Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-24 / 19. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 24. Jndia ünnepe/ Gandhi asszony gondjai A brit gyarmatbirodalomból függetlenné vált Indiában a legelső feladatok egyike volt az alkotmány kidolgozása. 1950. január 26-án lépett életbe az ország új alaptörvénye — azóta ez a nap az Indiai Népköztársaság nemzeti ünnepe. A mostani 30. évfordulóra igen bonyolult körülmények között készültek Indiában. Olyan kül- és belpolitikai változások sora játszódott le az elmúlt — viszonylag rövid — időben, amely az ország nemrég beiktatott új kormányától rendkívüli erőfeszítéseket, felelősségteljes döntéseket követel. Kiéleződött helyzetben A közép-ázsiai helyzet, a világ összes politikusát foglalkoztató iráni és afganisztáni események nem hagytak időt Indira Gandhinak, hogy a januári általános választásokon aratott elsöprő győzelmét hosszasan ünnepelje. Pedig ez a siker ellenzékének programjaiban a külföldi monopóliumok korlátozását (igaz, egyben a hazai tőke erősítését), az állami szektor bővítését, mezőgazdasági reformokat és a tervgazdálkodás javítását ígérte. Ezek valóra váltásával hozzájárulhat hazája ma is nyomasztó elmaradottságának csökkentéséhez, India fel- emelkedéséhez. Szegő Gábor Győzelem a múlt fölött: a Bhakra-Nangal vízierőmű gátja szinte teljes szétforgácsoló- dását jelentette, s egyben olyan kormányzás lehetőségét, amely révén az ország vezetését három év után diadalmasan visszanyerő miniszterelnökasszony abszolút parlamenti többségével gyakorlatilag akadálytalanul hajthatja végre kül- és belpolitikai elképzeléseit. Ami a külpolitikát illeti, kevés alpvető változásra lehet számítani. India a Dzsa- nata-párt uralma idején is az el nem kötelezettség híve volt — Indira Gandhi kormányzásával legfeljebb ennek aktív, pozitív vonásai erősödhetnek. (Tervezik például a Kambodzsai Népköz- társaság elismerését.) Kevés módosulás jelentkezhet a Szovjetunióval s a többi szocialista országgal fenntartott kapcsolatokban — ezek ugyanis a Dzsanata-vezetés alatt is jók voltak. Kritikusabban kezelhetik viszont az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyt. Különösen, hogy az USA-nak a közép-keleti események kapcsán tett lépései Indiában nem kevés nyugtalanságot keltenek. így Indira Gandhi már első hivatalos nyilatkozataiban helytelenítette a Pakisztán katonai megerősítésére vonatkozó amerikai terveket — bár tény, hogy a Kabulnak nyújtott szovjet támogatás megítélésekor saját muzulmán vallású lakosságának érzelmeit is méltányolja. (Delhiben még nem felejtették el sem az indiai-pakisztáni háborúkat, sem Iszlámábád erőfeszítéseit az atombomba előállítására.) Gandhi asz- szony az egész szempontjából veszélyesnek minősítette Peking és Washington közeledését, stratégiai együttműködésének terveit is. Előtérben a gazdaság Nem irigylésre méltó India belpolitikai helyzete sem. Az ország gazdasága — jórészt a mezőgazdasági termelés visszaesése miatt — válságban van. A monszunesők kimaradása hosszú évtizedik legsúlyosabb szárazságát okozta: körülbelül 15— 20 millió tonnával csökkent a gabonatermés, amely az előző évben pedig 130 millió tonnás rekordot ért el. A rendelkezésre álló készletek szerencsére elhárítják az éhínség veszélyét, de az exportlehetőségek kiesése, az infláció meggyorsulása mindenképp komoly gondot jelent. Az áremelkedést a szakértők 20—30 százalékosra becsülik, s ennek hatását a feketépiac, a spekuláció terjedése csak súlyosbítja. Csökkent az ipari termelés, nőtt viszont a kereskedelmi deficit. Nehézségek jelentkeznek az energia ellátás és a szállítás terén is. A kapitalizálódó mezőgazdaság nincstelen parasztok millióit kényszerítette a városokba, pedig a munkalehetőségek szűkösek. Nem véletlen, hogy Gandhi asszony éppen a gazdasági problémákat állította választási kampánya középpontjába. Erélytelenséggel, hibás gazdaságpolitikával vádolta a Dzsanata-vezetést — a jelek szerint okkal. Sajnos, a tavaly nyár óta elhúzódó kormányzati válság a gazdasági döntések jó részét is elodázta, s ez természetesen csak rontott a helyzeten. „Megmenteni Indiát” Teljes joggal bírálta Indira Gandhi ellenfeleit az utóbbi években megszaporodott sztrájkok, a bűnözési hullám erősödése miatt is, éppen úgy, mint a társadalmi feszültségek kiéleződése, a vallási és nemzetiségi ellentétek súlyosbodása miatt. „Törvény és rend”. „Szilárd kormány és stabilitás” „Megmenteni Indiát” — ezek voltak Gandhi asszony jelszavai; s ezt várja tőle most a kontinensnyi ország 680 millió lakosa. Korábbi Kabuli A Magyar Távirati Iroda fotóriportere a minap tért vissza Kabulból; képei a hírekben oly sokszor szereplő ország ismét reménykedő lakóinak a nehézségek ellenére is javuló mindennapjait elevenítik meg. Afganisztánt a Kelet egyik „legvadabb” országaként emlegették a földrajzkönyvek, olyan mostohák itt a természeti adottságok, olyan sanyarúak az életkörülmények. De mostohán bánt ezzel az országgal, lakóival a történelem is. Földjét feldúlták a tatárok, kisajátították az angol gyarmatosítók, majd amikor 1919-ben kikiáltották a függetlenséget, király királyt követett — a nyomorúság viszont maradt. A rninegy 18 milliós lakosság zöme középkori viszonyok között él ma is: az emberek többsége a hegyvidéken, törzsi közösségekben tengeti mindennapjait, több mint 80 százalékuk nem tud írni, olvasni. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem alig közelíti meg a 100 dollárt, ezzel Afganisztán a világ legszegényebb országai közé tartozik. E szörnyűségek ellen hirdetett harcot a 15 esztendővel ezelőtt megalakult Afganisztáni Népi Demokratikus Párt, amely forradalmát 1978 áprilisában győzelemre vitte. A fiatal népi köztársaság ellenfelei azonban hamarosan erőre kaptak, külső támogatókra találtak. A svájci Neue Zürcher Zeitung néhány napja közölt leleplező cikket arról az imperialista tervről, amelynek célja az afganisztáni népi hatalom intervenció útján történő megdöntése, valamint Kabul és más afgán nagyvárosok légi deszantegységekkel való elfoglalása lett volna 1980 elején. Az ellenforradalmá"Borúlátó prognózisok Gyakran halljuk, hogy a világgazdaság kedvezőtlen jelenségei következtében a magyar népgazdaság számára még keményebbé váltak a versenyfeltételek a különböző piacokon, a gazdasági egyensúly megteremtése a vártnál is nagyobb erőfeszítéseket követel mindannyiunktól 1980-ban, stb. A hátteret azonban kevéssé ismerjük, a tőkés országok szerepét a világgazdasági folyamatok alakításában általában nem vizsgáljuk elég alaposan. Pedig minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az 1979. év valószínűleg úgy vonul majd be a tőkés világ- gazdaság történetébe, mint a korszakváltás vajúdásának egyik fájdalmas esztendeje. Tavaly a gazdasági növekedés az országok többségében csekély volt, az inflációs ráta tovább nőtt az olajár is emelkedett. A dollár világpénz szerepe gyengült, anélkül, hogy valami új nemzetközi pénz lépett volna a helyébe, az aranyár pedig az év során háromszorosára szökött fel. Bár még dolgoznak a számítógépek az 1979. évi gazdasági eredmények összesítésén, az azonban már világos, hogy a tőkés világ gazdasági növekedése, amelyet a bruttó nemzeti termék fejlődése fejez ki talán a legjobban, az 1978. évi kb. 4 százaléknak csak alig több* mint fele volt 1979-ben. Tavaly még sokan bíztak abban, hogy az USA „gazdasági mozdonya” új erőre kap és kimozdítja a holtpontról a tőkés világgazdaságot. Ez nem következett be, sőt a tényleges gazdasági növekedés az Egyesült Államokban is elenyésző volt. Bár Japánban a gazdasági növekedés üteme 1979-ben valószínűleg elérte az 5,5—6 százalékot, ami a stagnáló világban óriási teljesítmény, a korábbi ritmushoz képest ez ugyancsak visszaesést jelent: 1964 és 1973 között a sziget- ország teljesítménye 9,4 százalék volt éves átlagban. Az NSZK gazdasági fejlődése is jelentős mértékben lelassult 1979-ben, így ez az ország sem volt képes átvállalni az USA-tól a konjunktúraélénkítő funkciót. Becslések szerint a bruttó nemzeti termék 1979-ben csupán 3,5 százalékkal volt több, mint 1978-ban, ami a hivatalos 4—4,5 százalékos előrejelzésekhez képest szintén visszaesést takar a nyugatnémet közgazdaságok szerint. A tőkés világgazdaság „második vonalába” tartozó országok gazdasági fejlődése még változatosabb képet mutat 1979-ben: Anglia fél százalékos gazdasági növekedése a stagnálással egyenlő, Franciaország 2,5 százalékos fejlődése is messze elmaradt a várakozástól. Olaszország 4 százalékos gazdasági teljesítménye viszont kedvezőbb, mint amilyenek a prognózisok voltak. A tőkésországok nemzetközi fizetési mérlegei az 1974—1975. évi világgazdasági válságot követően 1979- ben mutattak először szerény aktívumot. A becslések szerint a többszöri olajáremelés ellenére ez az aktívum eléri a 10 milliárd dollárt. Ennek ára azonban igen nagy volt: 1. továbbra is kétszámjegyű maradt az infláció és azok az intézkedések, amelyek mérséklését tűzték ki célul, 1979-ben is kudarcot vallottak; 2. a munkanélküliség általában nem nőtt, de annak hatásos visszaszorítása sem következett .be* emiatt a reáljövedelmek stagnáltak, illetve a dolgozók jelentős részénél visszaestek; 3. a tőkés világ- gazdaság alapvető egyensúlyi problémája fokozódott, a fejlett és a fejlődő országok közötti szakadék elmélyült. o Ezek után aligha véletlen, hogy az új évtized kezdetén a gazdasági előrejelzések igen borúlátóak. A bruttó nemzeti termék növekedése 1980-ban az USA-ban és Angliában 0,7—0,7 százalék, az NSZK-ban 2,5 százalék, Franciaországban 2 százalék, Olaszországban 2,2 százalék és Japánban 3>,5 százalék lesz. A tőkés világgazdaság egésze alig fog fejlődni, a becslések szerint mindössze 1—1,2 százalékkal. Az inflációs index 1980-ban 1—2 százalékkal lesz magasabb, mint 1979-ben. Az előrejelzések arról is szólnak, hogy 1980-ban a világkereskedelemben a verseny további éleződésére lehet számítani. Az árucsereforgalom 1979-ben a gazdasági növekedés ütemét mesz- sze meghaladóan, körülbelül 5,5—6 százalékkal nőtt. Ezzel szemben 1980-ban valószínűleg ennél lényegesen kisebb, 3,4 százalékos bővülésre lehet számítani, de van olyan prognózis is* amely az 1975-öshöz hasonló visszaesést jósol. W. I. képek rok közben már hónapokkal ezelőtt pakisztáni területekről támadták az ország különböző településeit, falvakat égettek fel, ártatlanok ezreit gyilkolták le. . Ez a helyzet kényszerítette a forradalomhoz hű vezetőket a döntő lépés megtételére: Amin elnök leváltására, bíróság elé állítására és halálra ítélésére. Hogy a külső támadás veszélyét elhárítsák, az újjá alakult afgán vezetés — az 1978 decembere óta érvényben, lévő szerződés értelmében — segítségért fordult a Szovjetunióhoz. A most érkezett képek, de a napról-napra szaporodó helyszíni jelentések, filmtudósítások is arról tanúskodnak, hogy a közép-ázsiai ország lakói egyre inkább magukra találnak. Ismét megnyíltak az üzletek, a gyárakban folyik a termelés, a főváros, Kabul utcáin visszatért az élet a rendes kerékvágásba. Lázadók ezrei teszik le a fegyvert, s kapcsolódnak be a forradalom 1979. december 27-én kezdődött új szakaszának embert, népet, hitet próbára tevő hétköznapjaiba. A szabadon bocsátott politikai foglyok — ismét remény sugárzik a tekintetekből Bőséges az árukínálat a kabuli piacon Ígéretes építkezések színhelye Kabul. A fővá- A Jungallak Mechanikai Gépgyár szovjet se-, ros új lakótelepén 1620 lakásba költöztek be gítséggel épült. A képen egy teherautó motor- a boldog tulajdonosok ját javítják a munkások A szegénység tehertétele: asszonyok hordják a vizet egy indiai faluban Tőkés világ
