Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

1980. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 tlPIZÖ előtt o Változtat a SZMÄV MTE — Jászberényben játszik Nyíregyháza — Pontszerzésben bizakodnak Mezőtúron Ma: Balassagyarmat— Szolnoki MÁV MTE, Balassagyarmat 14.30, Nagy, Lehel SC—Nyír­egyházi VSSC, Jászbe­rény 14.30, Tátrai, Ole­fin SC—Mezőtúri Hon­véd, Leninváros 14.30, Mester. A Szolnoki MÁV MTE Balassagyarmaton ma olyan elszánt, harcos csapattal ta­lálta magát szembe, amely­nek égető szüksége van a pontokra. Kemény küzde­lemre van kilátás. Himer István vezető edző változtat az elmúlt, heti csapatán s ezt a következőkkel indo­kolta: — Bartes marad a kapu­ban. A közvetlen védelem­ben magassága és gyorsasá­ga révén előtérbe kerül He­gedűs játéka. A sérüléssel bajlódó KoMáth szerepelteté­se bizonytalan, a többi védő marad. A középpályán, a védekezéshez jobban értő Bencsik szerepel Porhanda és Katona mellett, de ké­szenlétben áll Földesi is. Török a héten belázasodott, Sulyok viszont felépült, így ő kerül a balszélre várható­an Szatmári és Zakar mellé, de Kántor is számításba jön. Ügy érzem, ez a Ike­rét alkalmas arra, hogy tö­mör védekezésből ellentá­madásokat vezetve érjen el eredményt. A Lehel SC hétközi elő­készületi mérkőzésen a Hat­vani Kinizsi ellen 4:0 ará­nyú győzelmet aratott, a gólokat Sebestyén, Szívós, Bacher és Bérezési lőtték. Vasárnapi ellenfelük a baj­nok Újpesti Dózsát a kupá­ból szerdán kiverő Nyíregy­háza együttese, aki ellen ne­gatív a hűtőgépgyáriak mér­lege. Az eddigi találkozókon három Lehel és hat Nyíregy­háza győzelem született, há­rom találkozó pedig, döntet­lenül végződött. A legutol­só győzelmét a Lehel 1975. május 18-án Jászberényben aratta, amikor Bacher és Ambrus L. góljaival 2:0 lett az eredmény. A vasárnapi találkozó előtt az esélyekről beszél­gettünk Baráth László szak­osztályelnökkel és Gergely László ügyvezető elnökkel. Az Asztalos SE elleni vasárnapi vereséget kisik­lásnak tekinti a szakosztály elnöke és arra számít, hogy a tavaszi idény első hazai mérkőzésén a csapat be­csületes, a szokásos harcos játékkal legalább az egyik pontot otthon tartja. Ez esetben megerősítheti he­lyét a táblázat élcsoportjá­ban. szurkolóinak pedig örömet okoz. Gergely Lász­ló úgy vélekedik a játéko­sok átérzik, hogy az élme­zőnybe tartozásnak milyen nagy a jelentősége. A Mezőtúri Honvéd min­dig hatalmas küzdelmet ví­vott a Leninvárossal, s ezek többnyire szoros eredmény­nyel végződtek. A két csa­pat azonos játékerejét bizo­nyítja, hogy mindkettő a középmezőnyben tanyázik egyenlő pontszámmal1, a me­zőtúriak csupán jobb gól- különbséggel előzik meg el­lenfelüket. A mezőtúriaknál ezen a héten ás a sérülések okoztak gondot. Martinko- vicsnak a szerdai edzőmér­kőzésen eltört az orrcsont­ja. Czikora makacs húzó­dással bajlódik, Fodornak kifordult a bokája, Hágel- mann belázasodott. Sándor lába pedik bedagadt, A sok sérülés ellenére Bencsik Gyula vezető edző bízik csapatának sikerében. Az utazó keret a következő: Boros, Anger. Pribék. Papp L. Dávid. Mohácsi Herédi, Cserháti. Kakas. Fodor, Czi­kora, Homonnai, Szilágyi! Papp TI, Vékony. Események VASÁRNAP Atlétika. Szolnok megye 1980. évi mezei futóbajnoksága: Szol­nok, Szandai rét 9.30. Birkózás. Országos ifjúsági kötöttfogású pontszerző verseny: Jászberény, hűtőgépgyári sport- csarnok 10. Kézilabda. Téli terembajnok­ság: Túrkeve. városi sportcsar­nok 8. . Kosárlabda. Megyei bajnok­ság. női: Törökszentmiklósi SE II.—Tiszafüredi Gimnázium 11. Röplabda. NB I. Férfi: Szol­noki Vegyiművek—Ü. Dózsa, Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok 15, Bots, Zalánfi. Sakk. OB II: Szolnoki MEZŐ­GÉP—Salgótarjáni TC. Szolnok, ÁÉV Tanácsköztársaság úti munkásszálló 10. Lehel SC— Magyar Viscosa, Jászberény, út­törőház 9. Vívás. Megyéi serdülő és if­júsági egyéni bajnokság: Szol­nok. Véső úti tornacsarnok 8. Vízilabda. A Szolnoki Vízügy SE úttörő kupája: Szolnok. Damjanich uszoda 9 és 15. Labdarúgás. Megyei bajnok­ság: Üjszász—Abádszalók 14.30, Csipe. jászkisér—Jászberényi Vasas 14.30. Abonyi. Jászjákó- halma—Túrkeve 14.30 (Heves megyéből). Kunhegyes—Rákóczi- falva 14.30, Horváth, Szászberek —Kunszentmárton 14.30 (Hajdú megyéből). Besenyszög—Karcag 14.30 (Csongrád megyéből). Ti- szabura—Jászárokszállás 14.30, Balogh. Tisza Cipő SE—Török- szentmiklós 14.30 (Békés megyé­ből), Szolnoki Vegyiművek— Szolnoki Cukorgyár 10. Szűcs. Idegenben szerepelnek: a HKFSE, a MEZŐGÉP és a Le­hel SC asztaliteniszezői Tatabá­nyán az országos felnőtt egyé­ni bajnokságon, a kosárlabda NB II-ben az SZMÁV MTE nők és az Alföldi Olajbányász fér­fiak Hódmezővásárhelyen, a Le­hel SC serdülő birkózói Buda­pesten a KISZ Kupán, a Szol­noki Vízügy SE csapatai az or­szágos ifjúsági és serdülő baj­nokságban a KSI ellen, a női teke NB II-ben az SZMÄV MTE Nyíregyházán, a szolnoki úszók Kecskeméten a vidéki csapatbajnokság első fordulójában. A labdarúgó NB I eredményei Ferencváros—Dunaújváros 4:2, Bp. Vasas—'Székesfehérvári MÁV Előre 5:0, Volán—Rába ETO 3:2, Diósgyőr—Pécsi MSC 2:0. Pécsi VSR—Salgótarján 0:2. Bp. Honvéd—Tatabánya 4:0. Za­laegerszeg—Békéscsaba 2:2, MTK VM—Debrecen 0:1, Video­ton—Ü. Dózsa 0:0. Testedzés reggeltől estig A jászladányiak jól kihasználják a tornatermet Testnevelési órájukra készülnek az (V. a—b osztály fiú tanulói Csütörtök délelőtt, A jász- ladányi Baross úti Általános Iskolában — az egykori gimnázium épületében — csendben folyik a tanítás. Annál zajosabb a testneve­lési óra, amelyet Szűcs Ist­ván tart az új tornaterem­ben. A jól felszerelt, 12-szer 28 méteres tornaterem közel két és féli millió forintba került. Építését 1975-ben ke2ídték el, s a sok-sok tár­sadalmi munka eredménye­ként 1977. április 4-én át is adták. A parkettás vilá­gos, tágas teremhez hosszú folyosón át vezet az út, amelyből a szertár és az öltözők nyílnak. A hétszáz­negyven tanuló testedzését szolgálja a sok nagy csatát megért kézilabdapálya, amely villanyvilágítást és aszfaltburkolatot kapott ta­valy. valamint a játéktér melletti salakos futó- és távolugrópálya. Az udvaron lengőteke és óriásbábokkal sakktábla is található. Az alsó tagozatos diákok a Hő­sök téri iskolaépületben kilencszer tízméteres torna­szobában és az ottani ugyancsak bitumenes kézi- labdapályán mozoghatnak. — A tornaterem reggel 8- tól este hatig a tanuló ifjú­ságé, — mondja Gallai An­tal, a fiatal igazgatóhelyet­tes. — A rendszeres tömeg­sport-foglalkozásokon kívül — amelyeket Horváth Géza és Szűcs István tart heti négy-négy órában — az is­kola mindkét nembeli kézi­labdázói, leány tornászai és a labdarúgók használják, de atléták és birkózók is láto­gatják. Gulyás Mária test­nevelő tanár irányításával a jászberényi városi sportis­kola kihelyezett tagozata is itt kapott otthont mintegy huszonöt atlétával. A Le­hel SC-vel kötött szerződés alapján birkózókat is neve­lünk — akikkel Zana Jó­zsef, a vegyesipari szövet­kezet lakatos részlegének vezetője foglalkozik. Az egyesülettől szőnyegeket, a járási sportfelügyelőségtől pedig felszerelést kaptak az ifjú birkózók. Az iskola vendégszeretetét élvezi a község felnőtt női kézilabda-csapata, amely — a labdarúgókkal együtt — a tornateremben készül te­lente, mérkőzéseit pedig a tanintézet pályáján fogja játszani. Ugyancsak az új teremben rendezték a falu­si dolgozók spartakiádjának járási sakk és asztalitenisz döntőjét, de itt tartják hat csapat, részvételével a ha­gyományos községi terem­labdarúgó-tornát is. A ku­paviadalon esetenként szá­zan is szoronganak a küz­dőtér mentén. — Mindenki ingyen hasz­nálja a termet — folyt alja az igazgatóhelyettes, — pe­dig drága az üzemeltetése. Naponta például kétszázöt­ven liter olajat emészt fel a fűtés. De hát mit csinál­junk? Senkinek nincs rá pénze, de nem is mondha­tunk nemet azoknak, akik közreműködtek az építésben, vagy most is segédkeznek az iskola körüli munkáknál. Egyedül a hétfő este szabad, ekkor a pedagógusok, és a tanácsi dolgozók sportolnak a teremben. A testnevelés tárgyi és személyi feltételei jobbak az átlagosnál a tanintézet­ben. Az eredmények viszont nem kiemelkedőek. Tavaly a focicsapat kispályás baj­nokságot nyert a járásban, a fiú kézilabdázók pedig negyedik helyezést szereztek az úttörő olimpia megyei döntőjében, de a kézilabda hagyományai ennél többre köteleznék a jászladányia- kat. — cl — Robi, a hollo) élethűen ugatott Beszélgetés dr. Fenyvesi Mátéval Jászberény főállatorvosával Nyár óta Jászberény vá­rosi főállatorvosa dr. Feny­vesi Máté. Amikor becsen­getünk a hetvennégyszeres válogatott labdarúgó egy­szobás lakásába. No persze a szűkösség csak átmeneti állapot. Hogy meddig? Er­ről a háziasszony naprakész információkkal rendelkezik. — A városi tanács mel­lett épülő házban kapunk majd lakást. Először úgy volt, hogy tavaszra felépül. Most hallom, hogy az épít­kezésről kilenc ember el­ment. örülhetünk, ha a kö­vetkező telet nem itt kell majd kihúzni... Ezt a panaszt feltétlenül meg kellett hallgatni ahhoz, hogy feloldódjék a kezdeti feszültség és a következők­ben Fenyvesi doktorral csak a labdarúgásról essen szó­— IKissé ieltávolodva az aktív ijátéktól jobban látsza­nak a pályafutásának hul­lámhegyei: melyek voltak a „leg”-ek futballkarrierjében? — Mostanában egyre gyakrabban gondolok vissza a kezdetre. Jánoshalmán mindig volt Fenyvesi a lab­darúgó-csapatban. Én tizen­négy éves koromban a Mó- raváros ellen mutatkoztam be. Az előző héten vitték el onnan Sándor Csikart, de az idegenben kivívott 0:0 így is szép volt. Annyira szép, hogy egy cséplőgéptulajdo­nos a szegedi Alföldi ven­déglőben megvacsoráztatta a csapatot. Nekem a teher­autón ágyaztak meg, és míg a többiek mulattak, kint fe­küdtem a kabátokon. — Az ötvenes éveket vi­szont \már a Kecskeméti Ki­nizsiben kezdte. — Igen, 1950 szeptembe­rében igazoltak le Kecske­méten és 1953-ban kerültem fel Budapestre a mai Fe­rencváros elődjéhez. Alig egy év múlva a válogatott­ban is helyet kaptam, ha jól emlékszem 1954 szeptembe­rében a románok elen. — Azon kevesek közé tar­tozik, akit <négy világbaj­noki Idöntőn is számba vet­tek. — Igen, 1954-ben rajta voltam a listán, de csak itt­honi tartalékként. A követ­kezőn, Svédországban vi­szont végig játszottam. Ugyancsak csapattag voltam 1962-ben Chilében, ott vol­tam 1966-ban Londonban, de ekkor nem léptem pályára. — A balszélső , posztért gondolom alaposan meg kel­lett küzdeni. — Az 1966-os VB előtt Bécsben egy selejtezőt kel­lett játszani az osztrákokkal. Az Ilovszky—Baróti kettős ekkor már Farkas Jancsit próbálgatta a bal szélen. Er­csiben játszottuk az utolsó edzőmérkőzést rekkenő hő­ségben. Én imádom a me­leget, Farkas viszont kife­jezetten szenvedett tőle. Félidőben a hazai csapat ... rávezetem a védőre a labdát... Örülhetünk, ha a következő telet nem itt kell majd kihúzni... rázkódás teljesen elbátorta­lanított. Rengeteg gyakor­lással sikerült ismét vissza­nyerni a fejelőkészségemet és a Práterben éppen erre volt szükség. — iA hatvanhatos vébére egy másik újítással is ké­szült ... — Igap, gyakran a sze­memre vetették, hogy egy­síkú a játékom, ezért köny- nyen kiismerhető. Elhatároz­tam, hogy gyakrabban hasz­nálom majd a jobb lábamat: rávezettem a védőre a lab­dát, aztán a 16-osról jobb belsővel rászúrom. Ebben is rengeteg munkám volt, csakhogy meglepetésre a pe­riférikus látásom látta ká­rát. Már orvosként jöttem rá a magyarázatra, ugyanis kifejezetten ballábas va­gyok, így a jobb lábam eről­tetésével az agyféltekében bizonyos felfordulást okoz­tam. Hát ez nem jött be... — Csukjuk be a focialbu­mot és beszélgessünk a szak­májáról, magánéletéről. — Lányom, Bea, harma­dikos általános iskolába ján, fiam, Levente állatorvosi egyetemre készül. Húszéves, a Ganz-MÁVAG tartalék­csapatában rúgja a labdát. Kezdetben a fővárosban dol­goztam, de a szakmám jel­lege miatt a vidéket kellett választanom. Balassagyar­maton voltam főállatorvos 1973-tól mindaddig, míg Be- rénybe nem jöttem. — Az állatok iránti sze- retetét hogyan tudta kiélni Budapesten? — Kertes házunk van, így semmi akadálya nem volt, hogy tartsak egy ki­sebb állatseregletet. Chilé­ben járva láttam egy fo­goly nagyságú madarat, amelyik remek házőrző: ha idegent lát óriási patáliát csap. Nos, ilyet akartam szerezni, nem sikerült. Mi­vel azonban nehezen állok el a tervemtől, a házőrző madárról sem mondtam la, szereztem egy hollót. Ez a Robi egy remek pofa volt, csak kissé túljátszottá a sze­repét. A nőket nem állhat­ta: az anyósomat, de a fe­leségemet is meg-megcsip- kedte. Egyszer otthagytam a kertben, ezen annyira fel­dühödött, hogy utánam re­pült, és úgy fejbe kólintott, ágit hittem valami kiálló vasdarabnak szaladtam ne­ki. Máskor a szomszédoktól az ablakba kitett lábasokat lopta el, de úgy ám, hogy az ételről még a fedő sem esett le. Egyébként a meg­tévesztésig tudta utánozni a kutyaugatást. Szétszedett mindent, amit lehetett: vé­gül a Tölgyfa csárdában vé­gezte mint, látványosság. — Beszéljünk a jelenről. — Tötevény határában vá­sároltam egy tanyát. Ott tartom a felszerelésemet, ol­tóanyagaimat. Az udvarán kinéztem egy lábteniszpá- lyát. oda hívom majd meg a barátaimat egy-egy lábte- niszpartira. Néha játszom az öregfiúk válogatottjában, a Fradi öregfiúk csapatában és itt, Jászberényben a vá­rosi kispályás bajnokságban. — Meddig maradnak a városban. — Nem vagyok vándorló típus. A tanyám udvarára diófát ültettem. 2:0-ra vezetett. Monostori­val melegíteni kezdtünk. „Tivadar ezeket tíz perc alatt megesszük” — mond­tam Monostorinak. Ügy is lett, négy gólt rúgtam és tu­lajdonképpen ennek köszön­hetem, hogy kezdő ember lettem az osztrákok ellen. — Ez a mérkőzés másért is emlékezetes. — Az én fejes gólommal nyerttünk. Az az igazság, hogy én mindegyik világ- bajnokságra igyekeztem ki­rukkolni valami meglepetés­sel. Ebben az időben azt határoztam el, hogy megta­nulok fejelni. Kecskeméten az alacsony termetem el­lenére is a jó fejelők közé számítottam, aztán egy agy­Aki kapta — ballábas Palágyi Béla Nem vagyok vándorló típus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom