Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 27. Félidőben két ifjúsági parlament között A kérés hallatán kissé meghökkent mindenki. A felszólaló ugyanis azt kíván­ta az iskola ifjúsági parla­mentjén, hogy a kollégium­ban biztosítsanak külön he­lyiséget azoknak, akik sze­relmükkel találkozni akar­nak. Az igazgatónő nem üt­között meg a hallottakon — szerencsére — s így a tréfa medrében haladt tovább a dolog: „érthető a felszóla­lás, hiszen hideg van, de ezt a problémát kinek-kinek saját magának kell megol­dania. Ahogy ezt a régiek tették...” Sok okos, hasznos felve­tés is született a tavalyelőtti tél ifjús,ági parlamentjein. Ezeket a fiatalok, s az in­tézmények, az üzemek ve­zetői határozatokba foglal­ták, jegyzőkönyvekbe rög­zítették. Az 1980-as év első hónapjaiban a legtöbb he­lyen előkerülnek ezek a do­kumentumok, nagyrészük nem is vetődött túlságosan az íróasztalfiókok mélyére, hiszen az eltelt idő alatt is sűrűn forgatták a döntése­ket tartalmazó lapokat. Most a két parlament közötti időszak félidejében az a kérdés: mire jutottak a fia­talok és a vállalat, az intéz­mény vezetői? Vajon a papírravetéssei befejező­dött-e a határozatok sorsa, vagy valóraváltásukért tör­téntek érdemi lépések is? ■Van olyan üzem, például a Pannónia Szőrmekikészítő és Konfekció Vállalat, ahol ilyenkor, félidő tájékán fó­rumot szerveznek a fiatalok­nak. Itt egyébként jelentő­sen megváltozott néhány do­log az 1978. december 4-i if­júsági parlament óta. Létre­hozták például az ifjúsági alapot, és azóta más forrá­sokból is kap támogatást a KISZ, sőt a vállalat kun­szentmártoni gyárában a hulladékok feldolgozásáért járó összeget is a fiatalok kapják. A tavalyelőtti 6—7 ezer forinttal szemben éven­te 60—70 ezerrel gazdálkod­nak az ifjak. Kérték, hogy az újítási feladatterv — amely egyébként hasznos, termelést segítő program — ne csak diplomásoknak szóljon. Tehát értsen belőle a szakmunkás is. Azóta úgy­mond „lebontották” a tenni­valókat egészen a munkahe­lyekre címezve. A határozatok között ta­lálni olyat is, ami elvesztet­te időszerűségét. A Szolnoki Cukorgyárban például volt olyan fiatal szakmunkás, akinek fizetése nem érte el a szakmai bértáblázatban kijelölt „kvóta” alsó szint­iét. Noha időközben hozzá­igazították a 15 KISZ-es pénzét az elöírottakhoz, ja­nuár 1-vel a táblázat meg­szűnt. Maradt persze olyan pontja a döntéseknek, ame­lyeknél van még tennivaló. A legutolsó ifjúsági parla­ment nyomán kijelölték a pályakezdők mellé a patro- nálókat. Ezzel a lépéssel te­hát segítik a fiatalok beil­leszkedését. A következő va­lószínűleg az lesz, hogy na­gyobb figyelmet szentelnek a gyárban a foglalkoztatási tervek érvényesítésének. Az említett határozatokat nemcsak a fiatalok forgat­ják. A Tiszamenti Vegyimű­vekben például a munka­helyi vezetők tavaly az év végén tárgyalóasztalhoz ül­tek a „kezük alá” tartozó if jakkal. Az itt elhangzot­takat azután összesíti, érté­keli a vállalati KlSZ-bizott- ság s a munkaügyi osztály. Egyebek között a TVM pél­dája is bizonyítja, érdemes sorravenni az ifjúsági par­lamenteken elhangzottakat. Aki még nem látott hozzá, nézzen a fiók, a dossziék mélyére. H. 3. Őtjárat a gyárban A Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárában a napokban tanácskozásra gyűltek össze a szocialista A költeményt farsóngra ajánl­juk - bár a diszkóban megte­szi egy farmernadrág, egy pu­lóver is Hét óra felé kikapcsolták a magnót. Hirtelen nagy csend telepedett a klubra. Az előbb még fáradhatat­lannak tűnő táncosok az asz­talok közé telepedtek. Nád­házi Sándor klubvezető sza­vaira figyeltek. A következő hónap programjairól beszélt, egy kékesi túrára, valamint egy irodalmi totó összeállí­tására kért jelentkezőket. Ez utóbbinál kicsit lelohadt a lelkesedés, de kis biztatás után mégis akadt vállalkozó. Az irodalmi totó — amely­nek témája Petőfi Sándor munkássága lesz — „szerzői jogát” Gyűjtő István és Kollár Erzsébet kapta meg. Mindketten régi klubtagok; azaz már majdnem egy éve járnak a szolnoki 633-as Ipari Szakmunkásképző In­tézet pinceklubjába. — Csak azért nem hama­rabb — mondja Gyűjtő Ist­ván, akit egyébként klubtit­kári posztra választott a tagság —, mert akkor nyi­tottuk meg az új klubot. Itt csaknem mindent mi csinál­tunk — folytatja jogos büsz­keséggel. Az asztalostanulók a faburkolatot, a bútorok egy részét készítették. a leendő szobafestők gondjaira a falakat bíztuk, a lányok takarítottak, térítőkét varr­tak. Egyszóval mindenki részt vállalt a feladatokból. — Többek között a me- pvei KISZ-bizottság és az Állami Ifjúsági Bizottság is. amelyek jelentős anyagi támogatást adtak — jegyzi meg Nádházi Sándor. Kü­lönben csak az építési anya­gókra kellett pénzt fordítani, a diákok rengeteg társadal­mi munkát végeztek. Nyil­ván ez is hozzájárul ahhoz, hogv rendkívüli módon vi­gyáznak a berendezésekre. — És a klub jóhírére is —- veszi át a szót Nyolcas Éva. Ki kell érdemelni a klubtagságot jó tanulmányi eredménnyel, magatartással. KISZ-munkával. Éva egyébként az iskola KISZ-bizottságának tagja­ként tudja hasznosítani a klubban tanultakat. — A KISZ és a klub prog­ramjait mindig egyeztetjük, hisz nagyon sok ponton brigádok vezetői. Az esemé­nyen felszólaltak a gyár KISZ-eseá, elmondták: meg­szervezik az energiatakaré­kossági őrhálózatot. Ennek lényege — a fiatalok jár­tukban. keltükben figyelnek arra, hogy ne járjon magá­ban gép, ne maradjon égve lámpa, és megoldásokat ke­resnek arra, hogyan taka­ríthatnának meg energiahor­dozókat. Csináld magad Egy New Yorkban élőze­nekar négy tagja maga ké­szíti a hangszereket pél­dául konzervdobozokból, tö­rött cserepekből, régi bicik­likerekekből. A zeneműve­ket, amelyeket a csoport koncertjein előad, szintén a tagok szerezték. A hihetet­len hangzavart a közönség természetesen óriási lelkese­déssel fogadja. Vedd észre... A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál nem sok sikert aratott a Vedd Villanások egy diákklub életéből kapcsolódnak egymáshoz — mondja. — Szinte kézenfek­vő, hogy a KISZ különböző sport- és kulturális akcióit beépítjük a diákklub prog­ramjába. így például a „Mű­velt ifjúságért, korszerű mű­veltségért”, a „Könyv és if­júság” vagy a „Hazai tája­kon” KISZ-akciók mintegy irányt adnak, formát terem­tenek a klubmunkához is. 2. Gyűjtő István néhány si­keres programra emlékezteti társait. — Bemutatkoztak a klub­ban az iskola művészeti cso­portjai, vendégül láttunk amatőr csoportokat, többek között a Kőtövis irodalmi színpadot és saját mun­káinkból is rendeztünk ki­állítást — sorolja. — Eze­ket idén is folytatni szeret­nénk. — Én azért legszívesebben az önismereti vitaműsorókra gondolok vissza — jegyzi meg Kollár Erzsébet. — A fiatalok legkülönbözőbb problémáiról beszélgettünk, sokszor óriási vita alakult ki közöttünk, de nagyon jó volt ilyen őszintén beszélni önmagunkról. — A gyerekek saját ta­náraikat is meghívták elő­adásokat tartani — mondja Nádházi Sándor. — Egy ki­kötésük volt: ne a saját szakterületükről beszéljenek, így történhetett meg, hogy az anyagismeret tanára „Ma­dárhangok a zenében” cím­mel tartott előadást. — Nagyon érdekes volt, de én a saját képességeinket sem becsülöm le — jegyzi meg Gyűjtő István. Az „Én tíz percem” sorozatban, min­den klubtag arról beszélt, amiről akart; a beat-zenéről, az irodalomról, a sportról, egészen érdekes kis ismerte­tők kerekedtek. — No, ez valóban nagyon hasznos kezdeményezésnek bizonyult — vélekedik Nád­házi Sándor. A magyartaná­észre, tedd szóvá mozgalom. A meghirdetett pályázatra ugyanis csupán öt munka érkezett be. Hobbi mindenkinek A szolnoki ÉPSZER Vál­lalat KISZ-esei nemsokára kiállítást rendeznek Hobbi ’80 címmel. A pályázatra, amelyet még tavaly hirdet­tek meg, bárki jelentkezhe­tett, bármilyen alkotásával. A kiállításon várhatóan fo­tók s a barkácsolók készít­ményei, valamint jó néhány kézimunka látható. Leszerelés a gyerekszobában Svédországban sokhelyütt hadijátékokat bojkoftáló plakátokat ragasztottak ki az utcákon, s az áruházak előtt tartott beszédekkel igyekeztek jobb belátásra bírni vevőket és eladókat egyaránt. Már tavaly is cse­kély többséggel vetette el a svéd parlament azt a tör­vényjavaslatot, amely meg­tiltotta volna hadijátékok be­hozatalát és árusítását. Idén azután megszületett a meg­állapodás, olyan hadijáték, amely az 1914 óta lezajlott háborúkat idézi, nem kerül­het forgalomba Svédország­ban. rok éppen elégszer mond­ják, hogy nem tudnak a gyerekek beszélni, nem tud­ják szépen kifejezni, kifej­teni gondolataikat. A klub ezen is segíteni, kíván. Sze­retnénk felkészíteni a gye­rekeket arra, hogy jövendő munkahelyükön bátran mondják el véleményüket, vegyenek részt a közéletben. Kecze Irén könyvkötő mór majd’ egy éve gyakorolhat­ja munkahelyén, a Szolnoki Nyomdában ezt a fajta „köz- életiséget”, mégis vissza­húzza a szíve a diákklubba. — Én már tavaly végez­tem és sajnos mint diák csak nagyon rövid ideig él­vezhettem az új klubot. Sze­retek ide visszajönni. Érde­kesek a programok, mindig jó a hangulat, társaságra, barátokra találok. A mun­kahelyeken már nehezebb közösséget teremteni. A fia­talok jórésze családot alapított, kevés ideje marad a szóra­kozásra, és hiába van a nyomdában is ifjúsági klub. annak programjai sokkal esetlegesebbek, ritkábbak, mint a szakmunkásképzőé. 3. A diákok úgy tervezik, hogy márciusra két új helyi­séggel bővítik a klubot. Egy szobát magyar népi bútorok­kal, használati eszközökkel rendeznek be, természetesen önmaguk készítik és gyűjtik össze a berendezést. Na- gobb tér jut majd a discó- nak is, mert hiszen táncolni mindannyian nagyon szeret­nek. Többen járhatnak majd a klubfoglalkozásokra, töb­ben ismerkedhetnek zenével, irodalommal, képzőművésze­tekkel, hazánk és a külföld tájaival — a nyáron pél­dául az NDK-ba és Lengyel- országba utaznak —, talál­hatnak kedvükre való el­foglaltságot a klubban. — Nem is tudom, elég lesz-*, az ötven szelet zsí­ros kenyér, amit így estén­ként „vacsora pótlék” gya­nánt elfogyaszt a társaság — morfondírozik Nyolcas Éva a „bárpult” mögött, miközben már újból szól a zene, javában áll a disco. T. E, Zsíros kenyér, disco-zene és remek hangulat A szolnoki MEZŐGÉP közponjában amikor mond­tam Paulik Mária brigádve­zetőnek, hogy szeretnék a brigáddal találkozni, beszél­getni egy kicsit, munkájuk­ról, feladataikról — azt vá­laszolta, hogy nem olyan könnyű ripsz-ropsz össze­hozni őket, ugyanis több munkaterületen dolgoznak. Sikerült azért egy kis „bri­gádgyűlést” megszervezni. Fiatalok, átlagéletkoruk 23 év. — Tulajdonképpen azért alakult .a brigád, hogy a fia­talokat egy kicsit fölrázzuk a passzivitásból — mondja Mária. — KISZ-, kulturális, sport­életben is tevékenykedjenek a fiatalok — veszi át a szót Kocsis György. — 1977. feb­ruár 8-án tíz taggal ezekért a célokért alakult meg a brigád. — Azóta eltelt három év. Sikerült-e megvalósítani a terveket? — Az első évben elértük a szocialista brigádcímet, egy évvel később pedig már ezüstkoszorúsok lettünk. — Ez alatt a pár év alatt azt hiszem, elég sokat dol­goztunk — és fogunk is, van még tennivaló — mondja a gépkocsivezető Horváth Ist­ván. — Patronáljuk az abonyi állami gondozottakat, pla­kátversenyeket, vetélkedő­ket szervezünk — szólal meg a csendes Boxbély György. Kocsis György szerszám-1! beállítás közben Meózás közben Borbély György Horváth István gépkocsi­vezető a brigád szakácsa Holló Magdol­na utókalkulá­tor, a brigád- vezető-helyet- tes ... és a brigád­vezető Paulik Mária Fotó: Tarpai Zoltán Ifjúság '77 brigád i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom