Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-10 / 7. szám
1980. január 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Új optikai leszállító - rendszer Ferihegyen A Ferihegyi repülőtéren befejeződött az új. a biztonságos leszállást biztositó optikai rendszer felszerelése. A kilencszáz méter hosszúságban elhelyezett fénysor este és rossz látási viszonyok között segiti a pilótát Három hét boldogság Betti összetartja a családot „A kutyasportban nagy ígéretként jegyzett szolnoki trió” egyik tágja, „Rita, mint az országos mezőny legfiatalabb versenyzője — mindössze tizenegy éves — különdíjat hozott haza Szegedről. . .” (Néplap, 1979. szept. 6.) „. . .mint a felnőtt verseny legifjabb részvevője, — ebben az évben másodszor is különdíjat nyert.” (Néplap, 1979. dec. 5.) A Ságvári körúti épület második emeleti, utcai szobájában összebújva találom a két elválaszthatatlant: Ritát és Bettit. A háromgyerekes Győri család legifjabbja novemberben töltötte be a tizenkét évét, alig négy nappal később, mint ahogy „barátnője” és hűséges partnere — teljes nevén Bajai Phedra Betti — kétéves lett. Rita a Költői úti Általános Iskola hatodikos tanulója, amikor találkoztunk, állítása szerint élete legcsodálatosabb téli szünetét élvezi. — Betti nemrég kisebb műtéten esett át, és most kíméletre szorul, nem hajtom úgy, mint a versenyek előtt. Azért kétszer naponta lemegyünk sétálni, játszani, hiszen most különösen élvezi a Nyaralás az „Ördögszigeten” szabad teret, nagyon szereti a havat — magyaráz a kis „gazdi”. — Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak kíméled őt, hanem el is kényezteted — kapcsolódik a beszélgetésbe Rita édesanyja. (Őszintén örülünk, hogy csatlakozott hozzánk, érdekel a véleménye: hogyan fér össze a gyereknevelés és az állattartás, nem okoz-e komplikációkat a kutya az emeleten, mit szólnak ehhez a szomszédok?) — Volt egy öreg korcs kutyám, mindenki csúfolt vele ... — kezdi a történetet a kislány. — ... sírva kérte, hogy vegyünk neki igazit, fajtisztát. Betti hathetes volt, amikor hozzánk került, és nem bántuk meg. Csak ajánlani tudom a szülőknek, minden nagyobb gyereknek. Leköti a gyerekeket, nincs csavargás. Felelősségérzetet kelt bennük és védi is őket, a lakás biztonságáról nem is beszélve. Nem kell kulcsra zárnunk az ajtót, és a szomszédokkal sincs baj, szeretik ők is. Rita „okiratokat” szed elő. Első közös fellépésünkön — 1978 nyarán, a Jászberényben megrendezett CAC-Ver- senyen — a kölyök-osztály- ban első lettek. Akkor szeptemberben az alapfokú mun- kajvizsgán sikeresen megfelelt, jogot szerzett Betti az „engedelmes” cím viselésére. A „korához képest erőteljes megjelenésű” németjuhász kutyalány a „K—2”-es — középfokú — munkavizsgán 276 ponttal „kitűnő” minősítést szerzett. A tavalyi versenyek okleveleit nem tudja megmutatni Rita, most keretezik őket. — Cegléd után sok meghívást kaptunk. A Duna-ka- nyarba szólót fogadtuk el, tavasszal oda megyünk, hasonló lesz a ceglédihez. Közben készülődünk majd a „K—3”-as munkavizsgára és az idei országos CAC-kiállí- tásra, amelyet a szolnoki szervezet rendez. ígéretet kaptunk rá, hogy együtt nyaralhatunk az „Ördögszigeten”, a kutyások „paradicsomában” — sorolja a kislány az idei programot. — A családot is összetartja Betti, hiszen együtt járunk a versenyekre — izgulunk értük, örülünk közös sikereiknek — szól közbe a mama és a felsorolt terveket egy félmondattal kiegészíti: — Az idei versenyek után Betti „szabadságot kap” — férjhezmegy, hiszen eljött az ideje... Közben Rita pórázzal, nyakörvvel felszerelve tér vissza az előszobából, Betti örömújjongása határtalan. Hócsatával folytatódott a Tisza-parton a háromhetes téli szünidő boldogsága. — rónai — Jó barátok (Fotó: T. Katona László) Vártuk, kedves A kemény fagy Jászdó- asán annyiban segít a nép- számlálóknak, hogy a legsá- rosabb utcát is száraz csizmával gyalogolják végig. Juhász Béláné a községi tanács kisegítő dolgozója is, aki — mert kevés a helyben lakó pedagógus — január 2., óta összeíróbiztosi megbízással kopogtat be a jegyzéken szereplő családokhoz. A hét első „kiszállását” Vanga Gyuláék, Deák Ferenc út 18. szám alatti lakásán kezdte, a négytagú családból hárman — férj, feleség és a kisebbik gyerek — tartózkodtak otthon tizenkilenc Összeíró a Deák utcában éves fiuk budapesti munkahelyén van. A háziasszony „vártuk kedves, vesse le a kabátot”-tal köszöntötte és hellyel kínálta. Előkerült a .kisokos” —' kék papírba csomagolt kockás füzet — és elkezdődött az összeírás. Juhászné kérdezett, a háziasszony a füzetben lapozgatva válaszolt. Felkészülten sorolta az adatokat, a személyi számot, az iskolai végzettséget, a szakmai képesítést, a munkahelyet, a szoba, a konyha, az összes helyiségek méreteit. Pontos és gyors adatszolgáltatás, látszik, hogy a kis füzetben benne van mindenkinek — a Pesten dolgozó gyereknek is — az „életrajza” . A hivatalos eszmecserét a jó ismerősök közt szokásos beszélgetés követte, rövidre szabott kérdések — hogy szolgál az egészségük, hány van még hátra, — aztán az összeíró elköszönt, a kapun kilépve megszaporázta lépteit, mert igaz, 140 személy adatait már összegyűjtötte, jegyzékében azonban még sok név szerepel. Hátra van még vagy harminc családi látogatás. — illés — Városépítés Lebontani vagy felújítani? épen, filmen jól mutat, amint hatalmas munkagépek jelennek meg Öreg, düledező házak között, halomra döntik az időrágta falakat, s aztán felépül helyükön a korszerű, távfűtéses lakótelep vagy egy sor társasház. Azt már ritkábban mutatják a képeslapok, film -és tévéhíradók, hogy az ilyen változás ezernyi kisebb-nagyobb akadály, gyakran emberi csökönyösség legyőzésével is jár. Ilyen lehet a sufniműhelyétől megválni nem akaró kisiparos ellenkezése is, de mehet odáig, hogy némelyik lakótelepen nem is sikerült annyi új lakást átadni, amennyi régit lebontottak. Igaz, ma a minőség e téren is jobban előtérbe kerül, egyelőre még rangja van a mennyiségnek is. Húsz évvel ezelőtt 361 ember lakott magyarorszá- gon száz lákásban — 1978- ban már csak 284. Az arány tehát sokat javult. Mégsem eleget. Európaszerte az elfogadhatónak mondott laksűrűség száz lakásra 250 fő. Nem vagyunk tehát nagyon távol ettől az aránytól. Faluhelyen sok és egyre több kis ház tulajdonosa cseréli fel szülei-nagyszülei vályogházát többszobás, fürdőszobás téglaházra. De mi legyen a városokban, ahol egyre sűrűbb népesség sürgeti a lakásépítést? Mindenek előtt szembe kell nézni azzal a szinte mindenütt tapasztallható ténnyel, hogy az összefüggő területen egymás falát támasztó-támo- gató öreg házakból álló utcák és telepek — lassanként fogyóban vannak vagy már el is fogyták. Az egyesével, párosával álldogáló, légi házak