Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 1. Faoltások — iparszerűen Oltógéppel készített oltványkomponensek A facsemeték téli oltása több mint egy évszázaddal ezelőtt is ismert volt. A nemes oltványszőlők előállítására be is rendezkedtek a nagyüzemi oltványtermesztést folytató gazdaságok. Napjainkban ezzel a módszerrel állítják elő milliószámra a téli időszakban a szőlőoltványokat. A szőlőoltás gyorsabb elvégzését már évekkel ezelőtt lehetővé tette a gépesítés: sikerült kialakítani eredményesen oltó, különféle típusú oltógépeket. A legutóbbi években a facsemeték szaporításánál újra „felfedezték” a téli kézben oltást. Ennek egyik legfőbb oka a faiskolai termékek iránt egyre fokozódó igény és az egyéb szaporításmódok nemegyszer bizonytalan eredményei mellett az, hogy bevezetésével az eddig szinte „holt” szezonnak számító téli időszakot szaporítási munkával hasznosíthatják a dolgozók. Mégpedig kényelmes, jó munkakörülményeket biztosító zárt munkatermekben. További előnye, hogy az új fajták eddiginél gyorsabb elszaporítását teszi lehetővé. A szemzés kiegészítőjeként vagy a szemzéssel kiegészítve, a szokásosnál nagyobb mennyiségű oltvány állítható így elő évente egy-egy faiskolában. Az oltást megelőzően a gondos alanycsemete- és oltócsap-válogatás, illetve osztályozás javítja az eredés biztonságát. A megfelelő oltásmóddal a szemzéshez hasonló, vagy még jobb eredményék is elérhetők. Kétségtelenül nagyobb ugyan e módszernek a szaporítóanyag-igénye, mert az oltócsap minimálisan kétrügyes, míg szemzéshez egy-egy rügy is elegendő. Ha megkésnek a kézben oltott oltványok kiültetésével, őszre ezek nem érnek be eléggé és a vermeidben elfagyhatnak. Egyéves neveléssel nem is fejlődik ki valamennyi oltvány, közel a fele még egy évi nevelést kíván. Ezt követően viszont lényegesen jobb minőségűek lesznek, mint a szemzésből nyertek. Növekedhet az egységnyi területről kitermelhető oltványok meny- nyisége is. A térigényes szemzés érdekében követett ültetési távolságnál sűrűbbre ültethetők a kézi oltású csemeték: a legelterjedtebb 90x25 vagy 90x30 cm térállás helyett 90x15 cm-re. Nem közömbös az sem, hogy . a kézi oltásnál egyes munka- folyamatok gépesíthetők. A már nagyfokú gépesítés lehetőségét megteremtő és hazai viszonyok között sikeresen követett oltvány-előállítási technológia első munkafolyamatában a decemberben szedett és a gépesített mozgatás érdekében konténerekben tárolt alanycsemetéket és oltóvesszőket az oltás előtt targoncával viszik a hűtőkamrákból az oltóterembe. A jó eredés alapfeltételét jelentő oltási komponens-válogatást és osztályozást, az oltásnál szükséges kétrügyes oltócsapok felvágásához használt metszőollókra szerelt osztályozó ívekkel igyekeznek elősegíteni. Magának az oltási műveletnek a gépesítését leginkább az indokolja, hogy kevés a hagyományos, kézi oltásmódokban jártas munkaerő és vele szakképzetlen munkások is nagyobb teljesítményt érhetnek el. Jellemző példa erre, hogy amíg egy kísérleti faiskolában 46 dolgozó naponta tízezer oltványt készített oltókéssel a közismert angolnyelves párosítással, addig a Borbási Faiskolánkban a Szőlészeti Kutató Intézet által kialakított Horánszky-féle, szintén angolnyelves párosítást készítő géppel ugyanennyi dolgozó 20—25 ezer oltványt készít naponta. Nyomában az oltáseredés általában eléri, sőt nem egy esetben mégis haladja a kézi oltásét, többnyire 70—90 százalékos. A géptípus egyébként mechanikusan működtethető. Két kése van, melyek közül az egyik a metszlapot, a másik pedig a nyelvet készíti. Az oltógépek az oltványkészítés olyan szalagszerű folyamatát teszik lehetővé, amelynél az oltást követő további munkafolyamatok is jól szervezhetők és legalább részben gépesíthetők. Az oltást követően, ha szükséges a kötözés, ezt gépenként egy-egy dolgozó elvégezheti. A tökéletes levegőkirekesztést célzó olvasztott paraffinba mártás még kisebb munkaigényű. Nem kíván sok munkát a kész, paraffino- zott oltványok tartályládába, nyirkos fűrészpor közé való helyezése. A legalább másfél ezer oltványt befogadó tartályládák mozgatása, hűtőházba hordása emelővillás géppel végezhető. A 0 és plusz 2 fok közötti hőmérsékleten a március végén, április elején esedékes kiültetésig tárolt oltványok kihordása a telepítés helyére magasemelővel ellátott traktorral ugyancsak megoldható. Mindezekkel szinte iparszerűvé tehető a faiskolai oltványelőállítás. Kontiszár Lajos Hz „élve hervadó” növény titkai A szabadalmak felfedezésének világra jöttét sokszor a véletlen szüli. Véletlennek tulajdonítja felfedezését Pálfi Gábor, a biológiai tudományok doktora a szegedi József Attila Tudományegyetem növényélettani tanszékének tanára is, amikor munkatársaival felfedezte az aminósav dúsulását növényi levelekben. Maga a biológiai folyamat egyszerű. A levágott aöld növényi részeket szórt fényben két-három nap alatt biodehidratálják — azaz éllve henvasztják. A biokémiai reakciók során az amánósavak többszörösükre halmozódnak fel a levelekben, azok az ami- nósavak, amelyek a fehérjék alapkövei. Ezeket a zömében nélkülözhetetlen eszenciális am in ósavakat, az emberi szervezet nem képes létrehozni, holott fehérjédnek kialakításához szüksége van rá. A kutatók feltételezésük bizonyítására spenótban, kelkáposztában és lucernában vizsgálták az össz-ami- nósavat, és a következő eredmények születtek. A természetes állapotban lévő spenót aminósav tartalma 1,71 százalék volt. Mindez biodehidratáció után 7,52 százalékra emelkedett. A kelkáposztában a hagyományos módszerekkel 1,95, míg élve hervasztással 10,8 százalékot találtak. A legszembetűnőbb változás egyik legfontosabb takarmánynövényünknél, a lucernánál volt. Az össz-aminó- sav az új módszer hatására 1,68 százalékról 11,1-re emelkedett. Ennek az ugrásszerű növekedésnek elsősorban az állatok takarmányozásánál lehet nagy jelentősége. Mert a lucerna betakarításakor is alkalmazható az eljárás. A rendre vágott zöldtömeget akár használt polietilén fóliával is két napig letakarják, hogy a növényi sejtek a nedvességet lassan, fokozatosan veszítsék el. A fólia átenged annyi fényt, ameny- nyi a biokémiai reakcióhoz szükséges. Két nap után az ily módon előkészített „köztes tennék” aztán hagyományos módon szárítható. Később újabb felfedezésekre jutottak a kutatók. Megtalálták, hogy miért a prolin nevű aminósavban dúsul fel a növény, ha élve hervasztjáik. Ez a szerves vegyül et ugyanis , az egyre csökkenő vízben is jól oldódik. így nem fenyegeti az a veszély, hogy fokozatos vízvesztéskor kicsapódik. A vízhiány megszűnésekor viszont a prolin más értékes aminósawá alakul át. Ezt a „rejtett” energiát a sejtek mindjárt felhasználják a meginduló növekedési folyamatokban. Másfelől a prolin nemcsak energiát tartalékol. hanem a többi aminósawal együtt a növekedési folyamatok nyersanyaga alapvető szén- és nitrogén forrása is. A takarmányhasznosulás mellett jelentős gazdasági kihatása lehet az új módszer bevezetésének. Közismert, hogy az állati fehérjék előállítása költséges, emellett jelentős importtal «kiható csak meg a folyamatos táptakarmány ellátás. Az állatokkal etetett fehérjék hatvan-hetven százaléka elvesz, és csak a fennmaradó rész — különböző átalakulások után. — épül be a szervezetbe. Ugyanakkor viszont az „építőkövek”, az aminósavak 80—90 százaléka hasznosul. A kutatók vallják, hogy az élve hervasztásos eljárás bevezetése, például a lucernaliszt előállításánál, nem járna jelentős költségtöbblettel'. Ugyanakkor viszont az előállított termék béltartalma négy-ötszörösére növekedne. A tudomány már megtett te a magáét. Felfedezett egy eljárást, amelyet a mező- gazdaságban hasznosítani lehet. Most a vállalkozókedvű, gyakorlati szakembereken a sor... Szabó Pál Miklós Uj eljárás a növény- védelemben Ausztráliai kutatók nagy elvi és gyakorlati jelentőségű új növényvédelmi módszert dolgoztak ki. Világszerte elterjedt gyümölcsfa- betegség az úgynevezett „Gall korona”: baktérium okozta durva felszínű növe- dókek keletkeznek a fa törzsén és gyökerein, amelyek megakadályozzák a nedvek áramlását a törzsben. A fertőzött facsemete rosszul fejlődik, elsatnyul. A kutatók megfigyelték, hogy ha a facsemetéket avirulens (betegséget nem okozó, de egyéb tulajdonságaiban a betegség kórokozójával teljesen megegyező) baktériumok oldatába mártják, azokon .később nem fejlődik ki „korona”, bár talajúk erősen fertőzött. Ezek után a következő kísérletet végezték: 1040 facsemetét beoltottak virulens, betegséget okozó baktériummal, úgy, hogy a fák felsértett kérgére károkozót tartalmazó oldjatot kentek. Csak ezután kezelték a fák negyedrészét az említett „védőoltással”: 5 másodpercre az avirulens baktériumok oldatába merítették őket. ' A fák másik negyedrészét tiszta vízbe mártották, ez volt a kontroll. A maradiék két negyedrészt a beoltás után a növényvédő szerek különböző adagjaival kezelték. Ezután a facsemetéket elültették, majd hat hónap múlva kiásták és megszámolták rajtuk a „koronákat”. Az eredmény szenzációs volt. Míg az avirulens baktériumokkal kezelt fákon alig fejlődött ki a betegség, addig a másikon három csoportban az igen súlyos volt, még a növényvédő szerek sem nyújtottak számukra védelmet. A biológiai védekezésnek ez a módja új lehetőséget ad a mezőgazdaság számára, hiszen hasonló módon talán más növények más betegségektől is megvédhe- tők. A herbicidek haszna Amióta az ember földműveléssel foglalkozik, állandóan növekszik a növénytermesztés rentabilitása. I. e. 1000 körül a Föld legtermékenyebb területein egy paraszt körülbelül 3 ember növényi élelmét termelte ki. 1920-ban ez a szám már 8 körül volt. manapság pedig már az 50-et is meghaladja. (Az utóbbi az USA-ra vonatkozó adat.) Az elmúlt harminc évben a fejlődés különösen felgyorsult. Az USA-ban 1940- ben hektáronként csupán 2 tonna kukoricát termeltek, a 70-es évek elején a hektáronkénti terméshozam már elérte a 6 tonnát. Ugyanezen időszakban az egy hektárra jutó munkaórák száma 60-ról 20-ra csökkent. Egyre kevesebb ember termel egyre több növényi élelmiszert, és egyre nagyobb az egy hektáron megtermelt termésből élők száma. Mindez csak a termelés technológiájának gyors fejlesztésével volt elérhető, a növényvédő szerek alkalmazásának egyre szélesebb körű elterjedésével. Minél intenzivebb egy termelőterület kihasználtsága, minél kevesebb munkaerő áll rendelkezésre, annál nagyobb mennyiségű növényvédő szer, elsősorban gyomirtó kell a kívánt terméseredmény eléréséhez. Az NvSZK-ban a kukoricaföldek 70—80 százalékát, a cukorrépaföldek 100 százalékát kezelik gyomirtókkal, ugyanakkor a burgonyatermesztésre használt területeknek csupán 10 százalékát. A világszerte felhasznált növényvédő szerek 40 százaléka gyomirtó (herbicid), 50 százaléka rovarirtó (inszekti- cid), a maradék pedig főleg gombaölő (fungicid) hatású. A Földön termesztett gabona-, rizs- és kukoricakultúrák mintegy 50 százaié1 növényvédő szerrel kezelik. Az intenzív kemizálás csupán 1,5 százalék költségnövekedéssel jár. Bár pontos adiatokat a növényvédelem hatásosságára vonatkozóan nehéz megadni, megbízható becslések alapján állítható, hogy a kémiai növényvédelem megszüntetése esetén a világ növény termelésének volumene mintegy 30—35 százalékkal csökkenne, ezen belül a rizstermelés visszaesése 50 százalékos is lehetne. Takarmányújdonságok A szovjet mezőgazdasági kutatók több mint 20 növényfajt választottak ki, amelyek új takarmánynövényként tekintetbe jöhetnek. Egyik ilyen növény például egy pohánkafaj. E növény hazája a Szahalin-sziget és a Kurili-szigetek. Néhány éve vezették be a Szovjetunió európai részének az északi területein. Azóta többek között Leningrád vidékén, Ukrajnában és Belorussziában is jól akklimati- zálódott. Ez a pohánkafaj soklevelű növény, amely évente kétszer aratható. Elegendő csapadék esetén minden vágáskor hektáronként 300—400 mázsa zöldtömeget ad. Egy másik, takarmánynövénynek tekintetbe jövő növény a Silphium perfolatum (magyar neve nincs). Észak- Amerikában hasznos évelő faj. Igen magas termetű, néha el is vádiul. Szára 3 méter magasra nő. Levelei nagyok, lédúsak. Hozama hektáronként átlag 800—1000 mázsa zöldtömeg. Igen gazdag szénhidrátokban, karóimban, kalciumban, foszforban és egyéb elemekben. Képünkön: Dj, hatsoros lengyel kukoricakombájn Korszerű kukoricatermesztés t Az eümúlt egy-két évtized a mezőgazdaságban a kukorieatermeszbás terén hozott legnagyobb fejlődést. A „robbanást” a biológiai eredmények és a korszerű technika alkalmazásával érték el a különféle kukori catetnmesztési rendszerekben. Ennek a pázsitfűfélékhez tartozó növénynek az őshonában, Amerikában, századunk elején felismerték azt a tulajdonságát,. hogy a két különböző kukorica- növény-egyed kereszteződéséből származó utód erőteljesébben fejlődik, mint a két „szülő” külön-külön. Ebből a felismerésből fejlődött ki a ma általánosan használt nagyhozamú hibrid vetőmagok termesztése. Ehhez éveken át „beltenyésztik” a kukoricát: a kiválasztott jó egyedek csővirágzatát. a csövet ugyanannak a növénynek a címeréről, hímivarú virágzatáról porozzák be. Olyan technológia kellett, amellyel a legjobb hibridek képességeit kihozva művelhető a talaj, és a mezőgazdaságban közismert munkaerőhiány miatt kevesebb ember is nagyobb területet művelhet meg. A kukoricatáblákon különösen alkalmasak a hatalmas hátsó ikergumikerekű, 145 lóerős traktorok, amelyek 6,70 méter szélességű porhanyító tárcsákat is vontatnak a szántáson. A nagy lóerő és sebesség nem öncél: a gazdaságos és nagyobb hozamú művelésnél fontos tényező az idő. A vetőgépek nemcsak vetni tudnak, hanem egyidejűleg talajt fertőtlenítenek, műtrágyát adagolnak és gyamirtószert szórnak ki. A legújabb vetőgépek ejtőcsatornáiban fotocellák számlálják az elvetett szemeket, segítségükkel a traktoros nemcsak a? előtte elhelyezett monitor lámpáin ellenőrizheti, hogy egyenletes-e a vetés, hanem egy számlálót is rákapcsolhat minden fotocellára. A modern kombájnok egyszerre négy vagy hat sor kukoricát törnek, morzsolnak le, s időnként szállítójárművekbe ürítik a szemtermést. De fel vannak szerelve a gazdaságok szárítókkal is. amelyek a kellő nedvességtartalomig szárítják ki a szemeket, hogy gond nélkül történjék a téli tárolás.
