Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
1980. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II CSfllflDmiHONsZflBfíD PőÚttörőhöz méltón A nyakkendő, a zászló kötelez Amikor együtt indultok valahova, őrsi zászlóval, vörös vagy ikék nyakkendőt kötve, akkor az emberek már nem azt mondják rólatok, hogy Kis Pista vagy Nagy Márta, hanem az úttörők vagy a kisdobosok. A nyakkendő, az őrsi zászló kötelez benneteket az úttörőhöz, kisdoboshoz méltó magatartásra. A járműveken utazva erdőben járva, a menedékházban mindig gondolj azokra, akik pihenni jöttek, akiket zavar a zaj. Ezért ha rádiót visztek magatokkal, csak mérsékelt hangerővel .hal- gassáitok, s a iti hangotok se verje fel bántóan a csendet. Erdőben egyébként is a természet hangja a legérdekesebb, a legszebb zene. Úgyis ritkán van módotokban hallgatni. A hegyoldalakon köveket ne görgessetek le, ezzel súlyos sérüléseket okozhattok. Falakra, fák kérgére ne írjatok, ne véssetek, ez nem okos szokás, és sok értelme sincs. Óvjátok meg a természetet, a növényzetet, madarakat. S ha más rongáló tevékenységét felfedezitek, nagyon udvariasan és határozottan figyelmeztessétek, még ha felnőtt ds az illető. A tóristaházak rendjét tartsátok he, mert a fegyelmezetlen magatartás következtében más úttörő tu- risákat már bizalmatlanul fogadnak majd. Egy-egy hegyi vendéglő büféjénél sokszor hosszú sor áll. Nem egyszer látni olyan gyerekeket, akik a sort kijátszva igyekeznek előbb üdítő italhoz jutni. Szégyen, ha ilyesmiért^ rászólnak út- tőrőnyalkikendós gyerekekre. Viszont azt se engedjétek, ha a felnőtt akar visszaélni a korával, s előre furakszik. Ilyenkor udvariasan figyelmeztessétek. Hazánkban az úttörőkről nagyon jó véleménnyel vannak a felnőttek. Ezt számtalanszor tapasztalhattátok már, amikor mosolygósán, segítőkészen fogadtak benneteket menedéfcházban, múzeumban, s egyéb helyen. Viselkedésetekké! ezt a jó véleményt kell megerősítenetek. A. L. Madár János Süt a nap Süt a Nap. Süt a Nap. Elolvad a tél. Süt a Nap. Süt a Nap. A hóember fél. ölbevenném, hazavinném, az ágyamra lefektetném, de ő nem akarja. Sírdogál, sírdogál. Leszakad a karja. Simogatom, gyógyítgatom, kedves szóval szólítgatom, de ő csak sírdogál. Nem törődik már velem, a feje hulldogál. Félrebillen a fazék, aztán elgurul. Süt a Nap. Süt a Nap irgalmatlanul. Keressük meg a rejtvényen, hogy hány kockában látható teljesen azonos ábra. * * * *a—6 ‘0—6 ‘I—£ ‘a—£ 'P—£ ‘H—t Sipadsa -UKqB>]DO?i jbh : SaXfaJDHM Gyerekbecsület Ferike egy napon szokatlanul csendesen jött hazai ad iskolából. Köszönt, letette táskáját, és leült a konyhában. Kis- húga ott ugrándozott körülötte, de ő a máskor vidám nagyfiú, csak ült, ülft gondterhelten. Az ebédben is csak turkált pedig kedvenc étele, mákostészta került az asztalra. Anyja! addig faggatta, mígnem előkerült a táskából a számtanfüzet, s eltörött a mécses is. mikor mutatta a számok alatt kusza betűit: „Anyuka! Nem tanultaim meg a leckét!’’ A gondos mama naponta ellenőrizni szokta, hogy mi a lecke, elkészült-e a házi feladat — és most mégis hiba történt. A füzetbe nem volt beírva, a lurkó meg elfelejtette. Csak ne lenne ilyen goromba az apja! De elsőben is, mikor a kis balkezesnek nem akaródzott az írás, nem engedelmeskedett al jobb keze — nadrágszíjjal tanította az apja írni. Sőt! Emlékszik a háromévesre is, akinek piros hurkákat rajzolt kis combjára a szíj. Pedig Ferkó büszkesége az apjának, nem tud olyat kérni, amit meg ne kapna tőle. Ám ha apa rosszkedvű, akkor lapulni kell. — Nem mondjuk meg apunak! — jelentette ki, és elsietett az iskolába az édesanya, beszélt a tanító bácsival: írassa be a gyerekkel a leckét, mert feledékeny még <a kisfiú. Adtlán otthon összedugták a fejüket, és együtt megtanulták, amit kellett. — Mégis meg kellene mondani — viaskodott Ferkóban a félelem a becsülettel este, amint apja léptei felhangzottak a folyosón ... — Anyu, ugye megmondjuk neki, nem hallgatjuk el, csak / megvárjuk, míg ötöst hozok...?! Este a házaspár sokáig vitatkozott, de azt már a kisfiú nem hallotta. Álmában ötösre felelt, aztán repült — egyenesen apu kitárt karjaiba. — re — Kiss Benedek: Korong Matyi álma Kedvetlenül lépett ki Matyi a házból, s az kacsalábán újból fo- -ogni kezdett. Hát vissza cell mennie a rengeteg kez- letéig? Hitte is, nem is, de sehogyan se volt ínyére a lolog. Végülis nem tudta, nit tegyen. Gondolta hát, ha negkerüli a rengeteget, az- al sokat nem veszíthet. A áltoscsikónak nem tetszett, logy Matyi visszafelé for- lítja a száját, kelletlenül lé- legetett. Matyi feje is gond- >an főtt még, mikor meg- ezzent oldalt a bokor, s lőttük termett egy újabb iroszlán. A csikó fölágaskodott, a radar fölrebbent Matyi vállról, aztán gyorsan újra isszaszállt. Nem kellett fél- i: ez az oroszlán farkcsó- álva jött, ráadásul tulipánén végződött hosszú farka- ojtja, s lábai, de még a ;je is mintha kinyílt tubán lett volna. Bizalmat éb- asztett egész valójával, já- ;kos szökelléseivel. — Mondd meg nekem, Tu- pánfarkú, mitévő legyek? — sóhajtott Matyi, mintegy mnszóval mondva ki tépő- ssét. Csodák csodájára ionban a tuliipánfarkú 'oszlán emberi nyelven így álaszolt: — Ne kerüld meg a rengetget ! Vágj rajta keresztül tézül, vitéz! Mese Kovács Margit kerámiáira Mire csodálkozásából Matyi felocsúdott, megtudta, hogy éppen a Banya erdejében jár, s hogy a tulipán- farkú és társa, a vicsorító oroszlán, ki jöttükben rájuk támadt, elvarázsolt perzsa fejedelemfiak, akik szintén a Világrontó Banya hatalma ellen indultak föl egykor, mert egyikük menyasz- szonyát a gránátalmavirág- szépségű Vasárnapot a sárkány elragadta. — Jót mondok: ne kerüld meg a rengeteget, mi megpróbáltuk már! Vági rajta keresztül vitézül, vitéz! — szólott a Tulipánfarkú, s tulipános mancsát tulipános fejéhez emelte búcsúzóul, és tisztelete jeléül is egyben, miközben egy pillanatra sem hagyta abba tulipánbojtos farka csóválását. Megkönnyebbült szívvel fordította hát meg kis lovát Matyi ismét, s az is kocogóra fogta, mivel neki is jobban tetszett az az irány. S valóban, alig hagyták a Banya palotáját pár órányira maguk mögött, ritkulni kezdett a vadon, s hamarosan az Óperenciás Tenger partjára értek. Hogy ez éppen az Óperenciás Tenger volt, és nem más, abból tudta meg Matyi, hogy alig szállt le a táltosról, alig kezdett volna