Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-14 / 62. szám

n díszszemlére készülnek Az április 4-i bu­dapesti díszszem­lére való felké­szülésben félidő­höz érkezett a Kilián György Re­pülő Műszaki Fő­iskola díszszázada. A tegnap délutá­ni gyakorlást (ké­pünkön) megte­kintette Mohácsi Ottó a megyei pártbizottság tit­kára, valamint Si­pos Károly a me­gyei tanács elnök- helyettese is. _A díszszázad a kö­zeljövőben Buda­pestre utazik, ahol az ország más alakulataival együtt folytatják a felkészülést. Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXXI. évi. 62. sióm, 1980. március 14., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Az Üvegipari Müvek Parádi Üveggyára ólomkristályból ké­szült termékei határainkon túl is — Kanadától az NSZK-ig ismertek. A tetszetős használati eszközök és üvegtárgyak mintegy nyolcvanöt százaléka kerül exportra. Az elmúlt években a hagyományos technológia megtartása mellett korszerű és nagy teljesítményű gépi berendezéseket is üzembe állítottak, ennek eredményeként mintegy 17,5 szá­zalékkal növelték az elmúlt esztendőben exporttervüket Huszonnégymillió a cibakházi kertekből A termelőszövetkezet eredményesen segíti a kistermelőket Az elnyomatás, az illegális küzdelem, a háború kegyet­len időszakából eredően még, ha legtöbbször már csak tudat alatt tartja ma­gát az a felfogás, hogy az igazi szocialista életmód egyenlő az aszkétizmussal. a szüntelen nélkülözés vállalá­sával. Pedig ez az öncélú ál­dozatvállalás az önsanyarga­tással egyenlő nélkülözés idegen a szocializmustól. Le­hetnek ugyan nehéz idő- i szakok, amikor a szocialista S ember a pillanat kényszere | miatt, a jövő érdekében, sok •• mindenről lemond. De ez a \ magatartás nem lehet élet­eszmény. A forradalmi ki­állás, a szocialista magatar­tás nem azonos az egészséges életöröm elutasításával, ha­nem ellenkezőleg, szakadat­lan törekvés arra, hogy az élet a lehetőségekhez mér­ten mind gazdagabb legyen, hogy korunk emberének ki­bontakozhasson személyisé­ge, alkotó hajlama, és te­hetsége. vásárolt kertészeti áruk ér­tékéből a téesz tavalyi ház­táji áruforgalma meghalad­ta a 24,5 millió forintot, az­az hatszorosa volt az 1976 évinek. A dinamikus fejlő­dés a termelői-tenyésztői kedv fellendülésének kö­szönhető, amelyben nagy ré­sze van a termelőszövetke^- zet háztáji ágazatának, a biztosított kedvezmények­nek. Többek között ötven hek­tárnyi legelőterületet adott a téesz 28 háztáji szarvas- marhájának és a félezernél több juhnak a legeltetésé­hez. Több mint 4 ezer má­zsa terményt — takarmány­búzát, kukoricát, lucemaszé- nát, szalmát — értékesítet­tek a jószágtartóknak, a ter­melőszövetkezeti tagoknak kedvezményesen. A tagság 520 hektárnyi háztáji terü­letén kívül 30 hektár szét­szórtan elhelyezkedő földet adtak haszonbérbe a lakos­ságnak, hasznosítva ezzel a nagyüzemileg nem művel­hető, parlagon álló parcel­lák egy részét. A háztáji paprikaterület 10 hektárral volt nagyobb 1979-ben, mint tavalyelőtt, ugyanakkor az 1978 évi 1,8 millió helyett 4 millió forint plusz jövede­lemhez juttatta a vállalko­zókat a fűszernövény ter­mesztése. A nagyközség tanácsának végrehajtó bizottsága a kö­zelmúltban megelégedéssel értékelte a Vörös Csillag Tsz háztáji és kisegítő gaz­dálkodást segítő tevékenysé­gét. A vb részéra készített beszámolóban csak a 24,5 milliós háztáji áruforgalmat tüntették fel a téesz szak­emberei. Ennél azonban na­gyobb a jelentősége a fellen­dülőben lévő kisárutenme- lésnek. hiszen a kiskertek­ben megtermelt zöldségféle, a portákon felnevelt jószá­gok a nagyközségben élők önellátását is nagy mérték­ben javítják. És még né­hány példa arra, hogy van látszata a kistermelők áldo­zatvállalásainak: a tanács­tól kapott tájékoztatás sze­rint 11 új családi ház épült fel 1979-ben, és a tavaly vásárolt huszonnyolccal együtt jelenleg már megha­ladja a kétszázat Cibakhá­zán a személygépkocsi-tulaj­donosok száma. I Az ötödik ötéves terv időszakára meghatáro­zott gazdálkodási fel­adatok között egyik leg­fontosabb a cibakházi Vörös Csillag Termelő­I szövetkezetben a háztáji ágazat fejlesztése. A végrehajtott intézkedé­sek, — a háztáji bizott­I ság szervezettebb mun­kája, a kistermelők sok­irányú segítése — amint azt a közös gazdaság ■ nemrégen megtartott közgyűlésén megtudtuk — jó eredményeket ho­zott 1976 óta. Négy évvel ezelőtt alig több mint négymillió forin­tot tett ki a háztájiban gaz­dálkodóktól a téesz által fel­vásárolt élő állat, szőlő és zöldség-gyümölcsféle érté­ke. Tavaly csupán a 39 hek­tárnyi háztáji területen fű- szerpaprikát termelő két­százhatvan tagnak fizetett ki ennyit. A háztáji jószág­tartók 1979-ben több mint 4 ezer hízósertést, 69 vágó­marhát és félezer süldő- malacot értékesítettek a ter­melőszövetkezet segítségé­vel. Mindezekből és a fel­Halljuk a szót. és egy be­lénk rögződött cselekvési kényszerrel máris a villany- kapcsoló felé nyúlunk. Hal­lunk a takarékosságról, és rögtön arra gondolunk: ke­vesebb fény is elegendő. Ez a szimpla értelmezés a szű­kösség pazarló időszakában született, és mindmáig tart­ja magát,' hamisan jelenítve meg önmagát, az energia­takarékosságot. Pazarló szűkösség? Sajá­tos módon, de törvényszerű­en él együtt e két fogalom. A szocialista építkezés kez­deti időszakában, amikor az éhséget, a hajléktalanságot kellett gyorsan száműzni, az volt a legfontosabb, hogy az új társadalom valamilyen kenyeret adjon az ember számára, ruházatot, fedelet a feje fölé. Amikor a mun­kanélküliséget kellett fel­számolni, nem méregethet­tük hazai és nemzetközi ösz- szehasonlító mércékkel; va­jon korszerű-e a gyár terme­lési struktúrája, vajon mi lesz a sorsa a világpiacon az árunak, amit előállítunk? Az volt a feladat, hogy gyor­san szaporodjanak a munka­helyek, hogy a férfiak és a nők dolgozni tudjanak, ke­resethez jussanak, végre em­berhez méltóan élhessenek. Ez az alapszükségletek gyors kielégítésének időszaka volt, de egyben a pazarlás kora is. mert nem volt elsőrendű követelmény, hogy mérjük, minősítsük a hatékonyságot, a minőséget, a választékot, a piacképességet. Most messzehangzóan hir­detjük: takarékoskodjunk, okosan gazdálkodjunk, él­jünk ésszerűen! De a lámpa- oltogatással még csak a pa­zarlás ellen lépünk fel. Et­től még nem váltunk ész­szerűen és korszerűen élő. cselekvő emberekké. A ta­karékosság ugyanis nem azt jelenti, hogy megvonjuk a társadalomtól és önmagunk­tól azt, amire szükség van, hanem ellenkezőleg, adjunk többet, jobbat, de új szerke­zetek. rendszerek, technikák alkalmazásával, kisebb anyag- és energiafelhaszná­lással. A takarékosság egy fejlet­tebb, kulturáltabb, maga­sabb igényű társadalom ter­mészetes életformája. Fel­ismerése annak, hogy a to­vábbi gazdagodás elképzel­hetetlen egyrészt pazarlás­sal, másrészt a munka és az életmód megváltoztatása nélkül. Ezekben a napokban gyakran kopogtatott ,a postás az Or­szágos Béketanácsnál: ‘az enyhülést, annak eddig elért eredményeit féltő levelek, táviratok garmadáját hozta Békésből, Hevesből, Hajdú-Biharból, Budapestről, s ha­zánk sok más vidékéről. Települések lakói, nagy- vállalatok és kisebb szövet­kezetek dolgozó közösségei, tanuló fiatalok fogtak tollat azért, hogy véleményt mond­janak, állást foglaljanak a közvéleményünket élénken foglalkoztató kérdésről: a békés egymás mellett élést és az együttműködést veszé­lyeztető imperialista katonai, politikai és gazdasági kihí­vásról. Különösen sokakat indí­tott tiltakozásra a nemzet­közi nőnap előtti tisztelgés, s a kicsinyeikben, a holnapot is dédelgető, teremtő asz- szonykezek nevüket aláírva hirdették: nemet a fegyver­kezésnek! „Mi lányok, fele­ségek, anyák talán még mé­lyebben érezzük meg, és él­jük át azt a veszélyt, ame­lyet az Amerikai Egyesült Államok és a NATO-orszá- gok rakétatelepítési terve, a SALT—II szerződés ratifi­kálásának elodázása, s a nyílt fenyegetés jelent. Tud­juk, hogy aggodalmunk és felháborodásunk közös a közelben, valamint a távol­ban élő nők százmillióiéval” — írták többek között a gö­döllői Agrártudományi Egye­tem gyöngyösi mezőgazdasá­gi főiskolai karának nődol­gozói és diáklányai. Az Egyesült Izzó 17 ezer női munkása és alkalmazottja a gyermekek, a jövő nemzedé­ke harmonikus fejlődéséért, boldogulásáért apellálva fogalmazta meg: „Követel­jük, hogy az Egyesült Álla­mok hagyjon fel az erőlte­tett ütemű és értelmetlen fegyverkezési program ki­kényszerítésével, a rakéták európai telepítésével”. A családi tűzhely melegét a hidegháborúra emlékezte­tő, felerősödő támadásoktól féltő szubjektív érzések és a történelmi látásmód ötvöző­dött a Volán 1. sz. Vállalat 8. sz. üzemigazgatóságának, a Mátravidéki Fémművek és a Látszerészeti Eszközök Gyárának állásfoglalásai­ban. Szocialista brigádok, technikusok és mérnökök hangoztatták: „a szocialista világrendszer eredményei nem semmisíthetők meg, sem fenyegetéssel, sem újabb há­borús eszközök gyártásával. sem pedig bármiféle zsaro­lással. Meggyőződésünk, hogy csak az enyhülési politika, fegyverkezési verseny korlá­tozása. a leszerelés felel meg igaz érdekeinknek, nekünk itt Magyarországon, s má­soknak Moszkvában, Wa­shingtonban vagy éppen Delhiben”. A levelek, táviratok — köztük a 9-es számú Bánki Donát Ipari Szakmunkáskép­ző 1500 tanulójának, dolgo­zójának, valamint egercsehi lakosságának szavai — is tükrözték azt a széles körű támogatást, amely Magyar- fországon a Szovjetunió, s a többi szocialista ország le­szerelési javaslatait övezi. Az aláírók megbízták az Országos Béketanácsot.Vhogy — nemzetközi kapcsolatait is felhasználva — tudatosítsa határainkon túl: népünk mély meggyőződéssel kiáll a béke pilléreinek további erő­sítését, a tömegpusztító fegy­verek visszaszorítását. az enyhülés eredményeinek: ki­bontakoztatását szolgáló kez­deményezések mellett. A fel­hatalmazáshoz ezrek illesz­tették a biztatást: ebben a mind erőteljesebb nemzetkö­zi összefogást igénylő harc­ban az OBT maga mögött tudhatja az e célokért fel­sorakozó idősek és fiatalok nagy táborát. Siker az országos döntőn Kiváló szakmunkástanulók Kunszentmártonban Az ország legjobb har­madéves vas- és fémszerke- zetlakatos ipari tanulói mér­ték össze elméleti és gya­korlati ismereteiket a Szak­ma Kiváló Tanulója orszá­gos versenyének döntőjén Kunszentmártonban. A har­minchét ifjú lakatos kedden öt elméleti tárgyból vizsgá­zott a 628. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézetben. Szerdán a BVM kunszent­mártoni gyárának tanműhe­lyében a gyár profiljához szorosan illeszkedő falpanel- szárító készítése volt a gya­korlati vizsgamunkájuk. A megyét az országos döntőt szervező és annak helyet adó szakmunkásképző intézet két tanulója képviselte, igen eredményesen. Sáros János, a kunszent­mártoni 628. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet tanuló­ja szerezte meg az elsőséget Zsoldos István székesfehér­vári és Miákoczy Zoltán du­naújvárosi versenyző előtt. A másik kunszentmártoni induló, Huszár István a gyakorlati vizsga legjobbja lett. Az eredményhirdetés után a szakmai zsűri vizsgabizott­sággá alakult, és a négy leg­jobb versenyző szakmunkás- vizsgát tett. Az intézmény — történe­tében először rendezett ilyen rangos versenyt — a gyár­ral együtt mind,ént megtett a siker érdekében. A feszült versenyhangulat után a fia­taloknak kellemes kikap­csolódást nyújtott a cserke-» szőlői gyógyvíz, kulturális élményt a kecskeméti szín­házlátogatás. A MÁV számítógépes „agytrösztiében” Világjáró mérnök 3. oldal A rádió és televízió jövő heti műsora 4. oldal Sport 7. oldal Nem elég a lámpaoltás Az enyhülés eredményeit féltve Tiltakozások az amerikai fegyverkezési tervek ellen S. J. T. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom