Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
1980. március 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 820-3468-01|l. Pf. 41 Mindenki megöregszik egyszer Képünk a legutóbb megnyitott karcagi szociális otthonban készüli, ahol százhúsz emberről gondoskodnak Fotó: T. Z. Még a sóik emeletes bérházban is megdöbbenten fogadták a nem is régen egy fedél alatt lakók a hírt: a harmadik emeleten meghalt az a kedves, barátságos öregasszony, akinek ismerőshöz, ismeretlenhez, mindenkihez volt egy-egy jó szava. Egyedül maradt a párja, a szilkár kis ember. Nehezen viselte el a magányt. Meg- megállt a közeli játszótéren, nézte az idegenek gyerekeit, a mások unokáit, vasárnaponként olcsó vendéglőben ebédelt. Nem sokáig. Hirtelen betegség vitte el. Vagy talán a társtalanság, az egyedüllét hozta halálát? Veronika nénire vagy három nappal a halála után a fáluszéli szomszédok találtak rá. Bár két lánya is volt. egyik se vállalta, hogy magához veszi a beteg anyját. így aztán csak a temetésen hullatták szaporán könnyeiket, s a hagyatéki tárgyaláson jelentek meg talpig feketében. 1. Sokan vannak magányos, idős emberek, akiknek előbb- utóbb. sivár a sorsuk, s még utolsó napjaikban is arra várnak; hátha megjön a „gyerek”, az unoka, vagy rájuk nyitja valaki, jó ember az ajtót. Sokan vannak. Most nálunk a megyében hatvan-hetvenezer idős embert tartanak számon a tanácsok, a segítségre kész társadalmi szervezetek. Ezer- háromszázhetvenhatan közülük szociális otthonban élnek — tizenhárom működik városainkban és falva- inkban — legalább négyszázötvenen felvételre várnak'. Negyvennégy napközi otthont szerveztek 1032, munkában megfáradt ember gondozására, s több mint ezer- háromszáz egyedül tengődőt házi gondozók ápolnak, gyá- molítanak. A házi gondozók között van háziasszony és társadalmi munkábaVi serénykedő KISZ-szervezet, úttörők és természetesen szocialista brigádok is. Az idős korúak arányát tekintve a mi megyénk az országos átlagnál is nagyobb feladatokat kell, hogy vállaljon. Sok a magára maradt, sok a betegségében ápolásra, támogatásra szoruló városainkban és falvainkban egyaránt. Jó egy éve örvendhettünk: Karcagon százszemélyes szociális otthont nyitottak, s a kisújszállási otthonban a közelmúltban 300 adagos konyhával bővítették az ágyhoz kötött, vagy intézetben ápolt, illetve a napköziben élők örömére az ellátást. 2. A társadalom, a különböző szervezetek sok pénzt, munkát áldoznak azokért, akik dolgos életükben a mi jelenünkért fáradoztak, s így vagy úgy most egyszál magukban élnek. Talán — sok a példám, de nagyon szomorúak — nem minden család tett annyit, mint a nagyobb közösségek. Van ahol teher, és nyűg a dédi, a nagyapa, s van, ahol igyekeznek megszabadulni tőlük. Ez persze nem általános, hiszen ha az lenne, nem négyszázötvenen várnának felvételre, a szociális otthonokba Mégis jó volt, hogy 1978- ban, már közismert Bács- Kiskun megyei kezdeményezés nyomán a szolnoki Mezőgép Koleszov Szocialista Brigádja kommunista műszakot, helyesebben annak bérét ajánlotta fel az idős 'korúak megsegítésére. A kezdeményezésnek voltak és vannak folytatói, talán kevesebben, mint a szomszédos Bácsban, de a Hazafias Népfront, a KISZ, a Vöröskereszt, a szakszervezetek megyei tanácsa, a TESZÖV, a MÉSZÖV és a KISZÖV, valamint a KIOSZ akcióprogramjai alapján már tízezrek fizették be önzetlenül végzett munkájuk bérét a 820— 3468—01/1. Pf. 41. számú csekkszámlára. Az akciók további sikeréért megyei bizottság is alakult, amelyik Ikizlárólagoisan e munkákat szervezi irányítja, és ősz- szefogja. A témában a közelmúltban a Hazafias Népfront megyei bizottságán is összegyűjtötték a tapasztalatokat, s még a tavaszon a megyei tanács végrehajtó bizottsága is vizsgálódik a helyzet ismeretében, s határoz a jövő feladatait illetően. A társadalom, a szervezetek, a társadalmi munkások tehát, — ha szerény és kezdeti eredményekkel is értik és érzik felelősségüket az idős korúakért. Azt is tudjuk már, hogy a távlati tervek szerint államunk 550)—600 személy otthonának alkalmas szociális létesítmény megvalósítását tervezi 1990-ig nálunk. Bizonyosan az se lesz elég, addig és akkor is állnak sorban elhagyott magatehetetlenek. Hacsak... Hacsak közgondolkodásunk és család iránti érzelmeink, értelmünk nem változik. Ha nem ébred föl sok családban a lelkiismeret, ha fiatalnak és középkorúnak nem jut eszébe (esetenként eszébe is kellene juttatni...), hogy mindenki megöregszik egyszer. Az idős ember ugyanis nemcsak teher, lelehet. Értelmes foglalkozással, megértő családi körben hasznos lehet az „öreg” is. S ha hasznára már nem számíthat hozzátartozója — a kötelességérzet akkor is megértést, netán szerető közösséget is teremthet az élete utolsó szakaszát élőknek. Ügy mint Annuska néninek, aki — gyereke, családja hiányában — rokonaival él közös fedél alatt. Amíg egészséges volt, nevelte a család gyerekeit, fogta a kisiskolás kezét, kisétált vele a játszótérre, s elkísérte rossz időben az iskolába is. És szép kézimunkáival meg- újhodoiU a közös otthon, gondossága révén kis bevásárlásokra sose kellett idejét beosztogatnia a fiatal- asszonynak. Amikor leesett a lábáról, ágyhoz kötötte a betegség, azok szolgálták ki, akiken addig ő segített. Természetesen jókedvűen, szerető melegséggel vették körül. Ilyen is van, szerencsére. 3. Olyan is persze, aki bíróságra kényszerül, hogy kevéske nyugdíjához nehezen nevelt gyermekei adjanak egy kis pótlást, És olyan is, aki a világért se kéme, menne, aki csak jót mond a felelősség elől messzire futott hozzátartozóiról. Ezért is jó, hogy a társadalom nem rázza le nyakáról az idősebbek gondját. Hogy úttörők mennek nőnapi, télapó ünnepséget rendezni a szociális otthonokba, hogy szocialista brigádok gyarapítják az öregek házát, portáját sokfelé. És a csekkszámlán gyülekező forintok is nyugodtabfo békésebb életet ígérnek. Sok kellene — több megértő gondozó és több pénz, összefogás. Remélhetőleg az okos akciók nyomán 1980-ban ebben is előrelépünk. Csak annyi szükséges hozzá, hogy belegondoljunk: mindenki megöregszik egyszer! Hogyan készül a törvény? Mi előzi meg a törvények alkotását? Hogyan születik meg annak a gondolata, hogy új törvényre van szükség? Mi készteti a jogalkotókat arra, hogy módosítsák a meglevő jogszabályokat? Egyáltalán, kik a jogalkotók? Milyen fázisai vannak a törvénykészítésnek, míg végül kialakul a végleges szövege és közhírré „tétetik”? Erről beszélgettünk Tóth Györgyné dr.