Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-08 / 5. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 8. Tisza Szálló Gyógyfürdő Nincs eléggé kihasználva Új „gesztussal” próbálkoznak Szolnok legszebb részén, a Tisza partján az impozáns külsejű Tisza Szállóval .egy épülettömböt alkot a fél évszázados gyógyfürdő. — Az épület tulajdonosa a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. A szolnoki gyógyfürdő egyetlen a megyében, ahol mozgásszervi járóbetegek rehabilitációs kezelését végzik. A hiányt az idén nyíló berekfürdői fedett fürdő enyhíti majd. A Tisza Szálló gyógyvize nemcsak mozgás- szervi betegségek kezelésére, hanem női megbetegedések, ízületi és idegbántalmak gyógyítására, valamint ivókúrára is alkalmas. A gyógykezelések szakszerű és biztonságos végrehajtása céljából szoros a kapcsolat a vállalat és az illetékes egészségügyi intézmények között. A gyógyulni vágyók naponta 12—15 óra között keresik fel a gyógymedencét, ahol Horváth Lászlóné gyógytornász irányításával végzik a gyakorlatokat. — A laikus is tapasztalhatja, hogy legyengült izomzatú emberek a gyógyvízben könnyen elsajátítják a különböző mozgásformákat — mondja Horváthné. Sajnos, a gyógyfürdő adta lehetőségeket még az egészségügy se használja ki. A helyzeten a megyei kórház reumatológiai osztályának működése változtathat. A fürdő szolgáltatásait természetesen nemcsak a beutaltak. hanem a fizetővendégek is igénybe veszik. A súlyfürdő, az iszappakolás, a gyógymasszázs mellett különösen népszerű a víz alatti vízsugármasszázs. A szaunához hasonló nedves gőz légúti megbetegedések kezelésére kiváló, a száraz gőzt a súlytöblettei rendelkező sportolók keresik fel előszeretettel. — A fürdő univerzális emberei a fürdősziakmunkások — mondja Kárpáti Tibor vezető. Munkájuk az egyik legnehezebb fizikai munka, hisz a megterhelést még fokozza a magas páratartalom. — Miért csinálja? — kérdezem Guth Gábort, aki 18 éve dolgozik itt. — Nehéz erre válaszolni. Van vagy hatvan törzsvendégünk, aki csak akkor nem jön, ha valami nagy akadály állja útját. Akad olyan, aki a megnyitás óta rendszeres látogató. A fürdő jelenlegi kihasználtsága körülbelül ötven százalékos. Eredeti funkciója — tisztasági fürdőként való működése — a fürdőszobás lakások elterjedése óta mindinkább háttérbeszorul. A vállalat 1978-ban 1 millió 200 ezer forintért korszerűsítette a kádfürdőt, amely most a legkényesebb igényeket is kielégíti. A gőzfürdő viszont korszerűsítésre szorul, az ötvenéves épület egész fűtési és vízhálózatával együtt. A szálló szobáiban ugyanaz a gyógyvíz folyik, amit a fürdőben talál a vendég. így a lehetőségekhez képest színvonalas szolgáltatások nem vonzzák a turistákat, különösen a jelenlegi esztétikai feltételek mellett. A jövőt tervezgetve szóba került, hogy a szobák árai magukban foglalnák a fürdő szolgáltatásainak díját is. Máris felvetődik a kérdés, hogy ezt a szálló részéről megnyilvánuló gesztust a fürdő mivél tudná viszonozni. A városból és a környékről idejáró fizetővendégek tábora egyre fogy, (különösebb változás ezen a téren nem várható. A kínálkozó egyetlen reális megoldás tehát a gyógyvíz egészségügyi hasznosítása lenne. S erre az egészségügy már tett javaslatot. Egri Sándor MINISZTÉRIUMI TÁJÉKOZTATÓ Előtérben a járóbetegek egészségügyi ellátása Az egészségügyi ellátás eddigi eredményeinek megerősítésére és továbbfejlesztésére a tárca vezetői egész sor feladatot tartanak napirenden, illetve helyeznek előtérbe a következő időszakban. Az 1980. évi költségvetés az egészségügyi és szociális feladatokra - a tavalyinál 10,5 százalékkal nagyobb összeget, 20,5 milliárd forintot irányoz elő; így ezek a közkiadások lakosonként-átlagban meghaladják az 1900 forintot. E gondolatok jegyében tájékoztatták az Egészség- ügyi Minisztérium illetékesei az MTI munkatársát egészségpolitikánk eredményeiről és a további tennivalókról. Alapjaiban kedvező az ország egészségügyi helyzetképe. Minden lakos számára jogilag egyenlő és ingyenes, magasszínvonalú és korszerű egészségügyi ellátást — ehhez pedig központi forrásból megfelelő anyagiakat — biztosítunk. A közegészségügy, a gyógyítás-megelőzés, a rehabilitáció — fő irányként kiemelve a megelőzésit — egységes rendszerként működik. Az egéstcségügyi intézményekben mintegy 200 000-en dolgoznak, Tízezer lakosra 26—27 orvos jut, ami több mint kétszerese a 30 évvel ezelőttinek, s előkelő helyet biztosít országunknak a világranglistán is. Az idén — és a további években is — változatlanul a teendők középpontjában áll a betegségek megelőzése; nemkevésbé, hogy javítsuk a lakosság egészségügyi állapotát, egyre maradéktala- nabbul valósítsuk meg az egészségügyi törvényben foglaltakat, szüntessük még az ellátásban levő aránytalanságokat, pótoljuk a hiányosságokat. Az is cél, hogy tovább csökkenjen a csecsemőhalálozás aránya és növekedjék az átlagos életkor. Evégből formálódnak az olyan komplex, fokozatosan megvalósítandó szakmai célprogramok, amelyek a leggyakoribb megbetegedések, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, az elmebetegségek megelőzését és gyógyítását szolgálják. A progresszív betegellátás érdekében az alapellátás kiemelt fejlesztésével együtt minél jobb intézményi feltételeket kell teremteni a fekvőbetegek, a gyermekek és a szociális gondoskodásra szorulók ellátásához. A járóbeteg-ellátáson belül az üzemi orvosi, a gyermek alap- és szákellátást, továbbá a fogászati ellátást jelölte meg a minisztérium kiemelten fejlesztendő területként. Nagy gondot fordítanak a járóbeteg-ellátás minőségi színvonalának emelésére. 1980-ban — a tervek szerint — a kórházak, fekvőbeteg-gyógyintézetek hálózata és befogadóképessége 2560 ágy- gyal bővül. Az idén befejeződik a többi között a délpesti, a kecskeméti, a debreceni, a szigetvári, az egri, a balatonfüredi kórház, valamint az Országos Reuma és Fizikoterápiás Intézet építése, illetve bővítése. Az Országos Mentő- szolgálat gépkocsiparkja 40 új autóval bővül, s lehetőség lesz a régebbi kocsik egy részének tervszerű, folyamatos cseréjére is. A bölcsődék befogadóképessége 4550 hellyel, az egészségügyi gyermekotthoni helyek száma 370-nel növekszik. Szövetkeztek az üdülésre Ipari és mezőgazdasági üzemekkel szövetkeztek a szakszervezeti üdülők: a soproni a helybeli ruhagyárral, az alföldiek a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezettel, az orosházi üveggyárral, a debreceni ruhagyárral. E szövetkezésnek az üdülők művelődési és sportlehetőségeinek a bővítése a célja. Követésre méltó kezdeményezés — hangsúlyozták az Országos Közművelődési Tanács legutóbbi elnökségi ülésén, a SZOT-üdülők kulturális tevékenységének elemzésekor. Javasolták: a többi üdülő is vegye igénybe a gazdasági kulturális szervezetek, főleg a művelődési intézmények segítségét. A szakszervezeti üdülőkben évről évre több dolgozó pihen családjával, gyermekeivel. Tavaly például csaknem 340 ezer felnőtt és gyermek üdült, mintegy 70 ezerrel több, mint 1978-ban. Az egyes üdülőknek a siófoki, a debreceni művelődési központtal, a fővárosi, a gyöngyösi, a mátrafüredi házakkal régebben kialakított együttműködése gyümölcsöző — mondották az ülésen. Követendő a Zene- művészeti Főiskola hallgatóinak példája is. A jövendő művészek, pedagógusok rendszeresen hangversenyeznek az ország SZOT-üdülői- ben; egy év alatt több mint 400 koncertet tartottak az üdülők és a maguk örömére. Eddig 1,4 millió néző Koronamérleg Éppen két esztendeje: 1978 január 6-án hozták haza a magyar koronát, a koronázási ékszereket, amelyeket a Nemzeti Múzeum dísztermében állítottak ki. Mennyien tekinthették meg legnagyobb és leghíresebb történelmi ereklyénket, kik érdeklődnek iránta. Ezt kérdeztük dr. Fülep Ferencitől, a múzeum főigazgatójától. — A korona és a koronázási ékszerek nagy érdeklődést váltottak ki az emberekből — közölte. — Augusztus 20-án például, mindkét évben naponta 10 ezer ember tekintette meg a kiállított tárgyakat. Vidékről főleg a hétvégeken érkeztek és érkeznek, nem ritkán autóbuszokkal, s a külföldről hazánkba látogatóknak is program lett a korona megtekintése. Leggyakrabban az iskolák tanulói jönnek. A két év mérlege: eddig 1 millió 417 ezer ember gyönyörködhetett benne. Hz első magyar pályaudvar, a Uvugati A régi Nyugati Régebben csak a várakat, kastélyokat, templomokat tekintették műemléknek, a gyárakat, malmokat és más technikai alkotásokat már nem. Ma azonban sokra becsüljük és óvjuk az ipari műemlékeket is, és ezek sorában előkelő hely illeti meg a budapesti Nyugati pályaudvart. Elődje, a pesti indóház, az 1846-ban épült pest—váci vasút fejállomása volt az első magyar pályaudvar. Nagyjából a mai Nyugati helyén terült el. Majdnem három évtizedig megfelelt a mainál jóval szerényebb forgalmi követelményeknek, 1872-ben azonban egy kétemeletes szolgálati építménnyel toldották meg; ennek Gyár (ma Jókai) utcai homlokzata lett az indóház fő homlokzata. További építkezéseket is terveztek, de a városrendezés nemcsak ezt akadályozta meg, hanem az új épület egy részét is le kellett bontani, mert gátként keresztezte az akkor kiépülő Nagykörutat. A bontás ügyében a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tárgyalásokat kezdett a tulajdonossal, az Osztrák Államvasúti Társasággal. (Ez ebben az időben már csak nevében volt államvasút, mert tulajdonjogát a Bach-kormány az ötvenes években eladta egy francia részvénytársaságnak.) Kisajátításra nem került sor, mert a vasúttársaság önként hajlandó volt a Nagykörút vonalát szabaddá tenni. Az 1872-es épület legnagyobb részét meghagyták és a Nagykörút felé új homlokzattal látták el. (Ez a ház ma a Lenin körút 122, számozást viseli, de a Marx tér rendezésével kapcsolatban lebontják.) A régi, szegényes indóház helyébe pedig a társaság egy teljesen modem, a fejlődő fővároshoz méltó pályaudvart épített. Tervezésére négy céget szólítottak fel, közülük a párizsi Gustave Eiffel terveit találták a legmegfelelőbbnek, s megbízták az építkezéssel 1875-ben. Az új pályaudvar legmo- numentálisabb része a nagycsarnok. Hossza 146 méter, tetőgerince 25 méter magasságban húzódik, oldalfalainak magassága 16 méter, a fesztávolság 42 méter. Ilyen hatalmas vasszerkezetű csarnok nálunk újdonságszámba ment. Nagyságát külföldön is csak négy pályaudvar múlta felül. Különösen mély benyomást kelt a szemlélőben a Szent István körút felől az egyenes homlokzat. A súlyos tetőt 10 vékony öntöttvas oszlop tartja, alul árkádszerű tér látható, az oszlopok közti teret rácsos üvegezés borítja. 1500 .tonna vasat használtak fel, ennek felét Párizsból szállították, másik felét a hazai gyárak adták. A vasszerkezetet nem maga Eiffel tervezte, hanem egyik mérnöke, Theofil Seyrig. Az új csarnok a régi fölé épült, így az építkezés egész ideje alatt változatlan rendben közlekedtek a vonatok. A régit csak az új csarnok elkészülte után bontották le. A hosszú vonatok részére egy 40 méter hosszú, üveggel fedett peront állítottak fel. Az utazóközönség kiszolgálására (pénztár, váróterem, étterem, posta stb.) és a forgalmi feladatok ellátására a csarnokot számos mellék- épület övezi. Közülük a legfeltűnőbb a homlokzat két oldalán elhelyezkedő, a Körútra néző két-két kupolával díszített, színes téglákkal kirakott kétemeletes eklektikus épület, amelyek a nagycsarnok könnyed felfelé ívelését még jobban (kihangsúlyozzák. Készült egy külön királyi váróterem is, öltözőszobákkal, hadsegédi, szolga- stb. szobákkal körülvéve. A pályaudvart 1877 októberében adták át a forgalomnak. Építésének teljes költsége elérte a két és negyed millió forintot (mai értékben legalább százmillió forint). Az építkezés után a Nyugati környéke teljesen beépült. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a két világháború közt számos terv született az áthelyezésére. Sokan a város közepéből Rákosrendezőre akarták kitelepíteni, mások egy központi pályaudvar kiépítésére törekedtek, s ennek során a Keletit a Déli pályaudvarral akarták a föld alatt összekötni. Akadtak olyanok is, akik a kitelepítés ellen érveltek: az utazóközönség kényelmét szolgálja, ha a pályaudvarok a centrumban fekszenek. Az igazság az, hogy a kitelepítést nem ez az érv akadályozta meg, hanem a pénzhiány. A Magyar Államvasutak, amely a régi részvénytársaság államosítása után a Nyugati gazdája lett, a kitelepítéshez szükséges pénznek még csak töredékével sem rendelkezett. A Nyugati pályaudvar acél- szerkezete egy évszázad alatt jelentős mértékben korrodálódott, vesztett szilárdságából, életveszélyessé vált. Sorsának eldöntésére pályázatot írtak ki. Több pályázó teljesen új szerkezetet akart a régi helyett felszerelni, de az UVATERV által készített és elfogadott terv ipari műemléknek tekintette a szép csarnokot, amelyet az elöregedett vasszerkezet kicserélésével meg kell tartani. így is történt. 1978. január 9-én kezdtek hozzá a bontáshoz. A függőleges terhelést viselő oszlopok egy részét is kicserélték, a másik részt körbetonozással erősítették meg. Ma már készen áll az új tetőszerkezet és november végén megkezdték a szerelőállványok, lebontását. A vasúti forgalomban természetesen nehézséget jelentett az építkezés, de azért megszakítás nélkül folyt, csak az utasoknak kellett hosszabb utat megtenni a szerelvények elérésére. A nagycsarnokot december közepén, tehát még a karácsonyi „csúcs” előtt adták át a forgalomnak. Ekkorra végeztek az 5000 négyzetméternyi üvegfelület felrakásával. Az építkezés azonban még nem fejeződött be, áz oldalajtók, irodák, raktárak, bádogozás felújítása 1980-ra marad. A homlokzat ideiglenesen halványzöld színt kap, a végleges műanyagbevonatot csak a vakolat teljes kiszáradása után erősítik fel. A rekonstrukció a Marx tér rendezésével és a metróépítéssel egyidőben történik, az új aluljáró-rendszerből közvetlen feljárat készül a pályaudvarhoz. A tér átépítésének egyetlen szépséghibája lesz: a Marx tér felett átívelő autós' felüljáró rontja a Szent István körút felől a Nyugati szép homlokzatára nyíló kilátást. Vértesy Miklós Ipari műemlék Is Folyik az építkezés
