Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

1980. január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II CSAWDOTJHONsZflßflD IDŐ| Az értelmes takarékosság CSAK A PÉNZ...? Tanítói munkám során azt tapasztaltam, hogy a gyer­mekeknek nincs helyes fogalmuk a takarékosságról, valami szégyellni valónak, a szegénységre emlékeztető dolognak tartják. El sem tudják képzelni, hogy volt idő, amikor a leg­több tanuló használt tankönyvből tanult, talpalt cipőben járt és a testvérek egymástól örökölték a kinőtt ruhácskákat. Beszéltünk a takarékos­ságról, igyekeztünk arra ne­velni tanítványainkat, de az valami egészen más tartal­mat kapott a mai gyermekek fogalmai között. Ezt bizo­nyította az a kis „felmérés”- féle, amit az egyik 2. osztály­ban tvégeztem. Megkérdez­tem a tanulókat: „Kit neve­zünk takarékos gyermek­nek?” Ilyen feleleteket kaptam: „Azt, aki összegyűjti a zseb­pénzét, és vesz érte valami hasznos dolgot.” „Azt, aki egész tanévben gyűjti a ta­karékbélyegekéi.” ,',Azt, aki újságot, rongyot, fémet visz a MÉH-be.” Elgondolkoztattak a felele­tek. Tulajdonképpen mind­nek igaza volt, kedves, hasz­nos dolgokat mondtak, de hiányoltam a „takarékosság” hagyományos, gyakorlati életből vett értelmezését. Egy sem mondta azt, amit szerettem volna hallani, hogy takarékos az a gyermek, aki mindig rendesen elzárja a vízcsapot, aki nem égeti fö­löslegesen a villanyt, aki nem tép ki lapot a füzetéből, nem faragja hanyagul a‘ ceruzáját, a színeseit, aki vigyáz az is­kolai és az otthoni holmijai­ra, aki nem rongálja a játé- ’ kait, aki háziruhába öltözkö­dik otthon, hogy az ünneplő­jét vagy az iskolai köpenyét kímélje... és így tovább so-. rolhatnám a mindennapi élettel járó lehetőségeket a jól értelmezett takarékos­ságra. De vajon miért szűkült le ennek a fogalomnak a tar­talma a zsebpénzre, a taka­rékbélyegre és a MÉH-re? Ennek az a magyarázata, hogy a gyermekek rossz pél­dát látnak, mert — sajnos — a felnőttek sem eléggé taka­rékosak. A háború alatti és utáni nélkülözés éveiből való fokozatos felszabadulás . a „végre ez is van, az is van” öröme hozta ezt magával. Úgy gondolom, nem erős a kifejezés, ha azt mondom: pazarlást látnak a gyerme­keink. Látja a gyermek, hogy fél kenyerek mennek a sze­métbe, szól a rádió akkor is, ha senki sem hallgatja, (va­lami előadás van, nem fi­gyelnek rá) a tv-t bekap­csolják az adás kezdésekor és a műsorzárásig szól, ak­kor is ha éppen a konyhá­ban vacsoráznak. Hogy az áram fogy, a tv elhasználó­dik? Ilyesmiről nem hall a gyermek. Nem kellene szégyellni a takarékoskodást. Tanítani kellene otthon már a legki­sebb gyermeknek is. Attól kezdve, hogy mindent meg kell ennie, hogy • ételmaradé­kot nem dobunk ki, az élet minden területén nyílik al­kalom a jól értelmezett ta­karékosságra, ami nem azo­nos a kicsinyességgel vagy a zsugorisággal. Nyugodtan beszéljünk a gyermek előtt arról, ha ügye­sen vásároltunk leértékelés­kor vagy az Alkalmi Áru­házban. Láthatja azt is, hogy a hosszabbodott ruhadivat­kor ötletesen megtoldott ru­hákat hogyan tesszük visel- hetővé, és nem kerül a di­vatjamúlt lomok közé. ő is szívesebben veszi majd fel a nagyobb testvér kinőtt ru­háját vagy a toldással hosz- szabbított iskolaköpenyt. Az ételekkel ügyesen gaz­dálkodó háziasszony gyerme­kei természetesnék veszik majd azt, hogy a vasárnapi ebéd maradékát milyen öt­letes változtatással tálaljaiéi az édesanyjuk hétfőn vacso­rára. Nem kicsinyesség az sem, ha megtanulják, hogy a burgonyát, gyümölcsöt vé­konyan hámozzák le, és ha látják, hogy a megszáradt péksüteményből morzsát da­rál vagy tör az édesanyjuk. Az édesapák is sok-sok jó példát adhatnak az ésszerű takarékosságra, amikor az apróbb-nagyobb javításokat maguk elvégzik otthon, hogy ne kelljen iparosra költeni, ha látja a gyermek, hogy az autójukat is maguk bütyköl- getik, mossák, gondozzák. Lássa csak meg a gyermek, hogy az autós kiránduláson ügyel az édesapa arra, hogy a kocsi optimális sebességé­vel vezessen, mert tudja — mondja is meg a gyer­meknek — hogy akkor a leg­kisebb a benzinfogyasztás. Hiszem, hogy a jól értel­mezett takarékosság szelle­mében nevelkedett gyerme­keknek más fogalmaik lesz­nek, mint az én kis másodi­kosaimnak, akiket erről meg­kérdeztem. Dr. Gergely Károlyné Logika Rajzunkon az ábrák bizonyos, logikai sorrendben kö­vetik egymást. Mondjátok meg, hogy e logika alapján az alsó sor három megszámozott figurája közül me­lyik kerül a kérdőjel helyére? Z. J. Megfejtés: ■ernSij nuiezs sa-g c Huh István: Pásztor­kutyák Vau-vau, ham-ham-ham, a bokorban -farkas van. Vau-vau, cimborák, kergessük el a komát. _ Körmendi Lajos: Játék Hancúrozik kilenc egér, ez a látvány mindent megér. Ugrándoznak magasra, szabadnapos a macska. Gimnasztika a kádban Végezzünk: el néhány könnyű, játékos (has-, hát- és lábizamerősítő) gyakorlatot a vízben. Íme: 1. Támasszuk ki könyökűnket a kád al­jára és lábfejünket feszítsük neki a kád végének. Ezután emeljük fel lassan tes­tünket, amilyen maglasra csak tudjuk, hogy ferde irányba kerüljön. Mélyen be­lélegzünk és a hasunkat behúzzuk. Lassú kilélegzás, a hasunkét is kiengedjük, lő­szer ismételjük. 2. Forduljunk hasra és tartsuk magun­kat szorosan a kád felső pereméhez, láb­fejünket pedig feszítsük a kád másik vé­gének pereméhez. Most nagyon lassan hú- zódzkodjunk felfelé a felsőtestünkkel ad­dig, amíg lábunk a kád fenekére nem ér. Ezután lassan visszacsúszunk az ere­deti helyzetbe. A megfáradt hátizmok ala­posan felfrissülnek ettől. 5-ször ismételjük. 3. Kényelmesen elfekszünk a kádban és testünket az alsókaru nfckal megtámaszt­juk. Lábunkat kinyújtjuk, ‘ nekifeszítjük talpunkat a kád végének, alsófelünket pi­cit megemelve félkörben elfordulunk bal­ra, majd jobbra. 10-szer ismételjük. 4. Ez a gyakorlat gyors egymásutánban, váltott lábakkal történik. Magasba emel­jük behajlított térdünket, hogy érintse az állónkat. 12-szer ismételjük, BK. Hazájuk az Andok Gumós begóniák Hazájuk az Andok hegylánca. Az időjárás ott előnyös számukra, mert mindent megkap­nak fejlődésükhöz, a nedves, párás levegőt, a részleges árnyékot és a nem szélsőséges hőmér­sékletet. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szo­ba száraz levegőjében is szépen fejlődnek, ha a gyökérzetük jó és időben megkapják a közepes öntözést. Fontos, hogy az árnyék részleges legyen. Ilyen ár­nyékot nyújt például a füg­göny. Tehát az olyan laká­sokban, amelyeknek abla­kaira a nap odatűz. vagyis a déli, a délkeleti, a délnyu­gati fekvésű ablakokról a növényeket a függöny mögé tesszük, az északi, az észak- nyugati, az északkeleti fek- vésűéknél pedig közvetlenül az ablaküveg mellé, a füg­gönyön kívülre. Szabadban léckerítés mögött, vagy ma­gas fák alatt érzik jól ma­gukat, ahová odasüt a reg­geli vagy a délutáni nap. A virágos növényeknek — bármennyire nem szeretik a tűző napsütést — nagyobb mennyiségű fényre van szükségük, mint az árnyék- kedvelő levéldísznövények­nek. A virágképzéshez ugyanis sok asszimilációs termék. vagyis cukor kell. Ha tehát megveszik a nö- vénykiedvelőfc az üzletből a frissen odaszállított virágos növényt és beteszik a szo­ba belső sarkába, vagy qz asztal közepére, hogy ott is legyen valami, ne csodálkoz­zanak azon, ha pár nap múl­va ledobja a virágját és nem is hoz többet mindaddig, amíg megfelelő helyre nem teszik. (Egyébként a növé­nyek akkor érzik jól magu­kat, ha a leveleik haragos zöldek, bársonyosak.) A gumós begóniák másik érdekessége, hogy csak a hosszú nappalok alatt haj­landók virágozni: tehát má­jus elejétől őszig. Ősszel a bimbók még kinyílnak, de októbertől kezdve a növé­nyek már nem hoznak új bimbókat, s leveleik sárgulni kezdenek, majd kidőlnek. Ilyenkor már csak kevés vi­zet kapjanak, éppen csak annyit, hogy meg ne hervad­janak kidőlésig. Olyan he­lyiségben, ahol este világí­tunk, s a növény közel van a fényforráshoz, egész télen virágzik. Ez azonban nem szerencsés állapot, mert ta­vaszra magasra nő, s a kö­vetkező nyáron nem tudunk vele mit kezdeni. Jobb, ha visszahúzódik és tavasszal újból kihajt. Ha elég nagy a cserepünk, ak­kor a visszahúzódás után jöbb. ha — úgy ahogy van — eltesszük hűvös helyiség­be (természetesen fagymen­tes helyre). Februárban be- visszük a szobába, megön­tözzük. s állandóan nedve­sen tartjuk. Amíg ki nem hajt. nem fontos fényre ten­ni. Elég hosszú ideig várat magára, amíg kihajt, csak akkor tesszük az ablakhoz közel, és kezeljük a már le­írt módon. Amikor 3—4 le­velet hozott, áthelyezzük 3—4 centiméteres átmérő­vel nagyobb cserépbe, a be­góniák számára készített földkeverékbe. Az igazi nagy virágot a másodéves gumók hozzák. A gumós begóniák szín­es formiagazdasága egyre bő­vül, sok változata gazdagítja a rendszeres nyári cserepes virágok választékát. dr. Mizsei Béla kertésztechnikus Tonhal provanszi módra Hozzávalók: 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 evő­kanál olaj, 1 evőkanál paradicsompüré, 2 db 20 dkg-os tonhalfiié, 1 evőkanál citromlé, 1 kávéskanál só, kevés bors. A vöröshagymát és fokhagymát megtisztítjuk, feldaraboljuk, és mély serpenyőben olajon üvegesre pároljuk. Majd hozzákever­jük a paradicsompürét. A tonhalszeleteket bekenjük citrommal, mindkét oldalát sózzuk és borsozzuk. A hagymás paradicsomos szaftban körülbelül 10 percig sütjük. Körítésként párolt zöldborsót adunk hozzá. A mélyhűtött zöldborsót körülbelül 8 percig pároljuk, majd vajat és apróra vágott petrezselymet keverünk hozzá. Bur­gonyapürét is adhatunk hozzá köretnek. A mikor ősszel? vagy té­len még a kemény fa­gyok beállta előtt já­runk a Duna vagy más fo­lyók mentén, csatornák, ka­nálisok gátjain, néha azt vesszük észre, hogy szinte a semmiből, a lábunk alól egy felülről gyönyörű világos­kék, alul rozsdásbarna szí­nezetű, erős csőrű és rövid- farkú madár tűnik elő és hangos „ti — ti” hangját hallatva szorosan a víz fe­lett repül tova. Ha sikerül Repülő „drágakövek” megfigyelnünk, hová ül le ismét és óvatosan be tudjuk cserkészni a verébnagyságú, de zömökebb madárkát, ta­lán megleshetjük azt is, amint kissé félrefordított fejjel kémlel zsákmány után. Sokszor percekig ül teljesen mozdulatlanul, majd fejjel előre függőlegesen vág a vízbe és apró hallal a csőré­ben emelkedik ki ismét. Gyűrűzés előtt A jégmadár egyike leg- színpompásabb madaraink­nak, de ennek ellenére ér­dekes módon viszonylag ke­vesen ismerik. Valószínűleg közrejátszik ebben meglehe­tősen rejtett életmódja is. Pedig nem olyan nagyon rit­ka madár hazánkban! Csa­tornák, kanálisok, patakok meredek partjában jó méte­res alagutakat készít és a fo­lyosó végén levő költőüreg­ben rakja le 6—7 hófehér tojását. Fészekanyagot nem hord, a tojások a puszta föl­dön feküsznek. Amikor azonban a fiókák kikeltek, a rengeteg halszálkából utóla­gosan mégis valóságos fészek képződik alattuk. A jégma­dár ugyanis elsősorban apró halakkal, kisebb részben kü­lönböző vízi rovarokkal él. A halak közül azonban csak a gazdaságilag értéktelen ap­ró, úgynevezett szeméthalat zsákmányolja, amivel nem okoz kárt. A fogott zsák­mányt mindig fejjel lefelé nyeli le, de amikor etetni in­dul, a halat ennek megfelelő­en fejjel előre tartja a cső­rében. ‘ A nyár végi, őszi hóna­pokban, de amíg a vizek be nem fagynak, télen is, a vo­nuló példányok jóvoltából sokkal gyakrabban találkoz­hatunk jégmadarakkal. Gyakran felbukkannak a Duna mentén Budapest bel­területén is, egy-egy példány minden évben megfordul az Állatkert mesterséges tava mellett is. A folyók vagy ta­vak partjáról behajló ága­kon, gyökereken, néha vízből kiálló oszlopokon üldögélve lesnek zsákmány után. Vonulásukról egyébként még nem sokat tudunk. Az utóbbi néhány évben a Ma­gyar Madártani Egyesület tagjai különösen a' Kisoroszi közelében működött gyűrű­zőtáborban sokat megjelöl­tek közülük, s így remélhet­jük, hogy előbb-utóbb fény derül majd arra, honnét ér­keztek hozzánk az ősszel át­vonuló példányok és hová mennek a mieink a téli hó­napokra? —sehe—

Next

/
Oldalképek
Tartalom