Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
1980. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kádár János üdvözlete a VKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, Le Duan főtitkár elvtársnak HANOI Kedves Le Duan elvtárs! A Vietnami Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat fejezem ki önnek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a párt valamennyi tagjának és a Vietnami Szocialista Köztársaság népének. A magyar kommunisták, egész dolgozó népünk tisztelettel és megbecsüléssel tekint a Ho Si Mink elvtárs által alapított Viétnami Kommunista Párt fél évszázados küzdelmeire, történelmi .győzelmeire, amelyeket 'az ország felszabadításával, az imperialista agressziók elleni hősies harcában, az egységes szocialista Vietnam megteremtésével éléit. A vietnami nép nagy munkát végez a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusa határozatainak teljesítése, a szocialista vívmányok megszilárdítása, a népgazdaság fejlesztése és Hazája felvirágoztatása érdekében. Mindezt méltán övezi a szocialista közösség országainak, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak, s a világ más haladó erőinek támogatása és rokonszenve. Pártunk és népünk támogatja a vietnami népnek az imperialista mesterkedések és a kínai agressziós fenyegetések ellen vívott harcát. Elítélünk minden kísérletet és provokációt, amely a vietnami nép békés szocialista építő munkáját zavarja. A világ haladó erőivel együtt a magyar kommunisták is szolidárisak azzal a küzdelemmel, 'amelyet a vietnami nép .marxista—leninista pártja vezetésével a Vietnami Szocialista Köztársaság és az indokínai térség többi országai szabadságának, függetlenségének, békéjének megőrzéséért és jószomszédi viszonyának fenntartásáért folytat. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Vietnami Kommunista Párt testvéri kapcsolatai gyümölcsözően fejlődnek. A jövőben is arra törekszünk, hogy együttműködésünk tovább fejlődjék a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében. Nagy ünnepükön kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikereket országépítő munkájukban, vívmányaik védelmében, közös ügyünk, a béke, a társadalmi haladás és a szocializmus javára. Budapest, 1980. február 2. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Bruno Kreisky osztrák kancellár tegnap befejezte ötnapos indiai látogatását, és ázsiai kőrútjának utolsó állomására, - Szaúd-Arábiába utazott tovább. Elindulásakor gyümölcsözőnek nevezte Indira Gandhi kormányfővel, Naraszimha Rao külügyminiszterrel és más indiai vezetőkkel folytatott tanácskozásait. Képünkön Kreisky és Indira Gandhi Gromiko—Ceausescu Tegnap Bukarestben befejeződtek Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke közötti tárgyalások. A tegnapi zárómegbeszélésen a felek néhány, kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémán kívül áttekintették a Szovjetunió és a Román Szocialista Köztársaság kétoldalú kapcsolatai fejlődésének kérdéseit is. Andrej Gromiko tegnap elutazott Bukarestből. A román főváros repülőterén a szovjet külügyminisztert Paul Niculescu, Stefan Andrei és más hivatalos személyek búcsúztatták. Gromiko tegnap délután hazaérkezett Moszkvába. BONN érkezett ROMA Az olasz képviselőház tegnap 522 szavazattal 50 ellenében és nyolc tartózikodás mellett bizalmat szavazott a Cossiga-kormánynak az an- titerrorista intézkedéseivel összefüggésben. A képviselőház ezzel jóváhagyta a kormány korábbi törvényerejű rendeletét a terrorizmus elleni harc hatékonyabbá tételéről, Helmut Schmidt kancellár ma Párizsba utazik, ahol — a tervezettnél egy nappal korábban — megkezdődnek az NSZK és Franciaország vezetőinek csúcsszintű konzultációi a nemzetközi helyzetről. LISSZABON Az új jobboldali portugál kormány folytatta az agrárreform idején kisajátított földek visszaadását a volt nagybirtokosoknak. Értelmiségiek a megyeszékhelyen Szerepük egvre növekszik — A párt közelgő kongresszusára kiadott irányelvek újból megerősítik a XI. kongresszus óta mind hatékonyabban érvényesülő gondolatot, hogy az értelmiség szerepe és létszáma a társadalmi fejlődéssel, a tudományos technikai haladással együtt növekszik. E gyakorlat tükrében vizsgáljuk talán a Szolnokon élő értelmiségiek helyzetét. De mielőtt ezt tennénk, kikerülhetetlen, mert a fejlődés arányainak megértéséhez okvetlenül szükséges, néhány visszapillantó megállapítás a város szellemi arculatára. Ténykérdés, hogy a Tisza-parti város történelme során többször fontos szerepet töltött be a nemzet életében, a társadalmi haladás szolgálatában. Ám az is igaz — sajnos — hogy Szolnokon még a népi kultúrában sem alakultak ki oly erős tradíciók, mint más, hasonló nagyságrendű vagy kisebb városban. Most nem témánk ennek miértjét kutatni, csupán előző megállapításunkat tovább bogozva emlékeztetünk például a két világháború közötti szellemi élet — ki kell emelnünk a sorból a művésztelepet — sivárságára. A korabeli értelmiséget mindössze néhány száz tanár, orvos, jogász — közigazgatási apparátus — és mérnök — elsősorban általános, úgynevezett „kultúrmérnök” jelentette. A felszabadulás után sokat javult e helyzet, de az „örökség” még sokáig éreztette hatását. A megtett útról, az értelmiség jelenlegi helyzetéről és egyre növekvő szerepéről beszélgettünk Jaka- tics Árpáddal, az MSZMP szolnoki Városi Bizottságának titkárával. — A fejlődés ellenére még 1970-ben is csak a — 25 évnél idősebb — lakosság 2.6 százaitéka rendelkezett felsőfokú végzettséggel. (Az országos átlag ekkor 4,2 százalék volt.) Jelenleg? Örömmel i mondhatom, hogy az utóbbi tíz évben az értelmiség létszáma és jelenlétének hatása a város életében dinamikusan növekedett. Mik a fejlődés jellemzői: elsősorban az újabb értelmiségi rétegek megjelenése — például a műszaki értelmiség — és a fiatalok magas aránya. A város értelmiségének egyharmada pedagógus, létszámban rögtön utánuk a műszakiak következnek, majd az orvosok, közgazdászok, és a jogászok. De bármely réteget is vizsgáljuk, a fiatalság meghatározó. S ami még igen érdekes: az ifjabb értelmiségi korosztályokban a nők aránya 50 százalék fölött van. Ez elsősorban a pedagógusnők létszámával függ össze. — Ezek szerint ma már megfelelő arányban élnek diplomások a városban? — Attól függ, mihez viszonyítunk. Közelítsük meg a kérdést a hiány oldaláról. Az értelmiség száma és részaránya az utóbbi évtizedben két forrásból táplálkozott: a lakosság .növekedéséből és a gazdasági fejlődésből. E két tényező ambí- cionáló hatására a város fejlettségi szintjének megfelelő arányban van jelen az értelmiség különböző munkahelyeken. a közéletben. — „A különböző munkahelyeken’’ említette, a ez részben új értelmiségi tevékenységek bázisait jelenti, dß J talán a már korábban megvolt értelmiségi foglalkozások tartalmi változásáról is beszélhetünk. — Is, is. Kétségtelen, hogy a Cukoripari Kutató Intézet, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola nappali tagozatának Szolnokra települése a szellemi élet további kibontakozásában nagy lehetőség. A Cukoripari Kutató Intézet a város első tudományos kutatóhelye, de az is nagy öröm számunkra, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság a Damjanich Múzeumot is tudományos kutatóhellyé minősítette. Mindez új szín a város szellemi életében, de nem lebecsülendő az sem, hogy néhány nagyüzemünkben olyan gyártmányfejlesztő tevékenységet folytatnak — Vegyiművek, MEZŐGÉP stb. — amelyek tudományos hátteret igényelnek. De a licencek felhasználása a kisüzemeknél sem képzelhető el elméleti felkészültség nélkül. Ügy véljük, hogy ezeknek a termeléshez közel álló, azt segítő tudományos tevékenységeknek hasznát nem kell részleteznünk — de talán az is természetes, hogy ezek az új értelmiségi -munkahelyek elválaszthatatlanok a város szelemi élete egészétől. — S talán a megye egészére is befolyással bírnak. Kórházaink szellemi kapcso. latai feltétlenül... — A városban levő két kórház, az egyik megyei, a MÁV Kórház országos vonzáskörzeti, a szegedi, illetve a debreceni orvostudományi egyetemmel alakított ki tudományos kapcsolatot. Mindez nagy erősítést ad az egészségügyi intézményekben folyó tudományos igényű tevékenységhez. — A „szellemi hidak” tehát már megvannak, de hol tartunk a „kapukon belül", vagyis a különböző munkahelyeken hogyan érvényesül az értelmiség szerepe, tevékenysége? — Az értelmiség szerepének érvényesülése nem egyszerűen arány kérdése, hanem az, hogy a társadalmi munkamegosztásban rászabott szerepének ki ki hogyan felel meg. Vagyis: az értelmiségi munkakört betöltők hogyan látják el feladatukat. A kérdés azért ennyire fontos, mert az értelmiségi munka közszolgálat, közvetlenül vagy közvetve kihatással van az egész városra. Szolnok értelmiségének döntő és túlnyomó többsége a közérdek figyelembevételével, szorgalmasan végzi munkáját. Persze nem szeretném helyzetünket ideális állapotnak feltüntetni. Biztosan akad olyan értelmiségi. aki valamilyen okból elégedetlen a körülményekkel, de az is igaz, hogy többen fogalmaznának úgy, joggal, hop' nagyobb társadalmi aktivitást várnának el egyes értelmiségi rétegektől, személyektől. Olykor felnagyulnak a periférikus esetek, de nem ez a meghatározó. Óvakodni kell tehát a túlzó általánosítástól. A múltkor egy testületi vitában két vélemény került felszínre. Az* egyik vélemény: gyorsan fejlődő, növekvő város még nem tudta asszimilálni az értelmiséget. a másik nézet: a város fiatal értelmisége még nem tudott asszimilálódni. — Ha jól értelmezem, ebben a kérdéscsoportban újabb kérdések vannak: a i'áros megtesz-e mindent, hogy a diplomások — egyszerűsítsük le a fogalmat — jól érezzék magukat Szolnokon, s a gondolat másik oldala: azok a fiatal értelmiségiek. akik letelepszenek a Tisza partján, ők megtesz- nek-e mindent, hogy jól érezhessék magukat? Netán hogyan alakítják elképzeléseiknek megfelelően a város szellemi arculatát? — Nehéz erre a teljesség igényével válaszolni, az viszont biztos, hogy a város vezető testületéi sok mindent megtettek és szándékoznak is megtenni az értelmiség jó közérzete érdekében, de felelősségünk az egész városé, minden társadalmi rétegre vonatkozik. Minden igény nem mindenkor elégíthető ki. De. az igazsághoz tartozik még: az értelmiség józanul gondolkodó nagy többsége nem igényli a privilegizálást, sőt tudatában van annak, hogy körülményei nem függetlenek saját munkájától. — Az értelmiség kulturális körülményeiről néhány éve még végletes nézetek' csaptak össze. A jelenlegi helyzetet ebben a kérdésben milyennek tartja? — A város kulturális életét ma sem tartjuk kiemelkedően jónak, de rossznak sem. Ügy hisszük a nyolc, tíz évvel ezelőtti lehetőségekhez képest jelentősek a változások. A tudományos társaságok egyre aktívabbak, az új művelődési központ munkájának eredménye már érződik, a klubok megfelelően biztosítják a szakirányú éreklődés kielégítését. Ugyanezt jól szolgálják a különböző tudományos rendezvények — orvos-gyógyszerész napok, pedagógiai ülések stb. A publikációs lehetőségek is javultak a Jászkunság megújulásával. De változatlanul az a véleményem, hogy egy- egy közösséget érintő kérdésben élénkebb lehetne az eszmecsere. A továbbiakban még fokozottabban szeretnénk támogatni a bátrabb, konstruktívabb vitákat, az őszinte véleménynyilvánításokat. Nézetünk szerint megvannak a pezsgőbb, elevenebb szellemi élet feltételei. Mindez persze azt is jelenti, hogy tovább növekszik az értelmiségi feladatokat ellátó emberek felelőssége. A politikai felelősséget azzal is növelni kívánjuk. hogy két nagyon fontos értelmiségi munkaterületen a politikai munka új szervezeti kereteit alakít* juk ki. az egészségügyi és a pedagógus pártalapszerve- zetek munkájának irányítására önálló ágazati pártbizottságokat hozunk létre. Ezeknek afe lelős pártszerveknek a felállítását részben az teszi szükségessé, hogy megnőtt a szakágazatokban dolgozó kommunisták száma — de , ez csak külső feltétel — még ennél is lényegesebb, a szélesebb horizonton gondolkodás szükségessége. Ügy reméljük. hogy ezek a pártbizottságok ennek a követelménynek jól megfelelhetnek. — Mi a tapasztalatuk, a város kommunistái, de általában Szolnok közvéleménye hogyan értékeli az értelmiség növekvő szerepét? — Az értelmiség szerepének elbírálása társadalmi ügy. Mindezt jól exponálják az irányelvek. Az a megállapítás. hogy értelmiségünk szorosan kötődik a munkásosztályhoz és a parasztsághoz, s hogy az értelmiség szellemi erejének fel- használása össztársadalmi érdek, a Szolnokon élő, dolgozó kommunisták és pár- tonkívüliek körében egyértelmű helyeslésre talált. Az irányelvek vitája kétségtelenül ezt bizonyítja, s azt is — az elsősorban az értelmiségi körökben folytatott beszélgetésekkor került felszínre — hogy a pedagógusok, orvosok, mérnökök, jogászok. közgazdászok, művészek és más értelmiségiek felelősen, népben és nemzetben gondolkodva vállalják a megnövekedett szerepkört. a rájuk háruló nagy feladatokat. Ez biztató számunkra, s maradéktalanul hiszünk abban, hogy — együtt dolgozva a közös célért — munkánk az egész város javát szolgálja. — Köszönöm a beszélgetést. Tiszai Lajos Tizenkétszer harmincöt perc Váljék társadalmi üggyé a jó minőség, a takarékosság, a tartalékok feltárása és hasznosítása — fogalmazta meg kongresz- szusi munkaverseny-fel- hívásában a SZOT és a KISZ KB a tavalyi év augusztusában. E tömör megfogalmazásban benne van az, ami a munkaversenyek valódi célját jelenti; hogy a formális vállalások, felajánlások helyett konkrét, az üzem terveihez szorosan kapcsolódó célokat jelöljenek ki. A brigádok, üzemek kollektívák felajánlásai az ágazati és vállalati - feladatok különbözőségének megfelelően természetesen eltérőek. Egy vonásuk azonban közös: a legtöbb helyen egyre inkább azok a vállalások kerültek előtérbe, amelyek valamilyen formában a gazdálkodás minőségét javítják. A munkaverseny sikere sok tényezőtől függ. A legfontosabb talán mégis az, hogy miként sikerül összekapcsolni a dolgozók kezdeményezéseit a vállalat — s tágabban — a népgazdaság céljaival, lehetőségeivel. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, bár a termelési tanácskozásokon sok helyütt arról szóltak, hogy a brigádok hiába tesznek meg mindent a vállalások teljesítéséért, ha a vezetés nem biztosítja ennek megfelelő feltételeit. A jó versenycélok kijelölése elsősorban a vállalat vezetőitől függ, s a munkaverseny csak akkor lehet sikeres, ha a vezetők magukénak érzik a dolgozók versenyszellemének felkeltését, a verseny állandó és folyamatos szervezését. A kongresszusi és félszabadulási munkaversenyfelhívások között külön is figyelemre méltó a Vörös .Csillag Gépgyár Sziklai Sándor Szocialista Brigádjának február elsejei felhívása. A vasöntő brigád nyolctagja úgy döntött, hogy kongresszusi és felszabadulási műszakot tart. Felhívásuk az ország valamennyi szocialista brigádjához szól. „A kongresszusi és felszabadulási műszak munkaideje legyen tizenkétszer 35 perc” — olvashatjuk a felhívásban — „ezzel utalunk arra, hogy a párt XII. kongresszusa hazánk felszabadulásának 35. esztendejében tartja tanácskozását. A 420 perc alatt végzett munkával is segítsük elő az 1980-as népgazdasági feladatok sikeres teljesítését, juttassuk kifejezésre a szocialista brigádmozgalom, alkotó erejét, pártunk politikájánál-: támogatását. Hogy hányán csatlakoznak a vasöntők felhívásához. most még csak jósolni lehet: bizonyára a szocialista brigádok többsége tölti március 22-ét vagy 29-ét munkával és ajánlja fel a szabad szombaton keresett munkabérét az ország gyermekintézményeinek terven felüli fejlesztésére. Csak az év végén mérhetjük le, hogy mi valósult meg az elképzelésekből. De a megvalósulás folyamat, melynek elemeit napról napra kell egymáshoz illesztenünk. A Sziklai Sándor Szocialista Brigád mostani felhívása is ilyen a munkaverseny- mozgalom konkrét és hasznos eleme.
