Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-28 / 49. szám
1980. február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szovjet egészségügyi küldöttség látogatása Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról.) nyabb ellátást biztosító, ugyanakkor kevesebb pénzt igénylő lehetőségek érvényesüljenek. A tájékoztatót követő beszélgetésen Sz. P. Burenkov több kérdést intézett a házigazdákhoz a csecsemőhalandósággal, a fites és kísérete, — Sípos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Ignácz István,megyei főorvos dr. Csépányi Attila az intézet főigazgató főorvosa, és dr. Sebestyén Mihály, az egészségügyi pártbizottság titkára fogadta a vendégeket és a kíséretükben levő Majoros A tájékoztatót követően élénk eszmecsere bontakozott ki vendégek és vendéglátók között az intézmény munkájáról, majd a küldöttség és kísérete megtekintette a sürgősségi, az intenzív (felnőtt és gyermek), a koraszülött osztályokat és a központi sterilizálót. A láA sürgősségi betegfelvételi osztály műtőjében dr. Sebestyén Mihály osztályvezető főorvos a munkájukat segítő műszereket mutatja a delegáció tagjainak. Képünkön jobbról a második Sz. P. Burenkov, a Szovjetunió egészségügyi miniszterének helyettese a delegáció vezetője atalok körzeti orvosi munkavállalásával, letelepedésével, az üzemorvosi szolgálattal kapcsolatban. A megyei pártbizottságról útban a megyei kórházba, a küldöttség rövid időt eltöltött a Szolnoki Galériában is és megtekintette Chiovini Ferenc festőművész gyűjteményes kiállítását. A megyei kórházban, — ahol elsősorban a folyamatos orvosi ellátást, a sürgősségi betegfelvételi osztály munkáját tanulmányozta a szovjet miniszterhelyetKárolyt, a megyei pártbizottság titkárát. A több mint ezerhatszáz dolgozót foglalkoztató egészségügyi intézmény munkájáról dr. Csépányi Attila tartott tájékoztatót. Amellett, hogy részletesen ismertette a sürgősségi betegfelvételi osztály működését, a folyamatos orvosi ellátás bevezetésének kezdeti tapasztalatait szólt az intézetben dolgozó orvosok tudományos munkájáról is. amelynek nagy része van abban, hogy ez évtől a kórház bekapcsolódhatott a szakorvosok továbbképzésébe is. togatás végén Sz. P. Burenkov — amikor megköszönte a vendéglátást, és emléksorokat írt a kórház vendégkönyvébe — kifejtette: a látottak arról győzték meg. hogy a megyei kórház működése megfelel a modern klinikai orvostudomány követelményeinek. A jól felszerelt, szervezett sürgősségi osztály kifejezi a szocialista egészségügyi ellátás tartalmát és lényegét. A vendégek a késő délutáni órákban utaztak vissza Budapestre. V. V. Fotó: N. Zs. KUNSZENTMÁRTON — KOPPENHÁGA Brigádok drukk nélkül Kunszentmárton. A Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat 4-es számú gyáregysége. Közel ezren dolgoznak itt. Tavaly 254 millió forint értékű árut állítottak elő. A község legnagyobb üzeme. A 29 szocialista brigád pontosan 364 tagot számlál. Ezek a főbb adatok kerülnek a jegyzetfüzetbe, amikor a gyáregység párttitkárával és szakszervezeti titkárával útra keltünk megkeresni a sok közül azt a két szocialista brigádot, amelyek elsőként csatlakoztak a Sziklai Sándor Szocialista Brigád felhívásához. Az Augusztus 20. Szocialista Brigád az irhafestőműhelyben dolgozik. Tizenhatan vannak. A festést jórészt még most is hagyományos, évszázados technológiával, kézzel végzik. De a kefefestés mellett valamivel korszerűbb, nagymotollás fakádakban is színezik a szőrmét. Jóllehet, valamennyien tudják a brigádtagok, hogy még ez sem á világszínvonal ... — A rámázó, kifeszítő viszont már igen — mondja Talmácsi János brigádvezető. — Ha a vállalásainkról akar írni, ne várjon