-ral, az Igazságügyminisztérium polgárjogi és gazdasági kodifiikációs osztályának helyettes vezetőjével. Nemcsak a jogászok faladata — ön 17 éve kodifikátor, megannyi magas szintű jogszabály megszületésében közreműködött. S ha számba vesszük az elmúlt években napvilágot látott új törvényeket (a honvédelemről, az állami vállalatokról, a környezetvédelemről, a közművelődésről, az élelmiszerekről, a pénzügyekről szóló törvényektől a legfrissebbig, az atomenergia törvényig,) a meglehetősen hosszú lista azt bizonyítja, hogy bőségesen volt munkájuk a törvény készítőknek. — Az elmúlt évtizedben reneszánszát élte a magyar jogalkotás. De ez a folyamat nemcsak az Igazságügyminisztérium kodifikátorai- nak adott feladatot, hanem a szabályozással érintett terület sok-sok szákemberének is. Mert nemcsák a jogászok a törvények készítői, még akkor sem, ha végső formába öntésük és a paragrafusok megszövegezése már kifejezetten jogi szakmunka. De ez a törvénykészítés utolsó’ állomása. — Mi az első? Hol és hogyan vetődik fel a törvény születésének gondolata? — Az elmúlt két évtizedben kialakult gyakorlat szerint az iránytű egy-egy párt- kongresszus határozata. ‘Emlékezzen csak a XI. kongresszus határozatában megfogalmazódott az államélet, a gazdasági építőmunka, a kulturális, az egészségügyi és a szociális ellátás . fejlesztésének szükségessége. Ebben a körben a jogi szabályozást is tökéletesíteni kell. Konkrétan mikor, melyik területre kerül sor, azt a kormány ötéves jogalkotási programja dönti el, ami a szakminisztériumok javaslata alapján készül. — Sok oka tehet annak, hogy miért kell a társadalmi és az életviszonyoknak egy- egy területét szabályozni. — A legnyilvánvalóbb indokot a túlhaladott, elavult jogszabályok jelentik. Mást ne mondjak, például a társasházakra vonatkozó szabályok hovatovább már félévszázadosak voltak. Természetes, hogy a hetvenes évekre hasznavehetetlenné váltak. Vagy miért volt például szükség az állami vállalatokról szóló törvény megalkotására? A gazdasági irányitás új rendszerét bevezető jogszabályokat a kormány alkotta meg. Ezek közül az első volt a vállalatokról szóló rendelet. Idő és tapasztalat kellett ahhoz, hogy bebizonyosodjék, mely szabályok állták ki az idők próbáját. Ehhez tíz évre volt szükség. Előfordul az is, hogy egy-egy magas szintű jogszabály többszöri módosítás miatt áttekinthetetlenné válik. Ilyenkor rendet kell tenni, többek között ez indokolta a társadalmi biztosítási törvény megalkotását. Egyébként a jogszabályokat ahhoz, hogy jól betöltsék funkciójukat, időnként az elavult paragrafusoktól meg kell szabadítani, épp úgy karban kell tartani őket, mint a gépeket. — Mindaz, amit mondott, a politikai elvi háttere a jogszabályok születésének. Mit jelent ez a gyakorlat nyelvére fordítva? Mi az első lépcsője a törvény készítésének? Kik azok, akik az előkészítésben már a kezdet kezdetén bekapcsolódnak? — A gyakorlati munka abban a szakminisztériumban kezdődik, amelyikhez a szabályozandó gazdasági, társadalmi viszonyok köre tartozik. Vegyük például az Élelmiszertörvényt. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium szakembereinek feladata volt az úgynevezett anyaggyűjtés. Az élelmiszer- ipari szakemberek által készített helyzetfeltáró és -elemző felmérésekből indultak ki. Számba vették természetesen az érvényben lévő jogszabályokat, gyakorlati alkalmazásuk tapasztalatait, a jogi és más szaktudományok álláspontját, az állami, társadalmi szervek és természetesen a laikus emberek véleményét is. Tanulmányozni kellett a külföldi megoldásokat és gyakorlatot is. Laikus javaslatok — A laikus ember véleménye hogyan jut el Önökhöz? — Rengeteg levelet kapunk, függetlenül attól, hogy milyen törvény készül. Ezeket szakáganként csoportosítva gyűjtjük. — Volt már arra példa, hogy egy laikus javaslata a törvény szövegében is megfogalmazódott? — Nem az számít, hogy a javaslat laikus, vagy szakkörökből ered, hanem hogy helyes, indokolt legyen. Ezért a jó laikus javaslat is sikerre számíthat. Meg kell azonban jegyezni, hogy a külső javaslatok sokszor nyitott kapukat döngetnek. — Tehát ezzel zárul az anyaggyűjtés? — Igen, amely után fő vonalakban meghatározzák a szabályozandó részterületeket, majd megalakul a ko- difikációs bizottság, a szakemberek munkacsoportja, amely már javaslatot tesz a konkrét megoldásokra.. Körvonalazza a törvény szerkezeti felépítését, és elkészíti a szöveg nyers változatát. Szóval már a csontvázon izom és hús is van, de ez még nem az igazi. A jogalkotó szándéka azonban a nyers vázlatból már kitűnik. Ezt követi az első szakmai és politikai kontroll, és csak ezután készül el a törvény- tervezet, amelyet az igazságügyminiszterrel együtt kell előterjeszteni. Ezt a szöveget minden érdekelt szakminisztérium megkapja, véleményezi. Ezután kerül sor a szakmai és a társadalmi vitára. ha az emberek széles körét érinti, mint például a Családjogi törvény, vagy a Közérdekű bejelentésekről, panaszokról szóló törvény. Itt tovább módosulhat, finomulhat a szöveg. A javaslat ezt követően kerül a kormány elé, ez a testület már a miniszteri indoklásra is kíváncsi. így formálódik, módosul, sokszor heves viták kereszttüzében egy-egy tervezet szövege. Stílus és közérthetőség — A nyelvészek véleményére nem kíváncsiak? — Az utóbbi években kértük a segítségüket. Eltettem emlékbe az élelmiszertörvény tervezetét, amit dr. Grétsy László bírált el stílus és nyelvhelyesség szempontjából. Nézze meg, hemzseg benne a javítás. — Es figyelembe vették? — A szórendeknél és a mondatfűzéseknél igen. De jeles nyelvészünk a szakmai zsargont is szerette volna kiirtani a szövegből, a szakembereket azonban nem tudta meggyőzni. Nem vitás, hogy bizonyos szakkifejezéseket nem lehet kikerülni, mert köznyelven fogalmazva egy- egy paragrafus túl hosszú, talán túl bonyolult is lenne. A szaknyelv terminológiái szükségtelenné teszik a magyarázkodást. — Lássunk egy példát dr. Grétsy az Élelmiszertörvény 34. paragrafusát így fogalmazta meg: „Tilos a szeszes italokat reklámozni és hirdetni!”. A törvény végleges szövegében pedig ez áll: „Szeszes ital fogyasztására ösztönző reklám és hirdetési tevékenység tilos!”. Véleményem szerint a nyelvész megfogalmazása egyszerűbb és magyarosabb. — A szakemberek ragaszkodtak az eredeti változathoz. — Ennyit a törvény stílusáról, de nézzük tovább a törvény készítésének útját. Mi lesz a törvénytervezettel? Es ki felelős érte? — A szakminiszter és az igazságügyminiszter. Miután a kormány elfogadta a törvényjavaslatot, majd megtárgyalták az országgyűlés különböző bizottságai is, ezután kerül a parlament elé, ha pedig törvényerejű rendeletről van szó, az Elnöki Tanács elé. Magas szintű jogszabályok alkotása e két testület hatásköre. Kovács Katalin A jászjákóhaimi MHSZ rádiós klubban hetente két alkalommal tartanak foglalkozást. A községben egyre többen érdeklődnek a rádiózás iránt. Jelenleg 35 tagú a klub. Képünkön: Bató László „forgalmaz”. S. J.