Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
1980. február 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hol van a kutya eltemetve avagy mitőt szocialista egy brigád7 „Én gépszerelő szerettem volna lenni, de ez nem ment. Nagyon szegény család volt a mienk. Apám gazdasági cseléd, öten voltunk testvérek, és én a legkisebb. Hordtam az ebédet a többieknek. Már gyermek fejjel mondtam, hogy nem leszek cseléd, szakmát tanulok. Borzasztóan szerettem a mozit, a tulajdonos mondta, hogy legyek jegykezelő, akkor nézhetem a filmet. Úgy látszik, elég jól mozoghattam, mert a mester fia megkérdezte: „Nem akarsz asztalos lenni?” Hogyne akarnék! Ez Tiszaburán volt, ott laktunk. Édesanyám nem akart engedni, mert édesapám katona volt. Egy hónapig úgy jártam a műhelybe, hogy anyám nem is tudta. Egyszer aztán elővett: „Megfigyeltem, te gyerek, hogy reggel fél hétkor elmész, délben jössz, eszel, elmész, este hatkor jössz. Mit csinálsz?! Megmondtam. Kaptam egy pofont. „Na, majd az apád!” De addigra én már írtam apámnak, zsebemben volt a levele, hogy engedi. így lettem asztalos. Először a faipari gépeket szerettem meg, aztán mindent. Sokat köszönhetek a mesteremnek: szerette a szakmát, nem tűrt lazaságot. Én is szerettem játszani, csínyeket is elkövettem, de egyetlen fülest sem kaptam a mesteremtől. Most ötvenkét esztendős vagyok, s ami a munkát illeti, nem ismerek tréfát. A fegyelemben sem.” Az ÉPSZER Vállalat asztalos műhelyében beszélgetünk Vörös Ferenccel, a városi pártbizottság tagjával, a Lenin Szocialista Brigád vezetőjével. A húsz éve működő kollektíva vezetője kifejti: „Az ilyen közösségek ne csak naplóbrigádok legyenek!” A falon rengeteg oklevél, kitüntetések ... Alkalmas háttér egy „sztárfotóhoz”. Belelapozok az első brigádnaplók egyikébe. „A fegyelem- sértőket a brigád elítélte és a két szaktársat (itt következik a nevük) szigorú figyelmeztetésben részesítette.” (1964. júl. 10.) Egy másik bejegyzés 1965. december 31-es dátummal: „1965. Mintha minden szétesett volna. Erkölcsileg szétzüllött brigád. Verekedés, torzsalkodás és hanyag, nemtörődöm vezetés az üzemben. A brigád csak ezt érte el 1965- ben. Bízok 1966. évben!” „Húsz évvel ezelőtt alakult a mi brigádunk. Na, ha már így van, mit csináljunk? Baj volt a munkafegyelemmel, termeléssel, hát erre figyeltünk. Elindult valami tanul- nivágyás, én is ekkor végeztem el a nyolcadikat, mások is, italán hatan-nyolcan. Volt, aki még technikumba is ment. Korban is, gondolkodásban is heterogének voltunk: a brigádnak úgy hetven százaléka már az életből kifelé ment, ötven körüliek lehettek, közülük már senki nincs itt, az akkori harmincasok közül vagyunk még heten, az idősebb nemzedék végtelenül fegyelmezett, szavahihető, szakmaszerető, univerzális emberekből állt. Szóval követendők. A politikai, mozgalmi dolgokban nem voltak olyan jártasok. Azt hiszem, a szocialista brigádmozgalomért a legtöbbet az akkori huszonöt-harminc évesek tettek. Mi. Nagy gondot jelentett az italozás. Nálunk percenként hatezret forduló gépek vannak, ezek mellett inni egyenlő az öngyilkossággal. Kezdetben elég sok baleset volt. Az ittas ember összeférhetetlen. Vagy szeret játszani. Amikor az egyik munkás elment szabadságra, a másik 1eszegette a ládáját. Lejárt a szabi, visszajött, mikor amaz elment, kitömte a zokniját enyves forgáccsal. Az se szólt semmit, de már az egész ruháját kitömte a másiknak. Aztán jött a drasztikum, a verekedés, elcsattantak a pofonok. A vidéki munkákon is ittak, fusiztak. A hőskorszakban bizony alaposan meg kellett izzadni ezért, ami jelenleg van. A hatvanas évek közepén lett a brigád egyik tagja, Molnár Imre, az üzem vezetője. Én is csoportvezető lettem. Közösen próbáltunk rendet tenni. A renitens emberektől fokozatosan megszabadultunk. Volt olyan emberünk, kiküldtük vidékre, vitte az egész brigád útiköltségét. Egészen a kocsmáig. Hát ez nem ment. De annyira kellett az ember, hogy ha tizenöt napot dolgozott, tízet távol töltött, akkor is szükség volt rá. Aztán azt mondtuk, hogy legyünk kevesebben hárommal, majd ráhajtunk, de ilyenekkel nem kínlódunk. Nem vagyunk mi nevelőintézet. Szerencsére ilyenek már nincsenek.” „1972-ben egy anyagi alapítványt hoztunk létre: beadunk fejenként tíz forintot havonta, takarékban őrizzük. Az a munkatársunk, aki nyugdíj előtt tíz éve brigádtag, egy aranygyűrűt kap a brigádtól, amikor elbúcsúztatjuk. Sajnos már síremlékre is kellett pénzt fordítanunk, mert egy ötvenkilenc éves munkatársunk meghalt. Aki megnősül, vagy akinek gyereke születik, az kap a brigádtól egy négyszáz forintos vásárlási utalványt, sőt a a házasúlóknak még fészekrakó ajándékként egy konyhaasztalt, két ülőkét is csinálunk hulladékból. Szóval segítünk egymáson. A múltkor is jön egy nagyapa, hogy „Feri, nem vették fel az unokámat az óvodába.” Ejnye, mondom, pedig mi mennyit dolgozunk a gyermekintézményeknek! Szóltam valakinek, az is szólt valakinek, tudja, hogy van ez, két nap múlva felvették az unokát, mehetett a munkatársunk lánya dolgozMi. Tavaly több mint ötszáz óra társadalmi munkát végeztünk, ebben két kommunista szombat műszakja is benne van, de iskoláknak, ■más .gyermekintézményeknek is dolgoztunk. A tavalyi tervünk egyébként 3 millió 800 ezer forint volt, teljesítettünk 4 millió 200 ezret. Három brigádtag elvégezte tavaly a nyolc általánost. Január 26-án ünnepeltük a brigád huszadik születésnapját.” — A munkánk? .Egyedi darabokat gyártunk, nyílászárókat, beszereljük az építkezéseken az ajtókat, ablakokat. — Én elhiszem, hogy ez a brigád remekül dolgozik. Valami mégis motoszkál a fejemben. Mondhatom? — Mondja! — Nem tudom most már, hoigy az alyan házakban, ahol én is lakom, miért fütyül be a szél az ajtó és az ablak résein? — Ha az ajtó elgörbül két centit, azt nem az asztalos csinálja. — Hanem? — Képzelje el, átadják a lakást mondjuk januárban. A lakó beköltözik. A falakban én nem is tudom, hány köbméter víz van még akkor. Mi veszi ezt fel? Az ajtó, ablak. A lakó elkezd fűteni, egy dunsztban van a lakás, az ajtót belülről fűtik, kívülről az eső veri. Világos, hogy vetemedik. A kádármester hogy csinálja a hordót? Belülről tüzeli, kívülről vizezi. Érti? Télen adjuk át a lakást: púposo- dik a parketta, hajlik az ajtó, ablak. Miért nem lehet fél évet várni az átadással. Akkor kiszáradna a lakás. — Tehát az asztalosban nincs hiba? — Dehogynem. Ha a hibás anyag olyan asztalossal kerül össze, aki nem veszi észre, vagy lusta észrevenni az anyag hibáját, akkor kétszeres a probléma. — Hibás anyagot is kapnak? — Nagyon gyenge anyagot kapunk, ez erősen befolyásolja a munkánkat. — Mennyire? — Ha kimennénk az anyagtelepre, ott alig találnánk fél köbméter olyan fát, ami alkalmas az asztalos munkára — ha szigorúan veszem az asztalosmunka igényeit. — Az anyagot is gyártják valahol. — A fafeldolgozó izem a rönkből fenyőfűrészárut készít, de nem szortírozza, hogy ez erre való, emez deszkának jó, amaz másnak. — De ha én elmennék a feldolgozóhoz, ott is bizonyára találnék az ittenihez hasonló szocialista brigádot, s azok szintén elmesélnék, hogy teljesítették a tervet, hogy jól dolgoznak. De akkor miért rossz? — Ez igaz. Ami ránk van bízva, teljesítjük: legyártjuk az egyedi darabokat, beszereltünk mindent, amit kell. Akik az alapanyagot készítik, küldik, azok is biztosan ezt mondják. Es mások is. Hát akkor hol van a kutya eltemetve? Szóval vannak dolgok, amiket én nem tudok megmagyarázni. — Például? — Mondjuk, aki nem gyárt bútorpámtot, hogyan tudja megmagyarázni miért nem gyárt? Aztán: annyi embert látok én Szolnokon az utcán. Hát mikor dolgozunk mi? Vagy: a Verseghy utat leöntöttek aszfalttal, két nap múlva ott Voltak a terelőkorlátok, kezdték ásni a vízaknákat. Nem lehet azt úgy szervezni, hogy jó legyen? Persze, egyszerűbb az építkezés árát emelni, mint szervezni. Mi megtalálunk itt egy melósnál két pántot, ejnye, koma, te nem vagy alkalmas, hogy a szocialista brigád tagja legyél. Ugyanakkor látjuk a tévében a milliós herdálásokat. Tudom, mindenki tévedhet. De ötször lévedett, s közben milliók vesztek oda, azt miért teszik olyan helyre hatodszor is? Bevezették a minőségi bérezést a fizikai munkásoknál. És még hol? Sehol. Talán a melós kivételével mindenki jó minőségben dolgozik ebben az országban? Hát nekünk tudja, milyen gondjaink vannak? Hogyan lehet eltüntetni negyven-hatvan százalékos anyagot úgy, hogy az száz százalékos munkának nézzen ki. A melós örül, ha ilyen anyagból nyolcvan százalékos minőséget ki tud hozni, ráadásul ilyen szervezettség mellett. A minisztériumban is elmondták, hogy a munkaidő kihasználtság hatvanöt százalékos. De kié? Kié rontja le így a száz százalékot? És azért, hogy meglegyen a létszám, hogy egyes helyeken jobban tudjanak fizetni, miért kell vatta-létszámot tartani? Mindenhol van egy bizonyos bérszínvonal. Ahhoz, hogy a szakmunkás meg tudja keresni a pénzét, olyan létszám is kell, amely évente nem 40 ezer forintos átlagot keres, csak 24 ezret, így a fennmaradt pénzt másnak lehet adni. A többi húzza az igát, a vatta-ember pedig támasztja a lapátot. És ha a volános ingyen utazhat a buszon, a vasutas a vonaton, ha a TIGÁZ dolgozója fillérekért kapja a gázt, akkor nekem miért csak teljes áron jár a Tüzépnél az ajtó? És ez nem csak Vörös Ferenc problémája, nem csak a Lenin Szocialista Brigád problémája, nem is csak az ÉPSZER problémája. Ez rengeteg ember gondja. — A brigád többi tagja is emlegeti ezeket a gondokat? — Igen. Olyan ez a brigád, mint egy narancs: én csak egy gerezd vagyok belőle, de ahogyan a narancs gerezdjének az íze sem lesz más, mint az egész gyümölcsé, úgy az én gondjaim sem mások, mint a huszonegy másik brigádtag gondja, Ez pedig a közösség gondja, a társadalom gondja, és italán attól is szocialista a mi brigádunk, hogy közös gondjainkon gondolkodik. Körmendi Lajos A szakma A helyszín A kezdet A jelen Kérdések A Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyárában 1980-ra mintegy 170 'millió forint termelési értéket .terveztek, ami 7 százalékkal magasabb a tavalyinál. Betonba ön- tik a sentáb elágazóidomot. Svéd szabadalom alapján évente mintegy 300 darabot gyártanak különböző méretekben Sütőipari brigádok tanácskoztak Javítani kell a minőséget Új bauxitbánya Évi egymillió tonna hozamú új bauxitbánya nyitásának előkészítését kezdték meg Bakonyszentlásztó-Fe- nyőfő térségében. A Fejér megyei Bauxitbányák Vállalat állami nagyberuházásként. több mint egymilliárd forint költséggel öt év alatt építi ki a fenyőfői mélyművelésű bányát és kőfejtést, de 1984-jben már 150 ezer tonna alumínium-alapanyagot termelnek az új bányában. A két lejtősaknával és függőleges aknával is ellátott fenyőfői bányában számos technológiai újdonságot, korszerű berendezést alkalmaznak. így a bauxit kiszállítását dizelszállító-ko- csikkal végzik. A bevezetésre kerülő hatékony fejtési technológia eredményeként az új bánya munkáslétszáma csupán fele lesz a mostani, hasonló kapacitású bányák személyzetének. A bányanyitással egyidőben vasúti rakodó pályaudvart, munkásszállót és 80 bányászlakást is építenek. A fenyőfői bánya évi egymillió tonnás termelési kapacitását fokozatosan. a terv szerint 1988-ra éri el. Tegnap a Szolnok megyei Sütőipari Vállalatnál tanácskoztak a szocialista brigádvezetők; 52 kollektíva képviselője volt jelen. Zsarnai Béla igazgató a múlt évi gazdálkodást értékelve kiemelte, hogy a lakossági igényeket jó minőségű sütőipari termékekkel sikerült kielégíteni. Az eredmény a tervek szerint alakult, ezzel azonban a továbbiakban nem lehet megelégedni; a belső tartalékok kihasználásával javítani kell a minőséget. Jelentős segítséget nyújtottak a szocialista brigádok, a kongresszusi és felszabadulási pluszfelajánlások különösen kedvező eredményeket hoztak. Az idei tervfeladatok ismertetésekor felhívta a kollektívák vezetőinek figyelmét a megváltozott gazdasági körülményekre, a gazdaságosság fokozására, a költségcsökkentésre, a hatékonyság javítására. A brigádvezetők egyetértettek a tervjavaslattal, hozzászólásaikban megerősítették, hogy a belső tartalékokat ki .kell aknázni. Balázs László, a mezőtúri üzem brigádvezetője elmondta, hogy kisebb átalakításokkal jelentős energia- mennyiséget takarítanak meg az idén. Jelenfi János, a kunszentmártoni üzem szocialista brigádvezetője véleménye szerint az új üzem kapacitása nincs kellően kihasználva. Üj termékek gyártásával, jobb minőségi munkával igyekeznek ezen segíteni. Javasolta, hogy vizsgálják felül vállalati szinten a fizikai és a nem fizikai dolgozók létszámát. Oláh Ferenc, a ’jászberényi üzem egyik küldötte a műszaki feltételek megteremtését kérte, hiszen ez záloga a vásárlók igényeinek kielégítésére. A tanácskozás végén megerősítették csatlakozási szándékukat a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai-brigádjának felhívásához. Az ünnepi műszakot március 29-én tartják. Kéménydoktorok — Az a baj. hogy sokan nem veszik komolyan a munkánkat. Előre értesítjük a lakókat, de gyakran hiába csöngetünk. Előfordult, hogy otthon van a tulajdonos, ám zaklatásnak veszi a kéménysöprést — vág a gondok közepébe Szabó Gyula. A Szolnok megyei Kéményseprő Vállalat szolnoki városi körzetének vadonatúj bázisán beszélgetünk, a Sajtó utcában. — Aztán, ha egy többlakásos épület kéményét takarítjuk. és az egyik lakásban senki sem tartózkodik otthon, könnyen kialakul a konfliktus a kéményseprő, a házfelügyelő és a lakó között, ha a rosszul illeszkedő füstcső mellett a lakásba hull a korom. — Ahány házba megyünk, annyiféleképpen alkalmazkodunk, hiszen szolgáltatást végzünk. Szabó Gyula 24 éve kéményseprő. 11 évig Kisújszálláson dolgozott. Jól ismeri a hagyományos, illetve az olaj- vagy gázfűtés minden jó- és rossztulajdonsá- gát. — Kisújszálláson abban az időben főként rizsszalmával fűtöttek, havonta söpörtük az úgynevezett ko- porsós kéményeket. Rengeteg volt a korom. Szolnok nagyobb szaktudást igényel. A nevünk is megváltozott. tüzeléstechnikai karbantartók és kéményseprők vagyunk. A kazántisztítás a legveszélyesebb, és a körülmények miatt, a legnehezebb feladatunk. Értenünk kell a műszerekhez. amikor például a kazánok tűztéri. víztéri vizsgálatát végezzük. Korszerű eljárásokat is alkalmazunk, meleg vízben oldott vegyszert permetezünk a kazán belsejébe, a füstcsövekbe. — Mi tartja itt negyedszázada? — Aki nem szívesen csinálja elmegy. Teljesítményben dolgozunk, megtalálom a számításomat. Javultak a körülményeink, ezt példázza az ú j épületünk is. Már kétszer vettem részt országos szakmai vetélkedőn, a vállalat segítséget nyújt a lakásépítéshez. Brigádot alakítottunk. törődünk egymás gondjával. Szerencsém van, hogy otthon találom Somodi Károlyt Kenderesen, a Martinovics utcai szép családi házában. Debrecenbe készültek a feleségével, a köd tartotta itthon őket. A [konyhában jól fűt a tűzhely, a kéményseprő mosolyog. szereti a meleget. Somodi Károly 1950-ben sajátította el a mesterséget, egy év múlva Szolnokon vizsgázott. A körzete Kenderes és Kisújszállás egy része. Vidéken megmaradtak a hagyományos munkaZaklatás a söprés? Alkalmazkodunk Kiegyensúlyozott kapcsolat eszközök: a nyírág (seprű) és a stóckefe. Előfordul, hogy rövidebb-hosszabb időre távolabbra szólítja a hivatás. Karácsony és újév között Jászberényben - kazánt tisztított. Jól mozgó ember a 6-os körzetben. Helyben gyalog vagy kerékpárral közlekedik, távolabbra busszal vagy vonattal jut eL ha kényelmesen akar utazni, akkor a saját Zsiguliján. — Kenderesen mindenki ismerős — mondja. — Ma már vidéken is eljárnák a feleségek dolgozni, nehéz ■ az időt összeegyeztetni. Ezért ha megígérem, mindig elmegyek a hibát kijavítani, így aztán jó a kapcsolatom a falubeliekkel. Örülök, ha segíteni tudok. Bár az elmúlt napokban szokatlanul enyhe az idő, a fűtési idény még korántsem ért véget. Fogadjuk hát nagyobb megértéssel a kémények „doktorait” akkor is. ha épp -nincs probléma a fűtéssel. Mert itt is igaz. hogy könnyebb a betegséget megelőzni, mint gyógyítani. Egri Sándor
