Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-17 / 13. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 17. Kommentárunk Nyugat-európai kőrútjának újabb állomására, Bonnba érkezett Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes. A képen nyugatnémet kollegájával, Hans-Dietrich Genscher- rel tanácskozik (Telefotó - KS) Rendkívül szigorú biztonsági intézkedések közepette szerdán délelőtt megnyílt Bécsben a kőolajexportáló országok szervezete (OPEC) tagországi pénzügyminisztereinek konferenciája. Az OPEC bécsi székhelyén megrendezett tanácskozáson a szervezet 13 tagországa közül 12 küldte el képviselőit, Irán pénzügyminisztere eddig meg nem nevezett okok miatt nem vesz részt az ülésen Washingtoni kardcsörtetés Ezekben a napokban a a washingtoni Fehér Ház, a külügyminisztérium és a hadügyminisztérium valóságos felbolygatott méhkashoz hasonlít. Elsősorban erről a három helyről irányítják azt a világméretű kampányt, amely minden józanságot sut- badobva, szinte csak a nekivadult indulatok — no meg a belpolitikai szempontok — alapján közreműködőket toboroz egy egyetemes szovjetellenes kampányhoz. Csöngenek a távolsági telefonok, amerikai diplomaták járják a különböző fővárosokat: az Afganisztánból eredő állítólagos „szovjet veszély” érvei nyílt amerikai gazdasági és politikai zsarolással érnek fel. Igen, a világ a washingtoni kardcsöríetéstől hangos. A TASZSZ most volt kénytelen megcáfolni egy teljesen alaptalan UPI-jelentést, amely szerint „szovjet csapatösszevonások folynak az iráni—afgán határon”. Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes előbb a brüsszeli NATO-ülésen, majd Bonnban és Párizsban igyekszik felzárkóztatni a bizony húzódozó nyugat-európai országokat a gátlástalan amerikai kampány mögé. Pedig sokasodnak annak jelei, hogy Nyu- gat-Európában egyedül a hidegháborút kezdettől fogva önkéntes lelkesedéssel támogató konzervatív angol kabinet helyesli fenntartás nélkül a Washington által tervezett intékedéseket. Ezt jelzi Carrington brit külügyminiszter közelés közép-keleti tárgyalássorozata is. Amit Christopher Nyu- gat-Európában próbál, azzal kísérletezik az amerikai kormány egy másik különmegbízottja, Philip Habib Japánban — ugyancsak enyhén szólva vegyes eredménynyel. Ami a Washington által szorgalmazott gabona-embargót illeti, a világ egyik nagy gabonaexportőr országa. Argentína máris bejelentette, hogy a maga részéről nem szakítja meg kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. Lord Killannin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke pedig — természetesen — síkraszállt a moszkvai olimpia védelmében. Ilyen körülmények között senkit nem lepett meg Gromiko szovjet külügyminiszter keddi beszédének az a mondata, amely szerint „számos olyan fejlemény következett be a nemzetköz; politikában,, amely az imperialista agresszív irányvonal megjelenési formája”. Afganisztán Babrak Karmai nyilatkozata Svájci lap leleplező cikke — Lázadók ezrei tették le a fegyvert az eltelt napokban. Ezrek vonultak a párt és a kormány által kijelölt központokba, hogy átadják fegyvereiket — jelentette ki tegnap Babrak Karmai miniszterelnök. Karmai, aki Afganisztán forradalmi tanácsának főtitkára és az Afganisztáni Egyesült Népi Demokratikus Párt főtitkára is, a szocialista és az el nem kötelezett országok Kabulban tartózkodó különtudósítóinak nyilatkozott a miniszterelnökségen berendezett irodájában. Elmondotta, hogy a fegyvereiket beszolgáltatok üdvözölték Hafizullah Amin bukását, és elfogadják azokat a változásokat, amelyeket a forradalom december 27-i fordulata, az új szakasz hozott. — Az új kormányt — mondotta — muzulmánok százezrei támogatják Afganisztán határain innen és túl. Ennek a helyzetnek a megváltoztatására azonban jelentős erőket mozgatnak meg. Naponta szállítanak amerikai gépek hadianyagokat a szomszédos Pakisztánba. Ezzel az egész térség kerül veszélybe — jelentette ki. A Neue Zürcher Zeitung keddi száma- leleplező cikket közölt arról az imperialista tervről, amelynek célja az afganisztáni népi hatalom intervenció útján történő megdöntése, valamint Kabul és más afgán nagyvárosok légidesszant egységek általi elfoglalása lett volna 1980 elején. A cikkből kitűnik, hogy Afganisztánon kívül fekvő kiképzőtáborokban az Egyesült Államok, Kína és más országok közvetlen anyagi, kiképzési támogatásával és fegyverszállítmányaival ellenforradalmi csapatokat hoztak létre; ezeket 1980 januárjában vagy februárjában repülőgépről dobták volna le Afganisztán fölött, azzal a céllal, hogy „végleg felszámolják a kommunista rendszert”. A „nagy terv” — így nevezi a svájci lap az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság elleni imperialista intervenciót-----a Szovj etunió segítségnyújtása következtében azonban „egyelőre” megvalósíthatatlanná tette. érkezett lú együttműködés és közeledés továbbfejlesztésében. SALISBURY Lord Soarnes brit főkormányzó kedden megnyitotta a februári választásokat előkészítő bizottság első ülését. A testületben a főkormányzó és a választásokon induló 10 párt képviselői vesznek részt. Lord Soarnes felszólította a pártokat és a választókat, hogy aeki jelentsék, ha a választók megfélemlítésére vagy befolyásolására tett kísérletekről értesülnek és a törvénysértéseket bizonyítani tudják. Joshua Nkomo, a Hazafias Front egyik társelnöke szintén derűlátóan nyilatkozott a fegyverszünetről. Kijelentette: a brit főkormányzó által okozott súlyos nehézségek ellenére sem engedik, hogy a rhodesiai tűzszünet összeomoljon. BANGKOK Bangkoki jelentések szerint megkezdődött a Thai- földön lévő laoszi emigránsok Kínába szállítása. Ezt Vientianeban úgy értékelik, mint a laoszi népi hatalom elleni jövőbeni felforgató akció előkészületeit. Hír- ügynökségi jelentések szerint csak januárban 2000 laoszi emigránst szállítanak Kínába, és egy 180 fős csoport már elhagyta Thaiföldet kínai különgépeken. DAMASZKUSZ Hafez Asszad Szíriái államfő előtt szerdán Damasz- kuszban letette a hivatalos esküt a 37 tagú új kormány. Az új miniszterek közül 23 eddig még nem volt tagja a kabinetnek, így dr. Abdel Rauf Al-Kaszm miniszter- elnök sem. Az új kormányban nincs változás a külügyi, a hadügyi és a tájékoztatásügyi tárca élén. BRÜSSZEL A Franciaajkúak Demokratikus Frontja (FDF) miniszterei szerdán kiléptek a belga kormányból. Martens miniszterelnök délután felkereste a királyt és javaslatot tett, hogy mentsék fel tisztségéből Lucien Outers külkereskedelmi minisztert, Leon Defosset-t a brüsszeli település körzet miniszterét és Francois Per- soons-t, aki a francia nyelvű közösség ügyeinek államtitkára. A király a lemondásokat elfogadta. • VARSÓ Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszter az ENSZ-ből hazatérőben megszakította útját Varsóban, ahol szerdán fogadta őt Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök. A szívélyes, báráti légkörű megbeszélésen áttekintették a nemzetközi helyzet fő kérdéseit, valamint a kétoldalú kapcsolatokat és fejlődésük távlatait. Honomarjov kitüntetése Az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Borisz Ponomarjovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagját, a Központi Bizottság titkárát. A magas kitüntetést 75. születésnapja alkalmából adományozták neki, a Kommunista párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett kimagasló érdemeiért. Georgi Dimitrov Érdemrenddel tüntette ki a bolgár Államtanács Borisz Ponomarjovot, az SZKP Politikai Bizottság póttagját, a Központi Bizottság titkárát. Wojtaszek vidéki körúton SZÓFIA Befejezte moszkvai tárgyalásait és vidéki körútra indult Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására látogatott Moszkvába és Andrej Gromikoval folytatott megbeszéléseket. Wojtaszek szerdán ebédet adott Gromiko tiszteletére. A szívélyes, baráti hangulatú ebéden a két külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. Todor Zsivkov, á BKP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke szerdán Szófiában fogadta Konsztantyin Rusza- kovot, az SZKP Központi Bizottságának titkárát. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozón, amelyen jelen volt Dimitr Sztanisev, a BKP Központi Bizottságának titkára is, megelégedéssel nyugtázták a bolgár és a szovjet nép vívmányait a szocialista és a kommunista társadalom építésében, a BKP és az SZKP következetes irányvonalának megvalósításában, a Bolgár Népköztársaság és a Szovjetunió közötti sokoldaAmerikai nyomás Japánra Irán kész tovább csökkenteni az olajtermelést Az amerikai kormány újabb nyomással próbálja rávenni Japánt, hogy szövetkezzék vele az Irán-elle- nes gazdasági» szankciókra — jelentette Washingtonból a Kyodo japán hírügynökség. E célból érkezik szerdán Tokióba Philip Habib, az amerikai kormány különmegbízottja. Washingtoni diplomáciai körök szerint az Egyesült Államok a kétnapos tárgyalások folyamán követelni fogja, hogy Japán alkalmazzon megtorlásokat Irán ellen, ezek keretében csökkentse a kivitelt és a kölcsönöket, és állítsa le az ipari létesítmények közös építését. Irán kész a jelenleginek felére, napi 1,5 millió hordóra csökkenteni olajtermelését, ha Nyugat-Európa és Japán, az Egyesült Államok nyomásának eleget téve, csatlakoznék a Teherán ellen irányuló gazdasági megtorló intézkedésekhez — jelentette ki szerdán Ali Ak- bar Moinfar iráni kőolajipari miniszter. Egyúttal kilátásba helyezte, hogy Irán minden olyan országtóÍNneg- tagadja az olajszállításokat, amely Washingtonhoz hasonlóan gazdasági embargót léptet életbe. Moinfar előzőleg ilyen értelmű figyelmeztetést intézett külön Japánhoz annak teheráni nagykövetén keresztül. Ebben sürgette azt is, hogy Japán folytassa a 2,9 milliárd dolláros petrolkémiai programnak az iráni forradalom óta félbemaradt építkezéseit. Figyelmeztetett arra is, hogy amennyiben Japán ezt továbbra is halogatja, úgy más országoknak adják a megrendelést. Az Egyesült Államok növekvő katonai jelenlétre készül a közel-keleti térségben és kész fegyveresen fellépni. Washington célja egyfajta nem hivatalos „biztonsági együttműködés” megteremtése a térség országaival, a Szovjetunió ellen — fejtette ki Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó a The Wall Street Journal keddi számában közreadott újabb kardcsörtető nyilatkozatában. Brezinski megjegyezte, hogy egy „biztonsági keretszervezetre gondol, amely nem olyan jellegű szövetség lenne, mint .g NATO. hanem inkább a „kooperáción” alapulna. Brzezinski nem bocsátkozott részletekbe, csupán annyit fűzött hozzá, hogy az együttműködés nem foglalná magában az állandó amerikai katonai támaszpontok használatát. Irán egy éve *y évvel ezelőtt — 1979. január 6-án távozott az, iráni császári trónról Mohammad Reza Pahlavi, akkor még abban a reményben, hogy a monarchia — ha nem is abszolút formában — fennmarad. Az általa kinevezett utolsó miniszterelnök, Sapur Baktiar — aki jelenleg Párizsból nem győzi jósolgatni a „Khomeini-rendszer” bukását — és az amerikai titkosszolgálat, a CIA bírta rá őt: a monarchia megmentésének. az ellenzék lecsillapításának reményében — ha csak átmenetileg is — ..pihenés” céliából hagyja el az országot. És Reza Pahlavi megfogadta a ..jótanácsokat”, magával vitte családját. több milliárd dolláros vagyonát, s egy maréknyi iráni földet, hogy kormányzásának 38 évére emlékeztesse őt. Távozott abban a reményben, hogy az Egyesült Államok — a monarchia legfőbb támasza — akárcsak 1953-ban, visszasegíti pávatrónjára. Számításai azonban nem váltak valóra. Az ellenzéki mozgalom soha nem tapasztalt méreteket öltött, a gyűlölt monarchia ellen szövetkezett a síita egyház. a nemzeti burzsoázia, a bazár, a munkásosztály és a parasztság, valamennyi a császári család és a köréje tömörült komprádor burzsoázia által elnyomott és ^kisemmizett osztály és réfeg. A feltartóztathatatlan népi megmozdulással a ^monarchia addig szilárdnak hitt bástyája, a ^hadsereg sem bírt. és február 11-én semlegesnek nyilvánította magát. A síita egyház vezetésével győzött az iráni forradalom, megdőlt a több évtizedes. kegyetlen és népelnyomó. amerikabarát abszolút monarchia uralma. A volt császár távozása óta pontosan egy esztendő telt el, s azóta sok minden változott Iránban. Legelőször is az államforma, hisz 1979. március 30-a után a volt monarchia az iráni nép akaratnyilvánítása alapján iszlám köztársasággá vált. Khomeini ajatollah az iszlám forradalmi tanács vezetésével megkezdődött a császári rezsim szerkezetének szétzúzása. az új, forradalmi Irán építése és közben az ország megszűnt az Egyesült Államok legfőbb szövetségese, a Perzsa-öböl csendőre, Izrael és Dél-Afrika barátja és fő olajszállítója, a CENTO tagja lenni, s az eddigi imperialista, amerikabarát külpolitikáról el nem kötelezett, antiimperia- lista külpolitikára váltott át. Belpolitikáikig pedig megszűnt a kiváltságosok uralma. az iszlám jegyében megkísérelték az egyenlőségen és igazságosságon alapuló társadalom létrehozását és olyan intézkedéseket tettek többek között, mint az államosítások és a földreform. Természetes, hogy az imperializmus, a reakció nem nyugodott bele a stratégiai veréségéb-e, s különböző manőverekkel azóta is mindent elkövet az iszlám köztársaság gyengítésére. A volt, sah Egyesült Államokbeli befogadása, az iráni nemzetiségi ellentétek szítása. a gazdasági nehézségek fokozása csupán egy-egy láncszemet jelent az említett tervek megvalósításában, mint ahogy természetes az is. hogy Reza Pahlavi Iránból történt távozásával, a császári rezsim trónfosztásával megszűnt a korábbi monarchia-ellenes ellenzék egysége, és kezdetét vette a polarizálódás. A különböző társadalmi osztályok és rétegek egységesek voltak, a császári rezsim megdöntéséért folytatott küzdelemben, de megbomlott egységük a „hogyan tovább” kérdését, az iszlám köztársaság tartalmát illetően. Továbbra is egységesek azonban abban, hogy az egykori gyűlölt uralkodó, Reza Pahlavi rendszerének visszatérését nem kívánják, a császári rezsim restaurálásával való szembenállás változatlanul a társadalmon belüli fő összetartó erő. Ilyen körülmények között halad az iszlám köztársaság intézményesítésének folyamata, amelynek küszöbön- álló szakaszait az elnökválasztás és a parlamenti választások jelentik. ligha véletlen, hogy a külső és belső reakció élén — a teheráni „túszválság” ürügyén Irán ellen gazdasági szankciókat életbe léptető, az országgal szemben katonai-politikai nyomást alkalmazó Egyesült Államokkal — ebben a rendkívül fontos, ugyanakkor érzékeny helyzetben fokozza erőfeszítéseit ellenforradalmi terveinek végrehajtására, az iszlám köztársaság aláásására. a monarchia restaurálására, avagy a számára „megfelelő” államrend létrehozására.
