Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 30. KÜLPOLITIKÁI * KORKÉP A tarvezattnél kedvezőbb eredmények A magyar külkereskedelem 1979-ben A magyar külkereskedelem 1979-ben a tervezettnél kedvezőbb eredményt ért el, s ezzel jelentősen csökkent a külkereskedelmi forgalom korábban tapasztalt passzívuma. Az export mennyisége 13 százalékkal volt több, az importé viszont 3 százalékkal volt kevesebb, mint 1978-ban. Az árváltozásokat is figyelembe véve, a folyóáron számított összes kivitel 17 százalékkal, a behozatal pedig 3 százalékkal emelkedett 1978-hoz viszonyítva. A rubelelszámolású külkereskedelmi forgalom kismér. tékben elmaradt a tervezettől, s összesen mintegy 7 százalékkal növekedett. Ezen belül a magyar népgazdaság számára alapvető jelentőségű magyar—szovjet árucsere-forgalom értéke meghaladta a 4,7 milliárd rubelt, exportunk 8, importunk 12 százalékkal volt magasabb az 1978-as forgalomnál. A nem rubelelszámolású külkereskedelemben a behozatal azonos maradt az elmúlt év értékével, a kivitel viszont 26 százaléka kai növekedett. Az import stagnálásában elsősorban az játszott szerepet, hogy a vállalatok igénye csökkent a gépipari termékek iránt, valamint fokozódott az importtal való takarékosság. Ezzel párhuzamosan javultak a magyar áruk árai is, mely tényezők összesen a kivitelnek a tervezettnél magasabb eredményét segítették elő. OPEC Mesés kincsek—gondokkal A legegyszerűbb megoldást választják Húsz esztendővel ezelőtt a Kőolajexportáló Országok Szervezetének alapítói aligha gondoltak arra, hogy egyszer majd az lesz a legnagyobb gondjuk: mire fordítsák hatalmas jövedelmüket. A nemzetközi olajkartell kezdeményezői ugyanis azért szövetkeztek, hogy olyan áraikat érjenek el a vásárlóknál, ajmi fedezi a kitermelési költségeket és szerény hasznot biztosít. Az 1973. évi olajárrobbanást követően aztán valamennyi olajtermelő ország hatalmas bevételhez jutott, a hirtelen jött gazdagság azonban sok problémát okozott. Az olajexportőrök egyik' legsúlyosabb gondja jelenleg az, hogy mihez is kezdjenek a „mesés kincsekkel”. Az utóbbi években az OPEC-országok mindegyike programot dolgozott ki elmaradott gazdasága fejlesztésére. Az eddig elfogadott és nyilvánosságra hozott programokból mintegy 70 milliárd dollárnyi beruházás valósult meg. A tervek jelentős részéről ugyanakkor a végrehajtás során kiderült, hogy a valóságtól elrugaszkodott. A legélesebben Irán esetében mutatkozott meg ez, de szinte minden országban szembetalálták magukat az infrastruktúra fejletlenségéből, a szak- emberhiányból származó problémákkal. 1 A nemzeti programok megvalósításában az OPEC-országok közül a legtovább Irak jutott. Az ország a petrodollá rókát mindenekelőtt az iparosításra használja fel, amit jól mutatnak azok a pozitív változások, amelyek az elmúlt négy-öt évben a gazdasági életben bekövetkeztek. Így például tudatosan arra törekednek. hogy az otthon kibányászott, olaj mind nagyobb hányadát hazai finomítókban dolgozzák fel. Fejlesztik a nehézipart, a hazai mezőgazdaság igényeit kielégítő műtrágyagyártást. Szaúd-Arábiában az idén kezdtek hozzá egy ötéves módosított fejlesztési program megvalósításához. Ennek középpontjában ugyancsak a kőolaj feldolgozás bővítése, az iparosítás fokozása és a mezőgazdaság fejlesztése áll. Algériában a márciusra meghirdetett FLN kongresszus feladata lesz, hogy jóváhagyja az ország hosszútávú gazdaságépítésének programját. 2 Az OPEC-országok egy része az elmúlt időszakban külföldön keresett befektetési lehetőséget, hogy a megmaradt dollármilliárdo- kat is hasznosítsa. Jó né- hányan részvényeket vásároltak. Így tett például Irán: a nyugatnémet Krupp művek részvényeinek több mint egynegyedét megvette, vagy Líbia, amely az olasz FIAT cég pakettjait részben megszerezte. A befektetés egyik formája volt az is, hogy az olajországok hiteleket adtak. Így például Jugoszlávia, Magyarország és Csehszlovákia az Adria-kőolajvezeték építéséhez vett fel kölcsönt Líbiától és Kuvaittól. Ám az eddigi tapasztalatok szerint — mutatnak rá a szakemberek — az OPEC-országok többsége nem rendelkezik megfelelő technikai és adminisztratív apparátussal ahhoz, hogy nagyarányú pénzügyi műveleteket bonyolítson. Ezért az 1973 óta napjainkig mintegy 160 milliárd dollárra növekedett külföldi beruházási — hitelnyújtási összeg a következő időszakban csak mérsékelten emelkedhet. 3 ; I A beruházásokon, hitel- nyújtáson kívül az OPEC- országok a bevételeikből külön alapokat is létesítenek. Legutóbb például a szervezet Caracas ban tartott értekezletén elhatározták, hogy az olajban szegény fejlődő országok megsegítésére létrehozott 1,6 milliárd dolláros alapot 4 milliárd dollárra növelik. Kisebb ösz- , szeggel, de hozzájárulnak a nyersanyagok árát stabilizáló nemzetközi alaphoz is, ami szintén a fejlődő országok gazdasági gondjáin enyhít. Az olajországok a felnövekvő nemzedék javára pénzalapokat létesítenek. Kuvait például évi jövedelmének tíz százalékát fordítja erre a célra. Mindezek ellenére az OPEC-országok többsége még nem találta meg azt a formát, amelynek keretében a legjobban hasznosíthatja az olajbevételeket. Így a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldást választják: bankbetéteket képeznek. A számítások szerint az elmúlt esztendő végéig mintegy 200 milliárd dollárt helyeztek el a fejlett tőkés országok bankjaiban. Ehhez az összeghez az idén további 60—80 milliárd dollár járul majd az áremelések miatt. És hogy követeléseik értékállandóságát valamelyest biztosítsák, újabban aranyat is vásárolnak, ami fokozza a világgazdasági bonyodalmakat. Több' OPEC-tag ezért a közelmúltban bejelentette: mérsékelni akarja az olajkitermelés szintjét, mert ez a legjobb biztosíték a „fekete arany” értékének a megőrzésére. Faragó András Zimbabwe Ország születik Örömünnep a fővárosban, Salisburyben „Nagy pillanatokat élünk át most, hogy elérkeztünk nemzeti küzdelmünk csúcspontjára” — mondotta első nyilatkozatában Robert Mugabe. A Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) a rho- desiai választásokon megszerezte az afrikai lakosság számára fenntartott 80 parlamenti hely abszolút többségét. s Lord Soames brit főkormányzó a párt vezetőjét. Mugabét bízta meg a független Zimbabwe első kormányának megalakításával. A hír kétségkívül szenzációszámba ment szerte a világon, mégha számítani is lehetett a hazafiak átütő sikerére. Afrika országai kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadták a ZANU diadalát. az utolsó előtti „fehér végvár” összeomlását a kontinensen. Velük ünnepeltek a világ haladó erői. amelyek évtizedeken át ugyancsak felemelték szavukat a fajüldöző rezsim ellen. S természetesen. ünnepelték a nagy pillanatot a délkelet-afrikai ország lakói, akik 90 éven át szenvedtek a fehértelepesek terrorjától. Rhodesia — a múlt Afrika újabb — immár ötvenedik — állama zárhat le egy szörnyű, viharos korszakot történetében. Itt is tovatűnik a múlt, amelyet a Rhodesia név jelképez — Sir Cecil Rhodes iszonyú hagyatéka. Az angol üzletember-politikus 1890-ben sajátította ki ezt a területet. A róla elnevezett ország 1923- ban lett a brit korona gyarmata. A mérhetetlenül gazdag Rhodesia megtartása érdekében London az utolsó pillanatig megtett mindent: Észak-Rhodesia. Nyasszaföld és Dél-Rhodesia egyesítésével 1953. szeptember 3-ám létre hozta a Közép-afrikai Államszövetséget. A kontinensen a második világháború után megizmosodott függetlenségi törekvések szele azonban ezt a neokolonia- lista tákolmányt is elérte: az államszövetség 1963. december 31-én feloszlott. Észak- Rhodesia helyén megalakult a független Zambia, Nyasz- szaföldön pedig az önálló Malawi. Dél-Rhodesiában is tervezték a függetlenségi kihirdetést, ám a fehértelepesek vezetője. Ian Smith 1965 elején az afrikai történelem legkülönösebb puccsával megakadályozta ezt. Egyol- oldalúan bejelentette az ország elszakadását a gyarmat- tartó Angliától. • Úton a jelenbe Az ENSZ tagállamai — 107:2 arányban — határozatban ítélték el Smith önkényes lépését, s évről-évre síkra szálltak a valódi függetlenség mellett. Rhodesiában időközben megerősödtek a felszabadító mozgalmak. A ZANU és a Zimbabwe Afrikai Népi Unió, a ZAPU 1972 decemberében gerillaháborút hirdetett, majd küzdelmük összehangolására 1976-ban a Zimbabwe Hazafias Frontban egyesült. Harcukhoz nagy ösztönzést adott, hogy Rhodesia tőszomszédságában összeomlott a portugál gyarmatbirodalom két erős oszlopa — Angola és Mozam- bik elnyerte függetlenségét. Ian Smith, a fajüldöző rezsim feje ennek ellenére ekkor kürtölte világgá hogy Rhodesiában még „ezer évig nem lesz többségi uralom”. Nyugati pártfogói nyomására 1979 tavaszán is csak látszatengedményekre hajlott: átadta a hatalmat Műzőrewa püspöknek, de a „főnök” ő maradt. A gerillaháború ekkor már az ország területének több mint 90 százalékára kiterjedt, s nyilvánvaló volt. hogy a hazafiak teljes győzelme csupán idő kérdése. Nagy-Britannia konzervatív •kormánya, hogy mentse a menthetőt, sürgősen összehívta a londoni konferenciát. Tavaly ősszel ült tárgyaló- asztalhoz Lord Carrington brit külügyminiszter elnökletével Muzorewa, Smith, valamint a Zimbabwe Hazafias Front két vezetője, Nko- mo és Mugabe. Hosszú-hosz- szú tanácskozás után megszületett a kompromisszumos Rhodesia-megállapodás. amelynek értelmében visszaállították az ország gyarmati státuszát, és február végére kiírták a választásokat. Ezek eredményeként a ZANU 57, a Zimbabwe Hazafias Front másik szárnya, a Joshua Nkomo vezette ZAPU pedig 20 képviselői helyet helyet szerzett a parlamentben. Muzorewa püspök, a íajüldözókket szorosan együttműködve volt miniszterelnök viszont csúfos vereséget szenvedett: az őt támogató brit adminisztráció, a helyi nagytőke és a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság minden erőfeszítése ellenére mindössze három mandátumhoz jutott. A „menteni a menthetőt” brit terv tehát visszájára fordult, és ez csak növeli a rho- desia választások eredményeinek jelentőségét. A haladó erők diadalmaskodtak. Mugabe 23 fős kormányában 17 tárcát a ZANU, négyet a ZAPU kapott meg. a fehér kisebbség két posztot birtokol, Muzorewa hívei egyet sem. A kormányfő, aki egyben a hadügymininszter is. nemzeti megbékélést, békét és nyugalmat hirdet. A független Zimbabwe előtt álló feladatok megoldásában saját párthivein kívül elsősorban a testvér ZAPU-ra épít, de számít a többi politikai erő együttműködésére is. Hogy a puccsveszélvt elhárítsa. felkérte Peter Walls altábornagyot. a volt fehér vezetés hadsereg főparancsnokát, hogy vállalja az új fegyveres erők irányítását. Azok megnyugtatására. akik a választási eredmények láttán megriadtak, Lord Soames brit főkormányzót és a nemzetközösségi ellenőrző erőket 2—3 hónapos maradásra bírta. Cél: a békés jövft .. Meggyőződ éses szocialisták vagyunk, de elveinket összhangba kell hoznunk a zimbabwei valósággal, az ország történelmi múltjával, hagyományaival és sajátos feltételeivel” — nyilatkozta az amerikai" Time maganzin- nak az űj miniszterelnök. S ha ehhez még hozzátesszük Nkomo szavait, értjük meg igazán, milyen nagy felelősség hárul az új Zimbabwe első vezetőire: „Éveken át szenvedtünk, elnyomtak bennünket. megfosztottak emberi méltóságunktól, és nem élvezhettük országunk gyümölcseit. Az ország előtt álló legnagyobb feladat az. hogy a tűzszünetet a többségi uralom alatt tartós békévé változtassa.” Kocsi Margit Veszély Dél-Afrika felől „Halló, Pretoria! Mi már készen állunk... ”
