Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1980. január 13. Téli oromok zikrázó fehérség borítja télen a fekete földet, jégvirágos lesz az ablak, hócsillámtól nehéz a faág. A városban hamar szürkésen fekete latyakká válik, így a gyerekek és felnőttek a lejtős havas hegyoldalakra kívánkoznak. Hétvégén, szabadság idején aki csak teheti, és szereti a telet az fölruccan a hegyekbe, síelni, hógolyózni, szánkózni. Akik viszont nem jutnak el ezekre a helyekre, azok helyben is megtalálják a hó örömeit. Tarpai Zoltán képriportja MAGYARORSZÁGON 1975 ÓTA MINDENKI ÁLLAMPOLGÁRSÁGA JOGÁN INGYEN KAP MINDENFÉLE EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁST. A TÁRSADALOM SZÁMLÁJÁRA LEHETÜNK BETEGEK. A GYÓGYÍTÁS KÖLTSÉGEIT MAGÁRA VÁLLALTA AZ ÁLLAM. HA VALAMIT ELLENSZOLGÁLTATÁS NÉLKÜL KAPHAT AZ EMBER, MIÉRT RAGASZKODIK AHHOZ, HOGY FIZESSEN? MIÉRT AKAR A PÉNZÉÉRT MAGÁNBETEG LENNI? Ml ERRŐL AZ ORVOSOK VÉLEMÉNYE? EZEKRE A KÉRDÉSEKRE AD VÁLASZT ___________________________ A magánpraxis élettana Régimódi ház, Szolnok egykori főutcáján. A kapun két orvos névtáblája. Az udvarból nyíló megannyi ajtó egyikén újra a két név: dr. Rusvai Antal kórházi főorvos. dr. Kenyeres Borbála szemész szakorvos. A váróban a legszükségesebb bútorok. . Székek, asztal, kopott szőnyeg, gyér világítás. A doktornő ötkor kezd. a főorvos már rendel. Rövid idő alatt olyan a váró, . mint egy zsúfolt peron, ahol örül az ember, ha állóhely jut a fal mellett. Nocsak, a magánrendelőben is tumultus van? Akár az SZTK-ban vagy a körzeti orvosnál. Ha itt is, ott is várni kell, nem mindegy, hogy hol tolonganak? Bizalom és pénz — Nem mindegy! —vágja rá ingerülten egy fiatalasz- szony. — Azt akarom, hogy végre olyan szemüveget kapjon a 9 éves fiám, amivel lát is. Órákat áll a szerencsétlen az iskoláiban a tábla mellett. Ügy kell neki kibogarászni, hogy mit ír a tanár. A doktornőről azt hallottam otthon Jászapátin, hogy nagyon érti a dolgát. — Mi Rákócziból jöttünk a főorvos úrhoz. Megijedt az uram — rebben a férjére az idős asszony. — Látta a Viitray-műsorban azt az embert. akinek levágták a lábát, az egyik karját. Attól fél az uram, hogy neki is érszűkülete van. — A körzeti orvosuknál már jártak? — Tetszik tudni, ott egymásnak adják a kilincset az orvosok. Ügy hallom, most megint egy újabb fiatal doktornő jött. Nem ismerjük. — Nekem általában nem szokásom magánorvoshoz járni. 1977. januárjában, amikor elmentem az SZTK- ba a szemészetre; áprilisra jegyeztek elő — szól közbe egy fiatal lány. — Ez három éve volt. A három hónapos előjegyzés már a múlté. Szemészektől, köztük dr. Faragó Margittól tudom, hogy a szolnoki szakrendelőben az első napon bejutnak a betegek. — Lehet. Csák addig vagyok ott, amíg magánreceptről átíratom SZTK- vényre a szemüveget. — Hároméves volt a gverek — komtrázik egy édesanya, — amikor az óvónő figyelmeztetett, hogy baj van a kislány szemével. Hónapokig hurcoltam azSZTK- ba. Azt mondták, semmi baja. Iskolás korában már mi is rájöttünk, hogy rosszul lát. Vittem volna ugyanoda, ahol még csák meg sem vizsgálták rendesen? Inkább idejöttem. A doktornő állapította meg, hogy a kislány bal szeme már csák ötven százalékos. — Tudja, hogy Kenyeres doktornő is dolgozik abban a rendelőintézetben? — Másképp mennek ott a dolgok, mint privát alapon. — Doktornő! Tényleg másképp mennek ott a dolgok? — Lfgyan! Sokszor csodálkozom. miért hiszik, hogy a magánrendelőben okosabb és gondosabb vagyok, mint az SZTK-ban, ahol ráadásul korszerű a felszerelés és hozzáértő asszisztensek segítenek. A szemészet nagyon műszerigényes szakma. Éppen ezért itt sokszor tehetetlen vagyok. — Miért nyitott rendelőt? — öt évvel ezelőtt egy idős kollégám beszélt rá. Tőle vettem nagyon kedvező áron az alapvető műszereket és segédeszközöket is. Eleinte előfordult, hogy egy teremtett lélek sem nyitott be hozzám. Most? Néha rettenetesen elfáradok. — Mégis több időt tud szánni egy betegre itt mint a rendelőintézetben? — Nem. Épp olyan határozottan elejét veszem a szó- cséplésnek. mint az intézetben. Ne azzal és ne azért jöjjenek hozzám. „mert olyan kedves a doktornő”. Mondják, hogy ha a magánrendelés másra nem is, de arra jó, hogy az emberek kibeszéljék magukat. Az orvos helyettesíti a pszichológusit, a barátot. Panaszkodhatnak neki a főnökre. a férjre, a feleségre, a szomszédra, az ellenségre. A pénzéért bárki kiöntheti a szívét. Dr. Rusvai Antal belgyógyász főorvos véleménye szerint: — Vannak betegek, de a világért sem általánosítsunk, akik tényleg szeretnek panaszkodni. Amíg a betegséggel kapcsolatos, addig hagyom, had,d beszéljenek. Nem a magánrendelők védelmében mondom, hiszen hamarosan (és őszintén szólva örömmel) abbahagyom, de tény, hogy az orvosválasztás lehetőségét ma csak a magánrendeléssel lehet biztosítani. Sok ember így juthat hozzá képzettebb szakember véleményéhez. Ide már leletékkel, vizsgálati eredményekkel jönnek, sokszor csak a véleményemre kíváncsiak. — ön mennyit kér? — Évekig 100 forint volt a tarifám, most 150. — Az az orvos nyit magánrendelőt. aki keresni akar? — És tegyük hozzá: gyógyítani. Esetleg próbára tenni magát. Megtudni, mire képes egyedül. Többet vállal, többet dolgozik, természetes, hogy ez pluszkeresettel jár. — Az adóhatóság szerint az ön jövedelembevallása talán a legkorrektebb a városban. — Naprakészen vezetem a beteg- és a pénztárnaplót. Nézze csak! — A keményfe- deles füzetekben dátumok, sorszámozott nevek. — 1963. július 8-án kezdtem. Abban az éyben 25 betegem volt, ’64-ben 93, tavaly 719. Valamivel kevesebb, mint az előző évben, amikor 18 ezer forint adót fizettem. — Sosem számolgattam, mennyit hoz a magánrendelés. A kórházi osztályvezető főorvosi fizetésemmel is elégedett voltam, a nyugdíjamból is gondtalanul megélnék, — fakad ki Durstné dr. Gyurkicza Blanka, amikor az anyagiakról beszélgetünk. — Azt csak egy orvos tudja, milyen érzés, ha ségíthet. S azlt is, hogy mennyire jólesik. ha távoli községekből felkeresik. Hogy őt választják, hogy benne bíznak. — Az orvosválasztás lehetősége? Nem hiszek benne. — legyint dühösen a kórházi gyérekgyógyász. — Bekerül az osztályra a gyerek. A szülei akkor látnak először, de már a második mondat így hangzik: „Adjunktus úr, rendel otthon? Mert akkor a részleteket ott megbeszélhetnénk.” Nem ő választott, egyszerűen engem talált ott, mert történetesen éppen én voltam az ügyeletes. Mást mondok: sírva jön az anya, nézzem mór meg a gyereket, mert elfogyott a pénzük. Addig amíg volt. csak magánrendelőbe vitték. Kivételes bánásmódot akartak. Azt hitték, pénzért valami extrát kapnak. Ha olyan lenne az állami egészségügyi hálózat felszereltsége, szakmai színvonala. mint a privát rendelőké, az katasztrófa volna. Persze így könnyű. Államilag biztosított laboratóriumi és röntgenháttérrel maszekolni. Könnyű, csak nem biztos, hogy tisztességes. Zavaros és ellentmondásos az egész, oedig egyértelműen szabályozza a magánpraxist a törvény. Hol privát, hol biztosított Egyértelmű a törvény, ellentmondásos a gyakorlat. A jogszabály szerint, ha olyan vizsgálatra van szükség, amit a magánrendelőben nem tudnak elvégezni, a privát orvos a szakrendelésre csak magánvénnyel küldheti a beteget, s a vizsgálatok (röntgen, laboratórium) díját a kórház pénztárába be kell fizetni. — Ilyen címen 1978-ban például mennyit fizettek be a Hetényi kórház pénztárába? — Egy fillért sem. — válaszolja Szekeres József gazdasági igazgató. A magyarázat: a magánpraxist folytató orvosok, a nyugdíjasok kivételével főállásban az állami egészségügyben dolgoznak. így lehetőségük van állami nyomtatványokon kérni a különböző részvizsgálatok elvégzését. Tavaly a Hetényi kórház és rendelőintézet főigazgató főorvosa megpróbált megfelelő szabályokat bevezetni. — Elrendeltem, hogy a vizsgálatot kérő rendelvényre írják rá a napló és a beteg kartonjának számát — mondja dr. Csépényi Attila. — A gazdasági igazgató arról tájékoztatott, hogy tavaly 2560 forint folyt be. Ez az összeg 14 fogászati röntgenfelvétel és 20 lábo- ratóriumi vizsgálat dija. Irreálisan kevésnek tűnik. Mi a véleménye erről? — Nehezen ellenőrizhető. A beteg a kezelés alatt ugyanis több ízben vált. Privát betegként kezdi, de a labor- és a röntgenvizsgálatokat már mint biztosított igényli (állampolgári joga), aztán a leletek birtokában ismét magánbeteg lesz, — válaszolja dr. Csépányi Attila. — Nem lehetne másképp csinálni ? — Sehol sincs még rá igazán elfogadható gyakorlat. Romániában például az állami szakrendelő délután kibérelhető. A beteg a felvételi irodában fizet, a választott orvos pedig a díj 40 százalékát kapja. Szükség van rá, de... Magánpraxis. Mellette szóltak betegek, akik esküdnek X. Y. doktorra, bizonygatták jogosultságát, orvosok, kiknek magánrendelőjük van; érveltek ellene, akik nem hívei a magángyakorlatnak. Ahány ember, annyi vélemény. De ábban valamennyien egyetértettek, hogy ma még igény és szükség yan rá. Egy biztos: nem lehet általánosságban beszélni, és megítélni (elítélni), külön kasztba sorolni Szolnok miegye 814 orvosa közül azt a 168-at, akinek magánpraxisa van. Közel harmincnak a rendelőjében jártam. Azt írtam le, amit a legjellemzőbbnek találtam, hiszen ahogy a betegek szemlélete más és más, éppúgy különböző ezeknek az orvosoknak a felkészültsége, szaktudása, magatartása gyógyító módszere. Közös vonásuk: hogy miután az állami egészségügyi szolgálatban a fizetésükért helytálltak, privát alapon pénzért gyógyítanak. Ki többért, ki kevesebbért. Sajnos akad közöttük, aki az SZTK-receptre kiváltott tablettáikat darabonként száz forintért adagolja, gyermekgyógyász, aki nem létező tüdőgyulladásokat gyógyít bravúros eredménnyel, van. aki 200 forint havi jövedelmet vall be. egv másik pedig adómentesen az állami szakrendelőben ' illegálisan. maszek alapon gyógyít. De voltam nőgyógyásznál, aki 30 forintot kór egy vizitért. körzeti orvosnál, akinek 20 forint a tarifája és esetenként még pénzt is ad. orvosságra, fogorvosnál, aki páciense szociális helyzetéhez ..igazítja” a munkadí- jat... Mindannyian arra tettek esküt: Salus aegroti suprema lex — Legfőbb törvény a beteg érdeke. Kovács Katalin ♦
