Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

1980. január 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 — Keresett termék az orvosi műszer - ezért fejleszti termékeit állandóan az Alföldi Szi­likátipari Vállalat törökszentmiklósi üzeme. A lágy üveget a gázláng fölött formázzák Ezermester molnárok Egy ősi mesterség mai művelői Magyarország 154 gabonaőrlő malma közül a har­madik legnagyobb la törökszentmiklósi. Csak a ferenc­városi és a békéscsabai előzi Imeg. Huszonnégy óra alatt 160 tonna búzát őrölnek itt, ez egy évben négyezer vagont jelent. A (mostani épület nyugati szárnyának helyén a múlt század végén már őrölték a kenyérnek- valót. Mindezt Sankadi Imre fő­molnártól tudom, aki az ősi mesterség fortélyaiba avat be, mielőtt a mai gondokról, nevezetesen a szakmunkás­utánpótlásról beszélnénk. — A régi falusi molnárok igazi univerzális emberek voltak — meséli. — Legelső­sorban értettek a gabonaőr­léshez, hisz ez volt az ere­deti foglalkozásuk, emellett kiváló ácsoknak kellett len­niük, de nem jöhettek za­varba egy kis gépszereléstől sem. Így aztán, amolyan ezermesterekké váltak a molnár mesterség hosszú gyakorlása során. Sarkadi Imre ezt az ezer­mesterséget, a mindenhez értést követeli munkatársai­tól már 8 éve, amióta Tö- rökszentmiklósra jött. Az embereknek bizony szokat­lan volt eleinte, de azért eredményesen megoldották az öreg malom rekonstruk­cióját, saját erőből. Maguk csinálták maguknak — ahogy a főmolnár mondja. És így csinálják azóta is, hisz havonta egy napra, és évente egy hónapra állnak le karbantartásra. Ilyenkor a molnárok elsőosztályú asz­talosokká, ügyes kezű gép­szerelőkké válnak. Sarkadi Imre maga is fia­tal ember, legalábbis keve­sen mondanák meg róla rá­nézésre, hogy huszonéves fia van. Harmincegy éve dolgozik a szakmában, apja -és ameddig csak felderíthe­tő, minden őse molnár volt. öccse jelenleg a karcagi malmot irányítja hasonló beosztásban. 1978-ban 450 molnár hiányzott az ország­ban. A helyzet azóta nem javult, inkább romlott. Töt rökszentmiklóson 7—8 éve még baj volt az utánpótlás­sal. A főmolnár évről évre végigjárta a város, meg a környék iskoláit, de általá­ban csak a rossz tanulók jöttek. A rossz tanulókból aztán rossz molnárok vál­tak, és el is mentek. Ma már nincs probléma a fiata­lokkal. — Az általános iskolák végzőseit azért minden év­ben meghívjuk tanulmányi kirándulásra, hogy ilyet is lássanak életükben. Az or­szágban egyedül Székesfe­hérváron képeznek molná­rokat szakmunkásképzőben és szakközépiskolában. Ma­lommérnököket nálunk nem képeznek, a szakmát felső­fokon a Szovjetunióban le­het elsajátítani. T örökszentmiklósról két fiatalember tanul a szak­munkásképzőben. A tanul­mányi ösztöndíj mellett ha­vi 500 forint társadalmi ösz­töndíjat kapnak, ha befeje­zik az iskolát mindketten hazajönnek. Karcagon pedig három felnőtt dolgozó szerzi meg idén a szakképesítést a mezőgazdasági szakközépis­kolában. Barabás István hengerőr 4 éve végezte el a szakmun­kásképzőt Székesfehérváron. A pályaválasztásról kérde.