Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-10 / 7. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 10. ‘ A szocialista integráció útján Peking stratégiai árnyéka Hűé — a béke városa Hűé Vietnam egyik leg­szebb ősi városa. Neve any- nyit jelent: béke, egyetértés. De a város sokezer éves múltja alatt kevés igazán bé­kés korszakot élt meg. Szám­talanszor cserélt gazdát. Jár­tak itt japán, francia és ame­rikai hódítók. Ennek ellenére Hűé csaknem négy évszáza­don át, egészen 1945-ig, az ország politikai és szellemi központja volt. A város igazi virágzása alig négy évvel ezelőtt, 1975. március 27-én kezdődött. A háború után Hűé romokban heveit. A lakóépületek, ipari létesítmények, iskolák mellett számos kulturális és törté­nelmi műemlék semmisült meg részben vagy teljesen. Ma már teljes kapacitással dolgoznak az üzemekben, sőt új tanárképző főiskola és orvosi egyetem létesült. Sok iskola épült. Ezekben közel 60 ezer gyerek tanul. Államosították a kereske­delmet. Számos üzlet nyílt, és egy sor fogyasztási és kézműipari szövetkezet ala­kult. A város vezetősége külö­nös gondot fordít Hűé párat­lan műemlékeinek helyreál­lítására. A múlt század vé­gén itt épült fel a vietnami császárok rezidenciája. a „Tiltott város”, amelynek 99 kisebb-nagyobb építményé­ből 70 semmisült meg a bom­bázások során. A restaurálá­si munkákat most egy külön­leges bizottság irányítja. A helyreállításban sokszáz szobrász, festő,' fafaragó, kő­műves és asztalos vesz részt. Munkájuk nyomán új életre kelnek a műemlékek. Vasútvonal 80 nap alatt A phenjani hőerőműveket szénnel ellátó tehervagonok ezentúl nem a túlterhelt fő­városi teherpályaudvarra ér­keznék meg, mert külön vil­lamosított vasútvonalat épí­tettek ki a bányaüzem és a hőerőmű között. A munkához júniusban kezdtek hozzá, és rekordidő — 80 nap — alatt készültek el vele. Az első téherszerel­vény az új vasúti pályasza­kaszon szeptember 8-án gör­dült végig. A vasúti pálya­test építése korábban — ek­kora távolságban — félévet is igénybe vett, most 40 nap alatt végezték el a munkát. A pályaelemek behelyezése 25. a villamos vezetékek sze­relése pedig 15 nap alatt fe­jeződött be, hála az itt dol­gozók odaadó, lelkiismeretes munkájának. Az első járógyakorlatok A15 éves INTRANSZMAS Korunkban a szocialista ■országok között újtípusú, komplex nemzetközi gazda­sági kapcsolatok alakulnak ki. Erre jó példa a 15 évvel ezelőtt létrehozott IN­TRANSZMAS nevű magyar— bolgár vállalat működése is. Az iparosítás, a termelési folyamatok gépesítése és au­tomatizálása felvetette az anyagmozgatás és raktározás gondjait. A nehéz gépalkat­részek, öntvények mozgatá­sa. az alkatrészek szalagsze­rt összeszerelése korszert görgősorokat. szállítópályá- kat követel. A raktározás ne­hézségei is egyre égetőbben sürgették egy olyan nem­zetközi összefogáson alapuló vállalat megalakítását, amely több ország kutató és ter­vező tevékenységét haszno­sítja az anyagmozgatással kapcsolatos műszaki gondok megoldására. Kezdetben mindkét ország­ban kevés tapasztalata volt a szakembereknek; sem a bolgár, sem a magyar gép­ipar nem volt igazán felké­szült. Az üzemi anyagmozga­tás fejlesztését, az automa­tikus rakodó- és emelőgépek­kel felszerelt hatalmas ipa­ri raktárak tervezését és megépítését csak szocialista munkamegosztás alapján le­hetett elképzelni. A két szo­cialista ország az INTRANSZ­MAS létrehozásával úttörő vállalkozásba kezdett, akko­riban ugyanis még nem mű­ködtek olyan nemzetközi gazdálkodó szervezetek, ame­lyek hasonlóan széleskörű tevékenységet folytattak vol­na. Ma az INTRANSZMAS az első kapavágástól a kulcs­átadásig vállal mindenfajta raktárépítést és -gépesítést. A közös vállalat Szófiában és Budapesten működik. A megalakulást követő évben 700 fős létszámmal. 37 millió forint értékű munkát végeztek, a múlt évben az 1760 fősre bővült vállalat termelési értéke 320 millió forintot ért el. A vál­lalat dolgozói közül 1200-an Bulgáriában és 560-an Ma­gyarországon végzik munká­jukat. Tervezőik, tudomá­nyos munkatársaik, közgaz­dászaik és tapasztalt szere­lőmunkásaik már nemzetközi tekintélyt szereztek — ezt bizonyítják a beérkező meg­rendelések és az elkészült létesítmények _mind a szo­cialista országokban, mind az NSZK-ban, Inakban. Lí­biában és Szíriában. Másfél évtized alatt összesen mint­egy 10 ezer tervezési és épí­tési munkát végeztek. Az INTRANSZMAS budapesti székhaza A megrendelések beérke­zése után felosztják a tenni­valókat a vállalat magyar és bolgár részlege között. A rakodódarukat például Ma­gyarország gyártja, a rak­tári szállítóeszközöket Bul­gária. Pneumatikus gzállító- rendszent csak a bolgár ipar hoz létre, raktári automati­kus vezérlőberendezést vi­szont Magyarországon ter­veznek és készítenek. Ha­zánkban a Ganz-MÁVAG gyártja az INTRANSZMAS részére a szükséges darukat és a nagyobb berendezése­ket, a Csepel Művek gyárai1 pedig a raktári szállítórend­szereket. Jelenlegi legnagyobb mun­kájukat Pakson végzik: 18 méteres 2x160 tonna emelő­képességű darupályát építe­nek — ezzel emelik majd át a Dunán hajókon érkező ha­talmas gépeket a partra. A vállalat egy másik, új tevé­kenységi köre: az öntödei anyagmozgatás gépesítése. Különleges görgősorokat ter­veznék a súlyos öntőformák mozgatására, a nehéz fizikai munka megkönnyítésére. Bermann István Jelképesnek is tekint­hető hogy a íkínai politikában az 1980- as esztendő nyitányát Brown amerikai had­ügyminiszter látogatása je­lenti. Függetlenül attól, hogy milyen szólamokat tartal­maznak a tárgyalásairól ki­adott nyilatkozatok — a lé­nyeg nincs a hivatalos szö­vegekben: az, hogy Peking egyik fő célja a meglevő politikai és gazdasági kap­csolatok . kiterjesztése Washingtonnal, beleértve a stratégiai-katonai együttmű­ködés fokozását is. Washing­ton mindeddig bizonyos óvatossággal kezelte ezt a kérdést, miután a „kínai kártya” túlságosan nyílt és durva kijátszása kétségtele­nül megterhelné a Szovjet­unióhoz fűződő viszonyát. Ennek ellenére az amerikai politikában egyre erősebb hangon szólalnak meg azok a szélsőséges körök, amelyek Kínát közvetlen katonai szempontból is az Egyesült Államok potenciális szövet­ségesének tekintik átfogó stratégiai terveikben. Kína politikáját ugyanis a belpolitikai módszer- és stílusváltozásofatól függetle­nül továbbra is az elvakult szövjetellenes irányvonal jellemzi. Peking tehát a je­lek szerint készen áll egy ilyen együttműködésre. A kínai külpolitika például — mint az Izvesztyija szemle­írója a közelmúltban fogal­mazta —■ „örömmel üdvö­zölné a szovjet—amerikai SALT-megállapodások ku­darcát, és örömmel tartóz­tatná fel az európai enyhü­lés folyamatát. Kína arra törekszik, hogy a Szovjet­unió körül ellenséges gyű­rűt teremtsen, aláásva ez­Namíbiai hazafiak Berlinben Újra énekelnek Berlin Ludwig Hoffmann- ról elnevezett kórházának egyik szárnyát külön az afri­kai betegek részére rendez­ték be. Jelenleg namíbiai se­besülteket ápolnak itt. A faj­gyűlölők csapatai annakide­jén betörtek Angolába és a Kassinga város közelében fekvő menekülttábort rohan-. ták le. A támadás során vá­logatás nélkül gyilkolták a hazafiakat, nem kímélve a gyermekeket, nőket és ag­gastyánokat sem. A tömeg­mészárlás kevésszámú — tes­tileg és lelkileg sérült — túl­élője nemrégen érkezett Ber­linbe. S bár a betegeket az orvosok és ápolók a legna­zel a nemzetközi biztonság alapjait.” Rendkívül aggasztó ténye­ző az is, hogy az Egyesült Államok és Kína látnivaló- an mindent megtesz,' e szé­leskörű együttműködés ki- terjesztésére, elsősorban Ja­pán bevonásával stratégiai terveikbe. A szigetország a második világháború befeje­zése óta az amerikaiak leg­fontosabb távol-keleti szö­vetségese, Tokió azonban mindeddig óvakodott attól, hogy Kínával katonai téren is fejlessze kapcsolatait. Még a konzervatív politikusokban is volt annyi realitásérzék, hogy felmérjék egy ilyen lé­pés hatását a szovjet-japán viszonyra. Ezek a fenntartá­sok Japán részéről ma sem tűntek el teljesen. Sajnála­tos tény azonban, hogy Ohira kormányfő decemberi pekingi látogatása egy lé­pést jelentett a gátlások fel­oldásának irányába: Tokió jelentős állami hiteleket ajánlott fel, megállapodtak a külügyminiszteri konzultá­ciók rendszeresítésében és májusra tervezik Hua Kuo- feng tokiói viszontlátogatá- sát. Ennek ellenére tokiói kormánykörökben is érez­hették, hogy világpolitikai- lag „vékony jégen” járnak, Ohira szükségesnek tartotta kijelenteni: a japán—kínai „kétoldalú barátság ápolása nem jelenthet titkos szövet­séget.” Ez a védekezés azon­ban még a japán polgári sajtóban sem talált túlságo­san sok hitelre és megértés­re. „Az amerikai—kínai—ja­pán összefogással kapcsola­tos amerikai és kínai célok láttán Tokió és Peking szo­ros gazdasági kooperációja is egy szovjetellenes straté­gia részeként, tűnhet fel” — írta például a tekintélyes Asahi Shinbun. Más nagyságrendben ugyan, de e stratégia részét alkotja a dél-koreai problé­ma, pontosabban a szöuli rezsim sorsa Pák Csöng Hi diktátor meggyilkolása után. Japán az amerikaiak fő partnere volt Dél-Korea gazdasági alapjainak mege­rősítésében. A megfigyelők meglepetéssel értesülhettek arról, hogy Pekingben Ohi- ránalk kifejtették: Kína és Japáp együttműködhetne a szöuli rezsim „demokratizá­lásában”! Természetesen Ohira tartózkodóan fogadta az ajánlatot — Kína szán­dékait azonban a kérdés puszta felvetése is jellemzi. stratégi­ai tervek-------------------- érthető m ódon egyértelmű visz- szautasításra találnak az ázsiai térségben alapvetően érdekelt • Szov­jetunió és Vietnam részéről. A Pravda a szovjet—kínai viszonyról írva emlékezte­tett: Kína nem hosszabbítot­ta meg a szovjet—kínai szerződést, s „ezt a kínai lé­pést a kísérő nyilatkozatok fényében nem lehet másként tekinteni, mint ellenséges jellegűnek.” Vietnam a maga részéről az EiNSZ-köz- gyűlés elnökének és Wald­heim főtitkárnak írt hiva­talos levélben állapította meg: „a katonai készülődés* a fenyegetés és a kínai pro­vokációk nyomán fennáll annak a veszélye, hogy Vi­etnam ellen bármely pilla­natban újabb agressziós há­borút indítanak. Ez nemcsak Vietnam és más indokínai országok, hanem egész Dél- kelet-Ázsia békéjét és biz­tonságát is fenyegeti.” <—i —e) Ez a fiatalasszony súlyos csípősérüléssel menekült meg a tö­megmészárlás poklából. A gondos orvosi segítség mégis le­hetővé tette, hogy egészségesen világra hozza gyermekét, a kis Stefaniet gyobb szeretettel és gondos­kodással fogadták — a na- míbiaiak bizalmatlansága csak lassan oldódott. Hiszen ápolóik „fehérek”! És eddigi életük minden borzalmát, keserűségét éppen a fehér­bőrű emberek okozták. Néhány hónap elteltével azonban teljesen megválto­zott a betegek hangulata. Felengedtek, tréfálkoztak, sőt énekelték is. Az orvosok vé­leményé Bzerint a (gyógyu­lást nagyban gyorsítja a visz- szanyert életkedv, a bizalom a jövőben és ápolóikban. „Messze hazánktól olyan em­bereket ismertünk meg, akik mindent megtesznek értünk” — mondja a 29 éves Vamueo Vanu. S orvosaik, ápolóik gondoskodásában érzik az ország egész társadalmának támogatását. Az NDK Szo­lidaritási Bizottsága ruhane­műkkel, cipőkkel és más sze­mélyes használatra való esz­közzel látja el őket. Komplikált műtétek és utóműtétek, a sebek gyógyí­tása, majd a gyógyászati se­gédeszközök begyakorolta tá- sa szabta meg az első hóna­pok ritmusát. Gyógytorna, munkaterápia, sőt oktatás is szerepel a programban. Számtan, földrajz, s nem utolsó sorban a német nyelv tanulása áll az előtérben. A gyógyultakat szakmákra ta­nítják. Három namíbiai pél­dául a szállodaiparral ismer­kedik Oberhofban, ketten a lakatosságot választották. Ma már valamennyien bíznak abban, hogy hasznos tagjai lesznek majd szabaddá váló, újjászülető hazájuknak. G. I­Az említett

Next

/
Oldalképek
Tartalom