tőlünk hangzatos dolgokat. Például vegyük ezt a rámázót — mutat a POLVARA típusú monstrumra. A gép technológiájából eredően a szőrme hasznos területe tizedével növekszik. Vállalásainkban voltaképpen ez sem szerepel, de természetes: lelkiismeretünk szerint mindnyájan olyan szakértelemmel kezeljük ezt a gépet, hogy_az egy tized területnövekedés meglegyen. — Azt már elmondták, mi nem szerepel vállalásaikban. És ami igen? — Aranykoszorús brigádunk két kommunista műszakot kívánt teljesíteni. Hozzátettük még egyet — mondja Bencsik Istvánná. — Beszéljetek már az óvodáról, az iskoláról is! — szól közbe Szabó Imréné. Érthető is, hisz kislánya, Hajnalka elsőbe jár. Emese pedig óvodáskorú, három és fél éves. És megindul a szóáradat. A brigádtagok zöme fiatal, sok apró gyerekkel. — Vállalásunkban szerepel : társadalmi munkával tőlünk telhetőén segítjük, hogy a község- százszemélyes óvodáját és 12 tantermes iskoláját minél előbb, lehetőleg még az őszön — átadják. A nagy, tiszta, világos munkateremben kész bundák sorakoznak. A három éve alakult Martos Flóra Szocialista Brigád 13 tagú kollektívája itt dolgozik. — Tizennégy fős —mondja Babecz Lászlóné brigád.- vezető. — Nincs egy órája ugyanis, hogy úgy döntöttünk, tagjaink sorába vesz- szük Karsai Istvánná meóst. A minőség javítása érdekében mint brigádtag feleljen velünk együtt ő is, hogy az exportra szánt bundákban még rosszhiszeműen sem lehessen hibát találni. Szóbakerül, hogy perceken belül érkezik a Philip Fraas koppenhágai cég igazgatója, aki egyéniként veszi át a szállításra előkészített 12üu bundát. Hogy van-e drukká brigádtagokban ? Dobai La- josné brigádtag véleménye szerint nincs. —i Rossz lenne, ha most idegeskednénk — mondja. — Éveken át nem volt minőségi reklamációnk. Biztos vagyok benne, hogy most sem lesz... Látja, itt van ez a minőségi kérdés. Nem szerepel a vállalásainkban, mert annyira természetes .. . — cseng vissza a festőműhelyben hallott ismerős gondolat. A felhívás nyomán vállaltak még száz óra társadalmi munkát. Műhelyük csinosítására, takarítására használják majd fel ezt az időt. Molnár Ilona kiegészíti az elmondottakat: — Óvodásokat patronálunk, babáikat íelöltözhet- jük, jólesik csinálni, mert tudjuk, hogy ezzel az apróságoknak örömet szerzünk. Elmondták még a brigád tagok, hogy szakmailag patronálnak hat ipari tanulót, akik most tanulják a mesterséget, nem a Martos Flóra brigádon múlik, hányán maradnak majd a konfekció üzem közösségében ... Szabó Pál Miklós Teljes foglalkoztatottság — ésszerűen Beszélgetés Trethon Ferenc munkaUgyi miniszterrel A munkaerő-gazdálkodás mindig fontos eszköze a gazdasági folyamatok tudatos irányításának. A gazdasági feltételekben bekövetkezett változások következtében most a szokottnál is nagyobb figyelem kíséri a munkaerő-gazdálkodást. Ezért arra kértük Trethon Ferenc munkaügyi minisztert, hogy válaszoljon néhány időszerű kérdésre. — A teljes foglalkoztatottság szocialista társadalmunk nagy vívmánya. Érvényes-e most az évtizedekkel ezelőtti értelmezése? — Semmiképpen. A munkához való állampolgári jog Alkotmányunkban rögzített. Gyakorlásának feltételein munkálkodva a lehetőségek megteremtésének folyamatában két, egymással összefüggő, mégis külön választandó fejlődési szakaszt kell megkülönböztetni. Az első időszakban a mennyiségi igények kielégítése, a megfelelő számú munkahely létesítése volt a cél. Némi túlzással úgy is mondhatnánk, hogy a felszabadulást követő években az intézkedések legfőbb indoka a szociálpolitikai gondoskodás volt. Ezt teljesítettük: mindenki dolgozhat. Ma és a továbbiakban viszont a figyelem középpontjában már az áll: hogyan dolgozunk. E tekintetben látnunk kell, hogy a teljes foglalkoztatottság eddig még nem járt együtt a gazdasági észszerűséggel. Nem kevés helyen „túlfoglalkoztatás” tapasztalható, a munkaerő ágazati elhelyezkedése nem egyértelműen kedvező, előfordul, hogy ott vannak többen, ahol kisebb létszám is elegendő lenne, máshol pedig a szükséges létszám hiányzik. A munkaképes korú népesség teljes foglalkoztatásának fenntartása mellett, az eddigieknél következetesebben kell biztosítanunk a népgazdasági érdek elsődlegességét. Rossz és jé megoldás — Egyesek szerint a munkaerőhelyzetben tapasztalható gondok megoldásának az lenne a legjobb eszköze, ha megteremtenénk a „munka- nélküliek szabályozott tartalékseregét”? — Ezt a gyakorlatot a mienktől eltérő társadalmi és gazdasági viszonyok között alkalmazzák. Valószínű, hogy az ilyen indítványok megfogalmazói önmagukra, mint fölöslegesekre soha sem gondolnak, csak másoknak szánnának ilyen sorsot. Megcsinálni a mi kis „ellenőrzött munkanélküliségünket”, ami majd mindent megjavít, ez elvileg kényelmes megoldás lenne, de számunkra politikailag és erkölcsileg elfogadhatatlan, gazdaságilag pedig eredménytelen lenne. Nem a munkaalkalmat kell csökkenteni, hartem a követelmények teljesítésének színvonalát kell emelni. Fokozni a rendelkezésre álló munkaerő ésszerű foglalkoztatását, és ezzel is mérsékelve a munkaerő iránti további — az esetek legnagyobb részében indokolatlan — keresletet. — Ez ma is jellemző? — Ha nem is mindenütt, de még mindig vannak olyan vezetők, akik nem a folyamatok eddiginél jobb megszervezésével, a munkaerő felkészültségének, képzettségének javításával, vagy belső átcsoportosításával akarnak a megváltozott helyzethez alkalmazkodni, hanem továbbra is a létszám bővítésére törekednek. — Az ön által is említett létszám átcsoportosítását általában idegenkedve fogadják az emberek. — A népgazdaság fejlődésének — ezen belül a munkaerő-probléma megoldásának is — alapvető feltétele, hogy a munkaerőt és az anyagi erőforrásokat azokra a területekre irányítsuk, ahol felhasználásuk az átlagosnál magasabb hatékonysággal jár. Mindez persze nemcsak munkaerő-gazdálkodási teendőt jelent, hanem a gazdaságpolitika és a központi irányítás, szabályozás alapkérdése. A megoldás alapvető útja nem az, hogy valamiféle országos akcióval mintegy vezényszóra nagy tömegeket mozgassunk meg. Minden külön intézkedés nélkül is állandó mozgásban van, szüntelenül „átcsopor- tosul” egyik munkahelyről a másikra hazánkban évente csaknem egymillió ember. E jelentős méretű folyamatos mozgás mértékét és irányát főként az határozza meg, hogy milyen az oktatási rendszer, a gyermekes anyák támogatása, a nyugdíjrendszer, hol és mennyi munkahelyet létesítünk, illetve szüntetünk meg, milyenek a kereseti viszonyok, a munkakövetelmények és munka- feltételek, a közlekedés, a lakáshelyzet stb. Amennyiben tehát azt akarjuk, hogy az emberek ott dolgoz ahol a korábbiaknál hatékonyabb munkát végeznek, akkor az irányítás és szabályozás eszközeivel kedvező feltételeket és körülményeket kell teremteni ott, ahol a létszám foglalkoztatása — esetleg bővítése — népgazdasági érdek. Így a dolgozók szabadon, egyéni érdekeiktől vezérelve, saját akaratukból oda mennek, ahol munkájukra a társadalomnak szüksége van. Ezt szolgálja — a helytelen gyakorlat megszüntetését is elősegítve — a gazdasági szabályozás, az érdekeltségi rendszer napjainkban ismertté vált korszerűsítése, módosítása. Nincs bérfék — A termelés hatékonyságának javításához elengedhetetlen, hogy aki a többinél jobban dolgozik, az jobban éljen. Ennek az elvnek élvényesülését hogyan segíf a keresetszabályozási rendszer 1980. január elsejei változása? — A szabályozórendszer szerves részeként működő bár- és keresetszabályozásnak fontos szerepe van az anyagi érdekeltség irányának meghatározásában, a munka hatékonyságának növelésében, gazdaságpolitikai céljaink elérését szolgáló intézkedések anyagi ösztönzésében. Való igaz, hogy a jelenlegi bér- és keresetszabályozás, elsősorban mértékeiben, nem mindenben elégíti ki ezeket az igényeket. Nem támaszt kellően feszített követelményeket a vállalatokkal szemben és ezért nem ösztönöz eléggé a korábbinál hatékonyabb munkára. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy az eredményes és a hatékonyságot dinamikusan javító vállalatok dolgozóinak bére az utóbbi években alig nőtt. gyorsabban, mint az alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodóké. Többek között ezért is olyan megoldásokkal egészítettük ki a bérszabályozás jelenlegi rendszerét, amelyek az eddigieknél nagyobb mozgás- szabadságot biztosítanak ahhoz, hogy a keresetek a terv keretei között, a gazdasági hatékonyság különbségei szerint differenciálódjanak. Ez évtől kezdve következetesebben érvényesítjük azt az elvet, hogy a bér- és a keresetnövelés mindén forintját követelményekhez kell kötni. Csak ott lesz lehetőség béremelésre, ahol javítják a gazdasági tevékenység eredményét ... Új munkaügyi jogszabályok — Megszűnik, az úgynevezett „bérfék”? — „Bérfék” eddig sem volt. A vásárlóerő tervezett keretek között tartása miatt azonban továbbra is fenn kell tartani a bérszínvonal növelésének bizonyos szint feletti adóztatását. A jelenlegi 6 százalékos érték 1980. január 1-től 9-re növekszik. Ez azonban csak lehetőség, mert a bérfejlesztés kizárólag hatékonyabb munkával alapozható meg. A 9 százalék tehát nem „járandóság”. Egyébként az úgynevezett „adóküszöb” sem abszolút korlát, hanem olyan döntési pont, amelyen felül a bér- színvonal emeléséhez az általánosnál nagyobb követelmények fűződnek. A bérszabályozás uralkodó típusa a jövőben is a vállalati teljesítményhez kötött bértömeg-szabályozás lesz. Ez a forma a vállalati kollektívákat anyagilag is érdekeltté teszi a létszámfelesleg feltárásában és felszámolásában, mert a létszámcsökkenés révén megtakarított bér, a jogszabályokban előírt mértékig a megmaradók bérének emelésére használható. A határ meghúzásával kizárjuk a korábban laza létszám, gazdálkodást folytatókat abból a „lehetőségből”, hogy — ha átmenetileg is — csak a létszám erőteljes csökkentésével teremtsenek maguknak jelentős béremelési forrásokat. Egyébként a bér- és keresetszabályozási rendszer ösztönző hatása csak akkor érvényesülhet, ha párosul a vállalatokon belüli érdekeltség javításával, a belső irányítási rendszer korszerűsítésével. Ennek következtében pedig a dolgozók keresetét mind szélesebb körben kötik olyan követelményekhez, amelyek megfelelő szoros összefüggést teremtenek az egyén, a csoport, illetve a Gazdasági egység egészének teljesítménye között. — Ezt az összhangot a módosított munkajogi szabályozás is elősegíti? — Igen. A munkaerő észszerűbb elosztása, a rugalmasabb foglalkoztatás, a szakismeretek jobb hasznosítása, a fegyelem megszilárdítása érdekében néhány új munkaügyi jogszabály is érvénybe lépett 1980. január elsejétől. így például mód lesz arra, hogy az érdekeltek vállalatukkal ne egy, hanem több munkakör ellátásában is megállapodjanak. Lehetővé válik — közös érdekeltség esetén —, hogy a dolgozó saját vállalatánál, munkaidő után, mellékfoglalkozást vállaljon. Ennek során az is kiderülhet, hogy egyesek a mellékfoglalkozásban végzett tevékenységben nagyobb eredmény elérésére képesek, mint főállásukban. Ebben az esetben célszerű a megfelelő következtetések levonása. A. A.
