, Szolnokon és Kunhegyesen. Ezek meghozták a várt eredményt. Törekvéseinket segítette a mezőgazdaságban végbemenő technikai fejlődés és a közgazdasági szabályozók kölcsönhatása, amely a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodásra serkenti az üzemeket. Ugyanakkor ezen a téren szemléleti akadályok is késleltetik a változást. Várható, hogy az iparban feszesebb munka alakul ki, az új közgazdasági szabályozók is hozzájárulnak a célok eléréséhez. Ennek a tendenciának a munkaerő-gazdálkodásra is hatása lesz, tehát célszerű, ha a nagyüzemek gondjaikat elsődlegesen a kapun belüli létszám átcsoportosításával, átképzéssel, továbbképzéssel, üzem- és munkaszervezés javításával oldják meg, és nem újabb munkások felvételével. Ezt tartjuk a jövőben is a cselekvés helyes irányának. Ehhez tartozik a munka- időalapok jobb kihasználása, a fegyelem, a rend erősítése. A munkaidőalap — központi intézkedések hatására — csökken: a 44 órás munkahét bevezetése, a termelőszövetkezetek dolgozói nyugdíjkorhatárának leszállítása miatt, és e mellett sok kárt okoz a szervezetlenség is. A közhivatalok, pénzintézetek módosították az ügy- félfogadást, hogy a dolgozók munkaidőn t.úl intézhessék ügyes-bajos dolgaikat. Sajnos a lakossági igények elmaradnak a lehetőségektől: kevesen intézik munkaidő után hivatalos ügyeiket. A munkáltatók továbbra is nagyvonalúak, változatlanul engedélyezik az úgynevezett kis kilépőket, félnapos távolléteket, tudomásul veszik a késéseket, a „rendelésen megjelent” mondattal kitöltött orvos; igazolásokat. Nagy örömünkre a megjelentek jó része egészségesnek bizonyult. A társadalmi munkaidőalap közvagyon, úgy is kell bánni vele. Senkinek sincs joga pazarolni a termelésre, a munkára fordítható időt. Nem azért hozom ezt szóba, mert kirívó gondjaink volnának a munkafegyelemmel. Ha van munka, az emberek nagy többsége becsülettel dolgozik — ez jellemző. Sajnos, a fegyelem fogalmának leegyszerűsítésével is találkozni a gyakorlatban. Egyesek nem eléggé veszik figyelembe, hogy a fegyelem az üzemi, vállalati. intézményi szervezettség egyik függvénye. A munka- fegyelem nemcsak az egyénre, hanem egy egész vállalatra, intézményre is érvényes követelmény, csak más formákban. Például a takarékossági intézkedések elmaradása, a szerződések be nem tartása, a megbízhatatlan minőség, a szervezetlenség az egész vállalat fe- gyelmezetlenségére vezethető vissza. Fokozott követelmények a mezőgazdaságban A fegyelem megszilárdításában támaszt jelent a gazdasági vezetők számára, hogy a szocialista brigádok nem tűrik meg maguk körében a hanyagságot, az igazolatlan mulasztást. A kongresszusi munkaversenyben erőteljesen érvényesülnek ezek az előrevivő vonások, tanúsítva, hogy a dolgozók nagy része igényli a célszerűbb munkaszervezést, a munkaidő jobb hasznosítását. Elvben mindenki egyetért a teljesítmény szerint differenciált szocialista elosztással. mégis lassan léptünk előre. Tudunk igen jó példákról: így a Mezőgép Vállalatnál vannak egészen kiváló munkások, akik teljesítményük alapján rendszeresen megkeresnek havonta 6—8 ezer forintot is. s ebben a kollektív értékelésnek is szerepe van. A változásnak megvannak a kedvező jeled a mezőgazdaságban is, így például a végtermékbérezés alkalmazása az állattenyésztésben igen jó eredményeket hozott. Mindezek ellenére a bérezési gyakorlatban jelentős, ma még kihasználatlan tartalékok rejlenek. Külön szeretnék szólni megyénk mezőgazdaságának helyzetéről. Az elmúlt öt év során kialakultak az optimális üzemméretek, további egyesülések általában nem indokoltak. A döntő feladat az, hogy a legracionálisabb gazdálkodás útján váljék tartalmilag eredményesebbé a munka a mezőgazdaságban is. A kongresszusi időszakban arra összpontosítottuk tevékenységünket, hogy általánossá tegyük az önköltség szemléletét a megye mezőgazdaságában, mert ez a meghatározó a jelen és a jövő szempontjából egyaránt, hiszen a korszerű termelés anyag-, alkatrész-, energia- igényessége nagyon megnőtt. A mezőgazdaság összes ráfordításának anyaghányada eléri a 70 százalékot. Tudjuk, hogy a műtrágya dollárértéke igen magas, nem is szólva az üzemanyagról. A mennyiség, a termésátlagok számonkérése tehát nem elégséges, a munkát a fajlagos hozamok és az önköltség alapján kell elbírálni. Alapvetően ezt az irányt követtük és a gyakorlat igazolta a megyei pártbizottság törekvéseinek helyességét. Kiemelt feladatként kezeltük a mezőgazdaság alapvető termelési eszközének, a földnek a védelmét, a ra- cionáis felhasználását. A tanyahelyek felszámolásával, legelők feltörésével, szükségtelen utak megszüntetésével jelentősen mérsékeltük a mezőgazdasági termelésből kiesett földterületek! nagyságát. A 13 ezer hektárt érintő földcsere révén jelentős szállítási és energia- veszteségtől szabadítottuk lllvf^ ilcp^dzáldcid^Uli — cionális földhasználat komplex kérdés, melynek lényege, hogy egységnyi földterületen a lehető legkisebb ráfordítással, a lehető legtöbbet termeljük. Ennek csak része a földcsere, amely bíztató eredményeket hozott a megyében, lezárva az önkéntes kezdeményezések szakaszát. A szocialista szektorok közötti földcserét szemléletbeli fogyatékosságok is nehezítik. Ügy gondoljuk, felül kell emelkedni a partikuláris érdekeken, mert gazdasági helyzetünk nem engedi meg, hogy a legcsekélyebb tartalékokról is lemondjunk. A megyében mezőgazdaságunk fejlődése erős differenciálódáshoz vezetett a gazdaságok között. Bizonyítható. hogy azonos feltételek között dolgozó üzemek ráfordításai, fajlagos hozamai között nagy különbségek alakultak ki a növénytermesztésben, állattenyésztésben is. Ez azt mutatja, hogy a jelentős fejlődés ellenére a szervezettség színvonala, a szakszerűség még nem elégíthet ki bennünket, ebben jelentős feladatok várnak ránk. Ismert, hogy öntözési feltételeink igen jók. Optimális öntözéssel — ebbe a minőséget, a szakszerűséget természetesen beleértem — jelentős többlethozamok, megtakarítások érhetők el. Nehezíti céljaink valóraváltását, hogy a Tisza II. vízlépcsőhöz kiépített főműveink leágazásai hiányosak, másrészt vannak területeink — például a tiszafüredi járás —, ahol az öntözővíz áldás, a belvízveszélyeztetettség viszont évről évre tetemes kárt okoz. Mi abból indultunk ki, célszerűbb, ha térségekre, s nem egy-egy gazdaságra keresünk komplex megoldást, saját erőinket mozgósítva, másrészt szorgalmazzuk azt. ami az illetékes ' központi szervekre tartozik. Reméljük, hogy a hatodik ötéves tervben komplex módon, térségről-térségre előbbre jutunk a belvízmentesítes és melioráció terén. Az állattenyésztés fejlesztésében is céljaink szerint haladunk. Az állománygyarapodás, a fajtisztaság, az állategészségügy, az értékesítés terén fontos eredményekről adhatunk számot. Az utóbbi időben gondot okoz a magas állomány kellő takarmányozása. Ezért egységnyi területen több takarmányt kell termelni, jobban kell hasznosítani a mező- gazdasági melléktermékeket, továbbá szigorúbban kell venni a takarmánynormákat, amelyeket gazdaságaink tekintélyes része messze nem tart be. A mezőgazdaság fejlődésével összefüggésben a társulásokról is kívánok szólni. Amikor létrejöttek a mező- gazdaságban az optimális üzemméretek, úgy láttuk, hogy az így létrejött eszközök hatékony kiaknázásának járható útja a különböző társulások fejlesztése. Nem sémákban, hanem az együttműködési formák sokszínűségében kell gondolkodni, a legegyszerűbb társulásokat is támogatva, hogy azok majd a magasabb szint felé közeledjenek. Az állami irányító szerveknek és a TESZÖV-nek nagyobb áttekintésük .van, mint az egyes mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari üzemeknek, ezért célszerű, ha a TESZÖV közreműködésével kezdeményeznek társulási formákat, zsűrizik a kínálkozó lehetőségeket. az ajánlatokat és a leghatékonyabbnak ígérkező vállalkozásokat támogatják. Alapvető célnak továbbra is azt tartjuk, hogy a gazdasági. együttműködési társulások az ötödik, majd a következő ötéves terv jobb teljesítését szolgálják, a népgazdaság céljainak feleljenek meg. A háztáji és kisegítő gazdaságok jelentőségét bizonyítja, hogy a megyében a bruttó mezőgazdasági termelés mintegy 25 százalékát adják. A leglényegesebb, hogy a termelési biztonság nemcsak egy évre, hanem hosszú távra megteremtődjön, hiszen a háztáji garantált piaci kínálatot jelent a lakosság számára is. Legyen stabil, szervezett felvásárlás és megfelelő növényvédőszer-, kisgép- és takarmányellátás. Ebben fontos szerepe van a közös gazdaságoknak. Feladataink között tartjuk számon, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövedelmek a tényleges munkán alapuljanak és annak pénzben! megváltását kizárólag szociálpolitikai okok alapján tartjuk lehetségesnek. Lakásépítés, áruellátás, szolgáltatás Tiszteli Elvtársnők. Elvtársak! A lakosság életszínvonalát és közérzetét jelentősen befolyásolja, hogy milyen az áruellátás, a szolgáltatások és a tömegközlekedés. Politikai törekvésünk az volt, hogy a lakosság szükségleteit magas színvonalon elégítsük ki. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a végrehajtás ennek megfelelő a megyében. Engedjék meg, hogy néhány gondot is megemlítsek. A változások ellenére is úgy látjuk, hogy a megye fogyasztási cikekket gyártó iparának kínálata elSzavaznak a küldöttek marad a lehetőségektől. Azt szeretnénk, ha a lakosság nagyabb mértékben élvezné a megyében a fogyasztási cikkeket gyártó üzemek és ipari szövetkezetek világszerte elismert termékeiből a helyi ellátás előnyeit. Szívesen látnánk az ipari és kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek kezdeményezéseit, amelyek a helyi árualapból bővíthetik, színesíthetik a választékot. A lakossági szolgáltatások dinamikusan bővültek a megyében. Általában az elismerés hangján, lehet Szólni a szövetkezeti és a tanácsi iparról. Azonban a színvonal egyenetlen, más-más képet kapunk a különböző szolgáltatásokról. A lakáskarbantartás, a felújítás az igényekhez mérten nem kielégítő, de van javítanivaló a kereslkedfellkni szolgáltatáson is. A jó átlag mögött látni kell az elmaradásokat és a tennivalók sorát is. A kereskedelem, a szolgáltatás minősége erősen befolyásolja a lakosság politikai közérzetét. Ha a dolgozók nem tudják értelmesen árra költeni a keresetüket, ámire szeretnék, akkor céltalannak találják, hogy fokozzák teljesítményüket. Az a véleményünk: a kereskedelmi. vendéglátóipari és szolgáltatási szervezeteknek politikai kötelességük és jól felfogott érdekük, hogy tmennviiségileg és minőségileg is az igényekhez igazodó kínálatot biztosítsanak a lakosság számára, törekedve a megyei lehetőségek jobb kiaknázására. (Folytatás a 3. oldalon) fejezésre juttatják dolgozóink cselekvő helytállását pántunk politikája mellett. A megyei pártértekezlet fórumáról is megbecsüléssel, a szocialista munka iránti tisztelettel köszöntjük a kongresszusi versenyben résztvevő szocialista brigádokat, munkahelyi közösségeket. Kívánjuk, hogy az ötödik ötéves terv befejező esztendejében sikeres munkával gyarapítsák szeretett szocialista hazánkat, s szűkebb pátriánkat. Társadalmi fejlődésünk kulcskérdésévé vált a népgazdaság, s ennek részeként a megye gazdaságának hatékony fejlesztése, mert ettől függ az előrehaladás minden más területen is. Az 1975 márciusi megyei pártértekezleten pártbizottságunk azt a megbízatást kapta, hogy dolgozzon ki a tennivalókra középtávú programot. Az elmúlt öt évben a végrehajtás összességében az abban meghatározott fő irányok szerint történt. A pártbizottság véleménye szerint kimondhatjuk: a cselekvési program tartalmi céljait, tekintve a XI. kongresszus határozatainak megfelelően folyt a munka. A gazdaság fejlődését, a termelési szerkezet változását céljainknak megfelelő arány- módosítás jellemzi: a jelentős beruházások és rekonstrukciók révén erősödött, az élelmiszeripar és dinamikus volt a vegyipar fejlesztése. Mivel a termelő ágazatok és az infrastruktúra közötti összhang a jelentős javulás ellenére sem teremtődött meg, emiatt gondjaink nem csekélyek. Ez vonatkozik elsősorban a városok és községek szennyvízelvezetési, csatornázásig belterületi útjainak az építésére, amelyek nem érik el a tervezettet. Az elmúlt időszak exportnövelő beruházásainak ösz- szege megyénkben eléri a 6,3 milliárd forintot. Ezek a fejlesztések megfelelnek a népgazdasági egyensúlyjavítás követelményeinek, rendelkezésre álló saját forrásaikat és az állami hiteleket a vállalatok jól és kellő ütemben használták el. A martfűi Növényolajgyár. a Phylaxia ■ karcagi gyára, a Vegyiművek nátriumtripoli- foszfát üzeme, a Hűtőgépgyár, a Tisza Cipőgyár fejlesztései és a zagyvarékasi lúdfeldolgozó üzem, illetve a Szolnoki Papírgyárban előkészítés alatt; álló rekonstrukció minőségi változásokat ihoz a megye iparában, szándékainkkal egyezően hasznára válik a népgazdaságnak. Alkalmazkodva az új igényekkez követelményrendszere rájuk eső részének minőségi és mennyiségi teljesítését fontos feladatnak tekintik. Vállalataink vezetői, pártszervezetei értik, hogy a KGST keretében megvalósuló gazdasági együttműködésék növelik építőmunkánk lendületét és biztonságát, ami semmi mással nem pótolható feltétel fejlődésünk számára. Terveink megvalósításának egyik döntő feltétele a rendelkezésre álló munka- erőforrások hatékony hasznosítása. A megyei pártbizottság a kérdés jelentősé- gének megfelelően, folyamatosan foglalkozott a munkaerő-gazdálkodással, hiszen a ciklus idején szűkülték a lehetőségek. Az eredmények között tartjuk számon, hogy mérséklőditek a munkaerővándorlási veszteségek a megyében. Munka közben ismertük fel, hogy a munkaerő spontánul nem áramlik át olyan helyre, ahol hasznosabban foglalkoztatható — ezért szorgalmaztunk és támogattunk tervAlapvetően nem a termelési volumennek, hanem a gazdaságpolitikai tartalom alapján készítettük a mérleget. A megváltozott körülményekhez való céltudatos alkalmazkodás jó példájának tartjuk, hogy egyes vállalataink nem ragaszkodtak a középtávú tervükben célul tűzött mennyiségi termelés- növekedéshez, esetenként attól elmaradtak, de úgy, hogy eközben tőkés exportjukat jelentősen bővítették. Természetesen megyénk vállalatai továbbra is kiemelkedő jelentőségűnek tartják a KGST és a szocialista országokba irányulóexportkötelezettségük maradéktalan teljesítését. Jó néhány üzemünknek kiemelkedő fontosságú partnered a gazdasági együttműködésben és a külkereskedelemben is a szocialista országok. Jól tudják és felismerik, hogy hazánk gazdasági, társadalmi fejlődésének legfőbb biztosítéka. feltétele a szocialista integráció kiteljesülése. Ennek megvalósulását szolgáló államközi szerződéseink