jelentős része pedig csak kívülről mutat reménytelennek látszó képet. Mi tagadás: volt idő, amikor helyrehozható, korszerűsíthető házak fölött is meghúzták a vészharangot — egyszerűen azért, mert körülötte sok lebontani, eltüntetni való épület szomorkodott. Manapság, amikor az élet, a gazdaság számos területén szükségszerű a szemléletváltozás az építkezéseknél is előtérbe került — minden eddiginél erősebben és szorí- tóbban — a gazdaságosság. Számolni kell a hely fogytával is. Végül, de nem utolsósorban: az egyes városok, lakott helyek sajátos arculatát meg kell őrizni, s ehhez az is hozzátartozik, hogy megőrzésre méltó régi épületekre ne emeljünk csákányt. Ma csúnyának látszó, pedig csupán megkopott, elhanyagolt öreg házak még njegszépíthetők. Volt ilyenre már példa, amikor például a főváros néhány főútvonalán kaptak szép, színes köntöst régi épületek, miközben belülről is felújították, korszerűsítették őket. A kezdeményezéshez eleinte nem sokan fűztek reményeket — a gyakorlat azonban megmutatta, hogy a régit is lehet újjá varázsolni. Természetesen nem mindet, nem mindig, — de az esetek túlnyomó többségében teljes sikerrel jártak a felújítások. A fővárosihoz hasonló gondokkal csaknem minden város küszködik: minél több lakás kellene, ugyanakkor égetően sürgős a korszerűsítés, a városkép szépítése és megőrzése egyszerre. Hogy hol, hogyan lehet ezt a legjobban, leggazdaságosabban megoldani, arra aligha adhat bárki is általános érvényű „receptet”. Annyi azonban bizonyos: a „szanálás” nem mindenütt alkalmazható csodaszer. Minőségi különbség van a letarolt területen való építkezés és a felújítások között. Az utóbbi! több munkát jelent olyan vonatkozásban is, hogy jóelőre át kell vizsgálni a lakóterület minden részét, alapos gondossággal kijelölni azokat az épületeket, amelyek felújítása és korszerűsítése még kifizetődő. Szinte mindenütt vannak olyan házak is — nemegyszer a felújításra méltók közé beékelődve —, amelyek építészetileg értéktelenek, városképi szempontból sem jelentősek, állaguk pedig nem éri meg a rájuk fordítandó öszeget. Sok helyen a legnagyobb gondot éppen ezek jelentik. Felelős helyi vezetők és testületek döntésén múlik, hogy a valóban elavult épületek helyén korszerű lakóház, esetleg közintézmény épül-e, vagy — s erre is ajánlatos gondolni — játszótér, sportpálya, autóparkoló kerül a megüresedő telekre. Mindenképpen vezérelv, hogy szervesen illeszkedjék á városképbe. A jövő mindenképpen a városiasodásé. Az ezred fordulóig 34 jelenlegi nagyközség tervezi, hogy elnyeri a városi rangot. — Ehhez pedig hozzátartozik a korszerűség, de a település egyéni arculatának megőrzése, illetve kialakítása .is. Mindezt pedig az adott gazdasági-pénzügyi lehetőségek függvényében kell megoldani. égi szokás, hogy az egymáshoz közel fekvő nagyjából egyforma adottságú városok ebben-ab- ban versenyeznek egymással. A korszerűsítés, a városfejlesztés során most igen sok versenyezni való akad. ötletekből, a mai és jövőbeli városok fejlesztését szolgáló javaslatokból sohasem sok. Hiszen a lakásépítési teendők hosszú távra szólnak. — és a települések következő évszázadait alapozzák meg. Bontással, lakótelepek építésével vagy felújítással, korszerűsítéssel, esetleg mindkét módon lehet teljesíteni a már elfogadott lakás- építési terveiket. A lényeg az, hogy a közösségnek váljanak hasznára. V. E. Húsüzem válaszút előtt A NEB-vizsgálat következtében Bezárják, vagy felújítják Harmincötezer, ember ellátása Minden maradt a régiben A karcagi Húsfeldolgozó Társulás fél évtizede „született,” a helybeli áfész irányításával'. Akkoriban még öt termelőszövetkezet, valamint egy állami gazdaság is a vállalkozáshoz tartozott, noha azóta összevonások, egyesítések következtében ez a szám háromra csökkent. A társulásnak elsősorban az volt, és ma is az a célja: hogy a város lakosságának, valamint szűkebb vonzáskörzetének, az itt élő embereknek; töiíteslélkóiru, hús- és zsírigényét kielégítse. Nos, ez a terv töbibé-kevés- bé megvalósult,, hozzátéve: az innen kikerülő termékek zöme ízletes, keresett, sőt a turistaszalámit hovatovább a megyén kívül is jegyzik és .keresik. A létesítmények felett azonban eljárt az idő, és ezért a városi NEB 1978 első felében ellenőrzést végzett a húsfeldolgozó társulás egységeiben. A vizsgálat megállapította: a termékek zömének minősége igen jó. ugyanakkor azt is észlelte, hogy a hús rakodása, szállítása nem higiénikus, a vágóhíd útjai sarasak, porosak, nincs kocsimosó. A készáru- termékraktárak zsúfoltak, szűkeik, ennek következtében néhány napos tárolás már minőségromlást eredményezhet. A vizsgálat óta másfél év telt el, és 1979. novemberében — szakemberek közreműködésével — utóvizsgálatra került sor. Ennek az eredményét Szabó Sándor Karcag város NEB-elnöke összegezte: — Megdöbbenésünkre ötszáz nap múltával is minden maradt a régiben. Nem változott a zsírolvasztás módja, elmaradt a raktár korszerűsítése. továbbra is poros, saras belső utakon szállítják a húst, nem épült raktár, kocsimosó, sőt az év vége félé hogyan, hogyan nem, egy enyhe lefolyású fertőzés is történt. Az tagadhatatlan, hogy a két helyi termelőszövetkezetnek megcsappant a fejlesztési alapja. de elodázhatatlan, hogy egy élelmiszereket előállító üzemben, ahol évente mintegy tízmillió forint értékben közel 200 tonna áru hagyja el a helyiségeket, enyhe túlzással szólva még ma is szá- zadeJeji körülmények között dolgoznak az emberek. Két lehetőség közül választhatnak: vagy megszűnik az üzem, vagy július 31-ig az érintett három szerv elvégzi a legégetőbb tennivalókat: a raktárépítést, valamint biztosítja a szakosított tárolást és feldolgozást. Az eset nagy visszhangot váltott ki a településen, és» a pótvizsgálat eredményét városi vezetői aktíva követte, amelyen részt vett a városi pártbizottság első titkára, tanácselnöke, valamint meghívták az érintett egységek első számú vezetőit. A vitában elvetették egy új húsüzem építési tervét. Így maradt a második út: a társulásra szükség van. nem szűnhet meg, hanem sürgősen el kell végezni a mintegy másfél millió forintos rekonstrukciót és bővítést. Az igazgató tanács ezekben a napokban ül össze és dönt véglegesen a felújítás menetéről'. Mindezekről októberben a városi NEB előtt számot is kell adni. így tulajdonképpen véget ért a másfél éves huzavona, ámbár az ügy tanulságai megérnek még néhány mondatot. Ugyanis eddig, azt lehet mondani, csak a szerencse, a véletlen segített abban, hogy az elavult üzemben nem történt komolyabb fertőzés. Elvégre ennek a létesítménynek a környék lakóin knájf Berekfürdő 250—300 ezer nyári turista vendégének töltelékáru-ellátását is biztosítania kell. Zavartalanul, fennakadás nélkül. D. Szabó Miklós
