Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-24 / 19. szám

1980. január 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Operaelőadás a Szigligetiben Donizetti: Anna Bolena A Milánói Scala Maria Elállással Visconti rendezésé­tien 1957-ben újította fel Donizetti Anna Bolena című ikétfel v onásos operáját, s azóta játsszák újra világszer­te, bár nem gyakran, a hét­főn este Szolnokon is be­mutatott Donizetti-operát, melyet most a Szegedi Nem­zeti Színház operatársulatá­nak előadásában élvezhet­tünk. A művet 1830-ban mutat­ták be először, kora egyik legnagyobb librettistájának, F. Romaninak a szövegével. Nem volt könnyű dolga ez idő tájt az operakomponis­táknak. Kétféle kérlelhetet­len igényt kellett kielégíte­niük. Egyrészt az európai közönség kényes ízlését, mely a muzsikustól a behízelgő, könnyen felfogható dalla­mok mellett, romantikus, fordulatos színpadi történet megzenésítését kívánjál, s elvárja, hogy a már meg­szokott hagyományoktól nem túlzottan elrugaszkodva, újabbnál újabb dallamokat hozzon, ám a szépséges hang­hatásokkal telt tercettek, quantettek, s a ragyogóra csiszolt, briliáns koloratú- rákkal ékes áriák és duet­tek az évszázadok során megszokott formában tün­dököljenek. Másrészt a XIX. század első felében olyan énekes-csodák lépnek fel az , operaszínpadokon, mint pél­dául az olasz Giuditta Pasta — ő volt egyébként az első Anna Bolena — akinek re­mek drámai alakító készsé­ge és átütő erejű egyénisé­ge mellett elsősorban hang­anyaga (háromvonalas d-ig terjedő hangterjedelemmel) volt sikerének titka. A Pastak- hoz hasonló énekes csillagok megkívánják a zeneköltőtől, hogy szólamaikat az ő rend­kívüli hangterjedelmükhöz, s bravúros technikai képessé­geikhez méretezve írják, s az opera cselekményét csak olyan szükséges keretnek, háttérnek tekintették, melyr bői káprázatosán kiemelked­hetnek lélegzetelállító, tüne­ményes, koloratúr futamok­kal megtűzdelt áriáikkal. Donizetti pompásan eleget tesz minden korabeli igény­nek. Mestere a gyönyörű „olaszos bel canto”-nak, ha kell, szellemes humor vagy éppen megrázó drámai erő árad muzsikájából. Nem volt könnyű dolga az ismeretlen fiatal, több évig külföldön vendégszerep­lő Terebessy Évának sem, aki most először mutatkozott be Szolnokon ilyen parádés főszerepben, mint az Anna Bolena. A több mint három­órás opera a maga „XIX. század eleji művészi igé­nyeivel” rendkívül próbára teszi az énekes hangjának, de egész pszichikumának és fizikumának teherbíró ké­pességét'. Elmondhatjuk, hogy Terebessy Éva megállta a próbát, s volt ereje — elte­kintve a záróhangok előtti fáradtságból eredő kis „szép­séghibától” — az utolsó for­te kétvonalas magas hang kiénekléséhez is. Szerepfor­málása és énekesnői kvali­tásai a kezdeti elfogódottság után (mely az előadás min­den résztvevőjén érezhető volt) egyre több színnel és kifejezőerővel gyarapodott, bontakozott ki. Hangja tel­ten csengő, bársonyos, ereje, magassága van. Hajlékony muzikalitással megformált pianói áriáinak legszebb pil­lanatai voltak. Kenesy Gábor korrektül, szép hangon énekelte Enrico, angol 'király szerepét, de sze­repformálásában nem „hoz­ta” elég érdeklődést keltőén a zsarnok, gonosz, élveteg, vérbő uralkodó, VIII. Henrik portréját, kicsit fakó volt ez a „fényes” király. Lord Percy kezdetben je­lentéktelennek tűnő figuráját sikerült Réti Csabának elég temperamentumosnak, s hó- dítóan szenvedélyesnek fel- fűtenie, s így szívesen hall­gattuk, mikor tenorjának nemcsak puha hajlékonysá­ga, de férfias vivőereje is volt. Nem könnyű szerep Gio- vanna Seymour .alakjának megformálása sem. D<» Len­gyel Ildikó igen imponálóan oldotta meg feladatát. Biz­tos tudással s kulturáltság­gal énekelte nehéz szóla­mát, hangszíne leginkább az egyvonalas octávban tetszett, de magas hangjai is meg­győzően csengenek. Kiegyensúlyozott megbíz­hatósággal énekelt*» Smeton apród szerepét Gortva Irén, Lord Rochefort-ot pedig Sza- kály Péter, bár színészi já­tékuk megcsillogta tására nem sok lehetőségük volt. Sir Hervey szólamában Fekete Imrét hallottuk. Dicséretet érdemelnek még a szólisták, az első felvonás kvintettjé­ért és a záró szextettjéért. Az opera kórusjelenetei­ben a 14 tagú női kar fi­nom hangvételű, hajlékony, muzikális éneklése tetszett, nem úgy a férfikaré, ahol a tenor kissé erőltetett, he­lyenként nyers, a basszus pedig nem volt hangszíné­ben s erejében biztos tá­masz. A zenekar jó teljesítményt nyújtott, bár a vonósok nem mindenütt győzték kifogás­talanul a Molnár László dik­tálta eleven tempókat, aki egyébként biztos kézzel s megnyerő temperamentum­mal tartotta össze az elő­adást. A sikerben nagy része van Horváth Zoltán rendezőnek, továbbá Vágvölgyi Ilona és Csikós Attila jelmez- illetve díszlettervezőknek. Herényi Bogáta Életeleme: a társadalmi jelleg Önkéntes tűzoltók számvetése A több mint 100 éves .múlt­ra visszatekintő önkéntes tűzoltóságok jelentős szere­pet töltenek be a községek és a mezőgazdaság tűzvédelmé­ben, nélkülük elképzelhetet­len e területek megnyugtató védelme. Szolnok megyében is — mint mindenhol az or­szágban — ezekben a napok­ban kezdődtek, és április 15- ig tartanak — az önkéntes tűzoltóegyesületek beszámoló, több helyen vezetőségválasz­tó közgyűlései. Több ezer ember fórumai ezek, ahol vé­leményt nyilváníthatnak, el­mondhatják gondjaikat, az ellenszolgáltatás nélkül vál­lalt szolgálat fejlesztését cél­zó javaslataikat. Az idei közgyűlések gon­dos előkészítése, a tervek meghatározása azért is jelen­tős, mert számot kell adni a párt XI. kongresszusa hatá­rozatainak végrehajtásáról, a XII. kongresszusra való fel­készülésről. Munkajellegű közgyűlésekre, elemző szám­vetésekre van tehát szükség, amely igényli — épp az elő­készületi időszakban — a tár­sadalmi jelleget, a helyi párt, tanácsi, gazdasági, társadal­mi szervek képviselőinek és a település lakóinak aktív vé­leményét. Fontos szempont, hogy ér­vényesítsék az egyesületi de­mokratizmust, javítsák a ve­zetés színvonalát, ős minél több fiatalt, nőt nyerjenek meg e közösségért végzett, emberséges munkára. Sokat segíthetnek a már több éve, évtizede önkéntes tűzoltók a maiaknak, személyes példa­mutatásukkal, a közösség ér­tékeinek vigyázásával, a fel­világosítással. Cigánysorsok. Kunmadarasról • Botos Péterek tervei • Ha szaga van a munkának • A többség dotgozik • A törvény szigorával is Az ELTE-n Szakfordítókat és tolmácsokat is képeznek Szakfordítókat és tolmá­csokat képez az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem for­dító- és tolmácsképző cso­portja. Az ismereteket a je­lentkezők — A magyar fel­sőoktatási intézmények fel­vételi tájékoztatója 1980. cí­mű kiadványban közöltek- től eltérően nyolc hóna­pos tanfolyamon sajátíthat­ják el: az intenzív nyelvok­tatás szeptembertől januárig, a levelező oktatás pedig feb­ruártól júniusig tart. A je­lentkezés határideje: május 15., az alkalmassági vizs­gákra júniusban kerül sor. A részvételi díj 6 ezer fo­rint. Ugyancsak eltérnek a fel­vételi tájékoztatóban közöl- tektől a jogászképzés egyes feltételei. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán 1980 szeptemberében csak a nap­pali és az esti tagozaton in­dul képzés. Az esti tagozat­ra a Budapest és közvetlen környékén lakók adhatják be jelentkezési kérelmüket. A levelező tagozatokra pá­lyázók a szegedi József At­tila Tudományegyetem, illet­ve a pécsi Tudományegye­tem állam- és jogtudományi karára jelentkezhetnek. — Szegeden és Pécsett szep­temberben csak a nappali és a levelező tagozaton in­dul képzés. A tájékoztató kéziratának nyomdába kerülése után született döntés arról is, hogy az ELTE bölcsészettu­dományi karának levelező tagozatán meghirdetett négy­éves pszichológus kiegészítő képzésre csak vidéki lako­sok, és pszichológus munka­körben dolgozók jelentkez­hetnek. Budapestiek számára esti tagozaton nem kezdő­dik pszichológus kiegészítő képzés. Nagyobb eséllyel pá­lyázhatnak viszont azok az idén érettségiző vagy ko­rábban végzett fiatalok, akik általános iskolai tanári dip­lomát szeretnének szerezni a szombathelyi Tanárképző Főiskolán, illetve a nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. E két intézmény nappali tagozatá­ra ugyanis az eredetileg ter­vezettnél 50—50-nel több pá­lyázót vehetnek fel. Botos Péter Rózsa Ferenc úti lakásán csak a feleségét és a két apró gyereket talá­lom. — Nincs szerencséje. Az urammal ilyenkor a Vas- és Elektromos Ipari Szövetke­zetben beszélhet. Ott anyag- mozgató. Újságíró? Írni akar rólunk? Tessék, jöjjön be, nincs mit szégyellnünk! A cseréptetős, takaros szo- ba-konyhás kertes ház túlsó oldalán félig kész ól jelzi: lehet rakosgatni a forintot, a befejezés már az idei nyár­ra maradt. A konyhában mosógép zúg, a gáztűzhelyen étel fő. A szobában tv, lemezjátszó, bútorok, rend. tisztaság min­denütt, noha az egyetlen szo­bát hetedmagukkai lakják. Pétert a munkahelyén ta­lálom. Középmagas, kackiás bajszú, jóképű férfi. Overáll- ja felett bőrkötény, kesztyűjét igazgatja, miközben néhány szót váltunk. —• Hajdanán mi is a tele­pen laktunk, de tanácsi se­gítséggel, meg a kuporgatá- sunk eredményeképpen si­került háztulajdonosokká válnunk. Csak az a baj, ki­nőttük már. El is határoz­tuk, jövőre egy csukott ve­randa következik, azután még egy szoba is kellene fürdőszobával, mivel nőnek a gyerekek. Nem iszom, nem dohányzom, és ha az egész­ségem engedi, még kitelik az időmből, hiszen csak 37 éves vagyok. Aztán meg lema­radni se szeretnék legna­gyobb, ipari tanuló fiam mögött, így beiratkoztam a hatodikba. Be akarom fejez­ni az általános iskolát, mert hiszek abban, hogy aki töb­bet tud, másképp él, más­képp nézi a világot. Láthatta, én beilleszked­tem a társadalomba, meg a magamfajták jórésze is meg­találta a helyét. Aki még ma sem tudott munkát keresni, az csak magára vessen. Va­lamit azért nem értek: ná­lunk egy személyre ötszáz forint körül jut. Amink van, a két kezünkkel izzadtuk össze az asszonnyal, és ami­kor a párom bement a ta­nácshoz egy kis segélyért, azt mondták, magának Bo- tosné mindene van otthon. Hát bűn az kérem, hogy én becsületes cigány vagyok? Mert aki börtönben ül, meg lecsukják garázdaságért, ve­rekedésért, az asszonyra hagyja a lurkókat, míg ő az állami kosztot eszi. és annak a felesége bemegy egyszer, meg kétszer is, biztos mindig kap valamit. Hogy aztán eb­ből kenyér lesz vagy pálin­ka — ez is megérne egy cik­ket. * * * A ház olyan, mint ahol nem laknak. Hullik a vako­lat, kilincsnek nyoma sincs, a nagyajtó csak a dörömbö- lésre nyílik. íme a B. család lakása. Lakás? Ez túlzás, noha olyasmi lehetett vala­mikor. A padlót feltüzelték, és a népes família nőtagjai odabenn éppen takarítást végeznek. Hogy micélból, az rejtély, mert ők is, ruháik is, a bútorok, meg a falak is ragadnak a piszoktól. Szabadkoznak, nem tud­nak leültetni. A szobában ablaküveg helyett műanyag- tápos zsákot lebegtet a szél, és belülről egy csupakosz rongypokrócot erősítettek szögekkel a rámára. A nagyfiú éppen nincs otthon. Hol keressem? Egy esélyes: az étteremben. Előt­te sörösüvegek, amelyek mö­gül bizalmatlanul méreget: — Mi maga: hekus? — Újságíró. — Akkor jó. Akkor azt is megírhatja, hogy ezt a pénzt becsületes úton, nyúlhajtás- sal kerestem. Különben is most fagyszabadságon va­gyok. — Mióta? — Június óta. De azért hébe-hóba dolgozom is, nem volt nekem még bajom a rendőrökkel. (Csak nekik volt a huszonéves fiúval.) — Aztán meg ilyen hideg­ben istenverés dolgozni, nyáron meg a hőségtől iz­zad az ember — nevet és egyetlen hajtásra lehúzza az üveg tartalmát. Bár Borsós Lajos alig né­hány hónapja tanácselnök, ismeri a témát, hiszen ko­rábban a termelőszövetkezet elnökhelyettese volt. Előtte papírlap, onnan sorolja. — Ha a számokat figye­lem, jelentős a javulás. Míg Madarason 1965-ben 42 put­riban 420 cigány lakott, je­lenleg már csak 16 putriban 89 él. Noha a helybeli ci­gánylakosság száma hova­tovább meghaladja az ezret, a munkaképes korúak több­sége dolgozik. Ki a téeszben, ki az üveggyárban, ki külön­féle szövetkezeteknél talált magának helyet. Van azon­ban vagy hét család, közel ötven ember, akinek még ma, 1980-ban is ahogy mond­ják, szagos a munka. Való igaz, községünkben kevés az elhelyezkedési lehetőség, hi­szen több mint 1 ezer 200 kunmadarasi máshol keresi a kenyerét, de azért keresi, ök azonban se itt, se ott nem keresik. Elhelyezi őket a rendőrség, a tanács. Ideig- óráig megvannak, azután továbbállnak. De valamiből élni kell: és ez a valami a lopás, markecolás, rablás — egyszóval a bűnözés. Azért róluk sem mondunk le tel­jesen. A tanács kiemelten foglalkozik velük is, és iga­zat adok Botos Péternek ab­ban : ő is megérdemelné a se­gélyt. Mi is tudjuk, hogy a gyerekeknek adott forint gyakran a felnőttek torkán csúszik le. Keressük a jobb megoldást: inkább ruhát, cipőt, fehérneműt veszünk nekik, de azért ennivalóra is kell adnunk a családnak amíg az apa a börtönbünte­tését tölti. A tiszafüredi Járási Rend­őrkapitányságon dossziét tesznek elém a kunmadara­si „nehéz” cigányfiúkról, lá­nyokról. Tavaly 45-tel gyűlt meg közülük a bűnüldöző szervek baja, és a következ­mény: pénzbírság, súlyosabb esetben börtön lett. Jó jel: a bűnesetek száma nem emelkedett, noha az el­ítéltek közül többen már régi, rossz ismerősök. A kunmadarasi „kilógó­kat” is előbb-utóbb munkára kell szoktatni. A hogyan, mi módon kérdéseire keresi a választ a helyi tanács is, de az igyekezet önmagában ke­vés. Szükséges a gazdasági egységek, környező vállala­tok segítése is. D. Szabó Miklós így készül a hanglemez Száznegyvenkét féle. összesen több mint hétmillió lemez készült tavaly a Hanglemezgyártó Vállalatnál. A különböző irodalmi, népzenei, nyelvi, nóta- és operettlemezek mellett hetvennyolc féle komolyzenei és harminckét féle popzenei le­mezt adtak ki. A kiváló minőség, és a hazai választék bővülése, színe­sedése a világszínvonalú új stúdiónak és a korszerű dorogi gyártóüzemüknek is köszönhető. Felvételeik több műfajban is sikert arattak a világ könnyű- és komolyzenei hanglemezpia­cán; a hanglemezgyártás ma már valutát is hoz. Képriportunk a fővárosi, Damjanich utcai új stúdióról és a dorogi üzemből ad hírt. Kövécs T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom