Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
1980. január 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kevesebb, de jobb A lakásépítés idei terve Az idei népgazdasági tervben előirányzott 82 000 lakásból 44 000-et adnak át az építőipari ágazat kivitelező szervezetei, az állami vállalatok és szövetkezetek. — A legnagyobb feladat ezúttal is az ÉVM vállalatokra hárul, az idén 37 000 otthon építését kell befejezniök. Valamennyi új lakást korszerű technológiával építik, s ezen belül növelik a paneles módszerrel készülő lakások arányát. Az 1980. évi Lakásátadási feladat mérsékeltebb a múltévinél, így nagyobb figyelmet és erőt fordíthatnak a munka körültekintőbb megszervezésére és az együttműködő partnerek munkájának összehangolására, amellyel már a múlt évben is biztató eredményeket értek el, a szervezettebb együttműködés a feltételek a torlódásoktól mentes, egyenletes ütemű munkának, amellyel egyúttal a technológiai fegyelem és a minőség javítását alapozzák meg. Egyebek között feltételek megteremtésével kívánják megkönnyíteni és ösztönözni az építők garancialevél-mozgalmának kiszélesítését is. Az országos lakásépítési feladat csaknem egynegyedének színhelye a főváros, ahol 17—18 ezer új otthon felépítésével számolnak. A lakótelepi többszintes házakban átadandó lakások száma meghaladja a 15 000-et. Az ismert munkaerőgondok miatt a főváros lakásépítési programjának teljesítéséhez az idén is sok segítséget nyújtanak a vidéki ÉVM vállalatok dolgozói. Saját házgyári termékeikből a Veszprém megyeiek Békásmegyeren, a Győr megyeiek pedig a rózsakerti lakótelepen több mint 1400 lakást adnak át. Más megyei vállalatok a fővárosi házgyáraik termékeiből építenek új otthonokat. Ilyen lesz az év női cipődivatja! A jászberényi Cipőipari Vállalat mintegy 100-120 modellt készít évente. Ebből 60-65-öt választanak ki a szakemberek gyártásra. S a szép cipőket szívesen vásárolják külföldön is Gyermekkori emlék: aratás idején, a nagy kánikulában óiiási riadalmat okozott, amikor a falu harangját félreverték. A rendvágók, a marokszedök dermedten kémlelték a környéket, majd iramodtak Haza. A templomtorony négy égtáj felé néző kis ablakában feltűnt egy piros zászló is: jelezte az irányt, ahol a lángnyelvek pusztítottak. Vödrökkel rohanó emberek, a lajtoskocsikat húzó, vágtató lovak mutatták az utat... Akkor még nem volt — ma sincs mindenhol — állami tűzoltóság, mindenki az önkéntesektől várta a tragédia megakadályozását. Ma is gyakran így szól a hír: . .a tüzet a helyi önkéntes tűzoltók fékezték meg”. önkéntesek. Munka. a család mellett számlálatlanul áldoznák naponta az idejükből, hogy fizetség nélküli vállalásukat pontosan tegyék. Nemcsak tüzet oltanak, rendszeres képzésre járnak, gyakorlatokon, versenyeken vesznek részt. Négy. régi önkéntes tűzoltót kerestünk fel a napokban. Dóka Bertalan már 75 éves, életének több mint fél évszázada alatt önkéntes tűzoltó volt. A tanácsi pénzügyi előadóként nyugalomba vonult ember még 15 évig a kunszentmártoni vágóhíd vezetője volt. Sárgult szélű okmányokat rak az asztalra, mindhez kommentárt fűz: — Ez a tűzoltó kinevezésem, még Alexandr Imre, Jász-Nagykun vármegye alispánja adta át. A másik papír elismerés; három évtizede kaptam, ez egy újság, amelyet mi csináltunk egy tűznltóbál alkalmából... Mert akkor az héthatárra szóló mulatság volt! —: Mesélne a hőskorról? — Kerületre osztották Kunszentet, voltunk vagy húszán önkéntesek. Ha tűz ütött ki, kongattak a 34 méter magas toronyban, olyankor aztán uccu. neki! Volt ugyanis egy ösztönző mód: a falu vesetői kihirdették, hogy aki tűzoltási szándékkal legelébb ér a tűzhöz, tíz korona jutalmat kap. Sokszor, mire befogtuk a községi két lovat az öthektós kocsifecslkendő elé, már megelőzött néhány gazda. Bár a nádtetős házakon már ritkán lehetett segíteni. De sokszor maradt fedél nélkül egy-egy családi Dóka Bertalan századosként. a Tűzrendészeti Érem arany fokozaténak birtokában adta át a parancsnoki tisztet. Arról szó sincs, hogy a kapcsolata megszakadt volna a maiakkal. emberek értékeit vigyázta. 1928-ban lett önkéntes tűzoltó. — Hogy szánta rá magát? — Akikor még válogattak is! Közöm úgy lett a testülethez, hogy aratás idején tűzfigyelő szolgálatot szerveztek. Megszerettem. Jó érzés segíteni a bajbajutottakon. A kiterjedt tanyavilág is hozzánk tartozott, sokszor loholtunk a lóval hú- zatott lajttal kazlakat oltani. Más volt,' mint ma. Ruhát nem kaptunk, magunk vettünk. Negyvenöttől aztán „felpártoltak” bennünket, kaptunk felszerelést, járhattunk versenyre, gyakorlatokra. A tűzoltó százados —több évtizedes munkájáért megkapta a Tűzrendészeti Érem arany fokozatát. — A helyi önkéntes tűzoltók rendszeresen tartottak műkedvelő előadásokat, engem is meghívtak. Akkor kezdődött. — Emlékezetes esete? — Vigh Károlyéknál kigyulladt az istálló, és a tűz vészesen terjedt a lakóház felé. Emberfeletti munkát végeztünk. Sajnos, két ei- lés előtt álló tehén beninr égett..., de a család megmenekült. Vigh Károly, az öcsödi önkéntesek parancsnoka, rendfokozata százados. Az öcsödi Józsa Lajos 1953-ban határozta el, hogy belép az önkéntesek egyesületébe. Rácz Lajos a jelenlegi kunszentmártoni önkéntes parancsnak — negyedszázada tartozik az egyesülethez — arról beszél, hogy mit kellene tenni az embereknek egy-egy tűznél. — A pánik csak hátráltatja munkánkat. Rossz beidegződés. hogy —• például egy lakóház tűznél — a berendezéseket mentik, a még oly haszontalanokat is. Pedig volt rá példa, hogy egykét jól irányzott vödör vízzel már ők elolthatták volna a tüzet. Jobban fel kellene világosítani az embereket. Mindenkinek hasznára válna. — tsze — II harmadik generáció Túrkeve, Május 1. Ruhagyár. Több mint kétszáz asszony és lány munkahelye. A dolgozók nagy többsége fiatal, akik itt szereznek szakmát, itt érlelődnek nagyüzemi munkássá. Az alig egy évtizedes múltra visszatekintő üzemben nagy figyelmet fordítanak a munkásnak politikai képzésére. Ennek bizonyítására Végh Ká- rolyné, a pártalapszerve- zet titkára árkus papírokat rak elém nevekkel, számokkal, adatokkal. Alapos véleményezések — Ez az öt évre szóló pártépítési tervünk — magyarázza — amelyet minden esztendőben felülvizsgálunk, esetlegesen módosítunk. Hiszen jól meg kell gondolni, ki kerüljön a párttagok sorába. A javasolt személyekről a felvétel előtt alapos véleményt mondanak a KISZ-alapszervezetek vezetőségei, a munkahelyi vezető, a pártalapszervezet vezetőségi tagjai. Az ajánlásnál mindenek előtt figyelembe vesszük a jelentkező munkáját, közéleti tevékenységét, igyekezetét, érdeklődését a politika iránt. — Pártalapszervézetünk kilenc éve alakult. Akkor mindössze öten voltunk a párt tagjai, azóta már 37-en vagyunk, és mondhatom, hogy szinte mindannyiuk itt az üzemben ..nevelődött”. Tavaly három új taggal szaporodtunk, az idén négy dolgozónk felvételét tervezzük. Hozzáteszem, hogy ez csak terv, hiszen a végrehajtásba sokminden beleszólhat. Üzemünkben önként jelentkezés vagy a pártalapszervezet kezdeményezése alapján lehet valaki párttag. A gyakorlat azt mutatja, hogy most még túlsúlyban van az utóbbi. Ennek oka talán az, • hogy a munkásaink fiatalok — húsz és harminc év közöttiek —• és nem mindig érzik magukat elég érettnek, határozottnak .. . — A leendő párttagnak két ajánlója van. Ha az illető KISZ-tag, akkor az egyik ajánló minden esetben a KISZ-szervezet. A másik ajánló idősebb, tapasztaltabb párttag, munkahelyi vezető vagy munkatárs. Az ajánlók a feLvétel előtt hónapokig figyelik, segítik jeléi ltjuk tén kedését. Az ajánlók szerepe ezzel nem szűnik meg, hiszen a fiatal párttagok útját később is segítik, örülök, hogy egyre többen vannak, akik felnőnek a követelményekhez, s ezeknek közöttünk a helye. Három fiatal párttag. A huszadik életévüket sem töltötték be, amikor megHegedűs Lajos volt ko- "vácsmester, a mestenszállási Alig több mint két hónapja helyezte üzembe új soproni fényező kamráját a tiszafüredi autószerviz. A közel másfél millió forintos beruházás elkészültével a szerviz megindította a zárt technológiás műszaki vizsgáztatást is, amelyet az eddigi tapasztalatok szerint igen kedvezően fogadtak az autósok kapták a párttagsági könyvüket az üzemben segítő kezek egyengetik a fiatal kommunisták útját. Tagfelvételükről, pártljel- adataikról, munkájukról beszélgetünk a három fiatallal: Mózsik Erzsébet művezetővel, az üzemi KlSZ-bizott- ság titkárával, Váradi Katalinnal, a 764-es szalag munkásnőjével, szocialista brigádvezetőjével. és Németh Magdolnával, aki a 164-es szalag vezetője. A művezető — A Május 1. Ruhagyár az első munkahelyem — mondja Mózsik Erzsébet. — Itt kezdtem ’72-ben, mint ipari tanuló. Akkor kóstoltam bele az üzemi életbe. A szakmunkásbizonyítvány megszerzése után sem akartam abbahagyni a tanulást. Jelentkeztem a ruhaipari szakközépiskolába, és már leérettségiztem. Tavaly októberben a 766-os szalagnál művezető lettem. Féltem a feladattól, mert elég gyenge szalag hírében állt. Állandóan az járt a fejemben, hogy nem tudok megbirkózni a munkával. De mír nyugodt vagyok. A munkatársak — húszán vannak — mind hozzám hasonló korúak. Megértették, hogy együtt kell „lemosni” a gyenge jelzőt a szalag neve mellől. Azt hiszem, sikerült. Mégpedig úgy, hogy kölcsönösen meghallgatjuk egymás véleményét, elképzeléseit. Nem játszunk főnök-beosztott szerepet, mindenki tudja, mi a dolga. — A munka mellett mindig szerettem a KISZ-ben dolgozni. Először csak „közkatonaként”, most viszont mint az üzemi KlSZ-bizott- ság titkára. Két alapszerve- zetünk van és 53 KISZ-ta- gunk. A munkám ezzel a megbízatással is épp elég, de élvezettel fogok minden új feladatba. Előfordul néha, hogy letörök, mert esetleg nem úgy sikerül valami, ahogyan elképzeltem. Például nem jönnek el társadalmi munkára annyian, amennyien jelentkeztek. De az csak néhány percig tart, mert rájövök, hogy tovább kell csinálni, hogy eredményt tudjunk felmutatni. — A pártba 1977-ben vettek fel. Gondolkodtam rajta, hogy felnőttem-e már eléggé arra, hogy alig húszévesen párttag legyek. Sokat beszélgettek velem a vezetőim, a párttitkárunk, __ és egyre jobban meggyőztek arról, hogy jelentkeznem kell. A párttól megbízatásként azt a feladatot kaptam, hogy képességeimhez mérten ellássam a KISZ-titkári teendőket, kísérjem figyelemmel fiatal társaim munkáját. Szeretnénk ennek a pártmunkának eleget tenni. A szocialista brigádvezetö Váradi Katalin is régi dolgozója az üzemnek: — Én is mint Erzsiké, ’72-ben jöttem ide szakmunkástanulóként — emlékezik vissza. — Hamar megszerettem a varrást. Igaz. otthon is próbálgattam korábban. Amikor megkaptam a bizonyítványt, fontos feladattal bíztak meg. Egy 16 tagú brigád vezetője lettem. Eleinte nehéz volt megszokni, hogy annyi ember érdekeit kell képviselnem a különböző vállalati fórumokon. Munkán alapján egyszer már elnyertük a zöldkoszorús brigádjelvényt, de azóta voltunk ennél gyengébbek is. Pedig jó dolgokat csináltunk : óvodát patronáltunk, ha kellett, kommunista műszakokat vállaltunk, eljártunk a városi brigádvetélkedőkre, társadalmi munkát végeztünk Egy idő óta azonban alábbhagyott a lelkesedésünk. Az ok: új minőségi pontrendszert vezettek be a brigádmozgalomban. Kicsit bonyolult lenne elmagyarázni, erről csak annyit, hogy elég nehezen teljesíthetők a követelmények. — KISZ-tag vagyok, és jelenleg mint szervező titkár dolgozom. A KISZ-mun- ka mellett van még egy megbízatásom. Mivel brigádvezető vagyok, beválasztottak a vállalati brigádtanácsba. Évenként kétszer Budapesten találkozunk, a többi üzem néhány brigádvezetőjével, hogy megbeszéljük legfontosabb teendőinket. Értékeljük a munkaversenyt. beszámolunk a vállalásaink teljesítéséről, kicseréljük tapasztalatainkat a brigádvezetői munkáról... — Több mint két évvel ezelőtt került szóba a párt- felvételem. Elmondták a vezetőim, alkalmasnak tartanak arra. hogy párttag legyek. örültem és büszke is voltam erre. Előtte bizony elég sokat dédelgettem magamban a gondolatot, hogy párttag legvek, csak nem mertem ezzel senkit megkeresni. Alig vártam a taggyűlést. amelyen megszavazták a felvételemet. Ennek már két éve. Most, hogy minél jobban ismerjem a politikát, megértsem az ösz- szefüggéseket a marxista- leninista középiskolába járok, elsős vagyok. A szalagvezető — Hármunk közül én dolgozom a legrövidebb ideje a ruhagyárban — veszi át a szót Németh Magdolna. — A ruhaipari szakközépiskolai tanulmányaimat befejezve 1977-ben jöttem az üzembe. Már az első napokban megtetszett az a légkör, amelyben beosztott és vezető dolgozott. Mindenki ismertei, tisztelte egymást. Láttam azt is, hogy elég jó a KISZ-élet. Nem haboztam sokáig, kértem a felvételemet, hiszen az iskolában sem tudtam soha nyugodtan ülni a babérjaimon. Vezetőségi tag lettem, most meg propagandista vagyok a Ságvári Endre alapszervezetben. Korábban is és most is próbálkozom azzal, hogy minél több KISZ-en kívüli fiatal járjon el a rendezvényeinkre. Igyekszem, hogy olyan programokat állítsak össze, ami a fiatalokat érdekli. Minden témáról — legyen az politikai. Irodalmi, zenei — lehet élvezetesen, figyelemfelkeltően beszélgetni. Erre már több példa volt nálunk. — Igyekszem, hogy a munkámmal is elégedettek legyenek a főnökeim. Azt hiszem, ezt a törekvésemet elismerték, és értékelték azzal, hogy szocialista birgád- vezető lettem, most pedig már a 764-es szalag vezetője. Nem könnyű az emberekkel foglalkozni, megítélni, hogy ki hogyan dolgozik, milyen mniőségű munkát ad ki a kezéből. Ehhez teljesen pártatlannak, igazságosnak kell lenni. Tartottam tőle. hogy nehezen sikerül eleget tenni ezeknek a feltételeknek, de a megállapításaimat eddig még nem kifogásolták a műhelyben. — A párttagok sorába az idejövetelem utáni esztendőben, 1978-ban kerültem. Láttam, hogy azok a vezetőim, munkatársaim, akik párttagok, becsületesen helytállnak a munkában, teljesítik a pártfeladataikat. Így elhatároztam, hogy én is jelentkezem. A KISZ-ko- rú fiatal kommunisták nálunk mind az ifjúsági szövetségben teljesítenek pártmegbízatásokat, én is. A propagandistamunka ellátása mellett pártmegbízatásnak érzem azt is, hogy a technikusi minősítőre járok. Hiszen a kommunistádnak példát kell mutatniuk a tanulásban és a továbbképzésben is. Szekeres Edit Önkéntes tűzoltók