- zem. — A malom mellett pár száz méterre a szülői ház­ban lakom, itt is laktam mindig — kezdi. — A nővé­rem az irodán van, de én nem gondoltam a 8. osztá­lyig, hogy itt fogok dolgoz­ni. Hetedikben megbeszéltük a barátommal, Molnár Ti­bivel, hogy megnézzük a malmot. Tetszett, amit lát­tunk, a nyári szünidőben 2 hónapot itt dolgoztunk, az­után határoztunk véglegesen. Együtt jelentkeztünk a szak­munkásiskolára, együtt is végeztünk, azóta itt va­gyunk, csak külön műszak­ban. Egyelőre úgy néz ki, hogy maradunk. Előttem a 2 év katonaság, jó lenne mi­hamarabb bevonulni. De utána is visszajövök. Barabás Pistával végigjár­juk a meredek lépcsőket. A földszinten a transzmisszió található, egy nagy villany- motor hajtja meg a kereke­ket. Az első emelet a hen- gerpad a 20 hengerszékkel, a második a csőpad a futó­csövekkel, a harmadikon ta­láljuk a szitákat és a dara­gépeket. A padozat minden­hol parkettás, rend tiszta­ság mindenütt, por még hír­mondónak sincs. Pistának a szitapad tetszik a legjobban, szerinte ez a legszebb az egész malomban. Itt. / már különválik a kenyérliszt, a finomliszt, a BL 112, ami­ből a kiflit, zsemlét sütik, a TL 50-es tésztaliszt és az asztali dara. — Csak három műszak ne lenne! Legrosszabb a dél- utános. Ilyenkor az ember­nek se nyugodt délelőtt je, se szabad estéjé. Éjszaka meg elég fennmaradni. Egri Sándor Elosztók Tűrkevéröl A túrkevei Város­gazdálkodási Vál­lalat évente mint­egy 9 millió fo­rint értékű elekt­romos szerelési munkát végez. Az épületek villamos berendezéseinek, elosztóinak egy részét előre qyárt- ják. Képünkön Kun László villanysze­relő villamos el­osztók előszerelé­sén dolgozik A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEKET TÁRGYALÓ ÉS A PÁRTVEZETŐSÉGET ÚJJÁVÁLASZTÓ taggyűlésekről jelentjük Ismét ellátogattunk né­hány taggyűlésre, hogy hírt adjunk arról; a párttagok a kongresszusi irányelvek tükrében hogyan látják sa­ját területük gondjait és fel­adatait^ miként vélekednek a párt célkitűzéseiről. Ko­rábbi és mostani tapaszta­lataink egyaránt azt igazol­ják, hogy a sokoldalú vita, véleménynyilvánítás, javas­lattevés jórészt az előkészí­tő munka, a pártvezetőség vitaindító beszámolója szín­vonalának függvénye. Ezt azért is fontos hangsúlyoz­ni, mert a következő napok- ban kezdődnek a pártveze­tőségeket újjáválasztó kül­döttértekezletek, illetve össze­vont taggyűlések, melyeken hasznosítani kell az alap- szerveze leknél szerzett ta­pasztalatokat is. Tartalmas vita a Centrumban A szolnoki Centrum Áru­házban Kiss Istvánná ter­jesztette a taggyűlés elé a vezetőség beszámolóját. Ab­ból és a vitából egyérte'mű- en kiderült, hogy a párt- csoport-értekezleteken ala­posan foglalkoztak a kong­resszusi irányelvekkel, he­lyes következtetéseket von­tak le azokból pártszerveze­tük és önmaguk számára. Nagy hangsúlyt kapott ezen a taggyűlésen az, hogy az áruellátás jelentősen be­folyásolja a közhangulatot, ezért a kereskedelem bizo­nyos értelemben politikai tényezőnek számít. Emellett figye’embe kell venni azt is, hogy az új gazdasági szabá­lyozók minden munkaterü­leten magasabb szintű mun­kát követelnek. Mindez nö­veli a kereskedelemben dol­gozók felelősségét azért, hogy javuljon az árubeszer­zés, megfelelő legyen az áruválaszték, gyümölcsözőb­bé váljon az ipar és a ke­reskedelem kapcsolata. A taggyűlés vitájában el­hangzott, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően „nyere­séges” forgalmat kell elér­niük! Emiatt rendkívüli mó­don növelni kell a beszer­zés és értékesítés szintjét, kihasználni a megyei üze­mekben rejlő lehetőségeket. Gondoskodni kell arról, hogy az áru mindig idejében meg­érkezzék. Több felszólaló foglalko­zott az áruház egész tevé­kenységére kiható eladói ma­gatartással. Egyetértettek ab­ban, hogy udvariasabb, szak­szerűbb munkával kell ki­elégíteni a vásárlói igénye­ket. Egybehangzó vélemény volt az is, hogy ha az ilyen irányú tevékenység 10 szá­zalékkal javulna, a forga­lom legalább 30—40 száza­lékkal növekedne. Az el­hangzottak közül megszívle­lendő az is; minden vásárlót egyformán keli kiszolgálói, vegyen az néhány filléres árut, vagy tízezres bundát. Az árubeszerzésről, a mi­nőségről is többen szóltak — hangsúlyozva az ipar sze­repét. Kifogásolták például, hogy novemberben kama­szoknak való kabát nem volt. s a nők számára is csak im­portból származó, drága ka­bátot kínálhattak. Fájó pontként emlegették a ter­mékek egy részének hibáit. Sérelmezték, hogyha kifogá­solják a hibás cikkek első osztályba sorolását. akkor árubeszerzéskor hátrányos helyzetbe kerülnek a nagy­kereskedeleminél. Pedig két- ségbevonhatatlanul igazuk van, amikor azt hangoztat­ják, hogy a megemelt ára­kért jó terméket vár a ve­vő. Megengedhetetlen példá­ul, hogy közel ezer forintba kerülő cipő csak egy hétig tartson. Elmondták azt is, hogy a műszaki szakmában tízezres értékű termékeket kell naponta cserélni. Ilyen tényekre hivatkoztak a fel­szólalók, amikor hangsúlyoz­ták: nem lehet ezeket csu­pán azzal elintézni, hogy „or­szágos téma”, mert különben nem lesz javulás az üzlet- politikában. Sok szó esett ezen a tag­gyűlésen a fiatalokról — mondván, hogy az eladók­nak a mostaninál nagyöbb figyelemmel kell foglalkozni velük, megtanítani őket a' szakma és a munkahely sze­retőiére. Többen foglalkoztak a párt ellenőrző szereoének nö­velésével, nélkülözhetetlen­nek tartva azt feladataink megoldásában. Aláhúzták, hogy a közérdek szolgálatá­ban, a munka becsületének növelésében, a kötelességek teljesítésében, a közösségi szellem erősítésében még ná­luk is van mit tenni. A taggyűlési felszólalások alapján a Centrum Áruház párttagjainak a kongresszusi irányelvek szellemében tör­ténő helyzetértékeléséit és feladatmeghatórozását egyet­len mondatba sűrítve így le­hetne megfogalmazni: hiva­tásukat olyan fokon kell gya­korolniuk, amilyenre még nem volt példa. „Fáziseltolódás" a Zagyvamenti Tsz-ben Tulajdonképpen egyetlen mondatban tudósítani lehet­ne a jászberényi Zagyva­menti Termelőszövetkezet pusztamonostori kerületében működő III-as pártalapszer- vezet taggyűlésének kong­resszusi irányelveket tárgya­ló napirendjéről: vita nélkül ért véget. Nem is érhetné talán szó a ház elejét ezért, ha az előzményekben minden úgy történt volna, mint máshol, ahol a kongresszusi irányel­veket áttanulmányozták a párttagok és a pártcsoport- értekezleteken kellő ismere­tek birtokában nyilvánítot­tak véleményt; a pártveze­tőség pedig beszámolójában összegezte, értékelte az el­hangzottakat. A pusztamonostori kerü­letben sajnos nem így volt. A pártalapszervezet beszámo­lója csupán a kongresszusi irányelvek nagyon is vázla­tos ismertetésére szorítko­zott. Azok helyi vonatkozá­sáról csak annyit említett, hogy a párttagok egyetérte­nek azokkal. Mivel a beszá­moló nem taglalta, hogy a kongresszusi irányelvek je­gyében milyen feladatok há­rulnak a pártszervezet tag­jaira, érthető, hogy a vita elmaradt, csupán az üzemi pártvezetőség titkára nyil­vánított — szintén általános igazságokat tartalmazó — véleményt. Olyan érzésük volt, mint­ha azzal fejezték volna be a taggyűlést .amivel kezde­ni kellett volna. Az alap­szervezet vezetőségének be­számolóját előterjesztő Sánta Imre párttitkár például azt mondta vitaindítójának be­fejezéseként: „Szövetkeze­tünkben súlyos problémák vannak. A szervezésben, a munka hatékonyságában ta­pasztalható hiányosságokról és másról is szólhatnánk, hogy kilépjünk abból a ká­tyúból, amelyben szövetke­zetünk van.” Ilyen helyzetben kézen­fekvő igazság: lett volna mi­ről beszélni és kellett is volna. Ez azonban már az üzemi pártvezetőséget meg­választó értekezletre hárul. Mondhatnánk úgy is: egy kis fáziseltolódás következett be. Remélhetőleg a Söregi János párttitkár, növényter­mesztési agronómus vezeté­sével újjáválasztott pártve­zetőség irányítása alatt kri­tikusabban vizsgálják majd saját munkaterületüket a pusztamonostori kerület párttagjai. Népgazdasági célokért A Magyar Nemzeti Bank Szolnok megyei Igazgatósága pártalapszervezetének tag­gyűlésén Husi Gyula párt- titkár terjesztette be a ve­zetőség beszámolóját. Töb­bek között szólt arról, hogy a pártcsoport-órtekezleteken igen aktív vita bontakozott ki a kongresszusi irányel­vekről. A párttagok — töb­bék között — sürgették az üzem- és munkaszervezés javítását, helyeselték az idő­sekről való gondoskodást, az ötnapos munkahét cé- lultűzését, . szorgalmazták a munkafegyelem ja­vítását. Egyetértettek ab­ban, hogy a párttagoknak egyértelműen kell kiállni a párt politikája mellett. A beszámolót követő vitá­ban külön hangsúlyt kapott az, hogy a bankban dolgo­zóknak meg kell találná, il­letve fejleszteni kell azokat a módszereket, melyek a be­ruházási és a döntési rend­szer tökéletesítését' szolgál­ják. Aláhúzták azt, hogy sze­lektív hitelpolitikával a nép­gazdasági feladatok megol­dását segítik. Elhangzott az is a vitá­ban, hogy a banki dolgozók­nak a jövőben nagyobb kez­deményezőkészséggel kell rendelkezniük. Ez alatt azt értették, hogy ne csak fi­nanszírozási és hitelezési kérdésekkel fogiaílkozzanak, hanem a mindennapi mun­kájuk során szerzett tapasz­talataikat ismertessék meg a megyei szervek vezetőivel is — elősegítve ezzel a veze­téshez szükséges információk bővítését. Igaza van az egyik felszólalónak, aki azt mond­ta: „Ha megfelelően hasz­náljuk ki a rendelkezésünk­re álló eszközöket, sokat te­hetünk az irányelvek meg­valósításáért.” A taggyűlésen felvetődött a szocialista demokrácia fej­lesztésének kérdése. A részt­vevők egyetértették abban, hogy a demokratizmus fej­lődésének a társadalmi ér­dekek egyértelmű érvénye­sítését kell szolgálnia. Han­goztatták: a kötelességeket is kell ismerni, nemcsak a jo­gokat. Az irányelvekről szólva többen megjegyezték, hogy azokat alaposan tanulmá­nyozni kell minden párttag­nak, mert egyszeri elolvasás­sal nem érhető el, hogy a párt politikájának ismerteté­sét és helyeslését megfelelő­en elősegítsék a közvéle­ményben. Márpedig ez nél­külözhetetlenül fontos, mi­vel a párttagoknak nemcsak elvileg kell egyetérteniük a kongresszusi irányelvekkel, hanem a bennük megfogal­mazott feladatok megvalósí­tását is széles körben segí­teni. Gazdasági és társadalmi helyzetünkről szólva az MNB megyei igazgatóságának párt­tagjai azzal a következtetés­sé] zárták taggyűlésüké:, hogy további fejlődésünk egyetlen célravezető útja a kongresszusi irányelvekben imegjelöltefc megvalósítása. Az alapszervezet párttitká­rává ismét Husi Gyulát vá­lasztották. Simon Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom