Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

TANÁCSKOZIK AZ MSZMP Xff. KONGRESSZUSA (Folytatás az 5. oldalról) Az ország lakásállománya hatalmas érték, megóvásá­ra, korszerűsítésére az ed­diginél nagyobb erőt és gon­dot kell fordítani. A lakás- elosztási rendszert úgy kell fejleszteni, hogy még jobban igazodjék a családok vagyo­ni, jövedelmi viszonyaihoz. Segítse elő, hogy különösen Budapesten és az ipari köz­pontokban a munkások, va­lamint a fiatalok lakáshely­zete tovább javuljon. Hazánk népesedési hely­zetének alakulása nagy fon­tosságú nemzeti és társa­dalmi ügy, ezért állandó fi­gyelmet igényel. Most is­mét olyan szakaszba érkez­tünk, amikor — jórészt a ’60-as évek első felére jel­lemző alacsony népszaporu­lat következményeként — a születések száma csökken. Mindent meg kell tennünk, hogy e kedvezőtlen tenden­cia megváltozzék, és hazánk népessége egyenletesen gya­rapodjék, különösen a há­romgyermekes családok száma növekedjék. A jövő­ben is sokoldalúan kell gon­doskodni a gyermekes csalá­dokról, emelni kell a csalá­di pótlékot — elsősorban a három- és több gyermekes családokét —, és mérsékel­ni a fiatalok családalapításá­nak anyagi terheit. A következő években gyor­sabb ütemben kell javítani az egészségügyi ellátást, kü­lönös tekintettel az alapel­látásra, a betegségek meg­előzésére, a rehabilitációra, a lakosság egészségügyi kul­túrájának emelésére. Társadalmunk nagy erő­feszítéseket tesz, hogy meg­felelően gondolkodjék azok­ról az idős emberekről, akik az elmúlt évtizedekben be­csületes munkájukkal hozzá­járultak a szocializmus épí­téséhez. Nyugdíjrendsze­rünk, az egészségügyi és a szociális ellátás megadja nekik az alapvető létbizton­ságot, de nem pótolja, nem pótolhatja családjuk, gyer­mekeik figyelmét és segít­ségét. Az idősekről társa­dalmunknak és a családok­nak együttesen kell gondos­kodniuk. A VI. ötéves terv időszakában fel kell emel­ni az alacsony nyugdíjakat. Fejleszteni kell az idős em­berek életét könnyítő szociá­lis intézményeket. A szocialista tudat fejlesztéséért A marxizmus—leninizmus elméletével felfegyverzett, a dialektikus materializmus világnézetét valló és tudo­mányos módszerével dolgozó pártunk, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt mindig a szocialista építés nélkülözhe­tetlen feltételének tekintet­te az eszmei, ideológiai munkát, a társadalom mű­veltségi színvonalának eme­lését, a szocialista erkölcsi normák és életmód kialakí­tását és fejlesztését. Pártunk a XI. kongresz- szust követően az éleződő nemzetközi ideológiai harc viszonyai és a hazai építő­munka bonyolultabb feltéte­lei közepette is eredménye­sen irányította és szervezte az ideológiai és a kulturális tevékenységet. Gyarapodott a szocialista módon élő és dolgozó közösségeknek és ál­lampolgároknak a száma. Társadalmunkban mély gyö­keret eresztett és széles kör­ben elterjedt a tudományos szocializmus eszméje, a marxizmus—leninizmus vi­lágnézete. Az emberek gon­dolkodását, cselékedeteit, né­pünk politikái erkölcsi, tu­dati állapotát társadalmunk anyagi, szellemi felemelke­dése, szocialista fejlődése határozza meg. A párt ideológiai tevé­kenységének, szellemi éle­tünk fejlődésének, a tudo­mányos munka, a közokta­tás, a művelődés, az iroda­lom és a művészetek terü­letén elért eredményeknek jelentős hatásuk van tár­sadalmunkra. Népünk gon­dolkodását és tetteit nö­vekvő felelősségérzet hatja át, túlnyomó többsége reáli­san ítéli meg társadalmi fejlettségünk jelenlegi szint­jét, megbecsüli vívmánya­inkat, bízik abban, hogy kö­zös erőfeszítéssel le tudjuk küzdeni a fejlődés útján mutatkozó nehézségeket, meg tudjuk valósítani szo­cialista céljainkat. Az ideológia, a közgondol­kodás helyzetének számba­vétele megköveteli, hogy fo­lyamatában szemléljük tár­sadalmunk eszmei-tudati-er­kölcsi állapotának fejlődését, teljes valóságban lássuk mai arculatát, és kritikusan ér­tékeljük pártunk jelenlegi ideológiai tevékenységét. En­nek érdekében Kádár János áttekintette azokat a törté­nelmi eseményeket, amelyek az elmúlt 35 évben nagy változásokat eredményezték népünk gondolkodásában. Társadalmunk általános tudati fejlődésének, népünk politikai érettségének ör­vendetes tényeit megállapít­va látnunk kell azt is, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer közötti, nemzetközi méretekben folyó éles ideo­lógiai és politikai harcnak nálunk is van bizonyos ha­tása. Továbbá azt is figye­lembe kell vennünk, hogy a magasabb fejlődési szinten, a nagyobb követelmények hatásaként, a gazdasági és kulturális építőmunka bo­nyolultabb és nehezebb fel­adatainak láttán társadal­munk egyes, szűikebb cso­portjaiban elbizonytalanodás is tapasztalható. Nincs okunk elhallgatni, hogy a marxizmus—leniniz­mus elterjedése, hegemón helyzetének kivívása ellené­re léteznek még. időnként felerősödnek és hatnak még nálunk nacionalista. koz­mopolita, revizionista, ult­raradikális és más, káros, ellenséges nézetek. Az esz­méinktől idegen, a nép ügyének kárt okozó nézetek ellen fokozni kell az ideoló­giai harcot, s ahogy pártunk mindig is tette, határozottan le kell leplezni őket. Társadalmiunk mai tudati állapotát alapvetően a né­pünk gondolkodásában vég­bement pozitív változások határozzák meg. Ez igaz ak­kor is, ha tudjuk, hogy ez a folyamat nem volt ellent­mondásoktól mentes, és ma sem az. A mi gyakorlati ta­pasztalataink is igazolják azt a régi marxista igazsá­got, hogy a társadalom tu­data, az emberek gondolko­dása lassabban fejlődik, mint ahogy az életkörülmé­nyek változnak. Ezt azonban nem tekinthetjük mentség­nek társadalmi gyakorla­tunk következetlenségeire, nevelőmunkánk gyengeségei­re és arra sem, hogy ideo­lógiai tevékenységünkben számos kérdésre még nem tudtunk kielégítő választ ad­ni. A nemzetközi ideológiai osztályharc éleződése is na­gyobb követelményeket tá­maszt az ideológiai munká­val szemben. A szocializmus építésében minőségileg új és a koráb­biaknál is bonyolultabb fel­adatok megoldása vár ránk. Ez megkívánja, hogy az eszmei, politikai, erkölcsi követelmények mércéjét is emeljük magasabbra. Az eszmei, ideológiai munka, a propaganda és az agitáció tartson lépést a növekvő igényekkel, legyen fogéko­nyabb az új problémák iránt, zárkózzék fel a gazda­sági és a kulturális építés­ben előttünk álló nagy fela­datokhoz. A figyelmet a tár­sadalom fejlődésének szem­pontjából legfontosabb esz­mei és erkölcsi kérdésekre kell összpontosítani: a mun­ka becsületének növelésére, a közérdek tiszteletben tartására és szolgálatára, a közösségi szellem erő­sítésére, a szocialista ha- zafiság. a proletár interna­cionalizmus elmélyítésére, az ideológiailag káros, a szo­cialista rendszerrel szemben ellenséges, a szocialista el­vekkel szemben álló. mara­di nézetek leküzdésére. Arra kell törekednünk, hogy társadalmunk erkölcsi arculatát tekintve is egyre inkább a munka társadalma legyen. Mindazt, amink van, munkásosztályunk, a magyar nép nehéz harcokban vívta ki, védte meg, és a saját keze munkájával teremtette meg. A társadalom azt vár­ja minden tagjától, hogy óvja és gyarapítsa a közös­ség, a nép szocialista tulaj­donát, tudása, ereje leg­javát nyújtva odaadóam dolgozzék. Minden munka­helyen azoknak a