gyönyörködni a hullámverésben, végtelen víz-rengetegben, a parton sütkérező teknőcck seregéből máris feléje vette egy az útját, s benne felismerhette a hajdani Legenda-Hasú Embert. Ö pedig világosan megmondta annakidején, hogy az Óperenciás Tengerben kell majd tengődnie. — Látom, derék legény vagy, nem tévedett a Földöreg — köszöntötte a Legenda-Hasú Ember Matyit, s nyújtotta volna kezét is, de aztán végignézett magán, és mégsem nyújtotta. — Kezet majd akkor fogunk, ha megszabadítottál — mondta. — Most cSak lábom van. az is varacskos. Hanem a lóra egy darabig most nem lesz szükséged: mi vesszük gondozásba, s olyan parázson tartjuk, ne félj, hogy mire ideje elérkezik, megfelel erőben a sárkánnyal való küzdelemnek. Előtted viszont nagy út áll még, legjobb is, ha azonnal indulsz. Azzal a teknőccé alacso- nyított Legenda-Hasú mellső lábát szájához emelte, füttyentett párat, s jött vágtatva, s megállt előttük egy furcsa szarvas. Teste ívesen megfeszült, nyaka hátra hajlott, úgy nézett vissza rájuk. — Bemutatom neked az Íj-gerincű Törpeszarvast! — mondta a Legenda-Hasú kissé ünnepélyesen, ő tud felvinni a Hegyeknél Magasabb Tornyok Szigetére. A Hegyeknél Magasabb Tornyok majd eligazítanak és gondoskodnak róla, hogy tovább folytathasd utadat, mert az íj-gerincű Törpeszarvas ereje csak odáig tart. Szívedet tartsd mindig melegen. fejed meg maradjon mindig hűvös! Járj szerencsével, Korong Matyi! Sokan várjuk visszaérkezésed! — búcsúzott a Legenda-Hasú Ember, vagyis a teknőc, akivé változott. Közben a sürgő-forgó állatkák már fölszereltek egy hatalmas edényt a szarvas hátára, meghordták valami finom tengeri olajjal — bizonyára az volt az üzemanyag a légi útra, s mihelyt Matyi is a SUBAMINTA Párna- és falvédőszőnyeg- mintát mutatunk be, amelyet nagylyukú műszálas kongréra, vastag fonállal és subatechnikával lehet elkészíteni. A bemutatott érdekes minta jól illik modern lakásba, modern bútorok közé. Leghatásosabb két színből variálva, mutatós például a piros—fekete, fekete —sárga, vaj szín—négerbarna színösszeállítás. A kongrót egyforma négyzetekre osztjuk, aztán előbb grafitceruzával felvázoljuk a motívumot, majd ha jól sikerült, filctollal erősen utánahúzzuk. BK. Madarak a házikertben A kiskerttulajdonosoknak évről évre komoly kiadásokat jelent a rovarok elleni védekezés. A mesterséges védekezést azonban kis ügyeskedéssel könnyen kiegészíthetjük természetes védekezéssel is. A biolpgiai védekezésnek lényege az. hogy lehetőséget nyújtunk a rovarevő madaraknak a fészekrakáshoz, a megtelepedéshez. így a madarak kertünket „vadászterületnek” fogják tekinteni és megvédik kedvelt' gyümölcsfáinkat. A rovarevő madaraik egész évben, de különösen tavasz- szal és nyáron, amikor a legtöbb kártevő rovar találó- ható a kertekben, igen sok rovart pusztítanak el. A madaraknak magas a testhőmérsékletük, és emiatt gyors az emésztésük is, tehát igen nagy a táplálékigényük. Megfigyelések szerint a rovarevő madarak ötször-hatszor megtöltik gyomrukat, s költés után például a széncinke 300—500-szor eteti fiait. Mivel egy etetés alkalmával a szülőmadarak két-három rovart is visznek csőrükben, így egyetlen nap alatt 1000 —2000 rovart is megetetnek fiaikkal. Nem lehet tehát közömbös számunkra, hogy tanyáznak-e kertünkben madarak, vagy sem. A madarak szerepe még a legjobban kezelt gyümölcsösben is hihetetlenül nagy, hiszen a rovarok olyan búvóhelyeit is Kovács Margit: Sötét szarvas szarvas hátára ülit, az se szó, se beszéd, egykettőre a levegőbe emelkedett. — No, ezt sem gondoltam volna soha! — gondolta most Matyi, jól megkapaszkodva, ahogy egyre magasabbra lendültek. A szarvas mellső lábait hosszan előrenyújtotta, nyakát a magasságnak feszítve repült, simán. mint a szellő, s miután Matyink túl volt az első ijedelmen, érezte, micsoda gyönyörűség is a repülés, micsoda öröm, ha az ember a föld fölé emelkedik! Madara persze most is a vállán, és bár számára a repülés nem volt új dolog, ilyen magasságokban azért még ő sem járt eddig. A fehér habokkal dagadó, hömpölygő. maid szét-szétfoszló felhők fölött jártak már, miikor a távolban fönt. nagyon maeasan, mintha egy városka tornyait pillantották volna meg. felkutatják, ahova a rovarirtószerek nem jutnak el. Sajnos a mai metszésmódok a fák koronájának formájúit fészekrakásra nem teszik alkalmassá, ezért a kiskerttulajdonos feladata, hogy mesterséges fészeklelőhelyet teremtsen kertjében. Annál könnyebb a megtelepítés, minél dúsabb lombozató fáink vannak. A gyümölcsfák rovarkártevőit főleg az odúlakó madarak, ezek között is a széncinke pusztítja legeredményesebben. Ezért mesterségesen elkészített odúkat kell kertünkben elhelyezni. Legcélszerűbb, ha kertünk egyik sarkában sűrűn ültetett, dús lombozató bokor és facsoportot hagyunk, és ide akasztjuk ki az odúkat. Különböző odútípusokat készíthetünk, úgy, hogy a természetes odúkat jól utánozzuk és a telepítendő madárfaj természetének és igényének megfeleljenek. Készítsünk 23^25 centiméter mély és 10—12 centiméter szélességű üreget 32—46 milliméteres röpnyí- lással. Ezekbe fészkelhet a széncinke, a csurka, az örvös légykapó, a harkály és a mezei veréb. A mezei veréb gyakran elfoglalja a cinkék elől is az odút, ez ellen részben a röpnyílás csökkentésével védekezhetünk. (29—30 milliméteres röpnyílást készítsünk az odúra.) Az odú elkészítéséhez farönköt, vagy deszkalapokat használhatunk fel, puha vagy félkemény fából. A farönkodú készítésénél ép, teljesen száraz. kérges farönköt használjunk fel, melyet hosszanti irányban ikettéfűrészelünk, majd belsejét vésővel kivéssük. Ezután az egyifc fél felső harmadába röpnyílást fúrunk, míg a másik félre tartólécet szegelünk, amellyel rögzíthetjük odúnkat. Az elkészített fél "rönköket összeillesztjük és összeragasztjuk-, tetejét fadugós deszkatetővel lezárjuk. A deszkatetőt a röpnyílás felett 5—8 centiméterre helyezzük el, úgy, hogy 2—3 centiméterre minden irányban szélesebb legyen az odúnál. A deszka- odú készítéséhez 2 cm vastag deszkalapot használhatunk fel, melyeket méretre vágva összeillesztünk és ösz; szeszögezünk. Fény nem szűrődhet be, mert az ilyen odútól a madarak idegenkednek. Az odúkat a kihelyezés után is rendszeresen ellenőrizni kell, tisztogatását pedig, különösen a fiókáik kirepülése után, nem hanyagolhatjuk el. radios Dolgozik a kémikus
