Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

1980. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 SPORT O SPORT © SPORT Nyugodt évre számítanak a pólósok Nincs csatazaj, csendben készülnek Mint hatalmas gyengéd marok, borul a műanyag kupola a Damjanich uszoda nagymedencéjére. A sátor belsejét nem veri fel csata­zaj; a sok nagy vízilabda­mérkőzést látott medencé­ben csendesen készülnek a Szolnoki Vízügy SE OB I-es csapatának tagjai. Január 2- án kezdték az alapozást. Urbán Lajosnak, a serdülő és ifjúsági együttes edzőjé­nek irányításával, aki a február 1-én nyugalomba vonult Bartalis István he­lyett veszi át a vezetőedzői tisztet. Munkáját az olimpiai bajnok Hasznos István segí­ti, akire a jövőben a felnőtt gárda szaktanácsadójaként is számítanak. — Heti 11 edzés szerepel a programban, — mondja Urbán Lajos. — A cseh­szlovákiai Bárfafürdőn tar­tottunk magaslati edzőtá­bort, amely nagyon jól si­került. Itthon továbbra is a fizikai állóképesség fejlesz­tésére helyeztük a fő hang­súlyt, de már előtérbe ke­rültek a vizes edzések is, — hiszen az idén korán kezdődik a bajnokság. Az alapozás befejeztével a jö­vő héttől már kétkapus játékra is sor kerül, egyelő­re az ifjúsági vízilabdázók­kal, később pedig felnőtt edző partnerekkel. A foglalkozásokon tizen- ketten vesznek részt — Pin­tér Ferenc és Takó kapu­sok, valamint Varga, Bog­dán, Rekita, Tóth, Hasznos, Cseh, dr. Vezsenyi, Pintér István, Lengyel és Orbán. — Az utánpótlásgárdából persze mások is számításba jönnek, — így elsősorban Hegmann György, — foly­tatja az edző, akinek több korosztály játékosaival is szót kell értenie. — Szer­dánként a fővárosban a BVSC trénerével, Babarczy Rolanddal vezetem az ifjú­sági keret, azaz az IBV „A” válogatott edzéseit. Szeren­csére a szolnoki serdülő csa­patot Berkes Péter segéded­ző veszi át, és sok tehertől mentesülök. Miközben a* sötét, csillo­gó vízben a vízilabdázók a kiszabott távokat ússzák, Haszpos István az időt méri. — Jó erőben vannak, — int a játékosok felé, — s jó a hangulat is. Néhányan náthásak, de ez nem akadá­lyozza a munkát. Az olimpiai bajnok sza­vait megerősítik a pólósok Urbán Lajos újra a felnőtt csapat élén is. A 26 éves Pintér Ferenc, a szakosztály KISZ-titkára úgy véli, a tavalyihoz ké­pest nagyon megjavult a csapatszellem. — A régi problémák már elsimultak, a gondok közül néhányat megoldottak, és így ebben az évben igazán jó gárda kovácsolódhat ősz- sze( —• állapítja meg. — Tavaly a KISZ-szervezet keveset tett, igaz, az volt az első, a próbaév. Az idén olyan programot próbálunk összeállítani, ami elősegíti az előttünk álló feladatok teljesítését, és jól szolgálja a csapategység megterem­tését. Tóth István öt éve került a felnőttek közé, egy évig tartalékként szerepelt, majd megszilárdította helyét a kezdő csapatban. A 21 éves fiatalember tagja volt az 1978-ban Európa-bajnoki ezüstérmet nyert magyar junior válogatottnak. — Vannak kevésbé szép emlékeim is, — idézi fe] a múltat. — Át akartam iga­zolni a Vasashoz, de ki kel­lett volna hagynom egy évet. Végül is megállapod­tunk, hogy várok egy esz­tendőt, s 