Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-04 / 2. szám
1980. január 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Harmadik napja tart a népszámlálás Hélrészes tv-sorozat a gyermekekről A gyermekeket körülvevő világról, a velük való törődésről, fizikai és szellemi fejlődésükről szóló hétrészes dokumentumfilm-sorozat sugárzását kezdi meg szombaton —• január 5-én — délután a televízió. A „Játszani is engedd...” című műsorsorozat — József Attila szép szavaival — arra utal, hogy a játék is komoly dolog. Munkára és életre nevel, hozzájárul a gyermekek szellemi és testi gyarapodásához, hatással van kézügyességük, megfigyelőképességük, találékonyságuk, fantáziájuk fejlődésére, magatartásukra, jellemük, személyiségük alakulására. A filmsorozat Kővári Péter író-szerkesztő-riporter alkotása. Újabb pihenőerdők A települések közvetlen közeliéiben kialakított pihe- nőerdök jelentik nagyon sok esetben a városi lakosság egyetlen kapcsolatát a természettel, ennélfogva a MÉM „erdőátalakítási” fejlesztési programjának a szó szoros értelmében közérdekű haszna van. Az év minden hónapjában a látogatók seregeit fogadó, pihenőhelyekkel. erdei pályákkal, esővédőkkel és szalon- naßütökkei ellátott terület 1979-iben már csakne.m 75 ezer hektárra kerekedett. Január másodikán az ország minden részén megkezdődött a népszámlálás. Az összeíróbiztosok az ösz- szeíróív alapján munkához láttak!. Tegnap Zagyvarékasra látogattunk el megnézni, hogy milyen körülmények között dolgoznak. Zagyvarékas tizenkét és Szászberek négy körzetében az összeíróbiztosok munkához láttak. Minden reggel a tanács épületében megbeszélik az előző napi tapasztalatokat. Az első napon megnehezítette munkájukat a hiányos adat- szolgá Itatás, mivel azok a családtagok akik várták őket, nem tudták pontosan a távollevőknek a munkahelyükkel, foglalkozásukkal és az iskolai végzettségükkel kapcsolatos adatait. A tanácsházáról Molnár Lászlónéval és Fekete Gátiaméval indultunk el. Az első három házba hiába csengettek, a lakók Szolnokon dolgoznak, így este kell ismételten felkeresni őket. A levélládába bekerült az értesítés és folytattuk az utunkat. A Zrínyi u. 13. számú ház ajtaján csengettünk. Az ajtó nyílt és kedvesen fogadták az idegeneket. Csák Bé- láné a szobába invitált, és már át is adta a szükséges iratokat. Szabadságon van —• mondta — mert a fia Debrecen,ben középiskolában tanul, és a téli szünetet együtt töltik. Az összeíró ívre gyorsan felkerülnek az adatok a lakásról, a munkahelyről és a foglalkozásról. Pár perc után elbúcsúztunk a családtól. Az összeíróbiztos és a felülvizsgáló folytatta a munkát. A kö>r- ziet 324 lakóját kell felkeresniük. Az első nap közülük mindössze 30-tól tudtak választ kapni az íven feltüntetett kérdésekre. Kunhegyes műemlékei Eredeti formájukat kapják vissza a Tisza II. vízlépcső körzetéhez tartozó Kunhegyes műemlékei. A több mint 150 éves klasszicista stílusban épült református templom helyreállítása hamarosan befejeződik; jelenleg már a homlokzatát renoválják. Megkezdődött a XVIII. században épült barokk stílusú „sóház” felújítása is. A restauráláshoz a központi. támogatás mellett a helyi ipari és mezőgazdasági üzemek 400 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. Befejezése után közművelődési központot alakítanak ki benne a nagyközség lakóinak. A Gecse Árpád képei a fővárosban Festményeinek alapvető formai ismertetőjegyei: egyfelől a különös éles kontrasztokra épített színvilág, másfelől a finoman rejtett és egyben határozott szertke- zetiség. Kiváltképp tájképei és falurészletei jeleskednek ebben, amikor is a mellbevágó sárgákkal hol drámai, hol pedig lírai hatást tud egv-egy témába varázsolni (Alkony, Sárga ház ősszel.... Sárga ház télen). A külföldi utazások élményeit feldolgozó vedutaképeken viszont teljesen feloldódik a konst- ruktivitás. és átadja helyét az impresszionisztikusan vibráló ecsetkezelésnek, valamint a tüzes színek és a fény-árnyék játék festői kontrasztjának (Wawel, Szent Márk tér). A mintegy negyvenre tehető kollekcióban Gecse Árpád az emberábrázolásnál vezette a legtávolabbra a látogatót. Három pályakezdő arcmása (Kesztyűs nő. Szakállas öreg. Öregasszony) a stílus tekintetében szinte a múlt századi portretírozást idézi, anakronizmusa viszont perdöntőén bizonyítja, hogy tökéletesen megtanult rajzolni és hiánytalanul elsajátította a mesterségbeli tudnivalókat. Üjabb portréi között alighanem fő műnek tekinthetjük a Naosütést. amelyen szinte izzik a kávéját kevergető nőalak piros ruhája. de ez az áradó plein air hatja át az asztalon levő csendéleti tárgyakat és a kompozíciót lezáró kertrészletet. A könayed ecsetkezelés és az emberi karakter érzékletes megragadása jeleskedik önarcmásain is (Szolnoki önarckép. Pipás önarckép). Művészünk láthatóan szereti a virágokat, s ezit eleven, életszagú virágcsendéletei hitelesítik. Tanulságos volt megfigyelni, hogy ezek. az „élő” tárgyak milyen frissnek, szinte spontán eleganciával hatnak: ugyanakkor az ..élettelen” anyagok — üvegek, cserép- és fémtárgyak — csendéleti összeállításai ridegek és meglehetősen keresettnek hatnak. Kívánatos lenne, hogy Gecse Árpád Csepelen bemutatott festményanyaga Szolnokon is nyilvánosság elé kerüljön. Egy kis szelektálás és egyúttal kibővítés persze nem ártana — na és a szakszerű rendezés, amelynek hiánya a fővárosi szereplés sikerét jócskán devalválta. Hiába, a jó szándék és a lelkesedés önmagában kevés abhoz. hogy a műtárgyakban rejlő artiszti- kum csorbítatlanul érvényesüljön. Ecsery Elemér Gyümölcsöző „kulturális szövetség” hozta létre azt a képzőművészeti kiállítást, amelyhez a Szolnok megyei Tanács, a Jászberényi járási Hivatal művelődésügyi osztálya és Budapest. XXI. kerületi Tanácsa művelődési központja adta a nevét, s amelyet a csepeli Rideg Sándor Művelődési Ház kamaratermében rendeztek meg 1979 decemberében. A nevezett helyen az a Gecse Árpád állította ki festményeit, akit Szolnok megyében nem kell bemutatni, a főváros iménti peremkerületében viszont még a rendszeres tárlatlátogatók többsége sem tudott létezéséről. E tény említésével nem a köztiszteletben álló alattyá- ni művész elért eredményeit kívánjuk ' elhomályosítani, hanem sokkal inkább alá- húzottan hangsúlyozni az ilyen rendezvények fontosságát kulturális missziót betöltő szerepét. Mert — különösen az elmúlt évtized alatt — bármennyire is nagyot léptünk előre a közműveltség emelésében, ezen belül pedig a vizuális kultúra terjesztésében, azért még korántsem lehetünk elégedettek. Nem lehet mindenki korszakos jelentőségű zseniális mester; olyan stílusforradalmár, mint mondjuk éppen a természeti valóságot új szemszögből láttató Szinyei volt a múlt században, vagy mint a kora társadalmi valóságát könyörtelen objektivitással feltáró Derkovits Gyula, századunk első harmadában. De mindig így volt ez a művészettörténet folyamán: a társadalmi alap minőségi változása, vagyis az ugrásszerű fejlődés szükségszerűen „kitermelte” a megváltozott viszonyokat kifejezni tudó néhány előremutató nagy egyéniségét, hogy aztán a többiek magas-, közép- vagy elfogadható esztétikai szinten kövessék őket a megérzett és kijelölt úton. Gecse Árpád tehetsége a negyvenes évektől bontakozott ki Érdeklődését, festői látásmódját mindvégig az alföldi táj szeretete. a falu romantikus-valóéágos atmoszférája és a hozzájuk kötődő emberek mindennapos foglalatossága határozta meg. A tisztes korba érkezett művész ma is hű önmagához, amin azt kell értenünk, hogy sem tematikai érdeklődését, sem stílusát nem kívánja tőle idegen hatásokkal kozmetikázni. Bizonyára tisztában van azzal — művel is ezt sugallják —, hogy mindaz, ami tőle idegen, azzal kialakult egyénisége nem tudna mit kezdeni. Ha megpróbálna modemkedni. abból csak egy esetlen, ügyefo- gyott valami lenne, de még a sikerültebb produkciókról is lekiabálna a modorosság. Ilyeténképp lemond, ugyan a „modern festő” kétes értékű besorolásáról, de kárpótlásul magáénak tudhatja a „művészi etika” mindennél tisztább értékeit. Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy pályafutása alatt ne alakult, változott, fejlődött volna piktúrája. Az ő alkotói útjának is megvannak a maga egymásból logikusan következő, kimutatható periódusai. Ez elsősorban az esztétikai minőség szüntelen fokozásán érvényes nála. de szemmel látható az a törekvése is. hogy saját forma- kultúráián belül stilárisan Is előbbre lépjen. vagyis hogy a bonyolultabb kéni megoldásoktól az egyszerűbb, a leszűrtebb, az összegezőbb komcozíciós megoldásokat keresse. íme, mennyi tiszteletet érdemlő művészi tisztességet tudhatnak magukénak a tisztes hagyományokat követők. Mert Gecse Árpád — amint arra már utalás történt — korábbi kezdeményezésének kitaposott úton jár. Képeiben épp úgy ott vannak a szolnoki hagyományok, mint a nagybányai plein air festésmód jellemzői. Ebbe az „idegen” masszába aztán belegyúrja még önmagát, azt a szubjektív töltetet, amely műveit megkülönbözteti a másokétól, a jeles iskolák és alkotók biztos alapot nyújtó hatásától. nranyapám, meglesz a pénzünk — A munkaközvetítőben mondták, hogy maguk vesznek fel embereket. — Veszünk. Ide akarsz jönni ? — Érdeklődnék, milyen lehetőségek vannak? — Hát, itt olyan lehetőségiek vannak, hogy idejössz, aztán meglátod. — És hogy alakul a kereset? — Hát úgy, ahogy dolgozol. Teljesítménybér. — Értem, de mégis menynyit lehet keresni? — Miska, te mennyit szoktál keresni? — Én-e? Ügy 4—5 között. —• Az jó. És milyen feltételek vannak? — Itt nem nagy feltételek vannak: munkakönyv, erkölcsi, egészségügyi könyv. — Jó. akkor hétfőtől jöhetek? — Jöhetsz. o — Na, mi van öcsém. Jöttél dolgozni? — Aha. — Az lesz a kocsid. ez meg a sofőröd, nagyon rendes gyerek. Csókold meg! Hát akkor menjetek. — Menjünk! — Ide jöttél dolgozni?* — Ide. — Eddig hol dolgoztál? — Hát, sok heTyen. de főleg iskolába jártam. — Iskolába? — Abba. — Melyenbe? — Tanárképzőre. — Tanár akarsz lenni? — Az. — Hogymég! Milyen tanár? Általános iskolás? — Az. — Akkor hogyhogy ide jöttél? Kirúgtak? — Nem. — Hát akkor? — Hosszú. — Na, jó. Ahova most megyünk, figyelni kell a mérleget. Nem kell kapkodni. — Jó. — Jó napot! Hát te mióta vagy itt? — Ma kezdtem. — Előtte? Elmondom. — Mi van sofőr, értelmiségi rakodóval jársz? Q ______ A felvásárlók réme az ellenőr. Ugyanis az ő kötelessége minősíteni az árut. Hogyan ? Sokféleképpen. A felvásárló átvesz egy nap mondjuk harminc mázsa paradicsomot a termelőktől másodosztályban. Ki is fizet mindenkit másodosztályú árön. Aztán, ha az ellenőr félrenéz, felrakja a teherautóra az egészet elsőosztályúként. Van persze, amikor a termelő nem adja, csak ahogy elgondolta. Ilyenkor a felvásárló nem vele vitatkozik. hisz kora tavasztól késő őszig belőle él. Sőt. a rosszabb minőségű árut is hajlandó jobbnak nézni. De közben jöhet az ellenőr, aki lehet nagylelkű vagy kuka- coskodó — ez általában kettejük viszonyától függ. Ma, úgy látszik, ballábbal kelt fel. — Ez az alma nem elsőosztályú — így az ellenőr. —Nézd, Pali bátyám!... — bírná jobb belátásra a felvásárló. — Hiába mondod! — Na de hát... A termelő eddig várt, de most egyszerre löki ki a magába fojtott indulatot: — Ide figyeljen! Mi a baj ezzel ? Nincs kiválogatva, mi? Hát én válogattam, nem maga, az biztos! Ám az ellenőr hajthatatlan. — Kérem, ez nem elsőosztályú ! — Do mondja meg. mi a baj vele! — Kérem, válogassa át mégegyszer, vagy nem elsőosztályú ! — Maga szívtelen, tudja! Ha magának kéne dolgozni vele! —■ Én a saját munkámat végzem. A felvásárló megpróbálja menteni a helyzetet a termelő és természetesen a saját érdekében. — Pali bátyám, gyere már be egy percre az irodába! Bemennek. Almapálinka, vizespohár... A másik rakodó odahív: — Te, ha ezek megegyeznek odabent, akkor követeljed a jattot! Tudod, hogy te is felelsz, mit viszel be! Érted! — Értem. Nem egyeztek meg. o ______ — A mérésnél három mázsával kevesebbet számolt, mint ami a kocsin volt. — Hű, aranyapám, máma meglesz a pénzünk! Már tudom is, hol adjuk él! — De szóltam neki. — Marha! — Buszos voltam. Távolságin. Nagyon jó helyem volt. Otthon kezdtem. otthon végeztem. Építkezek, nagyon kellett a pénz. Kimutatták, hogy rendszeresen sokkal kevesebbet adtam be, mint a váltóm. — Hát nem beszeltetek össze, hogy ő mennyit ad be? — Akartam én. de hát neki nem kellett, nem csinálta. Fegyelmileg teherkocsira tettek. Nem tudtam keresni. Hordtuk a sódert a vagonból. Ott is baj volt — feketefuvar. El kellett onnan jönni. — Ez most jó fuvar? — Jó a fenét. A begyűjtést szeretem, a finom árut, ami délelőtt volt. A parkolóban majd megállók. Megállunk. — Te. gyere már, tartsd a tetejét! — A szerszámosládából kivesz egy jól megtermett kilométerkövet. Lehet úgy 70—80 kiló. — Hát ez minek volt itt? — Tudod, fel kellett máma emelni a kocsit, és ezt raktam az emelő alá. — Aha, ezért hordod, mi? Máskor is szeretsz ilyen hülyeségeket mondani? A felvásárlók kis mérlegen megmérik az árut, úgy adják fel a kocsira. Reggel üresen — kilométerkő nélkül — kell kocsisúlyt mérni bent a telepen. A begyűjtés után. ha van az embernek 80 kiló plusszá, annyi árut elad valahol. Az összsúly nem lesz kevesebb, mert a telepen nagy mázsán kocsival együtt mérik az árut. ma ennyi finom árut — szőlőt — lehetett eladni. Akkor volt 12—13 forint kilója, az legkevesebb 6—700 forint, mert ugye az orgazdának is keresni kell rajta. — Te, ne szőj j ál már odabent. Tudod, kell a pénz, építkezek. Egri Sándor
