Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 13. KÜLPOLITIKÁI * KÖRKÉP NICARAGUA Sikerek és gondok a második fronton Kambodzsai képek Újjászületésének első évfordulóját ünnepelte a héten Kambodzsa népe. Egy esztendővel ezelőtt, január 11- én kiáltották ki Phnom Penhben a Kambodzsai Nép- köztársaságot. Gyerekek ebédelnek. A ri- zsestálkót is a Vöröskereszt küldte A Somoza-diktatúra megdöntése óta eltelt alig fél esztendő mérlege a nehézségiek ellenére figyelemre méltó. Az átmeneti szakasz után, amelyet a katonai és polgári személyekből létrehozott ideiglenes kormány fémjelzett, a stabilizálódás jelei tapasztalhatók. Ekként fogható fel, hogy 1979 utolsó napjaiban megalakult az új húsztagú nicaraguai kormány, amelynek iegfonto- sabb posztjain a forradalom olyan vezető egyéniségei állnak, mint például Tomas Borge Martinez belügyminiszter, Humberto Ortega hadügyminiszter és Miguel D. Escoto külügyminiszter. De helyet kaptak a húsztagú kabinetben olyan polgári személyiségek is, akik gazdasági szakértőnek számítanak, illetve a kormányba való bevonásuk a nemzeti egység megteremtésére irányuló törekvést jelképezik. A figyelem most a második frontra, a gazdaságra irányul. A helyzet egyáltalán nem mondható rózsásnak. A hónapokig tartó polgárháború következtében a termelőegységek egy része — hivatalos adatok szerint 30 százaléka — megrongálódott. Emiatt a termelés óvatos becslések szerint is egy- harmadával csökkent, a munkanélküliség a városokban eléri a 20, vidéken a 40 százalékot. A mezőgazdasági termelés tekintetében sem jobb a helyzet. A múlt évben a gyapottermés alig egyharmada volt a szokásosnak, s a kávétermés sem érte el az előző évi szintet, noha az a körülményekhez képest kielégítőnek mondható. Mindezek következtében az infláció 1979. végére elérte a 100 százalékot. Az új kormány tervei között nem véletlenül éppen az infláció megfékezése, a termelés fejlesztése és az áruellátás javítása szerepel az első helyen. A lakosság életszínvonalának közeli javítására aligha lesz mód, hiszen az ehhez szükséges gazdasági és pénzügyi feltételeket csak ezután fogják megteremteni. Éppen ezért a forradalmi kormány határozottan szembeszáll egyes szélsőbaloldali szakszervezeti vezetők demagóg követeléseivel. Megfogalmazói ábrándokat kergetnek, amikor fél esztendővel a forradalom győzelme után a munkaidő csökkentését és a bérek emelését követelik attól a rendszertől, amely üres államkasszát, továbbá 1,6 milliárd dolláros állam- adósságot örökölt Somozától. Nem teljesen zökkenő- mentes a mezőgazdasági termelés sem. A parasztok egyrésze nehezen érti meg, miért nem lehet felosztani a diktátor jólszervezett ültetvényeit és más mezőgazdasági üzemeit, miért korlátozott mértékű a földreform. Pedig óriási a jelentősége annak, hogy az egykori földbirtokok egy részén állami gazdaságok és termelőszövetkezetek alakulnak. A gazdasági helyzet stabilizálását szolgálják a külföldi adósságok csökkentésére, illetve a törlesztés átütemezésére és újabb hitelek felvételére tett lépések is. A nicaraguai kormány megbízottai a múlt év végén 72 külföldi bank képviselőivel tárgyaltak Mexikóvárosban és bizakodóan nyilatkoztak az első fordulóról, amely során 409 millió dollár tartozás visszafizetésére kértek haladékot. Eredményesnek bizonyultak az újabb hitelekről tartott megbeszélések is. A kormány 220 millió dollár új kölcsönt kapott, az Egyesült Államok által felajánlott — igaz, feltételekhez kötött — 75 millió dolláros hitel mellett. Növekvő érdeklődés tapasztalható a külföldi beruházók részéről is. Erről tanúskodik Offer- geld nyugatnémet gazdasági és együttműködési miniszter managuai látogatása és más nyugati országok tapogatózása Nicaragua irányába. Paradoxonnak tűnhet, mégis a konszolidáció jeleként értékelhető a politikai szférában tapasztalható polarizáció. A régiek mellett új pártok és csoportosulások jelennek meg, amelyek ilyen vagy olyan módon részt kérnek a hatalomból. Ami a jelenlegi politikai struktúrát illeti, nagyjából a következő kép rajzolható fel. Az egyik oldalon áll a Sandinista Nemzeti Felszabadító Mozgalom, amely időközben kiegészült a hozzá csatlakozó kommunistákkal és más haladó erőkkel, így a Nicaraguai Demokratikus Mozgalommal. Alapítója és vezetője, Alfonzo Robelo gyáros Somoza ellenzékéhez tartozott és a legutóbbi kormányátalakításig a legfelső vezetés tagja volt. A következetes, haladó társadalmi és gazdasági változásokat sürgető sandinista mozgalommal szemben álló erők között van a Liberális Párt, Somoza politikai bábszervezete; továbbá a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták, valamint a Prente Obrero nevű munkásszervezet, amelynek vezetői szélsőbaloldali nézeteket vallanak. Ezek az ellenzéki csoportok a demokratizálódási folyamat fel- gyorsítását sürgetik, mert abban reménykednek, hogy a parlamenti demokrácia keretei között politikai és gazdasági befolyásra tehetnek szert. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy ezek a csoportok jelentős külföldi hatalmak támogatását élvezik, mi több, lényegében azok érdekeit képviselik. A nicaraguai kormány megfontoltan cselekszik, amikor a csoportokat nem fosztja meg a kifejezési lehetőségtől. Vitorláikból azzal is igyekszik kifogni a szelet, hogy teret enged a magánipar és -kereskedelem működésének, sőt bátorítja a tőkéseket a beruházásra, üzemeik termelésének felfuttatására; másrészt a legnagyobb körültekintéssel, a törvényesség szem előtt tartásával jár el a Nemzeti Gárda egykori vezető tisztjeinek és tagjainak, illetve más népellenes bűnök elkövetőinek felelősségre vonásakor. e A legfontosabb feladat — hangsúlyozza a nicaraguai kormány — a belső rend helyreállítása, a gazdasági élet vérkeringésének biztosítása és más, a haladó társadalmi és gazdasági változásokat szolgáló intézkedések következetes megvalósítása, egyszersmind a forradalmi vívmányok védelme a külső és a belső ellenforradalmi próbálkozásokkal szemben. És való igaz: a demokratikus intézmények megteremtésére csak e folyamat sikeres előrehaladásával párhuzamosan kerülhet sor Nicaraguában. Kanyó András Auschwitzra emlékeztető kép - ruhamaradványok hegye - a Tuol Sleng börtönben Román népgazdaság Növekedés és egyensúly Románia alapvető gazdasági célkitűzése, hogy a nyolcvanas évek közepére elérje, vagy megközelítse a közepesen fejlett országok szintjét. A következő öt év feladatait a szociális-gazdasági fejlesztés önálló programja tartalmazza, amelyet az RKP közelmúltban lezajlott kongresszusán hagytak jóvá. Családügyi Tanács Lengyelországban Lassan egy esztendeje működik már a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa felügyelete alatt a Családügyi Tanács. Tevékenységének célja a családi élet problémáinak tanulmányozása, de érdeklődési és hatáskörébe tartoznak a szociális és közéleti teendők, a lakásügyekkel, a piaci áruellátással és az oktatási-nevelési területtel kapcsolatos kérdések- is. A Tanács feladatköre tehát meglehetősen kiterjedt: kezdeményezheti új határozatok meghozatalát, véleményezi a különböző intézkedéseket, valamint javaslatokat tehet és módosításokat kérhet a hatóságoktól. Munkáját természetesen a lengyel család helyzetének rendszeres felmérése, kutatása alapján végzi. A Tanács szoros kapcsolat kialakítására törekszik az ENSZ-nek és tagállamainak a családdal és nőkérdéssel foglalkozó szerveivel és szervezeteivel. Az ENSZ XXX. ülésszakán elfogadott nemzetközi terv alapján például rendszeresen elemzi majd a nők helyzetét Lengyelországban. Lengyelország saját tapasztalatainak közzétételével Igyekszik más népek segítségére lenni. Számos reformintézkedés tapasztalatait adhatják már át. Ezek révén sikerült például elérni a csecsemőhalandóság jelentékeny csökkenését. Egy másik érdekes intézkedés értelmeDen az állam magára vállalta a tar- tásdíj-fizetési kötelezettséget az ez alól kibújni igyekvőktől, s később maga hajtja be tőlük a tartozást. Az is figyelemre méltó, hogy az anyák évente 60 nap fizetett szabadságot kapnak gyermekük betegsége esetén. Lengyelország szociálpolitikájának gyors fejlesztését már az ország különleges demográfiai helyzete is szükségessé teszi: az elmúlt években új csúcsokat ért el a születések terén. Bejelentették a kisgyermekes anyák fizetett gondozási segélyének bevezetését, s szüléskor egyszeri magas összegű segélyt is fizetnek nekik. Valamennyi ilyen intézkedés kidolgozásában, végrehajtásának ellenőrzésében jelentékeny szerepet játszik a Családügyi Tanács. Ebből kitűnik: a népgazdaság változatlanul dinamikusan, gyors ütemben fejlődik a következő évtizedben is, noha a. világgazdasági környezet — melyhez Románia egyre több szállal kapcsolódik — nem kínál kedvezőbb feltételeket ehhez. Számszerűsítve: az 1981—85- ös évekre legalább 9—10 százalékos növekedéssel számolnák. (Ez valamivel szerényebb, mint a hetvenes évek második felének programja volt, amikor a nemzeti jövedelem évente 11—13 százalékkal emelkedett). A román népgazdaság gyorsütemű növekedésének alapja változatlanul az ipar lesz, a maga évenkénti 10 százalékos termelésbővülésével. Az ipar súlya a népgazdaságon belül nemcsak megőrzi a jelenlegi 60 százalékot, hanem még tovább is nő. Jelentős tartalékok vannak a területi fejlesztésben — ezt eddig nem tudták maradéktalanul kihasználni; ezután valamennyi megyében magas iparosítási színvonalat kell elérni. A termelés mennyiségi növelése mellett fontos cél az ipar szerkezetének átalakítása is, ez nagymértékben elősegíti majd Románia további bekapcsolódását a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe. A szükséges módosítások végrehajtása, az ipartelepítési elképzelések valóraváltása azonban jélentős beruházási eszközöket igényel. Az elmúlt tervidőszakban a nemzeti jövedelem 30 százalékát fordították felhalmozásra, — így megközelítőleg 1000 milliárd leit költhettek építkezésekre, szerelésekre — s ezt az igen magas arányt a jövőben is tartani akarják. A román tapasztalatok is bizonyították: elengedhetetlen a különböző beruházások összehangolása a tervezéstől a kivitelezésig. Hiszen ha egyes ágazatokban késéssel kezdtek hozzá a munkához, akkor más üzemek, objektumok átadása is késett. Másrészt viszont nem kis gondot okoz az új üzemek energiával, nyersanyaggal való ellátása. A vegyipar —i mint kiemelt ágazat — például a következő időszakban is legalább 12 százalékkal növeli évente termelését, márpedig ez az iparág az egyik legnagyobb szénhidrogén-fogyasztó.) A vegyipar fejlődése is jelentősen közrejátszott abban, hogy Románia jelenleg mintegy 30 millió tonna kőolajat használ fel — ebből csak 13 millió tonna a saját termelés.) Fő feladat ezért a hazai nyersanyag-kitermelés bővítése: kiterjesztik a kőolaj- és földgázkutatásokat, fejlesztik a szén- és lignitbányászatot, atom- és vízierőműveket építenek. Az energiamérleg egyensúlyának megteremtését 1990-re irányozták elő. A kongresszusi határozatoknak megfelelően — megkülönböztetett figyelmet kívánnak fordítani külföldi adósságállomány csökkentésére is. Ügy tervezik, hogy 1985-ig egyensúlyba hozzák a fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelmet (Románia velük bonyolítja le árucsereforgalmának mintegy 30 százalékát). Faragó András Ördögi kör A RIKKANCSOKAT IS MEGELŐZVE várják a nyomdagépek alól kiszaladó friss lapokat lányok és fiúk kisebb-nagyobb csoportjai a Német Szövetségi Köztársaság egyetemi városaiban, Aachenben, Esslingenben, Kölnben, Münsterben és másutt. Nem kellett kora hajnalban kelniük, miután le sem feküdtek, mert legtöbbjüknek, kik a kiadóhivatalok, sajtóházak előtt toporognak fél éjszaka, nincs is hol álomra hajtaniuk a fejüket. Egyetemisták, főiskolások, leendő tanárok, mérnökök, orvosok, netán politikusok, húsz év körüli lányok, fiúk, nem kevesen ifjú házasok — kollégiumi hely, elfogadható albérleti szoba nélkül. Az újságok hajnali kiadását is azért várják, hogy a lakás-, szobabérleti hirdetőket elsőként fölhív^ hassák, levelet küldhessenek a háziúrnak az ajánlattal: szívesen ellaknának náluk-•• A hamburgi Stern hírmagazin fotóriportere a kölni bevásárlónegyedben sétáló „szendvicsembereket”, egy lányt és két fiút fényképezett le: az Anette, Stephan és Wolfgang nyakába akasztott táblákon ez áll: „Három kétségbeesett diák (az egyetemisták is emberek) egy- és kétszobás lakást keres. Hol találna ön nálunk szeretetreméltóbb albérlőt?” A járókelők többségét egyáltalán nem hatja meg a fiatalok helyzete, akik elkeseredettségükben maguk költötte dalocskával „magyarázzák” a társadalom közönyét: mert hosszú a hajunk és borzas a szakállunk. hát nem kellünk nekik; ránk csapják az ajtót: házaspárt nem fogadunk! Az újságíró a három fiataltól megtudta: Anette és Stephan arra kényszerült, hogy föladja közös otthonát, mert csak villanyradiátorral ^üthették, az áramszámlát fizetni pedig igen drága mulatság. Az ifjú egyetemista házaspár hol itt, hol ott alszik a barátoknál. Wolfgang viszont a havi 470 márka ösztöndíjból képtelen fizetni az időközben 200 márkára fölsrófolt szobaárat. „Amint megtudják, hogy diákok vagyunk, a legtöbb háziúr vagy házinéni szóba sem áll velünk” — panaszolják a fiatalok. A SZALLÁSÍNSÉG egyre fojtogatóbb a nyugatnémet egyetemi városokban; a diákok számára szervezett lakás-, szobaközvetítő már rég nem tud elfogadható ajánlatokkal segíteni; az albérletet kereső lányok, fiúk hirdetéseire válasz sem érkezik. Ha meg a sors kegyéből bárki tűrhető ajánlatot kap, nemegyszer kiszolgáltatottá válik. Mint az az egyetemista lány is, akitől „természetben” követelte a háziúr a lakbér harmadrészét. Az ilyesfajta intim szolgáltatások kiegészülhetnek kutyasétáltatással, gyermekgondozással, fölolvasással, kerti munkákkal, takarítással. Egyébként senki se gondolja, hogy a diákszállások sokkal humánusabb intézmények: egy nyolc négyzetméteres szoba havi díja 140 márka, és legkevesebb egy szemesztert várni kell a beköltözéssel. A következmény: félév kezdetén „aka- démisták” százai szükségszállásokon húzzák meg magukat. .A münsteri polgármester a diákok iránti megértésre. a papok a szószékről könyörületességre hívták föl a lakosságot — hiába. A legfájóbban a külföldieket érinti a „szállásbeli numerus clausus”. Csak kevesen jutnak szobához, ágyhoz az egyébként is túlzsúfolt kollégiumokban. Szállás nélkül előbb-utóbb belesodródnak az ördögi körbe: állandó lakóhely nélkül nem kapnak tartózkodási engedélyt, ez utóbbi nélkül pedig nem ülhetnek be a főiskola, az egyetem padjaiba. A kiutasítástól legtöbbször honfitársaik mentik meg őket azzal, hogy befogadják otthonukba, ahol a létszám különben is nagy, és kicsi a hely. AZ NSZK BÖRTÖNEIBEN az elítéltet legkevesebb tíz- ti zenkét négyzetméter hely illeti meg — ez törvényes joga. (Kulcsár) Összeállította: Hájos László
