Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
1480. március 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ^^TTTTíTTíTti ti i FILMJEGYZET munisusnx) Lidércnyomás „Élni tudtunk a szabadsággal” > Városi döntő Szolnokon Az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére meghirdetett „Élni tudtunk a szabadsággal” elnevezésű üzemi, vállalati vetélkedő Szolnok városi döntőjét ma délelőtt 10 órától az SZMT Szak- szervezeti Iskolájában rendezik meg. A vetélkedőn húsz csapat méri össze tudását, válaszol hazánk társadalmi, gazdasági és kulturális életének fejlődésével kapcsolatos kérdésekre. Bárczy János: Vádindítvány I tudjuk a történelmünket. Nem csupán arra gondolunk, hogy rosz- &zuX tanítjuk, s emiatt a fiataljaink ismeretei felületesnek Erről már több tucatnyi cikk jelent meg, többször is fel-fellángolt a vita (például az Élet és Irodalomban), hogy csüggedten, rezignáltan el is lankadjon. Maga a történelemtudomány is adós néhány fontos és izgalmas kérdés tisztázásával. Ugyanakkor tanúja lehetünk e sok vitára is okot adó érdekes jelenségnek : a memoriairodalom felelevenedésének és mintegy hiányt pótló szerepének. Elég legyen itt csupán utalni a „Tények és tanúk” sorozatban megjelent Kádár Gyula (A Ludovikától Sopronkőhidáig), vagy Sal- lai Elemér (Mozgó vesztőhely) című köteteire, amelyek szinte percek alatt elfogytak a könyvesboltok polcairól Ha elmondjuk, hogy Bárczy János könyvével is ez történt, akkor mér ki is jelöltük a helyét, utaltunk a tartalmára is. „Ez az írás az első betűjétől az utolsóig a fantázia szüleménye” — írja a szerző a kötet előszavaként. Mementónak és figyelmeztetésének szánja ezt az írást, mert nem lehet kizárni, hogy „az a történél^ mi, politikai, katonai szituáció, illetve azok az emberi magatartásformák, amelyeket ez az írás felvázolt, nem fordult-e elő a múltban és nem ismétlődhetne-e meg, napjainkban vagy a jövőben valahol”. Miért ez a balsejtelme» „elöljáró beszéd”, egyáltalán miről szól * ez a regény? Lényegében egy .történelmi epizódról — válaszolhatnánk —, de ez nem lenne élég pontos. Nem, mert a történelem epizódjai nem szakíthatok kj a folyamatokból. Az egyes ember, a kortárs érezheti úgy, hogy az esetleges, a véletlen vagy éppen a íátum játékszere, a túlélő, az író azonban már látja a tendenciákat, a történelmet mozgató erőket is. Bárczy János miközben látszólag csak dokumentummozaikokat sorakoztat, egymás mellé valósággal sokkolja az olvasót, hogy a végén maga is egyetértsen a kötet címével, maga is megfogalmazza a vádat a podagras. önös és ostoba céljainak mindent alárendelő, azokért mindent feláldozó tábornokok, főtisztek ellen. Az „eset” 1941 április ■ 11—12-én történik, amikor a korabeli sajtó szerint az elit ejtőernyős zászlóalj egyik gépe „hősiesen elesett az ellenséggel vívott harcban”. Az első és főleg a második világháborúról készült regényeken, filmeken nevelődött közösségnek ma már eléggé pontos, képzetei vannak, a „hősiesség” fogalmáróL Arról a szerepről, amelyet Illyés Gyula sommásan balekségnek nevezett egyik esszéjében. Mert meghalni • sokféleképpen lehet ugyan, sokféle célért, de a halál ténye még senkit, se avat hőssé. Ezt mindig az utókor, a túlélők rossz, lelkiismerete fogalmazza meg. Nos, Bárczy János regényének ejtőernyős hőseit a legjobb esetben is csak áldozatoknak nevezhetjük, de értelmetlen áldozatoknak. Rossz, hadi célokra alkalmatlan gépen, lényegében kiképzetten legénységet arra kényszerítettek 1941 áprilisában, hogy csupán presatizscéllokért (hadászati jelentősége ugyanis nem volt az akciónak) felszáll- janak és elinduljanak Bácska felé. Soha nem jutották el, mert a .túlterhelt gén jószerével felemelkedni sem tudott, a veszprémi repülőtér mellett lezuhant. A korabeli sajtó természetesen manipulálja a közvéleményt, mert a politikai és katonai vezetésnek „hősi halottakra” van szüksége, áldozatokra, hogy bizonyítsa Hitlerhez és Mussolinihoz vaio hűségét. A 118 „melléklet” a „vádindítványhoz” azonban nem csupán ezt a gépezetet leplezi le, de valóban regényként sorsokat, életutakat is megrajzol. Vonzókat is, taszítókat is a Horthy hadseregből. és módosítva is azt a képet, amely erről a, hadseregről az utókorban él. Nem felmentése ez a kornak és a kor emberednek, hiszen valamilyen módon maguk az áldozatok is felelősek, de ez a felelősség differenciált, nem mindenkit, egyformán terhel. Ám ahhoz, hogy ezt felismerjük, Bárczy könyvére is szükségünk van! (Magvető {Cönyvkiadó 1979.) H. 8. Az eddig óramű pontossággal működő mammutvál- lalatnál különös dolgok történnek, miután Arangrude úr, a cég egyik alfőnöke autóbaleset következtében meghal. A balesetet követő napon a vállalat dolgozói egy papírtekercset kapnak, amelyben valaki, vagy valakik a vezetőséget, egyáltalán a vezetés mechanizmusát igen széles körűen pocskondiázzák. De mindez még nem elég: megreped: — avagy csak akkor veszik észre? — a hatalmas acélépület, a székház egyik tartóoszlopa... Úgy tűnik, utolérte a végzet a céget — ahogy René Victor Pilhes híres regényét is — a Rosserys and Mitchell társaságot a katasztrófa előszele fenyegeti, a Femina díjas könyv sorsa pedig Bertucelli révén be is teljesedett: megfilmesítették. Mégpedig olyan képzelőerővel. hogy kapkodhatjuk a fejünket, mire figyeljünk: hogyan álakul hőseink sorsa, vagy netán arra, hogy ne hulljon a fejünkre a filmbeli szikla. Mert — a Lidércnyomásban bőven akad rémség, fantasztikum, jó, hogy borzolt idegeinkkel nem tudunk a téma legfontosabb tételeire figyelni. Pedig a film-béli nyakkendős urak nagyon érdekes figurák, sokmindent elmondanak világukról. Ám mi, nézők nehezebben tudunk a valóság és a fikciók határmezsgyéin olyan rugalmasan ide-oda sétálni, mint a rendező Jean-Louis Bertucelli. A film ugyanis egyszerre erkölcsrajz. társadalmi szatíra, krimi és fantasztikus elbeszélés. Míg Pilhesnél a nagyvállalat megsemmisülése nagyon is realista módon ■történik, a filmváltozat az irreális tényezőket hangsúlyozta. Ez nem volna baj, legfeljebb végletesen keveredik a különös és a köznapi, de ekkor már torzulnak az értékítéletek, amikor a mechanizmus aprócska fonákságai felnagyulnak. míg a lényegi, az embert alapvetően érintő, bűnnek számító cselekedetek szinte ba- gatelldzálódnak. Ugyanis a lényeges most semmivel sem kap nagyobb megvilágítást Bertucellinél, mint a lényegtelen. Ezért vált ki nagyon is felemás érzelmeket a Lidércnyomás. Nagyot markol, keveset fog. Mindezt mésteri fogásokkal teszi, nemcsak a vállalat . ideg- rendszerét terheli meg hanem a nézőét is. örülünk, amikor kiderül, csupán any- nyiról van szó, hogy az Emberi Kapcsolatok Osztályának vezetője hanyatt esett a vállalat lépcsőjén s alaposan beverte a fejét... Minden álom volt tehát, lidérces álom. örömünk akkor teljes, amikor kijövünk a moziból, megcsíp bennünket a jó hideg, reális télvégi szél, s arra gondolunk: majd csak tavaszodik már, s hátha a jövő héten olyan filmet láthatunk végre, amelyikben nem ijesztgetnek semmivel. — ti — Tisztázva Baiettoktatás A törökszentmiklósi művelődési központban kilenc éve van rendszeresen baiettoktatás. Tizenkét csoportban mintegy százhetvenen tanulják a gimnasztikát és az alaplépéseket. Képünkön Jakab Zoltiánné balett-tanár oktatja a kicsinyeket Tudományos élet főiskoláinkon . Kutatások a mezőgazdaság szolgálatában Köztudomású, hogy az egyetemek, főiskolák a szakemberképzés mellett a tudományos munka műhelyei is. Hazánkban — a Kulturális intézmények és szervezetek Magyarországon című lexikon adatai szerint — a kutatók húsz százaléka, a tudományos fokozattal rendelkezőknek pedig ötven százaléka dolgozik a felső- oktatási intézmények tanszékein. Munkájuk nagy szerepet játszik tudományos életünkben, s az utánpótlás nevelésében is, hiszen a jó képességű és szakmailag kiemelkedő hallgatók már az egyetemi-főiSkolai éveik alatt lehetőséget kapnak a kutatásra. Cikksorozatunkban megyénk két főiskolájának — a mezőtúri és a jászberényi — tudományos életét mutatjuk be mindenféle összehasonlítás vagy rangsorolás nélkül. A „beérkezés” évei Noha a mezőgazdasági szakemberképzés már több évtizedes múltra tekint visz- sza Mezőtúron, a DATE mezőgazdasági gépészeti főiskolai kara oktatóinak, hallgatóinak nem volt könnyű néhány év alatt a tudományos tevékenységgel elismerést, megbecsülést, hírnevet szerezniük az intézménynek. Az 1972-ben létrehozott főiskolai karon az utóbbi hat- nyolc évben teljesedett ki a tudományos munka. A rövid idő alatt sikerült elérni, hogy a mezőtúri felsőoktatási intézmény ma már jelentős szerepet játszik a mezőgazdasági tudományos kutatásokban. A kezdeti időszakban elsősorban a tantárgyfejlesztő, valamint a megbízásos kutatások jelentették a tudományos munka zömét, de — szerényen ugyan — a főiskola oktatói bekapcsolódtak a programos kutatásokba is. A felsőfokú technikum átszervezésével létrehozott intézményben érthető, hogy először a tantervhez kapcsolódó jegyzeteket az oktatás legeredményesebb módszereit kellett kidolgozni. A főiskola emellett számtalan megbízást kapott vállalatoktól, mezőgazdasági üzemektől termelési módszerek változtatásának kutatására, s segítséget kértek a „tudós” szakemberektől gondjaik enyhítésére. Tavaly például negyven- nyolc témakörben adtak szaktanácsot az oktatók, negyvenegy esetben díjazás nélkül. Ugyancsak az elmúlt évben tizenkilenc — tizennégy műszaki, négy ökonómiai, agroműszaki jellegű és egy társadalomtudományi — témában folytattak kutatásokat. Az eredményekről, illetve részmegállapításokról harminckilenc írás jelent meg a mezőtúriak tollából szaklapokban, kiadványokban. A fiatal oktatók az „Alkotó ifjúság” pályázaton értek el szép sikereket, a hallgatók pedig a tudományos diákkörök országos tanácskozásán jeleskedtek. A hallgatók negyedrésze tevékenykedik a TDK-ban. A főiskola mint leendő ag- ro-műszaki centrum számos tudományos rendezvény házigazdája is. A tavaly megrendezett „Tessedik Sámuel tiszántúli mezőgazdasági tudományos napokon” a tájegység több mint kétezer szakembere hallgatta meg az előadásokat, ismerkedett meg a legújabb kutatási eredményekkel a szekcióüléseken. Ezek a tanácskozások is a tudomány minél hamarabb termelőerővé válását szolgálják. A kar Oktatói — a párt tudománypolitikai irányelveinek megfelelően — kutatásaikat a gyakorlati munka, a hatékonyabb termelés érdekében végzik, szoros kapcsolatban a szövetkezetekkel, vállalatokkal, gazdaságokkal. Eredményes együttműködést alakítottak ki elsősorban a megye termelő üzemeivel, a karcagi, valamint az ország kutatóintézeteivel, vállalatokkal. Az elmúlt évben tizenkét témakörben adtak közre közvetlen gyakorlati bevezetésre alkalmas kutatási eredményt a főiskola oktatói. Széles körű kapcsolatok A kar tudományos tevékenységéhez adottak a személyi és tárgyi feltételek. Évről évre növekszik a tudományos fokozattal rendelkezők és a nyelvvizsgázók aránya. A legtöbben oroszból és németből tettek különböző minősítésű nyelvvizsgát. Az idegen nyelvismerete fontos tényező a tudományos munkában, de emellett nagy szerepe van a külföldi testvérintézményekkel való együttműködésben is. A mezőtúri főiskola kapcsolatban áll NDK-beli, csehszlovák, lengyel és szovjetunióbeli oktatási intézményekkel, vállalatokkal. Együtt a kutató, a gyártó A főiskolai kar munkájának elismeréseként a MÉM Műszáki Kutatások Tanácsa a hatodik ötéves terv programjának öt tárcaszintű tudományos kutatásába kérte fel a mezőtúri oktatókat. Részt vesznek a mezőgazda- sági energiagazdálkodás, a géprendszer, a gépüzemfenntartás, az ergonómiai fejlesztés kidolgozásában, valamint a mezőgazdasági építészet és épületgépészet tudományos kutatásában. A megtisztelő feladatok végrehajtása a főiskola következő öt,, évre szóló tudományos programjának az alapja. Ugyancsak országos jelentőségű az az együttműködés, melyet különböző vállalatokkal, termelési rendszerekkel hozott létre a MÉM Műszaki Intézetével közösen a mezőtúri főiskolai kar. A kutatási-termelési együttműködés lényege abban áll, hogy koordináltan, a párhuzamosságokat elkerülve szoros kapcsolatban tevékenykedik a kutató, a gyártó, a forgalmazó és a termelő. Az eddig egyedülálló kezdeményezés lerövidíti az utat a tudományos eredmény és a gyakorlati megvalósítása között, másrészt minden esetben a termelés hatékonyságának növelése határozza meg a kutatás tárgyát. A megnövekedett feladatok maradéktalan ellátásának biztosítékát a kar vezetői a tudományos tevékenységben részt vevők arányának kiszélesítésében, s a hallgatók kutatásra ösztönzésében látják. Ez az a tartalék, amelynek kihasználása tovább növeli a főiskola rövid, idő alatt megszerzett jó hírnevét. Tál Gizella (FOLYTATJUK) Mint mágnes a ... FELVÉTELI HATODSZOR Vajon hány tíz_ és százezer fiatal álmodik a színpad és a mozivászon világáról? Statisztika sohasem készült róluk, bár ismeretes: egykoron Petőfit', Aranyt és Jókait is vonzotta a színi mesterség. A karcagi Torony presszó pultja mögött hosszú hajú, barna lány szorgoskodik: Perge Judit. — Színművész szeretnék lenni. Tudom göröngyös az út, de nem adom fel. Tavaly is jelentkeztem a főiskolára. sikeresen túl is jutottam a felvételi vizsga első fordulóján, a második viszont már nehéznek bizonyult. Igaz, előtte betegeskedtem, kevés időm maradt a felkészülésire, de így is kaptam egy ajánlatot a Népszínház Stúdiószínpadától. Ez délutáni iskolába járást jelentett volna, ám nekem Pesten se lakásom, se állásom. így maradt a második lehetőség: az idén alaposan felkészülök, újra nekirugaszkodom a főiskolai felvételinek, hátha sikerül. » * » A szolnoki gyár emeletes épületében hamar megtalálom a műszaki osztályt. A 25 év körüli jóképű, fekete hajú férfi nyakán mérföldes piros-fehér kockás sál lebeg kék munkaköpenye felett. Nem örül a jöttömnek. — Látja, itt vegetálok érettségivel 3 ezer 300-ért, holott a színpadon lenne a helyem. Azt kellene már egyszer megírni, hogy miért nyomják el a tehetségeket. Kis ország vagyunk, jobban kellene velünk sáfárkodni. — Ügy tudom, többször felvételizett... — Többször? Ötször! Soha sem jutottam túl az első rostán, pedig átélés volt ro- gyiásig, nekem elhiheti. Tavaly még te is térdepeltem, miközben a szózatot szavaltam. Hiába. — Segédszínészként, statisztaként próbálkozott már Szolnokon ? — Az én tehetségemmel? Nem. azt nem! Mindjárt bebizonyítom. Feleletet se várva feláll, terpeszálilásba helyezkedik, és máris mondja a Tündér- királyt. Pillanatig sem pihen, gesztikulál, mutogat, előre, oldalt lép és fordul. Néhány perc alatt többet mozog mint jónéhány NB Il^es középpályás egy-egy mérkőzésen. Végre vége. Hozzám fordul. — Milyen volt ? Csortos kolléga is így szavalta egykoron. — Nem vagyok szakember, de sokat mozgott. Felfontyan: — Csak megjelenítettem! így vizuális hatása is volt. * * * • Utóirat gyanánt: telefonon felhívtuk a Színház és Filmművészeti Főiskola tanulmányi osztályát, ahol közölték velünk: az idén ötven elsőévest vesznek fel. Azt is elmondták: évek óta ötszáz és ötszáharminc között ingadozik a jelentkezők száma, akik közül negyve- nen-ötvenen már nem első- ízben vágnak neki a három- lépcsős felvételinek. Közülük hárman-négyen be is bocsáttatnak a főiskolára. Ugyanakkor a tízegynéhány- szoros túljelentkezés csalóka. mert előfordul, hogy még a keretszámot sem tudják kitölteni. És ez nem a felvételi bizottságon múlik... D. Szabó Miklós I.