1979 végén me­gyek. Mégis maradtam. Megnősültem, született egy lányunk is, és úgy gondol­tam, jobb lesz a régi csa­pattársak között. Megtalál­tam a helyem köztük, s minden tőlem telhetőt meg­teszek az eredményes sze­replésért, a csapatért. A nagy kérdés — hogy miképpen alakul az új baj­noki év — mindenkit fog­lalkoztat, annál js inkább, mivel április 5-től már „éles” lesz a küzdelem. — Biztató előjelnek tekin­tem, — fogalmaz Urbán La­jos, —• hogy a játékosok szorgalmasabban, lelkiisme­retesebben edzenek, de egy­máshoz való viszonyuk is jobb lett. Bízom benne: valamennyien átérzik annak a súlyát, hogy mennyien fi­gyelnek a vízilabdára Szol­nokon, s ennek alapján a medencében a küzdeni tu­dás, az akarat lesz a legfőbb hajtóerejük. Amennyiben ez érvényesül, úgy a közép­mezőnyben végezhetünk. Ha nem, úgy hasonló helyzetbe kerülünk, mint tavaly. Olyan képességű játéko­sokból áll a csapat, — told­ja meg Hasznos István, — hogy játéktudásban még öt­hat együttessel is felvehetik a versenyt. Nem jobb ná­lunk a Volán, a SZEOL, az Eger, a Tatabánya, a Vasas Izzó és a Szentes csapata sem. Ha hármat megelőzünk közülük, már biztosan ma­radunk benn, és végre lesz egy nyugodt évünk ... Constantin Lajos Jól szerepelnek A Lehel SC jégkorongozói továbbra is jól szerepelnek a különböző bajnokságok­ban. Eredmények. Úttörők: Székesfehérvári Volán—Le­hel SC 2:2. Az eredmény a hazai csapatra hízelgő. Új­pesti Dózsa—Lehel SC 9:6. A bajnoknak tekinthető fő­városiak ellen a szoros ered­mény is sikernek számít. Serdülő: Lehel SC—KSI 3:1. Nagy meglepetés, Csókási Zsolt a jászberényiek kapu­sa kiválóan védett. Események Kézilabda. Téli terembajnok­ság, Túrkeve, városi sportcsar­nok, 8. Felkészülési torna női csapatoknak, Jászberény, hűtő- gépgyári sportcsarnok 8. Sakk. Munkahelyi olimpia vá­rosi döntő, Szolnok. TITÁSZ kultúrterme, 8. Teke. NB I. férfi: Szolnoki MÁV MTE—Csepel. Szolnok, Munkásőr úti automata-pálya, 9.30. Vívás. Megyei úttörő bajnok­ság, Szolnok, Véső úti torna- csarnok, 8. Vízilabda. Országos ifjúsági bajnokság: Szolnoki Vízügyi SE BVSC 12. Serdülő bajnokság: SZVSE—BVSC, 11. Szolnok, Damjanich uszoda. Labdarúgás. Előkészületi mér­kőzések: Szolnoki MÁV MTE— Debreceni Universitas, Szolnok, Véső út 14. Lehel SC—Kecske­méti SC, Jászberény 13.30 Inges. Mezőtúri Honvéd—Csepel, Me­zőtúr 12.30. SZMÁV MTE II.— Tápiószőlős, Véső út 12. Szol­noki Vegyiművek—Tápiószele, Vegyiművek pálya 11. Idegenben szerepelnek: a Szol­noki MÁV atlétái Budapest fe­dettpályás felnőtt bajnokságán, a Lehel SC úttörő jégkorong csapata a fővárosban a KSI el­len, a Szolnoki MÁV MTE súly­emelői Szegeden országos II.— III. osztályú felnőtt minősítő versenyen. Lake Placidben az olimpiai láng Magyar idő szerint szom­batra virradóra 6000 kilomé­teres útjának végén megér­kezett Lake Piacidba az olimpiai láng, amelyet ja­nuár 30-án a görögországi Olympiában a hagyományok szerint a nap sugaraival gyújtottak meg. A 13. téli játékok színhelyén több mint 2000 néző üdvözölte a két utolsó fáklyavivőt, Richard Soapert és Donina Searightotl akik befutva a gyorskorcso­lyázó stadionba, átadták a tüzet az 56 éves, 14 gyere­kes Lake Placid-i állatorvos­nak, dr. Robert Lopeznek, aki azt a megtisztelő fel­adatot kapta, hogy a szerda esti megnyitón meggyújtsa az olimpiai kandellábért A minősítést az élet adta Dr. Frizzi Lajos jogtaná­csos — olvasható a megyei tanács jogi irodájának ajta­ján. Belül csendes, halksza- vú férfi fogadja a látogatót. Aki beszélget vele, nem is gondolná, hogy NB I-es ko­sárlabda-játékvezető. — A hangerő lényegtelen a mérkőzéseken — jegyez­te meg, mielőtt elkezdődött a beszélgetés. Tősgyökeres szolnoki, a Beloiannisz úti Általános Iskolában kezdett kosarazni, majd a Verseghy Gimnázi­umban folytatta. . — Jó csapat verődött ösz- sze akkor — emlékezett visz- sza. — Olyan társak voltak többek között mint Káplár és Patay. Aztán a Szolnoki MÁV, majd az Alföldi Olaj­bányász csapatába kerültem, játszottunk az NB II-;ben is. Hogy játékvezető leszek, azon soha nem gondolkod­tam. Érthető, hiszen lekötötte sok más egyéb. Belekóstolt a vezetésbe, kényszerből edzős- ködött, aztán a szakszövet­ségben is dolgozott, de ami a legfontosabb, készült az életre. A munka, a tanulás és a család mellett kevés idő maradt a sportolásra. — A játékra nem volt időm, de a kosárlabdát any- nyira megszerettem, hogy nem tudtam elszakadni tőle. A szövetségben a bajnokság szervezésével, .játékvezető­küldéssel foglalkoztunk. Tíz évvel ezelőtt alakult meg a közben megszűnt NB III, at­tól kezdve vezetek rendsze­resen. Nem kellett vizsgát tenni. A megyei szakszövet­ség jelenthette, vagy a ma­gasabb minősítéssel rendel­kező társak jelezhették az országos szövetségnek, hogy mit tudok. Egészen véletle­nül jutott tudomásomra, hogy elsőosztályú minősítést kaptam. A kezembe került körlevélben olvastam a ne­vem, holott előtte már több NB I-es mérkőzést vezettem, — mondotta. — Ennek ötödik éve. Bi­zonyára voltak emlékezetes mérkőzések is. — A legemlékezetesebb három évvel ezelőtt Szege­den a SZEOL—Nagykanizsa női találkozó volt. Amelyik csapat vereséggel hagyja el a pályát, az már kiesettnek tekinthető. Az előző össze­csapásukon lehetett valami zűr, mert eléggé feszült volt a hangulat. A szegediek győztek, de a végén mindkét csapat vezetői megköszönték működésünket. Utólag tud­tam meg, hogy a kanizsaiak­tól az a vezető gratulált, aki a legjobban szokta szidni a j á tékvezetőket. Persze, azóta már sokan gratuláltak, hiszen az ötve­nedik mérkőzés vezetéséhez közeledik az NB I-ben. — Lesz-e utánpótlás? — Tavaly Törökszentmik- lóson hét-nyolc tehetséges fiatal részvételével vezettem egy tanfolyamot, de utána hatan elmentek főiskolára, vagy bevonultak. Az idén Szolnokon próbálkozunk, hi­szen követelmény a fiatalí­tás. Könnyebb lenne a hely­zetünk, ha NB I-es csapat lenne Szolnokon. Persze eh­hez sok saját nevelésű játé­kosra lenne szükség. Talán dr. Frizzi példája ösztönzőleg hat a fiatalokra. Az elmúlt ősztől az ellenőr­zésekről tájékoztatják a já­tékvezetőket: egy mérkőzé­sen maximum száz pontot adhatnak. Dr. Frizzit két mérkőzésen ellenőrizték, s az egyiken 87, a másikon 83 pontot kapott, ez 85-ös átlag. Ugyanakkor az NB I. átlaga — 75.57 pont. Ez biztató a jövőt illetően. S, hogy nem érdemtelenül kapta, azt bizonyítja, hogy az idén már csaknem min­den fordulóban megbízzák NB I-es mérkőzés vezetésé­vel. (pataki) HIT ÉR A PÉNZ, HA SPORTRA KÖLTIK? z ötvenes évek kö­zepén még kétfillé- res is volt forga­lomban. És lehajolt érte az utcán az em­ber. Ekkor történt, hogy egy MEDOSZ-sportkör nyakába — ha jól emlékszem, akkor még Traktor SE-nek hív­ták —, teméntelen pénz szakadt. Miután fél ország­résznyi erdő tartozott ahhoz a gazdasághoz, amelynek a klub reprezentánsa volt — járási első osztályban szerep­lő labdarúgócsapattal, egysze­mélyes atlétikai és egyszemé­lyes kerékpárszakosztállyal — egyik napról a másikra száz­ezreket kellett elkölteni sportfelszerelésekre. Vettek hát a derék sportvezérek min­dent, amihez hozzáfértek. Sí­léceket tucatszám, ugyanany- nyi anorákot, sísapkát, ba­kancsot, bokszkesztyűt, bir- kozószőnyeget (talán még ma is rágják az egerek, ha van egv darab is belőle), film­felvevőt — egyszóval költöt­ték a pénzt esztelenül. Ma már- mosolygunk raj­ta: az eszeveszett tékozlás a múlté. Való igaz, feltűnő ész- szerűtlenséggel nem szórják a pénzt sportéletünkben, de egy forint a sportpályák kör­nyékén — még mindig nem ér egy forintot. És így lesz ez mindaddig, míg a takaré­kosság nem válik a sportve­zetők életelemévé. A jászberényi Hűtőgépgyár műjégpályája nem olcsó mu­latság. Üzemeltetése csak ak­kor kifizetődő, ha a sportol­ni vágyók mozgásigényét elégíti ki. Ezekben az órák­ban haszna megfizethetetlen. Csakhogy... A jégkorongo- zók panaszkodnak; kitiltják őket a pályáról, mivel isko­lásokat várnak. És az iskolá­sok nem jönnek. A jéggyár pedig dolgozik, céltalanul zabálja a forintokat. Érdemes lenne egy számlát elküldeni az oktatási intézmények test­nevelőinek, mennyi pénzbe került az üresjárat. Talán legközelebb nem várnák őket hiába. Dehát nemcsak a kihasz­nálatlan jégpálya miatt fáj a takarékosabb sportvezetők feje. Sportcsarnokok épültek hatalmas költséggel, és a ki­adások végére az avatással még nem kerül pont: a fű­tés, világítás egyszóval a fenntartás milliókat emészt fel megyeszerte. Vajon az egyenleg másik oldalán ott található-e minden esetben a versenysport előrelépése — esetleg a tömegsport színte­rén elhullajtott verejték- csepp. leadott kiló? De ki­léphetünk a falak közül: gyakran ásítoznak kihaszná­latlanul szabadtéri pályák, miközben sportolni vágyók játéktér után loholnak. Néhány évvel ezelőtt nagy nekibuzdulással láttak me­gyeszerte az erdei tornapá­lyák építéséhez. Legutóbb Mezőtúron önkritikusan val­lották be a város vezetői, hogy bizony e létesítmény nincs kihasználva, és ezért némi lelkiismeretfurdalást maguk is éreznek. Sok he­lyütt azonban még a lelki- isimeret-furdalásig sem jutot­tak el... A szertárak környékén is van néhány „lyuk”, mellyel meg lehetne húzni a nadrág­szíjat. Érdemes, és szóra sem érdemes sportolók el sem tudják képzelni másképp a versenyzést, mint Adidas mezben, cipőben. Hogy miért? Szerintük ez a sikk. Pedig az ember csak ámul, amikor külföldön jár: a testvéri Kjusztendil megyében a bol­gár sportbarátaink valóság­gal áhítoznak a Tisza Cipő­gyár csukái, edzőcipői után. Mint mondják, minőségben semmivel sem rosszabbak mint az Adidas — ám fele áron meg lehet vásárolni. Itt­hon? A megyei elsőosztály­ban már ott virít a külföldi márkajel a sportolók felsze­relésén. Aztán az egyesületi tagsá­gi díjak, a sportrendezvények saját bevételei... A sportba­rátok — ők a megmondhatói — szívesen támogatnák fo­rintjaikkal kedvenc klubju­kat. Csakhogy az egyesületek nagy része a tagsági díjak beszedését, újabb és újabb pártoló tagok szervezését nem tartja fontosnak. A hiányzó összeget sokkal egyszerűbb a bázisszervektől „kipumpolni”, mintsem híveik önként vál­lalt teherviselésére támasz­kodni. Egyébként a hátországot jelentő üzemek, vállalatok nagylelkűsége nem ritkán túlmegy a szükséges hatá­ron. Mintha egy-egy nagy­vonalú gesztussal könnyítené- nek a lekiismeretükön a tá­mogatók azért, mert a rend­szeres és ésszerű segélynyúj­tást elmulasztják: ilyenkor aztán óceánjárónyi panorá­más buszban zötykölődik tu­catnyi fiatal. (Vajon mennyi­be került a tiszasülyieknek az idegenben félbeszakadt néhány mérkőzés?) A versenysportban érvé­nyesül egy bizonyos fajta „természetes kiválasztódás”. Óhatatlanul megméretnek az osztályozok, bajnoki mérkő­zések alkalmával a szakosz­tályok. A kialakult értékrend egyben fokmérője az életké­pességnek. Világos a képlet: mire érdemes költeni és mi­re nem. Igazán felesleges olyan sportágba ölni a pénzt, melynek versenyzői hétről- hétre csak a pofozógép sze­repére kényszerülnek. — A Jászberényi Lehel SC meg­szüntette kosárlabda szak­osztályát. Helyesen. A sport­ág vezetői az érdemeik fel­sorolásánál azt tudták mind­össze felhozni, hogy dobogó­sok voltak a megyei bajnok­ságban. Nos. a Szolnok me­gyei bajnokságot férfi kosár­labdában megnyerni sem túl­zottan nagy dicsőség, olyan alacsony a színvonal. Termé­szetesen a megszüntetett szakosztály sportolói előtt nem zárultak be a sportolás lehetőségeinek kapui: más, többre hivatott egyesületben folytathatják — esetleg tö­megsport szinten célozgatják a gyűrűt. D0 jóval szolidabb költségvetéssel! Természetesen szó sincs arról, hogy valamiféle gigan- tomániás szemléletet igye­keznék támogatni, miszerint pénzt csak a szuperklasszi­sok érdemelnek. 'Mindössze arról van szó. hogy eleve ki­látástalan vállalkozást a sportban sem kell anyagilag ösztönözni. Nem kell sajnál­ni viszont a forintot egy olyan, területi- bajnokságban szereplő labdarúgó együttes­től, melyet rpagáénak tekint egy település és a mérkőzés százaknak szórakozást jelent, a fiatalok tucatjainak pedig egészséges és izgalmas idő­töltést. zt mondtam a forint — a sportpályák környékén nem ér egy forintot Az ér­téke mintha deval­válódna: közel sem vigyá­zunk rá úgy, ha egy egy költ­ségvetés tételeként látjuk. Sokkal nagyobb a becsülete, ha a zsebünkből esik ki. Ilyenkor természetes, hogy lehajolunk érte. A sportban — már alig­ha... Palágyi Béla Hasznos István elégedetten mutatja a stoppert Tóth Ist­vánnak és Pintér Ferencnek — jó időt úsztak a fiúk Fotó: Tarpai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom