Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-02 / 27. szám
1980. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Félt a géptől, mégis dolgoztatták Az Országos Bányagépgyártó Vállalat bányászati berendezéseket készít. A legfontosabb termékük a fejtő-rakodógép, amely a szénfal megközelítéséhez szükséges vájatot termeli ki, és az anyagot kihordószalagra vagy közvetlenül csillére rakja Közgyűlés Rákőczifalván és Űjszászon Eredményes évet zártak a téeszek Az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregységében tavaly november 22-én baleset érte Gacsal Imréné betanított munkást. A Leifeld félautomata nyaknyomó gépen dolgozott, s a gép jobb keze mutató és középső ujjá- nak felső percét összeroncsolta. Az ötvennégy éves munkásasszonyt a mentők a karcagi kórházba szállították, ahol háromórás műtéttel két ujjának felső percét amputálták. Gyógyulását várja a Ti- szafüred-örvény, Fő utca 34. számú családi házban, ahol szintén „alugyári” munkás férjével és nagybeteg idős szüleivel él. Szerkesztőségünknek azért írt, mert megkapta a baleseti jegyzőkönyv másolati példányát, s azon a balesetért egyértelműen őt marasztalják el. Az igazságtalanságba akkor se tud belenyugodni, ha a szerencsétlenség után hozzáértő szakemberek vizsgálták meg a félautomatát, s nem a gépet, hanem őt tartják hibásnak. Gacsal Imréné a gyár alapító tagjának számít. Az első munkásszervezés idején, 1969-ben lett a gyár dolgozója. Vállalta a betanulási időt, egy évig a fővárosban dolgozott, s az 1970. augusztus 18-án munkához kezdett a tiszafüredi gyárban. Ügyszólván a helyi gyár minden gépi munkájára vállalkozott. Azt sem titkolta, hogy a közelgő nyugdíj reményében, jobb keresetért újra is hajlandó. Megbízható és szorgalmas munkásnak tartják ma is. Művezetője tavaly ősszel szólt neki: a megszokott nagy és jóval veszélyesebb gép után könnyebbre, a Leifeld nevű félautomatára kerül rövidesen. Az asszony azonnal kérte: a nagy csarnokban bármelyik gépen szívesen dolgozik, csak a két félautomatát hadd kerülje el! Attól ugyanis fél! Félelméről beszélt a csoportvezetőjének, a beállító _ lakatosnak is, aki a csarnok gépeit munkakezdéskor áram alá helyezte. Gacsalné nem is került azonnal a félautomatára, mert beteg lett. A műhelyben többen tudták róla: súlyos beteg idős szülei állapota, miatt ideges, fáradt. Ezért kényszerült táppénzes állományba is. Betegsége idején férje, a gyár kiváló dolgozója is beszélt asszonya érdekében a művezetővel. Az megnyugtatta : „Nem tudtam, hogy dobálják, utánanézek a dolognak. Persze, hét hónappal a nyugdíjazás előtt megértők leszünk.” Bekövetkezett, amitől tartott Gacsalné ezek után nyugodtan állt ismét munkába. Bízott a művezető szavában. Ezért zokogott aztán, amikor kiderült, mégis a számára félelmes gépen kell dolgoznia. Ez a félautomata kis vezérlőpulttal működtethető. A vezérlőn nyomógombokkal irányítja a munkát a gép kezelője,' s valóban a csarnok más gépeihez, Gacsalné megszokott monstrumához képest ez a gép látszólag jobb. Csakhogy Gacsalné — s ezt elmondta mindenkinek — nem a géptől, nem a munkától, hanem a gomboktól félt. Tudták róla, hogy gyakran szed különböző fájdalom- és idegcsillapítókat, s ő maga a látásában sem volt biztos. Állandóan attól rettegett, rossz gombot nyom meg, s bekövetkezik a baj! A baleseti jegyzőkönyvben leírták: aznap Probon nevűfáj-' dalomcsillapítót szedett. (Ennek mellékhatása szédülés, túlélénkség, s ha idegcsillapítóval párosulva szedik, egyéb is lehet...) Elmondása szerint azonban a baleset nem azért következett be, mert rogsz gombot nyomott meg. Aznap EGY BALESET TŰRTÉNETE KÉRDŐJELEKKEL ÉS TANULSÁGOKKAL a gép többször volt rossz, a csoportvezető s a beállító lakatos is nyomkodta gombjait. Aztán szóltak, mehet a masina, jó. Az asszony ekkor beigazította a munkadarabot, két kézzel — s minden indítás nélkül a - gép megindult, szétroncsolta ujjait. Ugyanez a baleseti jegyzőkönyv szerint /„helytelen munkavégzés”, a dolgozó a mozgó gépbe nyúlt. Az érvelés ellen Gacsalné nem védekezhetett. Sokáig ugyanis senki nem kérdezte meg, csak jóval később kereste föl lakásán Bencsik Ferenc, a gyár biztonsági megbízottja. Ö „meghallga- tási jegyzőkönyvet” vett föl, amiben végre Gacsal Imréné is előadhatta a történteket. Szólt és kérte, mehessen be a félautomatához, megmutatja, hogyan történt a baj. Erre azonban senki nem tartott igényt. Kizárólagos, vétkes magatartás? Január 22-i keltezéssel Gacsalné ajánlott levelet kapott Bősze József igazgatótól : „A rendelkezésre álló bizonyítékok és tények alapján megállapítottam, hogy a balesetet az ön kizárólagos, elháríthatatlan és vétkes magatartása okozta, ezért a vonatkozó munkajogi szabályok szerint a vállalatot kártérítési kötelezettség nem terheli. Tekintettel azonban arra, hogy ön a gyáregység alapító tagjai sorába tartozik és a korábbiakban hasonló balesete még nem volt, végül folyó évben esedékes, közelgő nyugdíjaztatására, a a vállalat kártérítési kötelezettségét el nem ismerve, kizárólag méltányosságból intézkedem az iránt, hogy a baleset kapcsán jelentkező keresetvesztesége az ön részére kifizetésre kerüljön.” Gacsal Imréné a baleset óta ugyanis a kevéske táppénzt kapta. A szakszervezeti bizalmija egyszer meglátogatta, s vitt neki szak- szervezeti segélyt. A munkásasszony balesete, annak körülményei és az igazgatói levél ismeretében véleményt kértünk a gyár illetékes vezetőitől. Bősze József távollétében helyettese, Szalai István igazgató- helyettes, Szendrei Zoltán- né, a szakszervezeti bizottság titkára Bencsik Ferenc biztonsági megbízott és Magyart Kálmán művezető (a cikkben korábban említett csoportvezető és a beállítólakatos azóta bevonult katonai szolgálatra) igyekezett válaszolni a kérdésre: ki marasztalható el tehát Gacsal Imréné balesetében? — Ügy tudom — mondta az igazgatóhelyeítes —,hogy ebben az ügyben külön vizsgálat is kezdődött, de ennek eredményét nem ismerem. — Gacsalné nem tódult panaszával a szakszervezethez, nem tudtunk róla, így nem segíthettünk. Bármenynyire is a dolgozót kell képviselnem, érdekét védenem, nem tudok egyértelműen véleményt mondani. Gacsalné hibáztatható a szerencsétlenségért! Azt is tudom, volt már üzemi balesete, amit eltitkolt! — Szendrei Zoltánná szavai valóban nem egyértelműek. — Én ott hibáztam, hogy egyáltalán munkát adtam neki — mondta a művezető. — Ha ugyanis szó szerint veszem a kötelességem, munkamegtagadásért kezdeményezhetem a felelős- ségrevonást. — Egy bizonyos — jelentette ki az igazgatóhelyettes —, felgyógyulása után nem engedjük gépre, keresünk neki olyan munkahelyet — a korábbival azonos bérért —, ahol megelégedéssel dolgozhat a nyugdíjaztatásáig. Ennyire egyszerű lenne? Nem szólt, nem védjük! Munkamegtagadásnak kellett volna venni a bejelentést? Hogy is van ez, mi a törvényes eljárás? Mi történik egy ilyen emberrel? A dolgozó köteles munkahelyi vezetőjének jelenteni, ha akadályát látja biztonságos munkájának. Gacsalné megtette, amikor szólt a művezetőnek: a Leifeld félautomatától fél, azon ne dolgoztassák. Ilyen esetben a művezető vagy a csoportvezető köteles azonnal félbehagyatni vagy el se kezdetni a munkát, s meghallgatni a kételyeket, érveket, majd ha azok nem meggyőzőek, orvosi vizsgálatra kell küldenie a munkást. Az orvos vizsgálata és javaslata alapján dönthet. Ha a művezető ezt elmulasztotta (esetünkben úgy tűnik, igen), a dolgozó tovább mehetett volna panaszával. Például a szakszem vezeti bizottság társadalmi munkavédelmi felügyelőjéhez, akinek a bejelentés után azonnal intézkednie kellett volna. Sajnos ez sem történt meg. Gacsalné sírva látott munkához a gépen. Csonka keze az intő példa mindazoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek. Éljenek jogaikkal és lehetőségeikkel, saját egészségük érdekében, s a dolgozó közösségért is, hiszen egyetlen munkahelyi kollektívának se közömbös — bizonyos esetekben döntő fontosságú — a balesetek megelőzése. D*. a dolgozók felvilágosításáról is gondoskodni kell és ez is a tanulságok közé sorolható. Az ügy felülvizsgálatra vár A műhelycsarnokban a bajt okozó félautomata most, 1980 januárjában is „betegeskedik”. Félig szétszedve áll, s azt mondja mellette Veres Sándorné munkásasz- szony: — Nem nehéz ezen a gépen dolgozni, de igen nagy figyelmet kíván az irányi^ fása! És ez az, ami miatt módfelett csodálkozunk. A baleseti jegyzőkönyvben felelősen leírták és aláírták, hogy Gacsal Imréné a baleset napján mellékhatásokkal járó fájdalomcsillapítót szedett. Az asszonyról régóta tudják, ideges, rengeteg nehéz családi problémával vívódik, idős, beteg szüleit ápolja. Az Általános Balesetelhárítási Óvórendszabálv (a köznyelvben csak ÁBEÖ- nak ismert) 2. (1) pontja szerint a dolgozót csak olyan munkára szabad beosztani, amire szellemileg, fizikailag és egészségileg alkalmas! Feltételezhető, hogy a fáradt, ötvennégy éves asz- szony ezeknek az előírásoknak, sajnos,, nem felelt meg, nem 1979. november 22-én, hanem .jóval korábban sem. És ha ez így van, azok is elmarasztalhatok, akik ismerték, akiknek panaszkodott, akik tudták, hogy betegeskedik, hogy nyugtató gyógyszerekkel él. A baleseti jegyzőkönyv, az utólagos meghallgatás, a gyári vizsgálódás és az igazgatói levél egyáltalán nem meggyőző. Az ügy előzményei ismeretében a baleset körülményeinek feltárása, a felelősség megállapítása, a tanulságok levonása érdekében javasoljuk a Szak- szervezetek Szolnok megyei Tanácsa munkavédelmi osztályának Gacsal Imréné balesetének felülvizsgálatát, amelynek eredményéről tájékoztatni fogjuk lapunk olvasóit. Sóskutj Júlia Javítás, karbantartás Második szakmával ismerkedtek Kerti kisgépek, háztáji gazdaságokban alkalmazott munkaeszközök javítását és karbantartását vezette be a budapesti Ramovill ipari szövetkezet közreműködésével a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalata. Az Alföld első ilyen jellegű szolgáltatásának magas színvonalú ellátásához nem vettek fel új embereket, hanem a vállalat meglevő dolgozói közül többen második szakmaként ismerkedtek meg a kisgépek karbantartási és javítási módszereivel. Bár a vállalat jelentős kapacitással rendelkezik, az eddig eltelt fél év alatt csekély mértékben vették igénybe szolgáltatásait. Ez érthetetlen, hiszen gyakran hangzik el az ország különböző részein panasz a kisgépjavítás megoldatlanságára. A szolnoki vállalat az ország más részeiből is vállal munkákat. Fűszerpaprika 500 hektáron A fűszerpaprika-termesztés időszerű helyzetéről és feladatairól tanácskoztak tegnap a mezőhéki Táncsics Tsz-ben, a Tiszai öntözőgazdaságok Együttműködésének szakemberei. A munkamegbeszélésen a kalocsai Kutató Állomás munkatársai tájékoztatót tartottak a fűszerpaprikakutatás legújabb eredményeiről, valamint a tájkörzet szerepéről, helyéről a hazai termelési struktúrában. A paprikafeldolgozó vállalat szakemberei a feldolgozás és az értékesítés helyzetét ismertették. A tanácskozáson megállapították, hogy a Tiszazug harmadikként bevonult a hazai fűszerpaprika-termelő tájkörzetek közé. Ha megfelelő színvonalon, megfelelő fajtákat termelnek, biztosítható a jó átlagtermés és a kívánt jövedelmezőség. Bejelentették, hogy a tiszazugi tájkörzetben az idén is félezer hektáron termelik a minden piacon jól értékesíthető fűszernövényt. A termeléshez fokozottabban igénybe veszik a kutatók és a feldolgozó ipar szakembereinek közreműködését. A közös gazdaság sza- joli és rákóczifalvi kerületében három részközgyűlésen értékelték tegnap az 1979. évi gazdálkodást a rákóczifalvi Rákóczi Tsz tagjai. A zárszámadási beszámoló megállapította: a szövetkezet a tavalyi kedvezőtlen termesztési-tenyésztési feltételek ellenére az előző évinél és a tervezettnél jobb eredményeket ért el. A 475 millió forint árbevétel csaknem 100 millióval volt több az 1978. évinél, a 124,5 millió bruttó jövedelem pedig 4,3 millióval haladta meg az előző évit. Tizenhatmillió forint bevétel exportból származott, ennyi értékű faiskolai terméket, primőr zöldségfélét, virágot és élőállatot szállítottak határainkon túlra. Jól t gazdálkodtak a Rákóczi Tsz-beliek a beruházásokra tavaly rendelkezésükre álló pénzzel is. Többek között 22 millió forint értékű munka- és erőgép vásárlásával javították a termelés technikai feltételeit, és befejezték, illetve előkészítették olyan fontos létesítmények építését, mint például a GITR termelési rendszer IFA szervizüzeme és raktára, a zöldség- és hagymafeldolgozó üzem. Jó eredményekről számolhat be a tagságnak a ma délelőtti zárszámadó közgyűlésen az újszászi Szabadság Tsz vezetősége is. A mostoha időjárási tényezők — az előző őszi aszály, az év eleji fagykárok — nehéz feladat elé állították a négy és fél ezer hektáros gazdaság tagjait. összesen 16 millió forintos kiesést kellett pótolniuk a növénytermesztés hozamainak növelésével, az állat- tenyésztési tervek túlteljesítésével és a takarékosabb gazdálkodással. Végül is az elemi károkat ellensúlyozva hárommillió forinttal túlteljesítették a 131 millió forintos termelési tervet. Az ágazatok bevételét olyan kiemelkedő hozamokkal növelték, mint a hektáronkénti 69,5 mázsás kukorica átlagtermés, és a tejtermelés 25 százalékos túlteljesítése. Százötven ezer literrel több tejet és 900-zal több vágómarhát szállítottak tavaly a feldolgozó iparnak, mint 1978-ban. Az eredményekért bizonyára elismerést kapnak a mai közgyűlésen a téesz szocialista kollektívái,. Megérdemelten, hiszen a 21 brigád kongresszusi-felszabadulási munkaverseny-vállalá- sainak túlteljesítése csaknem 1 millió forint többletbevételhez juttatta a Szabadság Termelőszövetkezetet. Az Alföldi Tégla, és Cserépipari Vállalat kisújszállási téglagyárában ezekben a hetekben folynak a karbantartási munkálatok. Megjavítják a gépeket, illetve újakat szerelnek be