dolgozók­nak legyen hitelük, becsü­letük. tekintélyük, azok bol­doguljanak, akik eleget tesz­nek vállalt kötelezettségeik­nek. akik tisztességesen él­nek és dolgoznak. A személyes boldogulásnak, az egyéni óhajok, tervek megvalósításának is egyetlen biztos módja van: a közér­dek felismerése, tudomásul­vétele és érvényesülésének elősegítése. Ez a szocialista társadalom alapvető erkölcsi normája. A közérdekben összegeződik és fejeződik ki minden tisztességes, jogos emberi igény és törek­vés. amit a párt politikájá­ban megfogalmaz és képvi­sel. Ha a közérdek érvénye­sül, az ország előbbre jut a fejlődés útján, az állampol­gár nem csalatkozhat sem munkájában, sem jövőjé­ben. Ideológiai munkánknak elő kell segítenie, Jiogy tár­sadalmunkban megvalósul­jon a közélet és a magán­élet harmonikus egysége. Míg azok a társadalmak, amelyeknek alapja az em­bernek ember által, való ki­zsákmányolása, tagjaikat a pénzért való embertelen hajszára kényszerítik, és ez­által eleve elidegenítik egy­mástól', addig a mi társadal­munk a közös munkára, a közös érdekre, egymás támo­gatására, az együttes érvé­nyesülés előmozdítására épül. A társadalmi tevé­kenység minden területén jelen vannak azok a pártta­gok és pántonkívüliek, akik a szocializmus magas esz­mei. erkölcsi követelményei szerint dolgoznak és élnek. Segítsük elő, hogy példájuk minél szélesebb körben kö­vetőkre találjon,. Az egyé­nek szűkebb és tágabb kör­nyezetükben, munka- és la­kóhelyükön hozzájárulnak a közösségek formálásához, ugyanakkor a közösség is alakítja tagjainak magatar­tását és gazdagítja gondol­kodását. Fokozott figyelmet érdemelnek a szocialista együttélés, az emberi kap­csolatok elemi normái: egy­más munkájának megbecsü­lése, a segítőkészség, a köl­csönös tisztelet és figyel­messég. Hatalmas erőforrás, építő- munkánk nagy lendítő ere­je a szocialista haza szere- tete és a proletár interna­cionalizmus. Ezért ideológiai munkánkban a jövőben is megkülönböztetett figyel­met kell fordítani népünk hazafiságának és internacio­nalizmusának elmélyítésére. Annak tudatában végezzük munkánkat, hogy a nemzeti érdek helyes szolgálata ugyan­úgy elválaszthatatlan az in­ternacionalizmustól, mint ya haladás nemzetközi ügyének előmozdítása hazánk és né­pünk érdekeinek szolgálatá­tól. Kádár János ezek után a minden területre egyformán érvényes közös feladatok mellett felhívta a figyelmet azokra a sajátos tennivalók­ra, amelyek a tudományos kutatásban, a közoktatás­ban. a művelődésben és a művészeti életben jelentkez­nek. Az ideológiai és kulturális munka fokozott, követelmé­nyeket támaszt, a párt-, a társadalmi szervek irányító munkájával szemben. Az irányításnak élő kell moz­dítania, hogy ideológiai és kulturális tevékenységünk fokozódó mértékben segítse szocialista előrehaladásun­kat. A párt támogatja, ösz­tönzi az önálló, alkotó gon­dolkodást, bízik az ideoló­giai, kulturális területen te­vékenykedő értelmiségiek­ben, igényli közreműködésü­ket a társadalmi feladatok megoldásában, és nagyra ér­tékeli, hogy túlnyomó több­Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a be­számolási időszakban is arra törekedett, hogy a magyar munkásosztály forradalmi él­csapatához, a dolgozó nép pártjához méltóan teljesítse kötelezettségeit. A párt szer­vezetei és tagjai odaadóan és eredményesen dolgoztak a XI. kongresszus határoza­tainak megvalósításáért. A párt irányította és szervezte a szocialista építőmunkát, nőtt, szer vezeti ereje és ak­cióképessége, fejlődött mun­kastílusa. A párt vezető szerepe ér­vényesül. A marxizmus—le­ninizmus tudományos elmé­letére támaszkodva és a tár­sadalom valóságos helyzeté­ből kiindulva a nép véle­ményét és javaslatait figye­lembe véve a párt jelöli ki a szocializmus építésének fő irányát és fő feladatait. Pártunk ezután is minde­nekelőtt az eszmei ráhatás­sal, az érvelés módszerével, politikai irányító és szerve­ző munkával, a tömegek mozgósításával tölti be ve­zető szerepét. A párt saját tevékenységét a nép szolgá­latának tekinti, irányít, de nem utasítgat; vezet, de nem uralkodik, elítéli a hatalom­mal való legkisebb vissza­élést is. Pártunk vezető szerepé­nek érvényesülésében meg­határozó jelentőségű, hogy eszmei-politikai és szerveze­ti egysége szilárd, a Köz­ponti Bizottság és a párt­tagság összeforrott. A párt és a dolgozó tömegek kap­csolata a korábbinál nehe­zebb körülmények között is kiállta a próbát. A párt bí­zik a tömegekben, a töme­gek követik a pártot. Mél­tán nevezhetjük ezt a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép közös aka­ratából született nagy vív­mányunknak. A párt és a tömegek egysége és közös cselekvése a szocializmus si­keres építésének legfőbb zá­loga hazánkban. A Központi Bizottság je­lenti a. kongresszusnak, hogy a beszámolási időszakban a párt belső élete egészsége­sen fejlődött, taglétszáma növekedett, szervezettsége erősödött, jelentősen emel­kedett a párttagság eszmei, politikai, szakmai és álta­lános műveltsége. A pártnak öt évvel ezelőtt, a XI. kongresszus idején 754 ezer tagja volt, 1979. de­cember 31-én pedig kereken 812 ezer. Továbbra is nagy figyelmet kell fordítani ar­ra, hogy pártunk egyéni el­bírálás alapján azokat ve­gye fel soraiba, akik meg- győződéses hívei, cselekvő részesei a szocialista társa­dalom építésének, tevéke­nyek a közéletben, vállalják a közösség önzetlen szolgá­latát, s a szocialista normák szerint élnek. A párttagok ség ük belső meggyőződésből egyetért politikai céljaink­kal és módszereinkkel. Pártunk a jövőben is tá­mogatja a tudományos ku­tató és a művészi alkotó­munka szabadságát. Ez te­szi lehetővé, hogy mind a tudományban, mind a mű­vészetben a múlt és a je­len folyamatait, az egyén és soraiban növekedjék a ter­melésben közvetlenül részt­vevők, mindenekelőtt a nagy­üzemi munkások aránya, és országosan a munkások, a szövetkezeti parasztok, a fi­zikai dolgozók legyenek többségben. A pártban he­lyük van azoknak az értel­miségieknek és alkalmazot­taknak, akik munkájukkal, magatartásukkal tanúsítják, hogy érdemesek a párttag megtisztelő címére. Javítsuk a pártépítést a kommunista értelmiség természetes után­pótlását jelentő egyetemi, főiskolai hallgatók körében. Az ország előtt álló nagy feladatok megoldása, a po­litika következetes megvaló­sítása azt igényli, hogy még többet tegyünk a párt esz­mei, politikai, cselekvési, szervezeti egységének maga­sabb színvonalra emeléséért. Az elvi kérdésekben a tán­toríthatatlan szilárdság, a gyakorlati munkában pedig a rugalmasság a helyes kom­munista magatartás. Ügyel­nünk kell rá, hogy politi­kánk időálló. változatlan alapelvei csorbítatlanul ér­vényesüljenek. azokat senki — se a dogmatizmus, se a revizionizmus irányában — el ne torzíthassa. Azt sem engedjük meg, hogy korábbi helyes döntéseink, állásfog­lalásaink dogmává váljanak. Nyitottaknak kell lennünk az új kérdések előtt, a jö­vőben is kezdeményezően kell fellépnünk mindenben, amiben a nép, az ország ér­deke az általános előrehala­dás . végett változtatásokat igényel. így fogjuk fel poli­tikánk fő vonalának folya­matosságát; azt kell meg-- őriznünk és továbbfejleszte­nünk, ami az ország hala­dását segíti, a népet ered­ményesen szolgálja. Az MSZMP KB első tit­kára ezek után kiemelte, hogy pártunkban érvénye­sülnek a demokratikus cent­ralizmus elvei, a pártélet le­nini normái, majd a hatá­rozatok végrehajtásának jobb megszervezéséről és el­lenőrzéséről, a pártdemok­rácia és a párt munkastílu­sának fejlesztéséről szólt. Nem szabad megengedni, hogy bárki is önkényesen, saját szája íze szerint értel­mezze a párt határozatait. A végrehajtásban nem min­dig érvényesül megfelelően a személyes felelősség. A párttagság, a közvélemény részéről jogos az a bírálat, amely hiányolja a dolgozó tömegek által is célraveze­tőnek tartott párthatároza­tok következetesebb végre­hajtását. A jövőben még inkább olyan szellemnek és munka­stílusnak kell érvényesül­nie, hogy a párt fórumain meg lehessen vitatni minden odatartozó kis és nagy kér­dést, mely a párt, az or­szág, a nép életét érinti. A párt minden tagja érezze a közösség problémáit mé­lyen feltáró alkotások szü­lessenek. Eddigi tapasztala­taink megalapozzák bizal­munkat. hogy a magyar szellemi élet képviselőinek túlnyomó többsége felelősen tud élni az alkotói szabad­sággal. s azt népünk javá­ra. a szocializmus ügyének segítésére használja. kötelességének, hogy néze­teit, véleményét, álláspont­ját a párt fórumain fejtse ki. A párttagok viszont min­den esetben kapjanak vá­laszt kérdéseikre és tájékoz­tatást javaslataik sorsáról. A pártdemokrácia érvé­nyesülése nélkülözhetetlen feltétele munkánk kritikus és önkritikus vizsgálatának. Ez megvédi a pártot és. tisztségviselőit, tagjait a hi­báktól, a tévedésektől, az önelégültségtől. Pártunkban a bírálat és önbírálat hely­zete a fejlődés ellenére sem minden tekintetben meg­nyugtató. Szóban elismerik ugyan a szükségességüket, de a valóságban sokan nem él­nek velük. A párt politikájának gya­korlati érvényesítésében, a korábbinál bonyolultabb fel­adatok megoldásában sok munka és nagy felelősség hárul a káderekre, a társa­dalmi élet különböző terü­letein dolgozó vezetőkre. A vezetők többsége megfele­lően látja el feladatát, képes arra, hogy a magasabb kö­vetelményekhez igazodva dolgozzék. Akit hazánkban a bizalom vezető posztra állí­tott — akár párttag, akár párton kívüli — annak tu­dása legjavát nyújtva, oda­adással kell szolgálnia a szocializmus, a nép ügyét. Meg kell felelnie a politikai megbízhatóság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rá­termettség követelményei­nek. A döntő a feladatra való alkalmasság. A pártnak kötelessége a néppel szemben, hogy a döntésre megérett káder­ügyeket — a közösség érde­két szem előtt tartva — ide­jében megoldja. Az a helyes és igazságos, hogy aki nem tud a magasabb követelmé­nyek szerint dolgozni, aki miatt a kollektíva kárt szen­ved, ne maradjon vezető beosztásban. A stabilitásra törekvés csak addig helyes, amíg azokra vonatkozik, akikre építeni lehet; akik politikailag szilárdak, de nem merevek; akik szak­mailag hozzáértők és széles látókörűek. kezdeményezők, de nem kapkodok; fegyel­mezettek, ezt másoktól is megkövetelik, ugyanakkor tisztelik és figyelembe ve­szik mások véleményét, és saját gyengeségeikkel is szembe tudnak nézni; példa­mutatóan élnek és dolgoz­nak. akiket mindezért mun­katársaik, a közösség tiszte­lete övez. Minden tisztség­ben ilyen vezetőkre van szükség. Itt az ideje annak is, hogy bátrabban léptesse­nek elő fiatalokat, olyano­kat, akik már a mi rend­szerünkben születtek, és váltak hozzáértő, vezetésre alkalmas felnőtté. Pártunk történelmi múlt­jához és küldetéséhez- híven (Folytatás a 7. oldalon) A párt munkája, pártunk nemzetközi tevékenysége / Szolnok megye küldöttei

Next

/
Oldalképek
Tartalom