Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XII. KONGRESSZUSA 8____________________________________________________________________________ MÉHES LAJOS, a Budapesti Pártbizottság első titkára: Cél: megtartani és megszilárdítani eredményeinket (Folytatás a 7. oldalról) A főváros párttagsága a Központi Bizottság kongresz- szusi számadását az elmúlt öt esztendőben végzett mun­káról és az előttünk álló fel­adatokról egyetértéssel fo­gadta. A vitában részt vet­ték pártonkívüliek is. Véle­ményük egyezik a párttagsá­géval. Ezért bátran mond­hatjuk: a párt politikája a nép akaratának kifejezése! — kezid.te felszólalását a Bu­dapesti Pártbizottság első titkára. — A párttagok és a pár­tonkívüliek elismeréssel szól­tak róla: pártunk, miközben következetes munkát végez azért, hogy a változó felté­telekhez igazítsa tevékeny­ségét, ragaszkodik politikai fő vonalához, munkastílusá­nak kipróbált, elvi jelentő­ségű vonásaihoz. Őrködik a néphatalom szilárdságán, ér­vényesíti a párt vezető sze­repét, erősíti a szocializmus építésének platformján a dolgozó nép összefogását. Fejleszti a szocialista társa­dalom termelőerőit, egész te­vékenysége azt szolgálja, hogy a dolgozó emberek éle­te és munkakörülményei ja­vuljanak, békében és bizton­ságban éljünk, - gazdagodjék tartalmában és formájában a szocialista demokrácia, a tudomány és a kultúra ered­ményei minél szélesebb ré­tegekhez jussanak el. Gazdagodott a főváros A főváros kommunistái — együtt a város egész lakos­ságával — helyeslik a párt és a kormány tevékenységét, amelyet a külpolitikában, a nemzetközi munkásmozga­lomban folytat. Ez a politi­ka a magyar nép elemi ér­dekeire épül. a béke meg­őrzését szolgálja, következe­tesen ragaszkodik a proletár­internacionalizmushoz, hosz- szú távra szóló elvi politika. Tartópillérei: a magyar— szovjet barátság és együtt­működés fejlesztése, a Varsói Szerződés Szervezetében és a KGST-ben tömörült szo­cialista országok kapcsolatai­nak erősítése. Ez a politika biztosította népünknek a szo­cializmus építésének békés feltételeit eddig, és ez fög- ja biztosítani a jövőben is. A budapesti kommunisták egyöntetű kívánsága, hogy a párt több mint két évtizede kipróbált politikájának út­ján haladjon tovább. Az elmúlt négy évben — folytatta — a budapesti ipar 70 ezres létszámcsökkenés mellett 16,6 százalékkal nö­velte termelését. — A gaz­daságos termelési és termélc- szerkezet alakításában — ha ütemével elégedetlenek va­gyunk is — az előrelépés a jellemző. Tudatában va­gyunk a budapesti pártszer­vezetek felelősségének az országos gondok megoldásá­ért, hiszen a fővárosi szék­helyű ipar adja az ország ipari exportjának a felét. A külkereskedelmi egyensúly javításában tehát meghatá­rozó a budapesti dolgozók szerepe. Nagy öröm számunkra, hogy a világban és hazánk­ban jelentkező és oly sokszor hangoztatott gondok köze­pette ebben az ötéves terv­ben a főváros építésében még kiemelkedőbb eredmé­nyeket értünk el, mint az előző tervidőszakban. Soha nem volt olyan öt esztendő Budapest történetében, ami­kor több lakás, óvoda, is­kolai tanterem épült, mint most. Sok mindennel gazdago­dott a főváros. Természete­sen jól tudjuk, sok a gond is. Ismerve és nem felejtve ezeket, különös örömmel tölt el bennünket, hogy a város pereme, amelyről József At­tila oly megrázóan írt, már nem az, ami volt, és szün­telen változásban élnek ma is legnagyobb munkáskerü­leteink: Angyalföld, Csepel, Üjpest, Kőbánya. Folytató­dik Kispest, Pestlőrinc, Pest­erzsébet, Óbuda korszerűsí­tése is. Természetesen szeretnénk, ha a város dinamikus fejlő­dése folytatódna. Tudjuk, hogy Budapestnek vonzás­körzetével együtt, összehan­goltan kell fejlődnie. Tudjuk azt is, hogy nekünk, buda­pestieknek az eddiginél töb­bet kell letennünk a nemzet asztalára ahhoz, hogy váro­sunk tovább gyarapodjon. Méhes Lajos ezután a nemzetközi politikai életben és a külgazdasági kapcsola­tainkban bekövetkezett vál­tozásokat elemezte, majd rámutatott: A pártunk kongresszusát előkészítő vitában a párt po­litikájával való egyetértés mellett a leggyakrabban e politika következetes foly­tatását szorgalmazták. Ezért volt pártértekezletünk köz­ponti gondolata, hogy mit kell tennünk e politika kö­vetkezetesebb végrehajtásá­ért. Amikor a végrehajtás következetességét hangsú­lyozzuk, nem arról van szó, hogy már nincs szükség tisz­tázó, építő vitára. Ügy vé­lem, éppen az egységes cse­lekvéshez kell világossá ten­ni, hogy meddig fogadhatunk el valamit, meddig mehe­tünk a tűrésben, és hol kez­dődik az, ami ellen már til­takoznunk, harcolnunk kell. Elsők a termelő beruházások Most az elért gazdasági vívmányok, az elért élet- színvonal megtartása és meg­szilárdítása a cél. A jövő megalapozása vé­gett egyet kell érteni azzal, és a pártszervezeteknek azt kell támogatniuk, hogy a nemzeti jövedelem elosztá­sánál az első helyet a ter­melő beruházások kapják. Egész politikánk követke­zetesebb végrehajtásában el­vi és gyakorlati jelentőségű, hogy az elosztás szocialista elve jobban érvényesüljön. Ehhez világos célra van szük­ség, ami nem lehet más, mint a valódi munkateljesít- ményt honoráló bér- és jö­vedelempolitika és az érték- arányos árrendszer. Az éves bérfejlesztés többségének a hatékonyabb munkára ösz­tönzést kell szolgálnia. A minisztériumoktól, a főhatóságoktól azt kérjük, gyorsabban döntsenek a megérett kérdésekről. A budapesti kommunisták, a fővárosi munkások és ér­telmiségiek értik és helyes­lik pártunknak a munkás­paraszt szövetség erősítését szolgáló politikáját. Hazánk 35 esztendős fejlődésére visz- sza tekint ve, az egyik legna­gyobb változás: a falu és a város közötti különbségek csökkenése, a munkásosztály és a parasztság közeledése, összefonódása. Társadalmunk két alapvető osztállyá egy­aránt a szocializmust te­kinti jelenének és jövőjének. A budapesti dolgozók saját ellátásuk javulásán keresz­tül is meggyőződtek a párt agrárpolitikájának helyessé­géről. A párt agrárpolitikájának egésze; a termelési érdekelt­ség, az állami és szövetke­zeti szektor meghatározó szerepe, a nagyüzemekre épülő háztáji és kisegítő gazdaságok lehetőségeinek teljes kihasználása nemcsak vidéken, hanem a főváros­ban is egyetértésre talált. Ez így van akkor is, ha köl­csönös árvitáink voltaik és lesznek, ha zsörtölődés van olykor amiatt, hogy a tsz- melléküzemágakba elmegy a nagyiparból néhány szakem­ber. Méhes Lajos a továbbiak­ban leszögezte: a vezetők többsége megfelel a rá váró feladatoknak. Mégis indokolt hangsúlyozni, hogy azoknak a kádereknek az előlépteté­sét szorgalmazzuk, akik az átlagosnál többre vállalkoz­nak. S amikor vállalják a harcot, nem személyes hiú­ságuk, saját hasznuk, hanem a közösség érdekei vezérlik. Továbbra is harcra kell ne­velnünk önmagunkat, a párt­tagságot. az ifjúságot. Hz összekötő kapocs A párttagság általánosnak tekinthető igénye, hogy ha­tásosabban küzdj ünk a szo­cialista társadalomtól idegen jelenségek ellen, hogy mér­téktartó szerénység és éssze­rű takarékosság érvényesül­jön a munkában, a magatar­tásiban, az élet minden terü­letén. Arra sarkallnak ben­nünket, hogy következeteseb­ben harcoljunk a munka nélküli jövedelemszerzés, a pazarlás, a bürokratizmus, a protekció, a hatalmasko­dás ellen. Elismeréssel beszélt párt­tagságunk arról, hogy meny­nyi szépet, emberit kaptak a művészetektől. De a párt­munkásokhoz hasonlóan az alkotóművészeknek is szá­molniuk kell azzal, hogy mind műveltebb, igényesebb és ennek következtében kri­tikusabb közönséghez szól­nak. A ma embere igényli a magas színvonalú művészeti alkotásokat. Azt is elvárja, hogy az alkotások róla, örö­meiről, gondjairól, eredmé­nyedről. tennivalóiról szólja­nak. Gazdasági, társadalmi, politikai céljainkat elérni csak műveltebb, felelősségü­ket ismerő és vállaló embe­rekkel tudjuk. Kedves Eüvtársak! A mai 50 évesek, az én nemzedékem volt a felsza­badulás korszakának ifjúsá­ga. A munkahelyeken fő­ként ez a nemzedék köti össze az 1919-es és a két vi­lágháború közötti nemzedé­ket a mai 40 évesnél fiata- labbakkal. Kötelességünk, hogy saját életutunk, munkánk és har­cunk tapasztalataira építve, a nagy öregekhez fűződő személyes élményeinkkel a szívünkben, hittel és meg­győződéssel adjuk tovább a magyar munkásmozgalom hagyományait, győzzük meg a nyomunkba lépő nemzedé­keket, hogy érdemes volt küzdeni, érdemes volt a szocializmust társadalmi eszménynek választani. És adjunk annyi bizalmat az ifjúságnak, mint amennyit mi kaptunk az idősebb nem­zedéktől. A budapesti kommunisták nevében egyetértek a kong­resszus elé terjesztett do­kumentumokkal, Kádár Já­nos elvtárs előadói beszédé­vel és Brutyó János elvtárs jelentésével. A kongresszust előkészítő viták bizonyítot­ták, hogy a főváros kommu­nistái nemcsak hozzászólni, hanem hozzátenni is akarnak a párt poHiitikájához és an­nak végrehajtásához — mondotta befejezésül Méhes Lajos. Méhes Lajos után Veszp­rémi István, a Szocialista Munka Hőse, a Tatabányai Szénbányák Vállalat brigád­vezető vájára, Komárom megye küldötte emelkedett szólásra. A felszólaló elsősorban a tatabányai szénbányászok helyzetét, gondjait elemezte. A XI. pártkongresszus egy­értelmű határozatot hozott a hazai szénvagyon fokozot­tabb kiaknázására, majd ál­lami intézkedések is történ­tek. Ez eocénprogram néven vált ismertté. Sajnos, az elmúlt év nem hozta meg a Várt döntése­ket, azt tapasztaljuk, hogy a kezideti lendület megtorpant. Tudjuk, hogy a ;jövő a szénhidrogéneké és az atomé. De amíg odáig eljutunk, ad­dig itt van a szén is. Me­gyénk adottságaiból faka­dóan is javasoljuk, hogy fo­kozzuk szánvagyonunk gaz­daságos hasznosítását a vil- lamosenergia-termelés és egyéb energiaszükségletek ki­elégítése, valamint az ener­giaimport csökkentése cél­jából, Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha ne­künk csak gondjaink lenné­nek. Ha lassan is, de épül­nek az új bányák, és ez a legfontosabb. Ezután dr. Grübl Lászió­né, marcali általános iskolai igazgató, Somogy megyei kül­dött felszólalása következett. Bevezetőben az iskola ki­Kedves Elvtársak! Barátaim! Küldöttségünk az SZKP Központi Bizottsága nevében, kommunistáink és vala­mennyi szovjet ember nevé­ben forrón köszönti Önöket, a Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusá­nak küldötteit, s az Önök személyében köszönt minden magyar kommunistát és minden magyar dolgozót. Örömmel adjuk át az MSZMP-nek, az egész ma­gyar népnek Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a ma­gyar nép nagy barátjának, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnöksége elnökének szívélyes üdvözletét és leg­jobb kívánságait. Leonyid Iljics, aki már többször járt gyönyörű országukban, vál­tozatlan testvéri figyelem­mel kíséri a magyar kom­munisták munkáját és min­dennapi gondjait. Nagy érdeklődéssel hall­gattuk meg az MSZMP Köz­ponti Bizottságának beszá­molóját, amelyet Kádár Já­nos elvtárs terjesztett elő, a magyar kommunisták ta­pasztalt vezetője, hazájának felvirágzásáért, a szocialista közösség országai egységé­nek és együttműködésének, a kommunista világmozga­lom összeforrottsága megszi­lárdításáért tevékenyen küz­dő barátunk és harcostár­sunk. Sókat beszélhetnénk arról, milyen mély benyo­mást tesz ránk az a nagy és sikeres munka, amelynek eredményeit pártkongresszu­suk foglalja össze, valamint a jövőre kitűzött feladataik gazdagsága, amely sokolda­lúan feltárul ebben a tartal­mas, nagyszerű beszámoló­ban. Azt emelem ki belőle, ami a legfőbb — azt az opti­mizmust, amely áthatja kongresszusuk légkörét, a párt és az ország életét. En­nek az optimizmusnak biz­tos forrásai vannak. Ezek: az MSZMP marxista—leni­nista politikája, népük ál­dozatos munkája, a testvéri szocialista országok meg­bonthatatlan barátsága, köl­csönös támogatása és sok­rétű együttműködése. A het­venes években a szocialista Magyarország jelentős lépést tett a fejlődés útján. Az MSZMP programnyilatkoza­tában foglaltak megvalósu­lóban vannak. vételes szerepéről és arról a szemléletváltozásról beszélt, amelynek során a nevelésügy fontos társadalompolitikai kérdéssé vált. — Jóllehet a nevelésben az iskoláé a fő szerep, még­sem vállalhatja magára a család és a társadalmi kör­nyezet felelősségét — hang­súlyozta a felszólaló. — A családi nevelés hiányossá­gait jellemezve, mint szülő is azt mondhatom: nem elég okosan neveljük a gyere­keinket. Ami pedig a társa­dalmi környezetet, illeti: ar­ra van szükség, hogy az üzemi, a munkahelyi kollek­tívák ne nézzék tétlenül a fegyelmezetlenül dolgozó, a közvagyont károsító, alko­holizáló, a gyerekeit elha­nyagoló munkatársaik ma­gatartását. Az iskolai fegyelemről szólva bírálta azt a jelen­séget, hogy a statisztikai szemlélet hatására egyes pe­dagógusok alapvető követel­mények teljesítése nélkül adnak jó érdemjegyeket. Súlyosbítja ezt a gondot, ha a szülői .ház nyomást gya­korol a fegyelmet, a szigo­rúságot érvényesítő nevelő- testületekre. A Somogy megyei küldött után Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei Bi­zottságának első titkára. Fe­jér megye küldötte szólalt fel. Felszólalásában elsősorban a fiatal nemzedékhez fűződő A mai Magyarországnak igen fejlett ipara és virágzó szövetkezeti mezőgazdasága van. Termékenyen fejlőd,'k országukban a haladó kul­túra és tudomány. A mai Magyarország olyan ország, ahol mindenki kibontakoz­tathatja tehetségét, gyümöl­csözően dolgozhat és szaba­don élhet. Éppen ez a létező szocializmus, amely mara­déktalanul biztosítja a dol­gozóknak az emberi jogokat és a szabadságot. Teljesen törvényszerű, hogy az önök pártja a nép általá­nosan elismert és nagy te­kintélyű vezetője. A mar­xizmus—leninizmus, a pro­letár internacionalizmus esz­méi, a forradalmi nemzedé­kek dicső hagyományai to­vább élnék és fejlődnek a szocialista Magyarország kommunistáinak és vala­mennyi dolgozójának nagy­szerű tetteiben. Különösen nagy öröm ez most. amikor testvérnépeink az egész haladó emberiség­gel együtt arra készülnek, hogy ünnepélyesen megem­lékezzenek Vlagyimir Iljics Lenin, a forradalmi eszme és cselekvés géniusza szüle­tésének 110. évfordulójáról. Lenin neve az új, a szocia­lista világ jelképe, a lenini eszmék pedig a XX. század legnagyobb hatású eszméi. Elvtársak! Lenin nemegyszer hang­súlyozta, hogy a szocializ­mus, amikor majd a népek reális életformájává lesz, ko­rántsem válik valamiféle megkövült társadalommá, hanem ellenkezőleg, dinami­kusan fejlődik, egyre bonyo­lultabb feladatokat old meg. leküzdi azokat a fogyatékos­ságokat és nehézségeket, amelyek előfordulhatnak az olyan gigászi méretű új fel­adat megoldása során, mint a kommunista civilizáció megteremtése. Mi, kommu­nisták, következetesen a szo­cialista és a kommunista építés dialektikájának leni­ni értelmezéséből indulunk ki. Nem titok — és erről az önök kongresszusán is szó esik —, hogy fejlődésük so­rán a szocialista országok bonyolult problémákkal ke­rülnek szembe. Gazdasági te­rületen különböző tényezők éreztetik hatásukat, nem utolsó sorban a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok. viszonyunk kérdéseiről be­szélt. — Az ifjúságot illetően ideje gyökeresen szakíta­nunk bizonyos torz szemlé­letből fakadó megítélésekkel, magatartásformákkal. A párt ifjúságpolitikájával általá­ban egyetértés tapasztalha­tó. A napi életben jelentke­ző megítélés. magatartás azonban még a pártközvéle­ményben is tarka, az álta­lános közvéleményben pedig még erősebben az. Találjuk meg az ifjúság helyét ne csak akkor, ha hivatalosan beszélünk róla', hanem a mindennapi élet­ben is. Mindjárt hozzáte­szem azt is: a fiatalok is találják meg a maguk he­lyét a társadalomban. — Attól pedig ne féltsük az ifjúságot, hogy a korunk szabta feladatokat nem fog­ják megoldani. Lényegesen bonyolultabb világba szület­tek bele, magasabb színvo­nalú élet magasabb követel­ményeit kell megoldaniuk. Nem kisebbet, mint a meg­teremtett alapokon a fejlett szocialista társadalom felépí­tését — mondotta befejezé­sül JTakács Imre. Ezután Gyenes András el­nökletével folytatta munká­ját a kongresszus. A részt­vevők nagy tapsa közepet­te lépett az emelvényre Andrej Kirilenko, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára. Bizonyos nehézségek jelentek meg az egyes nyersanyagfai- tákból, különösen az ener­giahordozókból jelentkező egyre növekvő szükségleteik kielégítésében is. Nálunk, a Szovjetunióban. Magyarországon és más test­véri országokban nagy fi­gyelmet szentelnek e rend­kívül fontos probléma meg­oldásának. Többek között in­tézkedéseket tesznek a fűtő­anyag- és nyersanyagkész­letek, valamint a villamos energia ésszerűbb, gazdasá­gosabb felhasználására, szé­les körű tudományos kutatá­sok folynak ezen a terüle­ten. A Szovjetunió megnöveke­dett nehézségei ellenére — amelyek azzal függnek össze, hogy a kőolaj és földgáz kiter­melése mindinkább az ország távoli, keleti körzeteibe te­vődik át — gondot fordított és fordít a testvéri szocialis­ta országok energiaszükség­letének kielégítésére. To­vábbra is magas sziiltén tart­juk a kőolaj, kőolajtermékek, és földgáz szállítását ezekbe az országokba, köztük a Ma­gyar Népköztársaságba. A világpiaci árakhoz viszonyít­va továbbra is kedvezmé­nyes e fontos termékek ára. A gazdasági problémák megoldásában a szocialista tervgazdálkodás előnyeire támaszkodunk, ami lehetővé teszi a gyártásszakosítás és a kooperáció fejlesztését ha­talmas közösségünk egészé­ben. Kipróbált úton hala­dunk. amelyet'követve a szo­cialista országok újabb ma­gaslatokat hódítanak meg. biztosíthatják sokoldalú fej­lődésüket. Ez az út a szo­cialista gazdasági integráció. Hathatós eszközünk is van az összes testvéri ország és az egész közösség érdekeit szolgáló kollektív együttmű­ködéshez: a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa. Engedjék meg, hogy emlé­keztessek azokra a szavakra, amelyeket Brezsnyev elv- társ mondott a Csepel Mű­vekben 1972-ben: „... ha egyesítjük erőfeszítéseinket, erőnk nem egyszerűen páro­sul. hanem megsokszorozó­dik”. Ez a gondolat a szo­cialista országok együttmű­ködésének lényegét fejezi ki. Helyességét közös munkánk minden (tapasztalata igazolja. (Folytatás a 9. oldalon.) ANDREJ KIRILENKO: Hz enyhülés politikája létérdeke minden népnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom