Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

1980. január 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Körkép az év első munkanapján Púja Frigyes előadása a Politikai ükadémián Létszámgazdálkodás Rendeletek és íróasztalok (Folytatás az 1. oldalról.) napokat, így tíznapos pihe­nő után kezdtek idei mun­kájukhoz a túrkevei Vörös Csillag Tsz fűzfeldolgozó üzemének dolgozói. Decem­ber 22-én „kitakarították” a raktárhelyiségeket, akkor vagonírozták be Mezőtúron az 1979. évi utolsó fonott- bútor-szállítmányt NSZK exportra. A kilencven,hét százalékban külkereskedel­mi értékesítésre termelő üzemből egyébként 5,5 mil­lió forint értékű fűzfavessző­ből készített fotelt, ülőkét és gyermekszéket exportált 1979-ben az NSZK-ba, Hol­landiába és Svédországiba az ARTEX. Tegnap új termék készí­tésével kezdték az évet a hetven téesztagot, zömében asszonyokat, lányokat fog­lalkoztató termelőszövetke­zeti üzemben. A Szolnok me­gyei Sütőipari Vállalat ré­szére gyártanak kenyeres- és péksüteménykosarat. Mindkét típusból 200-at szállítanak az első negyed­évben, 1980-ban pedig . ösz- szesen 1700-at. Különösebb anyag- vagy szerszámihiány nem zavarta a munkakezdést a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat török­szentmiklósi gyárában. Ta­valy, vagyis 1979 végén vi­szont jónéhány importalkat­rész nem érkezett meg idő­re, és ez hátráltatta a ter­melést. Jelentős lemaradást kell pótolniuk a gyáriaknak. Az év első napján az 1-es számú üzemben VA—20-as típusú rotációs kaszát gyár­tottak — nemsokára 40 ilyen gép utazik angol exportra. A 2-es számú üzemben már hagyományos gyártmányo­kat, szürke- és gömbgrafitos öntvényeket készítettek. a 3-as számúban gyártott ter­mék viszont újnak mondha­tó. A szálastakarmány-szá- rító berendezések ugyanis nemrégiben kerültek a tö­rökszentmiklósi gyár ter­méklistájára. Egyelőre csu­pán a valamikori — moson­magyaróvári — előállító be­rendezéseihez készítenek pót­részeket. Az 1980-as évre több mint 400 millió forint, a tervek szerint, a gyár termelési ér­téke, amelyet úgy valósít­KabóUbélések kiszabásával kezdődött Körmendi Andrásné és Torok Antalné első munkanapja a Mezőtúri Ruhaipari Szö­vetkezetben hatnak meg sikeresen, ha már az esztendő első negye­dében 38—40 milliót teljesí­tenek. A mezőtúri Ruhaipari Szövetkezetben többnyire nők dolgoznak, így még vé­letlenül sem kellett szon­dákhoz nyúlni a rendészek- nek. Az utóbbi években úgy fejezik be az üzemben az esztendőt, hogy nem „ko- pasztják le” a szalagokat, vagyis a tenmélés programo­zásával elkerülik az év el­ső napján a felesleges áll- dogálást. Mindenki ott kez­di, ahol tavaly abbahagyta. A szövetkezetben már nyár van, vagyis teniszezéshez rövidnadrágokat, dzsekiket, kabátokat gyártanak a kül­földi megrendelőknek. A öz,üvt?lth*?z*ri leinöíi az. euva­rásokhoz, ezt bizonyítják az évekre megkötött szerződé­sek. Korán kezdték az év első munkanapját a Sütőipari Vállalat jászberényi üzem- csoportjánál. A kenyérsütés „csendes” művelete, a ko­vászkészítés. már január 1-én, az esti órákban elkez­dődött, és éjfél után együtt volt minden ahhoz, hogy friss kenyér és péksütemény kerüljön a fogyasztók aszta­lára. a munkába indulók táskájába. Több mint nyolc­ezer kilogramm két- és há­romkilós vekni, gömbölyű fehér kenyér, félbarna és burgonyás kenyér, kifliből és zsemléből 28 ezer sült ki az éjszakai órákban. Családi ház pár ezer forintból Segítettek a brigádok Bevallom, egyetlen szót sem váltottam a történet főszereplőjével, a kisújszállási Zilahi Lajossal. A zömök, hajlott hátú, jó hetvenes férfi bizonyára elmondta vol­na, hogy ezúton köszöni a temérdek segítséget, amit ő és felesége kapott. Közölte volna, ha tudna beszélni, de nem bír. Süketnéma. Felesége is az, akivel még az intézetben ismerkedett meg, és a közös sors mindörök­re összekapcsolta a két embert. Gyermekük nem szüle­tett, magányosan morzsolgatják napjaikat. Az előzményeikhez annyit: a házaspár évtizedeikig a fő­városban lakott. Balázs bá­csi kétkezi munkásként negyvenkét évet leszoligált a Ganz-Mávaigban, majd nyugdíjasként Kisújszállásra költöztek. Valamelyik roko­nuk hívta ide őket,és mivel volt 30 ezer forint összefcu- porgatott pénzük, ezt a Su- ígár út 48/lb. szám alatt a hetvenes évek elején egy lebontásra ítélt, rossz nád- fedeles házba fektették. Balázs bácsi — mjnt afféle magabíró nyugdíjas — a helyibeli Mezőgépnél talált munkát, ahol raktári minde­nesként alkalmazták. Élete párja a háztartást vezette: főtt étellel, tiszta ruhával várta a munkából ha­zatérő emberét. Két esztendeje a tavaszi, belvizes hónapok egyikén Balázs bácsi sírva panaszol- ta-mutoigatta: életük álma, az apró ház összeomlás előtt áll. Kimentek a munkatár­sak, és saját szemükkel győződtek meg arról, hogy a hír igaz. A tanács illetéke­sei gyorsan segítettek, át­menetileg egy régi üzlethe­lyiségbe költöztették kettő­jüket. A történteket meghallva, rögtön összeültek a szocia­lista brigádok vezetői, és a gyár vezetőivel közösen el­határozták: már másnap műszak után elkezdik a munkát. Markolóval döntöt­ték le a kiszolgált vályogfa­lakat. Néhány ezer forintja volt a két öregnek, ezen téglát, cementet, sódert vásároltak: és a többi máir úgy történt, akár a meséiben. Két szoci­alista briigád elkészítette” az alapot, egy szanálásra ítélt tanácsi épületből ajtók, ab­lakok kerültek az épületre, a fehérgyarmati Asztalosipa­ri Szövetkezet dolgozóinak szekereséi nyomán hullott a faforgács, egymásba kapcso­lódtak a gerendák és két hó­nap múltával tető alá került a házikó, elkészült a belső vakolás. Az Áfész szocialista brigádja kifestette a szobát, a konyhát, a kamrát, sőt még, honnan honnan nem, egy új melléképület is „ki­nőtt” a száz négyszögöles portán, A TITÁSZ jóvoltából a villany is társadalmi mun­kában jutott a helyiségek­be, és ha ma valaki elmegy a kisújszállási Sugár út 48/b. számú ház deszkakerí­tése előtt, a portán egy ta­karos kiállású, cseréptetős épület ikerablakai szemez­nek a kíváncsiskodóval. Az átadás minden ceremó­nia nélkül történt. Az ősz hajú, hajlott hátú bácsi sze­méből néhány könny gördült le, és élete párja is sűrűn emelgette kötényét az arca elé. Balázs bácsi kézzel-láb- bal köszönte a munkatársak, vállalatok szocialista kol­lektívák jóságát, és bár nem bír beszélni, valamennyien megértették igyekezetét. Egyébként Zilahi Balázs he­lyett ezúttal beszélnek a so­rok egy roppant egyszerű, mégis szívet-lelket melenge­tő köznapi csodáról, helye­sebben. az emberi segítő- készség, összefogás diadalá­ról. D. Szabó Miklós A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának Politikai Aka­démiáján tegnap Buja Fri­gyes külügyminiszter tartott előadást „Az enyhülési fo­lyamat jellemzői és perspek­tívái” címmel. Az előadáson megjelente­ket, a párt vezető propagan­distáit, gazdasági, politikai, társadalmi életünk képvise­lőit Berecz János, a KB kül­ügyi osztályának vezetője köszöntötte. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó meg­jelenteti. Csökken a támogatás A mezőgazdaságii gépberu­házások állami támogatási rendszere, rendje 1980Hbam alapvetően nem változik meg, a központi hozzájáru­lás mértéke azonban összes­ségében, mintegy ötödével csökken. Ennélfogva a gép- beirúházásök tervezése, to­vábbá a géppark felhaszná­lása a gazdaságoktól a jö­vőben, nagyobb körültekin­tést kíván. Az állami hozzájárulás csökkenésének egy részét a termelők viszonylag „egy­szerű úton” ellensúlyozhat­ják — a termények felvá­sárlási árának emelkedésé­ből — az ezen felül mutat­kozó különbség áthidalása azonban minden egyes üzemtől alapos elemző mun­kát kíván. Mindenekelőtt számításba kell venniök a helyi lehetőségeket; azt, hogy miképpen lehetne még gazdaságosabban kihasznál­ni üzemeltetni a meglevő gépparkot. A rendelkezésre álló gépek ismételt számba­vétele. továbbá a még fel­lelhető munkaszervezési hi­ányosságok felszámolása 'hozzásegítheti a termelőket ahhoz, hogy a fontosabb új gépek megvásárlására össz­pontosíthassák anyagi erő­iket. Az új szabályozás nem hoz változást a mezőgazda­ság egyik legjelentősebb gé­pének, a traktornak ártá­mogatásában : a támogatás mértéke 1980-ban is 20 szá­zalék. Ez lehetőséget ad a vontatópark fokozatos növe­lésére, ami egyben megte­remti az egyéb mezőgazda- sági gépek kedvezőbb ki­használási feltételeit is. A PM—MÉM együttes rendelete szerint — amely a mezőgazdasági gépberuhá­zások állami támogatási rendszerét tartalmazza — számos növénytermesztési, kertészeti ágazat, ha csök­kentett mértékben is, de to­vábbi erőteljes központi hozzáiárulást élvez. Minde­nekelőtt azok az ágazatok, amelyeknek műszaki költsé­gei amúgv is magasak, és amelyeknek árujára a bél­és külkereskedelemben nagy szükség van. MINTHA csökkenne az íróasztalok varázsa: a szák. manélküli pályakezdők kö­zül egyre kevesebben szeret­nének valami „jó kis író­asztal” mögé kerülni. Sőt: kevesebben választják az adminisztratív képzettséget nyújtó középiskolákat is. Éppen három éve, hogy a kormány határozata alapján a munkaügyi és a pénzügy- miniszter létszámfelvételi zárlatot rendelt el az ad­minisztratív. és az ügyviteli munkakörökben. Ez volt az emlékezetes „létszámstop”, amely nem tartozott a leg- átgondoltább jogszabályok közé. Igaz: abban az idő­ben — és már évek óta — az adminisztratív és, ügyvi­teli dolgozók száma a szük­ségesnél és az indokoltnál lényegesen gyorsabban emel­kedett. A szóbanforgó jog­szabály e folyamatot kíván­ta megállítani, és ez sikerült is. Olyannyira, hogy alapo­san megnehezítette — sőt: többnyire lehetetlenné tette — a tervszerű káderutánpót­lást, a szükséges kádercseré­ket. a pályakezdő' fiatalok pedig sokszor kilátástalan helyzetbe kerülitek. A köz- gazdasági szakközépiskolák­ban végzettek számára pél­dául külön rendeletet kellett fogalmazni, rniely — az ő esetükben —. érvénytelení­tette az alaprendeletet. Egyszóval: gyorsan kide­rült, hogy a „létszámstop” túlságosan is merev döntés volt. 1977. január elsején az­tán életbe lépett a kategori­kus létszámstopot felváltó iéíszá.művelési tilalom. Ez már lehetővé tette, az 1976. december 31-1 állapotnak megfelelően, a kieső munka­erő pótlását, illetve minő­ségi cseréjét. A létszamnövelési tilalom azóta is érvényben van, s nemrégiben a Pénzügymi­nisztérium Bevételi Főigaz­gatósága vizsgálta több mint ivótszáz vállalatnál és szö­vetkezetnél, hogy milyen eredményekkel járt a rende­let végrehajtása. A vizsgálat több fontos megállapítással »szolgált. Az elmúlt három évben például csökkent az adminisztratív dolgozóik szá­ma (évente 2—3 százalék­kal), s e csökkenés jórészt annak köszönhető, hogy a nyugállományba vonult em­bereket a vállalatok nem tudták, vagy nem akarták pótolni. A rendelet hatására a vállalatok nagy részénél komolyan hozzáfogtak az ügyviteli munka ésszerűsíté­séhez, lehetséges gépesítésé­hez. A létszám csökkenésében azonban közrejátszott némi statisztikai bűvészkedés is: a rendelet ugyanis előírja, hogy az 1976. december 31-1 állományi létszámhoz ké­pest nem növelhető az ad­minisztratív dolgozók száma. Nem egv vállalatnál azon­ban 1976 decemberében, szó­beli megállapodás alapján, ideig lenesen, „statisztika-ja­vítás” céljából, hehívták pél­dául a gyermekgondozási szabadságon levő nőket, akik aztáh 1977 januárjában is­mét visszatérhettek gyerme­keikhez. hiszen pillanatnyi szerepüket betöltötték. Az így javított statisztika pedig kedvező lehetőséget adott a megfelelő, de azért a ren­delet előírásait is tisztelet­ben tartó létszámnövelésre. Ugyancsak a már emlí­tett vizsgálat során állapí­tották meg, hogy a vállala­tok meglehetősen ritkán él­nek a rendeletben biztosí­tott minőségi cserék lehető­ségével. Ennek oka. hogy egyre kevesebben vállalják az adminisztratív munkakö­rök ellátását, így aztán — kénytelen-kelletlen — a meglevő adminisztrátorok továbbképzésével kell meg­oldani az egyre növekvő ügy­viteli feladatok ellátását. Mindebből az - következik, hogy a létszámnövelési tila­lom, még az alkalmankénti ügyeskedések ellenére is, el­érte célját. Az ügyviteli dolgozók száma csökkent, s az íróasztal ma már nem jelenti az egyedüli elhelyez­kedési lehetőséget, megállt az irodák túlnépesedése. A rendelet legnagyobb hatása mégis abban mérhető le, hogy gondolkodásra késztet­te a pályaválasztó és a pá­lyakezdő fiatalokat. Még a gimnáziumot “végzettek kö­rében is növekszik a fizikai munkát vállalók aránya, és ez mindenképpen egészséges folyamatnak ítélhető. Vagy legalábbis e folyamat kez­detének .. . S mielőtt még elhangza- na, hogy ugyan miért íté­lendő kedvezőnek az admi­nisztratív és ügyviteli dolgo­zók számának csökkenése, amikor — így halljuk, ol­vassuk szerte a világon — épp a létszámnövekedés jel­lemző, hadd emlékeztessek a nem lényegtelen tényre, hogy az irodisták között kü­lön helyet foglalnak el a műszaki alkalmazottak. Szá­muk emelkedése valóban vi­lágjelenség, s ehhez igazo­dunk mi is. A műszakiak száma nálunk is emelkedik, és emelkedhet, rájuk ugyan­is nem érvényes a létszám­növelési tilalom. így a he­lyes, és így célszerű. Más kérdés, hogy vannak válla­latok — és nem elvétve —, ahol műszaki munkakörök­ben „bujtatják” el például még a bérelszámolókat is. Mert a rendeletek kijátszá­sának lehetőségeit, aki akar­ja, szinte mindig megtalál­ja, mér csak azért is, mert eleve számi’ az alaprendelet előírásait módosító enyhítő jogszabályra. ÉS AZ ÚJABB kérdés: jobb lenne, ha egy rendelet nem csak a gyors módosítás után felelne meg céljának, hanem már eredeti fogalma­zásában is. És akkor a cím­zettek — talán éppen az ésszerűség felismerésének okán — tiszteletben is tar­tanák az ilyen rendeleteket. ' — V — Megkezdődött a népszámlálás Negyvennégyezer számlá­lóbiztos tegnap megkezdte munkáját, hogy valamennyi háztartást felkeresve össze­írja a lakosság, valamennyi lakás és magán üdülő adata­it. Hazánkban a felszabadu­lás óta 4. alkalommal tar­tanak általános népszámlá­lást, amely képet ad a la­kosság összetételérőlli iskolai végzettségéről, szakmai megoszlásáról. lakásviszo­nyairól, szociális helyzetéről és sok egyébről, ami a távla­ti tervezéshez is jó alapokat nyújt. Mindenütt a január 1-i 0 órai helyzetet veszik ala­pul. Tehát összeírnak min­denkit. aki 1979. december 31-én 241 órakor életben volt, így azt is, aki január 1-én vagy ezt követően meghalt. De nem írják össze azokat, akik január 1-én 0 órát kö­vetően születtek. Az összeíróbiztosok vala­mennyi háztartást felkere­sik, ennek időpontjáról elő­re értesítik a lakókat Ha valamelyik családot nem ta­lálják otthon, értesítést hagynak arról, hogy mikor jönnek újra, de célszerű, ha az általában távollevő lakók tudatják a számlálóbiztossal hogy mikor találja őket ott­hon. Természetesen nem szükséges a család vala­mennyi tagjának otthon len­ni az összeíráskor, fontos azonban, hogy a családnak az a tagja, aki az adatokat bemondja, erre alaposan ké­szüljön fel, hogy ismertetni tudja a háztartás vala­mennyi lakójának adatait, beleértve az iskolai végzett­séget és a személyi igazol­ványba beragasztott szemé­lyi számokat is. Célszerű ezért a legfontosabb adato­kat előre feljegyezni. A számos feljegyzemdő adat egyik legfontosabbika a közelmúltban kapott sze­mélyi szám. Azonban adat­hiány, pontosítás miatt, jó­néhány ember nem kapta meg a „rendszámot”, az ígért, évvégi határidőre. De nem maradnak ki a „megszámoltak” közül ők sem. A számlálóbiztosok tudnak erről. A személyi szám nélküliek tehát, ne fá­radjanak be a tanácsihoz, számuk megérkezése után értesítést kapnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom