Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

4 TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XII. KONGRESSZUSA (Folytatás a 3. oldalról.) A társadalom osztályai és rétegei, a párttagok és a pántonkívüliek, a materialis­ták és a hívők ma nemzeti egységbe tömörülve, egyet­értésben dolgoznak a közös szocialista célokért. Fejlő­désünket a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség alapvető érdekeinek azonos­sága, a szocializmus építé­sének fő kérdéseiben meg­nyilvánuló egysége, alkotó együttműködése, egymáshoz való közeledése jellemzi. A jelenlegi kedvező helyzet ki­alakulásában meghatározó szerepe van a Magyar Szo­cialista Munkáspárt követ­kezetes szövetségi politiká­jának, amelynek megerősí­tése és határozott folytatása pártunknák, népünknek egyaránt érdeke. A munkásosztály az egész nép érdekében eredménye­sen tölti be vezető szerepét. Politikai súlya, állásfoglalá­sa. aktivitása és kezdemé­nyezőkészsége, szemlélete és magatartása jó irányban be­folyásolja az egész társada­lom szemléletét és magatar­tását. A Központi Bizottság a XI. kongresszus útmutatá­sait követve rendszeresen foglalkozott a munkásosz­tály élenjáró szerepének erő­sítésével, a munkások, kü­lönösen a derékhadat alko­tó nagyüzemi munkások helyzetével. A szocializmus építésének elengedhetetlen feltétele, népünk érdeke, hogy a munkásosztály veze­tő szerepe tovább erősödjék. Gondolkodni kell arról, hogy a párt-, a társadalmi és az állami szervek veze­tő tisztségeiben, a választott testületekben a jelenlegi­nél nagyobb arányban le­gyenek ott azok a tehetsé­ges munkások, fizikai dol­gozók, akik a társadalmi tevékenységben is aktívak, a termelésben is élen jár­nak. A szövetkezeti parasztság szocialista fejlődése meg­gyorsult, a munkásosztály­nak szilárd szövetségese, be­csülettel helytáll az építő­munkában. A mezőgazdasági termelés iparosodása, a mun­ka és az elosztás jellegé­ben bekövetkezett változá­sok is közelítik a parasztsá­got a munkásosztályhoz. A jövőben is elő kell segíteni a parasztság politikai öntu­datának, közéleti aktivitásá­nak növekedését, élet- és munkakörülményeinek javu­lását. Népi államunk leg­főbb politikai, alapja a mun­kás—paraszt szövetség, amelynek további megőrzése és még szorosabbra fűzése egész népünk alapvető érde­ke. Az értelmiség tevékeny részese a szocializmus épí­tésének. szorosan kötődik a munkásosztályhoz, a szövet­kezeti parasztsághoz. Pár­tunk, egész népünk nagyra értékeli az értelmiségiek munkáját. Szerepük társa­dalmunk általános fejlődé­sével, a tudományos-techni­kai haladással, a kultúra jelentőségének növekedésé­vel szoros öszsefüggésben fokozódik.- Az előttünk álló feladatok megoldása szüksé­gessé teszi, hogy szellemi erőforrásainkat, a szaktu­dást, a felkészültséget min­den területen jobban, gaz­daságosabban és szervezet­tebben hasznosítsuk, s foko­zottan igényeljük és biztosít­suk az értelmiség részvéte­lét a szocializmus építésé­ben és a közéletben. Politikánk változatlan cél­ja, hogy az osztályok és a rétegek tovább közeledjenek egymáshoz, sajátos érdekeik a társadalmi érdek elsőd­legessége alapján érvénye­süljenek, tovább csökkenjen a város és a falu, a szelle­mi és a fizikai munka kö­zötti különbség. Pártunk a beszámolási időszakban is megfelelően foglalkozott a nők helyze­tével. Az idei népszámlálási adatokból kitűnik, hogy a nők aránya hazánkban 51,5 száza­lék. közülük a munkavállalá­si korban levőik 79 százaléka munkaviszonyban van. az ak­tív keresőknek pedig 45 szá­zaléka nő. A nők a munká­ban, a családban, a közélet­ben növekvő hozzáértéssel, tiszteletre méltó szorgalom­mal és becsülettel teljesítik a rájuk háruló kötelezettsé­geket. Társadalmi egyenjo­gúságuk egyre jobban kitel­jesedik. Mégsem lehetünk elégedettek, változatlanul nagy figyelmet kell fordíta­ni a nők helyzetére: tovább kell javítani egyenlő esé­lyeiknek, valamint a kereső foglalkozás és az anyaság együttes vállalásának gaz­dasági, kulturális és tudati feltételeit. Ezt elő kell se­gíteni szakképzettségük eme­lésével, szociális intézkedé­sekkel, a szolgáltatások bő­vítésével, a nők társadalmi szerepét lebecsülő maradi nézetek leküzdésével. Fontos, hogy a nők aránya — a társadalomban elfoglalt sze­repüknek megfelelően — nö­vekedjék a vezető beosztá­sokban és a választott tiszt­ségekben. Pártunk megítélése szerint a magyar ifjúság döntő többsége híve a szocializ­musnak, benne biztosítva látja jövőjét. Helyzetében, magatartásában a társada­lom általános állapota is tükröződik. Felkészültségé­vel és tetteivel bizonyítja, hogy lehet rá számítani, helytáll a tanulásban, a munkában, becsülettel tel­jesíti honvédelmi kötelezett­ségét, tevékeny a közéletben. A fiatalok lendületének, kezdeményezőkészségének, új iránti fogékonyságának, te­hetsége kibontakozásának tág teret nyújt szocialista rend­szerünk. Az ifjúságnak eze­ket a tulajdonságait az ed­diginél is jobban kell fej­leszteni. Ügy neveljük a fia­talokat, hogy a szocializmus rendíthetetlen hívei és lel­kes építői legyenek. Az is helyénvaló, hogy a fiatalok — életkori sajátos­ságaiknak megfelelően — szeretnek szórakozni, fontos azonban, hogy szabad ide­jüket is értelmesen és tar­talmasán töltsék el; ehhez minden lehetséges támoga­tást meg kell adni. Ugyan­akkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a fiatalok kö­rében is tapasztalhatunk olyan negatív jelenségeket, mint a közömbösség, egye­seknél a cinizmus, a köny- nyelmű életre való hajlam. Ezek megváltoztatható tu­lajdonságok. Nem szabad lemondanunk egyetlen fia­talról sem, azoknak is segítő kezet kell nyújtani, akik rossz befolyás alá kerültek, a társadalom peremére szo­rultak. Az új nemzedékről történő gondoskodás, az ifjúság ne­velése az egész társadalom ügye. Fontos szerepe van ebben az iskolának, a mun­kahelynek, a társadalmi szerveknék, és sokat tehet maga az ifjúság, az ifjúsági szövetség is. A fő felelős­ség azonban változatlanul a családé, amely társadal­munknak a legkisebb, de a jövő szempontjából is dön­tő jelentőségű közössége. Pártunk, szocialista álla­munk védi és támogatja a család intézményét. Arra kell törekedni, hogy növe­kedjék a család, szerepe a személyiség kialakításában és a szocialista életforma általánossá tételében. Pártunk ismeri a fiatalok valós gondjait. Azért tevé­kenykedik, és arra ösztönzi az állami és a társadalmi szerveket is, hogy a fiata­lok kapjanak egyenlőbb esélyt a tanulásban, a pá­lyaválasztásban, a képzett­ségüknek megfelelő elhe­lyezkedésben. hogy javítsák a családalapítás, a lakáshoz jutás, az otthonteremtés feltételeit. Társadalmunk kiegyensú- Ivozott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak közöt­ti rendezett viszony is. amely sok figyelmet igényelt és igé­nyel mind az államtól, mind az egyházaktól Az állam az alkotmány szellemében biz­tosítja a lelkiismereti sza­badságot és az egyházak autonóm működésének felté­teleit. A vallásos emberek egyenrangú állampolgárként vesznek részt a szocializmus építésében, a közéletben. Az egyházak tiszteletben tartják államunk törvényeit, támo­gatják az országépítő mun­kát. Az egyházak vezetői ép­pen a közelmúltban állapí­tották meg. hogy az állam és az egyházak kapcsolata az utóbbi években tovább fej­lődött. és ma már nem egy­szerűen rendezett viszonyról van szó. hanem a nép javá­ra végzett közös munkáról. Az állam és az egyházak mai rendezett viszonya a közö­sen kialakított megállapodá­sok korrekt megtartásának alapján jött létre, és így fej­lődhet tovább a jövőben is. A magunk részéről, elvi ala­pokon, ezen az úton kívá­nunk tovább járni. A szocialista alapokon nyugvó társadalmi összefo­gásnak fontos része, hogy az itt élő nemzetiségiek hazánk egyenjogú állampolgáraként vesznek részt az építőmun­kában, a politikai életben. Anyanyelvűket szabadon használják, nemzeti kultúrá­juk ápolásához és fejleszté­séhez megfelelő segítséget kapnak. A nemzetiségek ott­honra leltek, jól érzik .ma­gukat hazájukban, a szocia­lista Magyarországon. Pár­tunk a lenini nemzetiségi politika következetes érvé­nyesítését fontos elvi kérdés­nek tekinti. iMindent meg­tesz, hogy a nemzetiségiek továbbra is aktív részesei le­gyenek társadalmi, politikai életünknek, megőrizzék és gazdagítsák nemzeti hagyo­mányaikat. kultúrájukat. Ar­ra törekszünk, hogy a ha­zánkban élő német, szlovák, délszláv, román nemzetisé­giek és a szomszédos szocia­lista országokban élő magyar nemzetiségiek hozzájárulja­nak népeink barátságának és internacionalista együttmű­ködésének elmélyítéséhez. Népünk történelme úgy alakult, hogy a magyarság­nak mintegy harmada az or­szág határain kívül él; a föld­kerekségnek szinte minden tá­ján élnek magyarok. Rájuk gondolva jó tudni, hogy leg­többjük lehetőségeihez mér­ten őrzi. ápolja anyanyelvét, nemzeti kultúráját, hagyo­mányait. becsüli a szocialis­ta Magyarországot. Tőlük azt várjuk, hogy nemzeti kultúrájukat ápolva orszá­guk tisztességes állampolgá­rai legyenek, s a társadalmi haladást, a népek barátságát segítsék élő. Szocialista hazánk demok­ratikus politikai rendszeré­ben jelentős szerepük van a társadalom sok millió tag­ját átfogó és tömörítő tö­megszervezeteknek és -moz­galmaknak. Pártunk nagyra értékeli, hogy a Hazafias Népfront, a szakszervezeték, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség. a nőmozgalom és más társadalmi és tömegszerve­zetek tevékenységükkel segí­tik a fejlett szocialista társa­dalom építését. Növekedett aktivitásuk és társadalmi fe­lelősségük, erősödtek mun­kájuk szocialista vonásai. Al­kotó módon hozzájárulnák társadalmunk szocialista fej­lődéséhez, a népi hatalom po­litikai. gazdasági és kulturá­lis alapjainak erősítéséhez, a szocialista demokrácia ki­bontakoztatásához. A párt a szocialista nem­zeti egység erősítése érdeké­ben folytatja bevált szövet­ségi politikáját. Ez elenged­hetetlen feltétele az előttünk álló bonyolult és nehéz fel­adatok megoldásának. A nemzeti összefogás társadal­mi céljainknak, az e célok­hoz vezető utaknak, a fej­lődés során felvetődő új kér­déseknek eszmei tisztázásá­val. a közös munkában való­sul meg és erősödik. Törek­vésünk, hogy jó szóval, vitá­val. meggyőzéssel minden­kit megnyerjünk a közös gondolkodásra, az együttes 'cselekvésre. A szocializmus a párt és a nép .közötti köl­csönös bizalom alapján az egész nép közreműködésével az egész nép javára épül. A gyakorlatban igazolódott szilárd elvi álláspontunk, hogy a szocialista fejlődés egész korszakában nélkülöz­hetetlen az állam intézmé­nyeinek jó működése, a gaz­daságii. ja kulturális építést élősegítő szervező munkája és védelmi 'funkciója. A be­számolási időszakban a XI. kongresszus határozatainak szellemében tovább erősödött az állam irányító szerepe a gazdasági és a kulturális fel­adatok megoldásában, a hon­védelem szervezésében. Ál­lamszervezetünk intézményei rendeltetésüknek megfelelő­en működnek, népi államunk betölti hivatását. A Magyar Népköztársaságban tovább szilárdult á 'jogrend; érvé­nyesül a szocialista törvé­nyesség. Kádár János a 'továbbiak­ban az országgyűlés, a Mi­nisztertanács, valamint a ta­nácsok munkájával foglalko­zott és méltatta hazánk fegy­veres erőinek és testületéi­nek helytállását. Az állami munkában is kulcskérdés a szocialista vo­nások erősítése, az egész nép érdekeinek becsületes szol­gálata. Minden állami intéz­ményben emelni kell a mun­ka színvonalát, következete­sebben kell érvényesíteni a társadalmi érdekeket. Kívá­natos. hogy a kormány még jobban összpontosítsa figyel­mét a fő folyamatok irányí­tására. a végrehajtásra, a személyes felelősség ér­vényesítésére, az ágazati irányító munka és az ál­lami fegyelem javítására. A központi és a helyi állami szervek éljenek jobban ha­táskörükkel. jobban hangol­ják össze tevékenységüket. Az állami munka fejleszté­sének alapvető feladatai kö­zött kell számon tartani a még jócskán fellelhető bü­rokrácia további visszaszorí­tását. Állami életünk fejlesztésé­nek nélkülözhetetlen feltéte­le a törvényes rend szilárdí­tása. a törvények megtartá­sa és megtartatása. az állam- polgári fegyelem növelése. Közös érdekünk, hogy őrköd­jünk a 'közélet tisztaságán, és leplezzünk le. szorítsunk vissza minden társadalomel­lenes magatartást. Társadalmi rendszerünk­nek lényegi vonása a kapi­talista elnyomástól megsza­badult nép politikai aktivitá­Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését dön­tően két tényező határozza meg, a politikai hatalom és a gazdasági alap. Ebből kö­vetkezik, hogy jelenleg, a mi viszonyaink között, ami­kor a munkásosztálynak és szövetségeseinek a politikai hatalma szilárd, minden társadalmi kérdés megoldá­sa, az életszínvonal emelé­se, a kultúra fejlesztése, hon­védő képességünk s általá­ban a fejlett szocialista tár­sadalom sikeres építése a gazdasági munka eredmé­nyeitől függ. A gazdasági feladatok megoldása viszont csak az egész társadalom céltudatos erőfeszítéseinek eredménye lehet. Ebben fontos szerepe van a gazda­ságban dolgozókon kívül a tudományos, a művelődési, az egészségügyi, az igazga­tási és minden más terüle­ten tevékenykedők közös munkájának. A Központi Bizottság a beszámolási idő­szakban ennek megfelelően foglalkozott a gazdasági fel­adatokkal. A XI. kongresz- szus által jóváhagyott gazda­ságpolitikát követtük, az V. ötéves terv valóra váltásáért dolgoztunk a feltételezettnél lényegesen nehezebb és bo­nyolultabb ' körülmények kö­zött. Jelenthetjük a kongresz- szusnak. hogy a beszámolási időszakban a párt és a nép közös erőfeszítései nyomán a gazdasági építőmunkában is számottevő eredmények születtek. Fejlődtek a termelőerők, erősödött szocialista társa­dalmunk anyagi-műszaki bá­zisa. Gyarapodott a nem­zeti vagyon, javultak az életkörülmények. Ha az idei népgazdasági terv előirány­zatai teljesülnek, a nemzeti jövedelem öt év alatt 21 — 22, az ipari termelés 24—25, az építőipari termelés 13— 14 százalékkal nő, a mező- gazdasági termékek terme­lése 15—16 százalékkal lesz nagyobb, mint a megelőző öt évben. A munka termelékenysé­ge a termelésnél gyorsab­ban emelkedik. Kezdeti eredmények vannak a gazr daságtalan termelés gazda­ságossá tételében, illetve megszüntetésében. Az elmúlt öt esztendőben mintegy 80 olyan — egyenként a fél- milliárd forintot meghaladó — beruházás valósult meg, amely lehetővé tette a ter­melés bővítését, és segítet­te a termelési szerkezet át­alakítását is. Fejlődött a közlekedés és a szállítás. Fokozódott részvételünk a nemzetközi munkamegosz­tásban. sát és fejlődését, alkotó ere­jének kibontakoztatását ser­kentő szocialista demokrá­cia. Pártunk a , legutóbbi években is nagy figyelmet fordított a fejlesztésére, örömmel állapíthatjuk meg. ihogy a lakosság véleményé­nek nyilvánításával, javas­lataival. kritikai észrevétele­iéivel fokozódó mértékben vesz részt a közéletben. A XI. kongresszus határozatá­nak megfelelően létrehozott szakszervezeti bizalmi és fő­bizalmi testületek jól betöl­tik szerepüket. Erősödött a szövetkezeti demokrácia, for­mái fokozatosan igazodnak a meanövekedett üzemi mére­tekhez. A lakóhelyi fórumok is gazdagítják a közéletet. A szocialista demokrácia érvényesülésének eddigi eredményeivel még nem le­hetünk megelégedve. Gon­doskodni kell róla. hogy a szocialista demokrácia fóru­mai rendeltetésüknek megfe­lelően, tartalmasán működ­jenek. Minden munkahelyen, minden közigazgatási egység­ben növekedjék a dolgozók részvétele az ügyek intézé­sében. és ez egyaránt terjed­jen ki a véleményezésre, a javaslattételre, az ellenőrzés­re. valamint — mindazokban az esetekben, ahol lehetsé­ges és szükséges — a dön­tésekre is. A szocialista demokrácia nem gyengítheti az egysze­mélyi felelősséget. Nem he­lyes az a gyakorlat, hogy Mindemellett azt is jelen­tenünk kell, hogy a megtett erőfeszítések ellenére, dön­tően a számítottnál is ked­vezőtlenebbül alakult fel­tételek miatt, gazdasági fej­lődésünk várható eredmé­nyei elmaradnak az V. öt­éves terv előirányzataitól; a nemzeti jövedelem és ennék következtében az életszínvo­nal emelkedésének üteme is lassúbb a tervezettnél. A helyzet ma bonyolultabb, a gazdasági munka az eddigi­nél nagyobb erőfeszítést, szervezettséget követel. A nemzetközi gazdasági élet­ben 1973—74 óta végbemenő gyökeres és tartós változá­sok, a világpiaci árarányok bennünket hátrányosan érin­tő módosulása, egyes tőkés országok diszkriminációs in­tézkedései kedvezőtlenül hatnak a magyar népgaz­daságra is. Szocialista népgazdaságunk alapjainak szilárdságát és életképessé­gét bizonyítja, hogy az el­múlt három évtized legsú­lyosabb külső gazdasági ha­tását is képesek voltunk el­viselni. Látnunk kell azt is, hogy a külső gazdasági feltételek kedvezőtlen megváltozása élesebben megmutatja gaz­daságunk gyenge pontjait, munkánk hibáit. Felismer­tük ugyan, hogy a feltételek kedvezőtlen alakulásával szemben a termékszerkezet változtatásával, a szeléktív iparfejlesztéssel kell és tu­dunk hatásosan fellépni, a gazdasági irányítás gyakor­lata azonban nem tudott megfelelő mértékben, elég gyorsan és rugalmasan al­kalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az inten­zív gazdálkodásra való át­térés, a termelés hatékony­ságának javulása, a terme­lési és a termékszerkezet korszerűsítése elmarad at­tól az ütemtől, amit a hely­zet megkövetel, s amit nép­gazdaságunk jelenlegi mű­szaki, technikai színvonala mér lehetővé tesz. A XI. kongresszust köve­tően a párt vezető testüle­téi rendszeresen figyelem­mel kísérték a fő gazdasági folyamatókat, és több cél­szerű határozatot hoztak a gazdasági munka javítására. A párt a cselekvés számára megfelelő programot dolgo­zott ki. A párthatározatok alapján számos jó kormány­zati intézkedés született. Az elmúlt esztendőt si­keresnek tekinthetjük abból a szempontból, hogy meg­gyorsult a kedvező tenden­ciák kibontakozásának, a világpiaci viszonyokhoz va­ló alkalmazkodásnak a fo­lyamata. Mindezek eredmé­sokszor a kollektív felelős­ségre hivatkozva halogatják a szükséges döntéseket, vagy megfoghatatlanná válik a felelősség a rossz döntése­kért. A szocialista demokrá­cia nem lehet a kötelesség­mulasztók vagy a fegyelme­zetlenek mentsvára. Egyide­jűleg jelent rendet és fegyel­met, összhangot a köteles­ségekben és a jogokban, megfontolt beleszólást a közügyékbe, tevékeny rész­vételt a munkában, szemé­lyes felelősségérzetet és fe­lelősségvállalást a köz ja­vára. Foglalkozni kell azzal is, hogy az egyszemélyi felelős­ség fokozott érvényesülése mellett hogyan lehetne a kinevezett vezetők tevékeny­ségét érdemibb társadalmi ellenőrzés alá vonni. Ennek érdekében pontosabban kell meghatározni, hogy a veze­tők milyen beszámolási kö­telezettséggel tartoznak a demokratikus fórumoknak, és azt is, hogyan érvényesül­het jobban a dolgozó közös­ségek véleménye a vezetők kinevezésékor. Társadalmi rendszerünk ha­talmas erőforrásának, a szo­cialista demokráciának elmé­lyítése, formális vonásainak megszüntetése megköveteli a pártirányítás és a pártde­mokrácia erősítését, a tár­sadalmi és képviseleti szer­vek szerepének növekedését, a társadalmi ellenőrzés foko­zását. nyeképpen 1979-ben javulta népgazdaság egyensúlya. Az idén és a jövőben is ezen az úton kell következetesen to­vább haladni. A következő években is nehéz külső gaz­dasági feltételekkel kell számolni. A világgazdaság­tól nem tudjuk magunkat függetleníteni, de munkánk megjavításával lényegesen csökkenthetjük a kedvezőt­len hatásokat. A Központi Bizottság ja­vasolja a kongresszusnak: a VI. ötéves terv időszakában a gazdaságpolitika fő célja az legyen, hogy lassúbb fejlő­dés; ütem mellett, á gazda­sági fejlődés minőségi té­nyezőinek kibontakoztatá­sával, a termelés nemzetközi versenyképességének fokozá­sával javítsuk a népgazda­ság egyensúlyát, és'szilárdít­suk meg az elért életszínvo­nalat. Most, átmenetileg, re­álisan ezt a célt tűzhetjük magunk elé. A következő évek nagyon fontos feladata, hogy gazdaságpolitikánk kö­vetkezetes gyakorlati érvé­nyesítésével javítsuk külke­reskedelmi és fizetési mér­legünket, a költségvetési egyensúlyt, az árualap és a vásárlóerő, a munkaerő és a munkahelyek, a beruházásra fordítható összegek és a ki­vitelezési kapacitások össz­hangját, Ezeknek a célok­nak kel] alárendelni az ipa­ri termelés növekedési üte­mét, a nemzeti jövedelem belső felhasználását és el­osztását. Az ipari termelés erőteljesebb növelése csak abban az esetben engedhető meg, ha jelentős eredményt sikerül elérni a termékszer­keze; korszerűsítésében, a termelés és az értékesítés hatékonyságának javításá­ban. s így számunkra ked­vezőbb cserearányokat tu­dunk létrehozni a külkeres­kedelemben. Az V. ötéves terv végrehaj­tása ez év december 31-én fejeződik be. Ennek eredmé­nye adja meg a reális ala­pot, az új középtávú nép- gazdasági terv kidolgozásá­hoz. A Központi Bizottság ezért nem tartotta célszerű­nek, hogy a kongresszus elé terjessze az új ötéves terv­re vonatkozó, most még kel­lően meg nem alapozott fő mutatószámokat. Jelenlegi becsléseink .szerint a VI. öt­éves terv időszakában a nemzeti jövedelemnek mint­egy 15—17 százalékos növe­kedése látszik megvalósítha­tónak. A mérsékelt növeke­dési ütem arra is lehetősé­get ad, hogy műszakilag és minden más tekintetben (Folytatás az 5. oldalon) A gazdasági építőmunka feladatai

Next

/
Oldalképek
Tartalom