Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

5 TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XII. KONGRESSZUSA Képünkön: a küldöttek egy csoportja a Központi Bizottság beszámolóját hallgatja (Folytatás a 4. oldalról) megalapozzuk a későbbi len­dületesebb. kiegyensúlyozot­tabb előrehaladást. Az már most is teljesen nyilvánva­ló, hogy a népgazdaság fej­lesztésének fő irányaként a következő ötéves tervidő­szakban is a hatékonyság és a minőség javítását, a nemzetköz; versenyképesség növelését kell megjelölnünk. A termelésnek rugalmasan kell alkalmazkodnia a belső és a külső piaci igényekhez. A tartósan veszteséges ter­melést gazdaságossá kell tenni, vagy meg kell szün­tetni. Gazdasági fejlődésünket alapvetően befolyásolja a nyersanyag- és energiahely- zet. További erőfeszítéseket ■kell tenni az iparban, a me­zőgazdaságban. a közleke­désben. a szolgáltatások, az egész népgazdaság területén a nyersanyag- és energiata­karékosságra. Fokoznunk kell energiaforrásaink, szén- vagyonunk feltárását, gazda­ságos hasznosítását. Az ipar termelő alapjai az elmúlt, években lényegesen korszerűsödtek, a műszaki színvonal, a dolgozók szak­mai tudása, hozzáértése emelkedett. Iparunk és épí­tőiparunk termeli a nemzeti jövedelem 61 százalékát. A kép még egyenetlen, de jó látni és tudni, hogy vannak már olyan ipari vállalatok — s számuk növekszik —. amelyeknek munkája és ter­mékei megfelelnek a kor követelményeinek, kiállják a nemzetközi összehasonlítást is. Az ipari termelést adott­ságaink figyelembevételével az eddiginél differenciáltab­ban kell fejleszteni. Minde­nekelőtt azoknak a termé­keknek az arányát kell nö­velni, amelyek kevésbé anyag- és energiaigényesek, illetve importmegtakarítást, nagyobb népgazdasági jöve­delmet tesznek lehetővé. Minden ipari vállalat annak tudatában alakítsa termék- szerkezetét, hogy a hazai és a világpiac egyaránt a haté­kony munkát, a korszerű, jó minőségű, versenyképes terméket értékelj megfele­lően. Csakis az ilyen terme­lésnek van jövője. Egész társadalmi fejlődé­sünk szempontjából nagy je­lentősége van a mezőgazda­ságnak. Az élelmiszer-ter­melés jelentősége világszer­te növekszik. Kérkedés nél­kül. mégis büszkén szólha­tunk történelmi vívmánya­inkról, a szocialista alapok­ra helyezett, lendületesen fej­lődő magyar mezőgazdaság eredményeiről. Az országban jelenleg 131 állami gazda­ság működik 143 ezer dol­gozóval. 1350 termelőszövet­kezet 618 ezer dolgozóval. A mezőgazdaság a szocialista átszervezés előtti évekhez viszonyítva jelenleg 7 száza­lékkal kisebb földterületen, 48 százalékkal kevesebb dol­gozóval. 61 százalékkal több terméket, ad az országnak. A fejlődésről szólva elég arra ufalni, hogy az V. ötéves tervidőszak átlagában éven­ként az egy főre jutó kuko­rica- és kalászosgabona-ter- més együtt kereken 1200 ki­logramm, a hústermelés pe­dig ugyancsak egy for*, szá­mítva vágósúlyban 190 kilo­gramm volt. Ez már a vi­lágszínvonalhoz mérve is élenjáró eredmény. Folytatjuk bevált agrár- és szövetkezeti politikánkat. Az állami gazdaságokra és a termelőszövetkezetekre ala­pozva, a háztáji és kisegítő gazdaságok lehetőségeit is kihasználva az egész élel­miszer-termelést összehan­goltan fejlesztjük. Hasznosí­tani kell az iparszerű ter­melési rendszerekben, vala­mint a gazdasági együttmű­ködés más formáiban rejlő lehetőségekét, A mezőgazda­ságban is a fő feladat a ha­tékonyság növelése, a minő­ség javítása, a lakosság szükségleteinek jó kielégíté­se, a gazdaságos kivitel nö­velése. Ez megköveteli a termelő alapoknak, minde­nekelőtt a termőföldnek a védelmét és ésszerű felhasz­nálását. Folytatni kell a re­konstrukciót, az anyagi-mű­szaki bázis korszerűsítését, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar, a tárolás és feldolgozás összehangoT- tabb fejlesztését. A mező­gazdaság. megfelelően el van látva korszerű gépekkel, be­rendezésekkel, dolgozói pe­dig gazdag tapasztalatokat szereztek a technika, a ve­gyi anyagok, a tudomány eredményeinek alkalmazásá­ban. A gazdasági építőmunká­ban előttünk álló feladatok sikeres megoldása megkí­vánja, hogy minél teljeseb­ben feltárjuk és hasznosít­suk azokat a tartalékainkat, amelyek minden termelő és gazdálkodó egységben, a tár­sadalmi tevékenység minden területén fellelhetők. Bán­junk ésszerűen és takaréko­san szellemi és anyagi erő­forrásainkkal. A takarékos­ságnak — amely az okos, ésszerű gazdálkodás követel­ménye — át kell hatnia egész tevékenységünket, s a gazdálkodás szerves részévé, életünk általános normájává kell válnia. Kádár János ezek után rámutatott, hogy fejlődésünk mai szakaszában különösen nagy jelentőségű a kutatási eredmények gyorsabb és szélesebb körű gyakorlati alkalmazása, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása, a munka jobb megszervezé­se, és a fegyelem megszi­lárdítása, majd így folytatta: Gazdasági fejlődésünk, or­szágunk adottságai egyaránt azt igénylik, hogy fokozzuk részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Gazda­sági, külkereskedelmi kap­csolataink ma is széles kö­rűek. mintegy 150 országra terjednek ki. Exportunk el­érte a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Gazdasági fejlődésünkben kiemelkedő jelentőségű a szocialista országokkal foly­tatott sokoldalú együttmű­ködés. A szocialista orszá­gok részesedése Magyaror­szág külkereskedelmi forgal­mában az utóbbi években több mint 50 százalék. Kül­kereskedelmünknek megkö­zelítően egyharmadát a Szovjetunióval, csaknem egy­negyedét pedig a többi szo­cialista országgal bonyolít­juk le. Arra törekszünk, hogy to­vább erősödjék és szélesed­jék a fejlődésünkben o^y nagy szerepet betöltő gaz­dasági, tudományos és mű­szaki együttműködésünk a Szovjetunióval. Számunkra létfontosságú, hogy a Szov­jetunió hatalmas felvevő­piacára hosszúlejáratú szer­ződések alapján nagy meny- nyiségű árut exportálha­tunk, ez elősegíti a hazai termelés biztonságát, gazda­ságossá tételét. A Szovjet­unióból szerezzük be a jö­vőben is a szükséges ener­gia és nyersanyag, a mű­szaki fejlődést szolgáló gé­pek,. berendezések és tech­nológiák nagy részét. Sok kiemelt beruházásunk, köz­tük a legnagyobb, a paksi atomerőmű is szovjet tervek és technológia alapján épül. Tavaly megemlékeztünk a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa fennállásának 30. évfordulójáról. Megelé­gedéssel állapíthatjuk meg. hogy a KGST keretében megvalósuló együttműködés jelentős mértékben hozzájá­rul a tagállamok, köztük ha­zánk gazdasági fejlődésé­hez. Hazánk alapvetően ér­dekelt a KGST tevékenysé­gének továbbfejlesztésében, tökéletesítésében. A Magyar Népköztársaság továbbra is kezdeményezően vesz részt a közös munkában, a hosz- szú távra szóló célprogra­mok megvalósításában. A jövőben is azon mun­kálkodunk, hogy hazánknak a tőkés országokkal fennálló gazdasági kapcsolatai a köl­csönös előnyök és az egyen­jogúság alapján tovább fej­lődjenek. A hagyományos külkereskedelem mellett fej­leszteni kívánjuk a terme­lésre és az értékesítésre is kiterjedő együttműködést. Ez megfelel népünk érdekeinek és a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósító-' sára irányuló politikánknak is. A világgazdaságban egyre nagyobb szerepet játszanak a fejlődő országok, amelyek­kel hazai feladatainkkal és az egyes országok sajátossá­gaival összhangban alakít­juk együttműködésünket. A forgalom és a gazdasági együttműködés lényeges bő­vítésére törekszünk. A köl­csönösen előnyös gazdasági együttműködés révén is se­gítjük a volt gyarmati or­szágokat. termelőerőik fej­lesztésében, gazdasági önál­lóságuk megteremtésében. Gazdasági fejlődésünk megköveteli, hogy irányítási rendszerünket is jobban hoz­záigazítsuk a változó viszo­nyokhoz. Gazdaságirányítási rendszerünk, amelynek alap­elveit csaknem másfél évti­zede dolgoztuk ki. figyelem­be veszi a szocializmus épí­tésének általános érvényű törvényeit és országunk sa­játosságait. A társadalmi tu­lajdonra alapozott szocialis­ta tervgazdálkodás, össze­kapcsolva a vállalatok és a szövetkezetek önállóságával, a csoportérdeket és az egyé­ni anyagi érdekeltséget is érvényesítve, jól segíti gaz­daságpolitikánk megvalósí­tását. Gazdaságirányítási rendszerünk működése azon­ban néhány tekintetben kí­vánnivalót hagy maga után. Az irányítás, a népgazdasá­gi tervezés, a szervezeti rendszer nem alkalmazko­dik elég rugalmasan a vál­tozó feltételekhez, nemegy­szer késnek a szükséges dön­tések. A beszámoló a továbbiak­ban a központi és vállalati irányítás növekvő feladatá­val, s ezzel együtt a válla­latok nagyobb önállóságából adódó követelményekkel fog­lalkozott. A szocialista építés kor­szakának is megvannak a maga szigorú gazdasági tör­vényei,, amelyeket nem le­het figyelmen .kívül hagyni. Irányítási rendszerünk lé­nyege a szocialista tervgaz­daság, amely számol azzal is, hogy az áru-, a pénz- és a piaci viszonyok szerves alkotó részei gazdasági éle­tünknek. A termelés haté­konyságával, a jövedelmező gazdálkodással és ’ az anyagi érdekeltséggel a szocialista gazdaság törvényszerűségei­nek megfelelően foglalko­zunk. A gazdasági folyama­tok szabályozásában fontos szerepe van az árrendszer­nek. Az áraknak megfele­lően tükrözniük kell a tár­sadalmilag szükséges és in­dokolt ráfordításokat. Ez nélkülözhetetlen feltétele a gazdasági tisztánlátásnak, a jó gazdasági döntéseknek, a termelés és a fogyasztás megfelelő szabályozásának. A világpiac értékítéletét is ki­fejező, reális termelői árak alapján ítélhető meg a ter­melés gazdaságossága. Csak az ilyen árakon alapuló jö­vedelmezőség ösztönzi meg­felelően a gazdasági egysé­geket a hatékonyság növelé­sére, a műszaki fejlesztésre, a minőség javítására. Ezt figyelembe véve került sor az év elején a termelői árak átfogó rendezésére. A fogyasztói árakat ille­tően nálunk szabály, hogy az alapvető létfenntartási termékek és szolgáltatások Politikánk alaptétele, hogy a szocializmus építésének menetében rendszeresen emelkednie kell a dolgozók életszínvonalának. Szabály az is, hogy előbb meg kell termelni a javakat, s csak azután lehet elosztani és fo­gyasztani. A megfelelő ellá­tási színvonal fontos feltéte­le, hogy egyensúly legyen az árualap és a vásárlóerő kö­zött. Pártunk, kormányza­tunk az életszínvonalra vo­natkozó politikáját megvaló­sította, vállalt kötelezettsége­it teljesítette. A szocializmus építésének legutóbbi két évtizedére visz- szatekintve azt látjuk, hogy az ország lakossága anyagi­akban és szellemiekben je­lentősen gyarapodott. 1960 óta a lakosság fogyasztása és az egy főre jutó reáljövede­lem több mint kétszeresére nőtt. Felépült mintegy más­fél millió lakás. Az ország lakosságának csaknem a fele új otthonba költözött. Általá­nossá vált -a háztartási gé­pek: mosógép, porszívó, hű­tőszekrény. továbbá a rádió, a televízió, a magnetofon és más tartós fogyasztási cik­kek használata. Csaknem minden negyedik családnak van gépkocsija. Népünk élel­mezési színvonala, öltözködé­si kultúrája nemzetközi ösz- szehasonlításban is jó. Egész­ségügyi. szociális ellátási rendszerünk összhangban van gazdasági fejlettségünk­kel. Társadalmi juttatásokra — reálértékben — ma négy­szer annyit fordítunk, mint két évtizieddel ezelőtt. Az építőmunka eredmé­nyeként az elmúlt öt évben, a gazdasági nehézségek kö­zepette is. érezhetően emel­kedett az életszínvonal, ja­vultak népünk életkörülmé­nyei. Az V. ötéves tervben kitűzött célokat nem érjük el teljesen, de az egy főre jutó reáljövedelem 9 száza­lékkal. a lakosság fogyasztá­sa 14 százalékkal nő. Az áru­ellátás alapvetően kiegyen­súlyozott. A termelőszövetke­zeti tagok nyugdíjkorhatára ez évtől azonos a munkáso­kéval és az alkalmazottaké­val. Felemelték a legalacso­nyabb nyugdíjakat. Általá­nossá vált a 44 órás munka­hét. Az idei előirányzatot is beleszámítva, a mostani öt­éves tervidőszakban felépül 440—450 ezer új lakás, to­vábbá 107 ezer óvodai és 17— 18 ezer bölcsődei hely. Fej­lődik az egészségügyi háló­zat, javul a tömegközlekedés és a szolgáltatás. Még nem tudtunk kielégí­teni minden, önmagában in­dokolt igényt, de népünk életszínvonala az elmúlt öt évben is emelkedett. Ismer­jük a lakásra váróknak, a árát központilag, az életszín­vonal alakulását meghatá­rozó döntésekkel összhang­ban állapítják meg. Az ár­rendszer azonban csak ak­kor töltheti be eredménye­sen gazdasági szerepét, ha szerves a kapcsolat a ter­melői és a fogyasztói árak között; tartósan nem sza­kadhatnak el egymástól. Ez fontos feltétel ahhoz, hogy a fogyasztás és annak össze­tétele gazdasági lehetősé­geinkkel összhangban ala­kuljon. A szocializmus építésének gazdasági törvényeiből és az előttünk álló feladatokból kiindulva alkalmazzuk a gazdasági szabályozókat, amelyek az irányítás nélkü­lözhetetlen’ eszközei. Ezek az utóbbi időben minden vállalat számára szigorúb­bak leltek. Tartósan már egyetlen gazdálkodó egysé­get sem menthetünk fel a követelmények teljesítése alól. A vállalatoknak, a szö­vetkezeteknek végzett mun­kájuk arányában kell bol­dogulniuk. A jövőben még inkább arra kell törekedni, hogy a gazdasági szabályo­zás, az érdekeltségi rend­szer a hatékonyan működő vállalatok, szövetkezetek gyorsabb fejlődését segítse, és jobban ösztönözzön a tar­talékok feltárására, a jöve­delmező gazdálkodásra. A szabályozók azonban önma­gukban nem mindenhatóak. Nem szabad csupán automa­tikus működésükre hagyat­kozni. pályakezdő, családalapító fiataloknak, az alacsony nyugdíj és más okok miatt nehezen élő embereknek a feszítő gondjait. Ezek meg­oldása nem kerülhet le a na­pirendről. Helyzetünket mér­legelve azonban megállapít­hatjuk: népünk létbiztonság­ban. elfogadható életszínvo­nalon él. van mit félteni, megőrizni és megvédeni. Van mire építeni a jövőt. Gazdasági helyzetünket, fejlődésünk előrelátható le­hetőségeit felmérve a VI. öt­éves terv időszakában az életszínvonal stabilizálását, az elért eredmények megőr­zését. a további emelés felté­teleinek megteremtését tűz­hetjük csak ki reális célként. Mai ismereteink szerint a VI. ötéves terv időszakában az egy főre jutó reáljövede­lem mintegy 6. a lakosság fo­gyasztása körülbelül 8 száza­lékkal nőhet. Az életszínvonal-politika fő célja változatlan: a lét- biztonság fenntartása a tel­jes foglalkoztatottság bizto­sításával és a szociális jut­tatások révén; a bérek telje­sítmény szerinti differenciá­lása és a családi jövedelmek közötti indokolatlan különb­ségek további fokozatos mér­séklése; az osztályok és a ré­tegek arányosan növekvő ré­szesedése a társadalmi ja­vakból. Az elért életszínvonal meg­szilárdításának. jelenlegi is­mereteink szerint tervezhető szerény emelésének egyetlen forrása a munka, a hatékony termelés és gazdálkodás. Tennivalóink mérlegelésekor figyelembe kell vennünk azt is. hogy az elmúlt öt évben az aktív keresők száma 3 ezerrel csökkent, a nyugdí­jasok, a gyermekgondozási segélyen levők, a tanulók és más eltartottak száma vi­szont 204 ezerrel növekedett. Hazánkban jelenleg az 5 millió 83 ezer aktív kereső­re 5 millió 627 ezer nyugdí­jas, gyermekgondozási se­gélyben részesülő, illetve el­tartott jut. Különösen nagy az idősze­rűsége, hogy a munka sze­rinti bérezés szocialista elve következetesebben érvénye­süljön. Határozottan szembe kell fordulnunk az egyenlős- di tetszetős felfogásával és kényelmes gyakorlatával. A társadalmi igazságosságnak az felel meg. hogy a jelenle­ginél nagyobb különbségek alakuljanak ki a munka dí­jazásában a teljesítmények, a végzett munka mennyisége és minősége alapján. A munkabér nem lehet jelenlé­ti díj. El kell érni. hogy a munkamegosztás minden szintjén, a beosztottaknál és a vezetőknél egyaránt érzé­A feladatok megoldásában különösen nagy terhek ne­hezednek a gazdasági veze­tőkre. Túlnyomó többségük helytáll, megfelel a maga­sabb követelményeknek. A gazdasági feladatok színvo­nalasabb megoldása nagy­mértékben rajtuk múlik. A gazdasági vezetők megítélé­sében is nagyobb hangsúlyt kell kapniok az olyan tulaj­donságoknak, mint az új iránti fogékonyság, a felelős­ségvállalás. a végrehajtás színvonalas megszervezésé­nek és ellenőrzésének a ké­pessége. Külön is szólni kell arról, hogy növelni kell a termelés közvetlen irányí­tóinak. a művezetőknek a hatáskörét és — munkájuk­kal. felelősségükkel arányo­san — anyagi, erkölcsi meg­becsülésüket. övezze na­gyobb társadalmi elismerés azokat a vezetőket, akik tö­rődnek az emberekkel, kez­deményeznek. fegyelmezet­tek, a nép rájyjk bízott Va­gyonával jól gazdálkodnak, a termelési követelménye­ket jól teljesítik, akik a ren­det. a fegyelmet másoktól is megkövetelik. A gazdasági építőmunká­ban és a társadalmi tevé­kenység más területein is most az a legközelebbi fel­adatunk. hogy minden tő­lünk telhetőt megtegyünk az idei, az 1980. évi népgaz­dasági terv sikeres teljesí­téséért. és jó alapokat te­remtsünk a hatodik ötéves terv megkezdéséhez. kelhető különbség legyen a munkából származó jövedel­mekben aszerint, ki hogyan dolgozik. önkritikusan meg kell mondani, hogy a pozitív tö­rekvések és erőfeszítések el­lenére még nem tudtunk kel­lő eredményt elérni a becsü­letes embereket joggal fel­háborító antiszociális jelen­ségek. az ügyeskedés, az élős- diség felszámolásában. Szo­cialista elveink következetes érvényesítése megköveteli, hogy korlátozzuk és szorít­suk vissza a munka nélküli vagy a vele arányban nem álló jövedelemszerzés lehe­tőségeit. Határozott intézke­désekkel gátat kell emelni az olyan jövedelmeknek, amelyek spekulációból, visz- szaélésből erednek, amelyek mögött nincs tisztességes munka. A Központi Bizottság azt javasolja, hogy ha jobb mun­kával. a munkaidő teljesebb kihasználásával, a szerve­zettség javításával meg tud­juk teremteni a feltételeit, akkor a VI. ötéves terv idő­szakában a bérből és fizetés­ből élőknek — a jelenlegi munkaidőalap csökkentése nélkül — térjünk át az öt­napos munkahétre. Változatlan törekvésünk, hogy a lakosság fel tudja használni jövedelmét szük­ségleteinek kielégítésére, sze­mélyi tulajdonának gyarapí­tására. (Fejlődjék tovább a kereskedelmi hálózat, szű­küljön a hiánycikkek köre, bővüljön a választék, javul­jon a kiszolgálás. A jövőben is támogatjuk az állami vál­lalatok. a szövetkezetek, a kisiparosok és más szakem­berek szolgáltatói tevékeny­ségét. A lakáshelyzet javítását pártunk változatlanul fontos társadalompolitikai, szoci­ális feladatnak tekinti. A VI. ötéves terv időszakában folytatódik a második 15 éves lakásépítési program megvalósítása. Az új laká­sok építése mellett jelentős számú régi lakás felújításá­ra és komfortossá tételére kerül sor. A családalapító fiatalok és az egyedülálló vagy másodmagukkal élő idős embere^ részére megha­tározott számú kisebb és ol­csóbb lakást is szükséges építeni. Ugyanakkor növelni kell a nagyobb alapterületű lakások arányát is a több gyermekes családok, vala­mint az együttélő több nem­zedék lakásigényének kielé­gítésére. Állami intézkedé­sekkel a jövőben is ösztö­nözni, segíteni kell a saját erőből történő lakás- és csa­ládiházépítést. (Folytatás a 6. oldalon) Az életszínvonal alakulása

Next

/
Oldalképek
Tartalom