Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

1980. január 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az anyag ne vesszen el... Hz egyre drágáblr víz (4.) Van olyan település leg­nagyobb folyónk partján, amely szinte vízen áll, s mégis húsz kilométer távol­ságból, csővezetéken át kap­ja a nélkülözhetetlen fo­lyadékot, a tiszta ivóvizet; a sajátja annyira szennye­zett, hogy öntözésre sem jó ... S egy másik adalék témánkhoz még inkább el­gondolkoztató. Idén — a legmelegebb időszakokban — háromszáz településen, azon belül ötven városban kellett átmeneti vízkorlátozást el­rendelni. A víz: értékesebb — s mind drágábban megsze­rezhető —• nyersanyagunk. Ugyanakkor felszíni vizeink kilencvenhat százaléka a ha­táron túlról érkezik. Gyak­ran nagyon szennyezetten. S ezért vízgondjaink enyhí­tése elképzelhetetlen a foko­zódó nemzetközi együttmű­ködés nélkül. Amire már vannak biztató példák. Igaz, az ellenkezőjére is. tést a vízfelhasználás foko- tzása nélkül oldották meg nagyüzemek. Az a baj, hogy ezek pél­dák még, s nem az általá­nos gyakorlat jellemzői. Holott a vízgazdálkodás el­nevezés egyben a feladat megjelölése is, mert gazdál­kodni kell. A népgazdaság egésze, a társadalmi élet bé­nulna meg ennek mellőzé­sével, hiszen az iparban a víznek ma már semmivel sem kisebb a jelentősége, mint más nyersanyagnak vagy akár a termelöberen- dezéseknek. Ha valakinek olcsó Több mint 5 éve dolgozik a jászladányi Vegyesipari Szövetkezet egyik kollektívája a bu­dapesti Telefongyár részére. Különböző kábelkötegek készítését végezték, a gyári igények szerint. A jövőben a Telefongyár áttér a nyom látott áramkörök alkalmazására, a jászkiséri asszonyoknak pedig finommechanikai munkát biztosit MIT REJT A HÓTAKARÓ ? Jól telelnek a kalászosok Gyengén kelt a repce Jócskán bennejártunk a télben, amikorra leesett a mos­tani első hó. Nemcsak a téli örömökre, hócsatára, ródlizásra kiéhezett gyerekek várták már nagyon, békétlenkedtek a kés­lekedő hótakaró miatt a gazdák, a mezőgazdasági szakem­berek is. Van mit félteniük, hisz a megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztá­lyának kimutatása szerint 150 ezer hektáron vetették ősszel búzát, árpát, repcét a nagyüzemek. Néhány ter­melőszövetkezetben és egy állami gazdasági kerületben érdeklődtünk: hogy téléinek a megyét átlagosan — a Me­teorológiai Intézet alcsiszi- geti állomásának tájékozta­tása szerint — 12 centi vas­tagon borító hótakaró alatt az őszi vetésű kultúrák. Téli határszemlén A kisújszállási Nagykun Tsz-ben. — mint arról Ve­ress János főagronómus tá­jékoztatott — 1400 hektá­ron került ősszel földbe a kenyérnek való, 443 hektá­ron vetettek őszi árpát. — A búzánk 200 hektár­ral több a tavaly betakarí­tott területnél, az árpaveté­sünk kétszerese az 1979. évi termőterületnek. Későn kel­tek a kalászosok az őszi és a téleleji szárazság miatt, november közepétől kezdett sorolni mindkét növény. Most hogy telelnek a hóta­karó alatt? Jöjjön, nézzük meg! Nagyobb hidegeket ért ember a főagronómus, csak úgy zakóban ült a terepjá­ró volánjához. A Konta- dűlői búzatáblánál álltunk meg. — Szépen erősödik a ga­bona — nyugtázta Veress János, kéttenyérnyi darabon eükotorva a havat az élénk- zöld vetésről. — Négyzetmé­terenként 500—550-es tőiád - lományt számoltunk, ha a mostani vastagságban tartós marad rajta a hó. és nem lesz száraz hideg, jól ki telel a búza. Elegendő műtrágya áll rendelkezésünkre, a szó­róberendezések és a repülő­gép is bevetésre kész. amint az idő engecli hozzálátunk a fejtrágyázáshoz. A megye téeszei közül a túrkevei Vörös Csillagban terem az idén legnagyobb területen őszi’búza. Láng István növénytermesztési osztályvezető helyettesített: — Reméljük, hogy terem! Tavaly is a februári csapa­dék nélküli nagy hideg bánt el a vetéssel. Rossz tréfa lenne a természettől, ha most kemény tél követ­né a hóolvadást, örülünk, hogy az aszályos őszt kihe­verte a három kerületben levő, csaknem ötezer hek­tárnyi kenyérgabona, és 660 hektár őszi árpa. Szeptem­ber 26-án kezdtük a vetést, november 10-én fejeztükbe. Azidő alatt — három, öt és legfeljebb nyolc milliméte­renként — mindössze 34 mil­liméter csapadék hullott a kevi határban. Nyolcvan hektár őszi telepítésű lucer­nát öntözni tudtunk vetés után, az idejében kelt, és a kalászosokhoz hasonlóan szé­pen fejlődik a hó alatt. Az 550 hektár repcénkből vi­szont csak 150 hektárnyi kelt ki. a többi helyére búzát ve­tettünk. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályán kapott tá­jékoztatás szerint - a megyé­ben vetett 11 ezer hektár repceterületnek csak az egy - hanmadán bokrosodik meg­felelően most a hótakaró alatt az olajosnövény. Ked­vezőtlen a helyzet „repce- ügyben” a Tiszazugban is. Pótlásnak búza és napraforgó — Kétszáznegyven hek­táron vetettük el augusztus­ban ezt a növényt, — so­rolta Nagy Imre ágazatveze­tő a Héki Állami Gazdaság kunszentmártoni kerületé­ben —, de a szárazság miatt októberig nem moz­dult a mag. Nem késleked­hettünk tovább a terület egy részének hasznosításával, hetven hektárt bevetettünk búzával, a többibe maid napraforgót ültetünk. Szé­pen fejlett, és jól telel het­ven hektár augusztusi tele­pítésű fűmagunk, és ötven hektár maghozó répa. Ezek­nél volt az ősszel, a vetés után lehetőségünk kelesztő, illetve tároló öntözésre. Ugyanígy csak jót mond­hatok a kalászosainkról, a csaknem ezer hektár ke­nyér- és takarmánygaboná­ról is. Elég régóta ellenőr­zőm a gazdaságban a szán­tást, de régen nem láttam ilyen egyöntetűen kelt. szép búzatáblákat. A tiszazugi közös gazdasá­gok közül a csépai Tisza- menti Tsz-ben érdeklődtünk a telelő kultúrák állapotá­ról. Harmatos László terme­lési elnökhelyettestől. — Egyelőre semmi gon­dunk az őszi kalászosokkal — kaptunk megnyugtató vá­laszt. — Igaz, hogy elég ké­sőn, de egyidőben kelték ki az október elején és az ok­tóber végén vetett magok is. Hosszú hónapok után akkor kaptunk először valamire­való csapadékot. Háromszáz hektárnyi kenyérnek/, valót megtámadott ugyan a fut­rinka, de még december el­ső napjaiban, egy gyors vegyszerezéssel elejét vettük a további fertőzésnek. A 200 hektár repcénkből 30 hek­tárnyi kelt ki idejében, az is gyenge, fejletlen. Január közepére már arasznyira kellene bokrosodnia a rep­cének, úgy hisszük, mintegy száz hektárt nekünk újra kell belőle szántani, és' nap­raforgóval pótolni. Óvatosan terveznek a Tisza mellett Jó gazdaként Székely Jó­zsef, a tószegi Petőfi Tsz elnöke is gyakran „benéz” a hótakaró alá. Gazdaságuk­ban . —• mint elmondta — 1800 hektáron vetettek ke­nyérnek valót, és saját ser­tésállományuk takarmányo­zására ötven hektár őszi ár­pát. — Ügy tartjuk mi gazdák, hogy sokáig 'kinn éjszakázik még a gabona, sokféle baj érheti. Volt már, 1978-ban 58 mázsás átlagtermésünk is. A talaj tápv iss za pótlás á t most is 60 mázsás termés­átlagnak megfelelően végez­tük. Tervezni viszont óva­tosan, csak 48 mázsát tervez­tünk egy-egy hektárról. Persze rajtunk, szakembe­reken is sok múlik még. Mindenesetre műtrágyával és technikával egyaránt jól felkészültünk az első tava­szi munkára: mihelyst a hö kellő vastagságúra össze­esik megkezdjük az őszi ga­bonák fej trágyázását. * * * T. F. Látszatra a korábban ál- lítottakat cáfolva: a víz ol­csó. A fölhasználónak — bár a legutóbbi időben két ízben emelték a termelői árát — mindenképpen az. Az ivóvíz minden köbméte­réhez például kétszer annyi az állami támogatás, mint amennyit a fogyasztó fizet; az ő pénztárcáját a ráfordí­tások egyharmada terheli csupán. Véletlen-e. hogy pa­zarló a fölhasználás, s nem jut kellő figyelem arra, mi a sorsa a szennyezett víz­nek? ! Elgondolkoztató arány: a városi, emeletes épületben élő családok a huszonöt-harm incszorosát (!) használják fel annak a vízmennyiségnek, amennyit a községben, saját családi házban lakó, s a maga kút- járól vizet vevő család fo­gyaszt. Ennek ellenére a vízdíj a családi kiadások kö­zött nem szerepel lényeges tételként, még ott sem, ahol van vízóra. Sokféle ügyetlenségünk növeli a természeti ténye­zőkből következő terheket. Így például a hatvanas években vízszegény területe­ken vízigényes iparágak, új telepek sorát hozták létre, 30 ezer fővel növelték a foglalkoztatották létszámát; a folyamat ma sem szűnt Palotási kacsafarm Vietnamban Kacsafarmot létesít Viet­namban, a magyar—vietna­mi gazdasági együttműkö­dés keretében a palotási ka­csatenyésztési rendszer. A most megkötött megállapo­dás szerint az Agroimpex közvetítésével a rendszer szakemberei egy komplett kacsafarm teljes technológi­ai és építési tervdokumentá­cióját készítik el. és szakta­nácsadóként közreműköd­nek a dél-keletázsiai baráti országban a telep megépíté­sén. Bármennyi pénzt kérné­nek a fölhasználóktól a víz köbméteréért, előteremtésé­nek költségeit akkor is jó­részt a társadalmi közös pénztárból kell fedezni, mert akkorák a költségek, kü­lönösen a tisztítás esetében. A vízszennyezés közvetlen kára évente már 1,5—1,8 milliárd forint; egy évtized alatt megkétszereződött. Holott ugyanezen évtized alatt csupán a vízminőség védelmére 8,5 milliárd fo­rintot költöttek el. Ennek híján —■ mondják a szakem­berek —■ vizeink tekintélyes része fölhasználatlanul el­szennyeződött volna. Ha be­hunynánk a szemünket, akár imponáló adatokként is hallgathatnánk: 1,1 mil­lió köbméterrel bővült 1970 és 1978 között a napi ivóvíz- felhasználás, s a tavalyi ösz- szesen hatmilliárd köbméte­res — népgazdasági fogyasz­tás 1990-re már 12 milliárd lesz. De: mennyiért?! meg, de lelassult, szempont lett — mert növekvő költ­ség — a vízszerzés lehető­sége. Ez az egyetlen tény is érthetővé teszi, a Mi­nisztertanács közelmúltban hozott határozatát az ipari vízgazdálkodásról, hiszen már vannak példái annak, hogy a jelentős termelésbőví­Országszerte — a falvak­ban, a városokban, -Buda­pesten — megemlékeztek a kambodzsai népnek a Pol Pót—leng Sary klikk felett aratott történelmi jelentősé­gű győzelem első évforduló­járól. Számos helyen, így például a MÁV Északi Jár- műjavitó Üzemben, a Május 1. Ruhagyárban, a KIOSZ budapesti szervezeteinél szo­lidaritási gyűléseken, röp- gyűléseken támogatásukról biztosították a kambodzsai népet. Több ipari és mező- gazdasági üzem, hivatal dol­gozói önkéntes befizetéssel Közérdek, közteendő Vannak megyék, ahol minden száz lakosból 90— 91 vezetékes vizet használ, s olyan hasonló közigazgatási egységek szintén, ahol ez a szám alig halad túl az ötve- nen. Nagyok ma még a terü­leti aránytalanságok, ahogy a települések közötti eltéré­sek szintén tetemesek. S ak­kor csak említjük a termelő­ágazati teendőket, például az ipari vizek többszöri fel- használásának széles körben történő alkalmazását, a me­zőgazdasági területek belvíz­kárainak csökkentését, a fo­lyók védőműveinek építését, s annak a feszültségnek a feloldását, amit a vízterme­lőképesség és az elosztó há­lózat egyensúlyának, illetve a kiegyenlítő tárolóknak a hiánya okoz. Furcsán hangzik, de így igaz: a legutóbbi másfél, két évtizedben hazánkban — a fejlett ipari országokban már korábban — a víz az értékes nyersanyag rangjára emelkedett. Ezt azonban a közgondolkodás lassan ész­lelte. s még lassabban érvé­nyest! ette a gyakorlatban. Ezért a közérdek, ami a vízgazdálkodásban rejlik, egyben közteendő. Mészáros Ottó (Következik: A konstruktőr lelkiismerete) gyarapították a szolidaritási alapot. Az évforduló alkalmából az Országos Béketanácsihoz és a Magyar Szolidaritási Bizott­sághoz üzenetek. táviratok érkeztek, többek között Szol­nok, Szekszárd, Tiszafüred, Szeged, Kisújszállás. Kun- szentmárton. Mezőtúr, Hód­mezővásárhely, Kecskemét, Karcag, Cegléd. Törökszent- miklós lakosaitól, a Taurus Gumiipari Vállalat, a Mag­nezitipari Művek, a Lenfo­nó- és Szövőipari Vállalat budakalászi szövőgyára, a Dorogi Szénbányák Válla­lat. a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyára, a Váci Hajógyár, a Budapesti Fi­nomkötöttárugyár mátészal­kai gyára, a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalat, kórházak, áfészek dolgozói­tól. A táviratok, levelek kül­dői méltatták az élet norma­lizálásában, a népi hatalom megszilárdításában Kambod­zsában egy év alatt „elért eredményeket, Vietnam és a többi testvéri szocialista or­szág internacionalista segít­ségét, a nemzetközi szolida­ritást. Határozottan elítélték az imperializmust és a kínai reakciós körök Kambodzsa, Vietnam és Laosz elleni pro­vokációit. Az évforduló alkalmából tartott gyűléseken hangsú­lyozták: a szolidaritás kife­jezésre juttatásának egyik fő formája a hatékony mun­ka, a termelési feladatok tel­jesítése. Több üzemben a szolidaritási rendezvényeken újabb felajánlásokat tettek a XII. pártkongresszus, hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére. Nem általános gyakorlat a kambodzsai néppel A MEZŐGÉP Vállalat szolnoki központi fejlesztőüzemében numerikus vezérlésű szerszámgé­pen készíti a megmunkáló szerszámokat Szép Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom