Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i960, január 27. született peches Ivan Ivanovics Ma- kuskinnak egyszer váratlanul a nyakába zúdult a sze— Ó! — suttogta boldogan Ivan Ivanovics. ahogy röptében elkapva óvatosan magához szorította. — Most már sosem válók meg tőle. Semmi pénzért! Amint álmodozva felemelte a tekintetét, a plafonon egy jókora lyukat vett észre. Nyilván a szerencse törte ót a falat. „Hm... hm... tataroz- tatni kell — gondolta Makuskin. — Jaj de kellemetlen ...” Ebben a pillanatban csengett a telefon. A barátja két színházjegyet kínált. Alighogy letette a kagylót, jött a postás és száz rubelt hozott: egy távoli rokona küldte meg régi adósságát. A reggeli lapot kinyitva felfedezte. hogy a lottó tárgy- nyereménysorsolásán egy szál szelvényével pehelyken- dót nyert. A hivatalban megtudta, hogy előléptették. Nonna Viktorovna, a gépírónő, aki ezelőtt fütyült rá, kedvesen rámosolygott és kacé- ram értésére adta. hogy már időtlen idők óta nem volt moziban. Az ámuldozó Ivan Ivanovics az egész napot szinte álomban töltötte, és csak odahaza jutott eszébe ismét a lyuk. — Ez most mór gyerekjáték! — rikkantotta vidáman. — Először is be kell szólni a házkezel őségre. Hol is a telefonszámuk? ... Telefonálásra azonban már nem maradt ideje, mert kopogtak az ajtaján. A lakás állapotát ellenőrző technikus érkezett. — Nincs valami panasz? Makuskin a mennyezetre mutatott: — Be kéne csinálni azt a lyukat... — Meglesz — válaszolta készségesen a technikus és megkérdezte: — Bottal ütötték ki? — Nem, dehogy — ijedt meg Ivan Ivanovics. — Egyszerűen csak... tudja... onnan zúdult rám a szerencse. — Értem — kacsintott a technikus —. nyilván odafent egész éjjel táncoltak. Huligánok laknak ott. — Ugyan, dehogy! —mormogta Ivan Ivanovics. — Egy idős professzor. Szerintem táncolni sem tud. Magától omlott le ... A rencse. — Magától nem omlik le — ingatta a fejét a technikus —, mivelhogy két éve volt a felújítás. Senkinél se omlott le azóta semmi. Az ön esete az első. De ne nyugtalankodjék. Rögtön felmegyünk ehhez a profhoz, jegyzőkönyvet veszünk fel. Ha nem táncolt, akkor a feleségét taposta, vagy mi a fene. Szóval, bírósági úton kötelezzük. hogy javíttassa meg önnél a nlafont. Ny. Jelin — V. Kasajev: A szerencse — A professzor nem hibás — mondta Makuskin. — Inkább megjavíttaltom a saját költségemre. — Ahogy gondolja — vont vállat a technikus. — De figyelmeztetem, hogy két hét múlva a házkezelőség ellenőrzést tart. Ha addigra nincs kijavítva, önt fogják megbüntetni... Távozása után Ivan Ivanovics megvakarta az üstökét és nekiállt, hogy kikeresse a lakáskarbantartó vállalat számát. Tulajdonképpen nem is kellett keresgélnie: a telefonkönyv éppen a szükséges oldalon nyílt ki. . — Egv kis javításra volna szükségem — szólt a kagylóba Makuskin. — Parancsoljon — mondta szívélyesen a rendelésfelvevő. — Hány szobáról van szó? — Egyről. .. — Csak egyről?... Na persze nyilván a konyhát meg az előszobát is... — Nem kérem, csak a szobában van javítanivaló... — Hm, kevés... No jó, azért feljegyzem. Parkettázás? Faifestés? Tapétázás? leválasztás? kával egv egész napot elvacakolnánk. a tervet meg nem teljesítjük. Ha legalább tíz lyuk volna... — Mit csináljak, ha csak egy szerencse zúdult rám? — Egy szerencse nem elég. A munka volumene nem kifizetődő számunkra. Próbáljon maszekhoz fordulni. — És letette a kagylót. Ivan Ivanovics felsóhajtott, kissé bizalmatlan pillantást vetett a szerencséjére, és elindult maszek kőművest keresni. A lépcsőn lefelé egy overallos férfiba ütközött. — Nem kell valamit meg- reparátai, apusként? Festünk. mázolunk, vakolunk, hegesztőnk... Makuskin bevonszolta a szobába: —• Ezt a lyukat kéne becsinálni... — Lehet róla szó — szólt tárgyilagosan a mester, aztán rövid kalkuláció után megmondta az árat. ami Makuskin véleménye szerint még a Nagy Színház teljes tatarozására is elég lett volna, — A maga dolga — morogta a mester, - miközben Ivan Ivanovics kituszkolta a lakásból —, de jön még maga könyörögni, hogy csináljuk meg... Eltelt egy hét. Ezalatt Makuskin kétszer kapott jutalmat, háromszor volt Nonná- val színházban, az unoka- bátyjától bőrzakót kapott ajándékba, a nagynénje pedig kaukázusi üdülőjegyet szerzett neki hetven százalékos kedvezménnyel. Közben egész héten törte macát a plafon ügyében. Végigjárt hét hivatalt (a titkárnők mindenütt soron kívül beengedték). további tizenötbe meg telefonált. A nyolcadik napon beszélgetés közben rángatózni kezdett a bal arca. A tizenegyediken abbahagyta a borotválkozást. A tizennegyedik napon egv híres idegorvos — akihez Makuskin egyből bejutott, no. ha általában egv fél évis álltak nála sorban — teljes nyugalmat írt elő neki és figyelmeztette hogv ellenkező esetben rosszul végződhet a dolog. Igor Martyanov: A panaszos — Petuhov lakás? — kérdezte ja sárga aktatáskát szorongató, jó megjelenésű férfi, amikor csengetésére egy pizsamás alak nézett ki az ajtónyíláson. — így igaz, Petuhov lakás — válaszolt élénken a pizsamás. — Fáradjon beljebb, kérem. Bizonyára a lakás miatt jött? — Igen, azért jöttem, hogy megnézzem... * — Jobb lakást keresve sem találhat — válaszolt a házigazda, és beengedte a látogatót az előszobába. — Délre néz, két szoba, összkomfort. — De úgy rémlik, önöknél a fűtőtestek télen nem eléggé melegek? — Éppen fordítva! Tudja, olykor az ember még a szellőzőablakot is kénytelen kinyitni. — Furcsa... És mi a helyzet a lefolyóval. Gyakran eldugul? — Ugyan, dehogy, világéletemben nem láttam ilyet! — No és a szomszédok? Zaklatják önöket? — A fölöttem és az alattam lakó szomszédok valóságos angyalok! Semmi zaklatás nem fordult elő részükről. — Akkor tehát minden rendben van, semmilyen panaszuk nincs? — Már hogy lenne panaszunk. Hiszen mondom: valóságos mennyország ez a lakás! Szinte fáj, hogy elköltözünk innen. Mellesleg szólva: mit ajánl cserébe? — érdeklődött a pizsamás. — Hogyhogy cserébe? Semmiféle ajánlatra nincs felhatalmazásom. — Akkor iniért érdeklődik a lakásom iránt? — Kénytelen vagyok, ez a dolgom. Hiszen ön egy hónappal ezelőtt panaszt nyújtott be -nálunk a házkezelő- ségen — válaszolt az aktatáska tulajdonosa, és valamiféle írást szedett elő. — Egyik sem — mondta elhaló hangon Makuskin. — A plafonon kellene egy lyukat betapasztani. — Mit képzel — fortyant fel a nő —. egy nyavalyás lyuk miatt egy egész brigádot küldjünk oda?! — Egy embert nem lehetne? — Nem! Mi már réges- rég rátértünk a komplex módszerre. Teljes tatarozást végzünk. A maga vacak lyurendelésrői hazatérA ve Ivan Ivanovics ruhástól végiedéit az ágván és ka-” a feje alá téve hosszan bámulta a olafont. Aztán egyszerre csak határozott mozdulattal fellénett a székre, és mélyet, sóhajtva hatalmas szögekkel a plafonon tátongó lyukra szegezte a szerencséjét. Oroszból fordította: Zahemszky László — Tehát ön nem a csere miatt jött? Miért nem mondta mindjárt? — Reméltem, hogy így is kitalálja! Nos, nagyon örülök, hogy önöknél minden rendben van. írja alá, kérem, hogy semmi kifogása sincs. És a házkezelőség képviselője átnyújtotta a bérlőnék a saját kezűleg írt panaszát ... Fordította: Gellért György Rémes ólom Verbőczy Antal: Fecsegnek a gyümölcsök — Láttad azt a szederjes képűt? — Láttam. Ránk se szederített. * * * — Hát ez mibe kékült úgy bele? — Összetörte a szilvát az a 'ringló! * * * — Ez a kis piroska hogy került a földre? — Leeperték. * * * — Dinnye a nemjóját! Ez a gazember már megint Iátkúszott a szomszédba! — Minek mérgelődik! Jobb-tenné, ha málna! * * * — Megkérte már a kacsodat? — A szoléi nem engedik. * * * — Mitől bokrosodott úgy meg? — Folyton egresiroztatják! * * * — Az az idegen mivel mogyorózta a történteket? — Banális dolgokat mondott; ... ő nem oka ‘.semminek ■.. narancsra tette... a helyzet csak picit romlott, mégis minden össze- kókuszálódott ■ ■ ■ * * * * — Mit mutatott a Ikészletből? — Fügét. — Remélem megmondták neki, ha mégegyszer odatolya a képét megnézheti magvát! Asszociáció IZSÁK JENŐ RAJZAI
