Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 17. Kommentárunk Nyugat-európai kőrútjának újabb állomására, Bonnba érke­zett Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes. A képen nyugatnémet kollegájával, Hans-Dietrich Genscher- rel tanácskozik (Telefotó - KS) Rendkívül szigorú biztonsági intézkedések közepette szerdán délelőtt megnyílt Bécsben a kőolajexportáló országok szervezete (OPEC) tagországi pénzügyminisztereinek konfe­renciája. Az OPEC bécsi székhelyén megrendezett tanácskozáson a szervezet 13 tagor­szága közül 12 küldte el képviselőit, Irán pénzügyminisztere eddig meg nem nevezett okok miatt nem vesz részt az ülésen Washingtoni kardcsörtetés Ezekben a napokban a a washingtoni Fehér Ház, a külügyminiszté­rium és a hadügyminisz­térium valóságos fel­bolygatott méhkashoz hasonlít. Elsősorban er­ről a három helyről irá­nyítják azt a világmé­retű kampányt, amely minden józanságot sut- badobva, szinte csak a nekivadult indulatok — no meg a belpolitikai szempontok — alapján közreműködőket toboroz egy egyetemes szovjetel­lenes kampányhoz. Csöngenek a távolsági telefonok, amerikai dip­lomaták járják a külön­böző fővárosokat: az Af­ganisztánból eredő állí­tólagos „szovjet veszély” érvei nyílt amerikai gaz­dasági és politikai zsa­rolással érnek fel. Igen, a világ a washingtoni kardcsöríetéstől hangos. A TASZSZ most volt kénytelen megcáfolni egy teljesen alaptalan UPI-jelentést, amely szerint „szovjet csapat­összevonások folynak az iráni—afgán határon”. Warren Christopher amerikai külügyminisz­ter-helyettes előbb a brüsszeli NATO-ülésen, majd Bonnban és Pá­rizsban igyekszik felzár­kóztatni a bizony húzó­dozó nyugat-európai or­szágokat a gátlástalan amerikai kampány mö­gé. Pedig sokasodnak annak jelei, hogy Nyu- gat-Európában egyedül a hidegháborút kezdettől fogva önkéntes lelkese­déssel támogató konzer­vatív angol kabinet he­lyesli fenntartás nélkül a Washington által ter­vezett intékedéseket. Ezt jelzi Carrington brit külügyminiszter közel­és közép-keleti tárgya­lássorozata is. Amit Christopher Nyu- gat-Európában próbál, azzal kísérletezik az amerikai kormány egy másik különmegbízottja, Philip Habib Japánban — ugyancsak enyhén szólva vegyes eredmény­nyel. Ami a Washington által szorgalmazott ga­bona-embargót illeti, a világ egyik nagy gabo­naexportőr országa. Ar­gentína máris bejelen­tette, hogy a maga ré­széről nem szakítja meg kereskedelmi kapcsola­tait a Szovjetunióval. Lord Killannin, a Nem­zetközi Olimpiai Bizott­ság elnöke pedig — ter­mészetesen — síkraszállt a moszkvai olimpia vé­delmében. Ilyen körülmények kö­zött senkit nem lepett meg Gromiko szovjet külügyminiszter keddi beszédének az a monda­ta, amely szerint „szá­mos olyan fejlemény következett be a nem­zetköz; politikában,, amely az imperialista agresszív irányvonal megjelenési formája”. Afganisztán Babrak Karmai nyilatkozata Svájci lap leleplező cikke — Lázadók ezrei tették le a fegyvert az eltelt napok­ban. Ezrek vonultak a párt és a kormány által kijelölt központokba, hogy átadják fegyvereiket — jelentette ki tegnap Babrak Karmai mi­niszterelnök. Karmai, aki Afganisztán forradalmi tanácsának főtit­kára és az Afganisztáni Egyesült Népi Demokratikus Párt főtitkára is, a szocia­lista és az el nem kötelezett országok Kabulban tartózko­dó különtudósítóinak nyilat­kozott a miniszterelnökségen berendezett irodájában. El­mondotta, hogy a fegyverei­ket beszolgáltatok üdvözöl­ték Hafizullah Amin buká­sát, és elfogadják azokat a változásokat, amelyeket a forradalom december 27-i fordulata, az új szakasz ho­zott. — Az új kormányt — mondotta — muzulmánok százezrei támogatják Afga­nisztán határain innen és túl. Ennek a helyzetnek a megváltoztatására azonban jelentős erőket mozgatnak meg. Naponta szállítanak amerikai gépek hadianyago­kat a szomszédos Pakisztán­ba. Ezzel az egész térség kerül veszélybe — jelentet­te ki. A Neue Zürcher Zeitung keddi száma- leleplező cik­ket közölt arról az imperia­lista tervről, amelynek célja az afganisztáni népi hata­lom intervenció útján törté­nő megdöntése, valamint Kabul és más afgán nagy­városok légidesszant egysé­gek általi elfoglalása lett volna 1980 elején. A cikkből kitűnik, hogy Afganisztánon kívül fekvő kiképzőtáborokban az Egye­sült Államok, Kína és más országok közvetlen anyagi, kiképzési támogatásával és fegyverszállítmányaival el­lenforradalmi csapatokat hoztak létre; ezeket 1980 ja­nuárjában vagy februárjá­ban repülőgépről dobták volna le Afganisztán fölött, azzal a céllal, hogy „végleg felszámolják a kommunista rendszert”. A „nagy terv” — így nevezi a svájci lap az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság elleni imperia­lista intervenciót-----a Szov­j etunió segítségnyújtása kö­vetkeztében azonban „egye­lőre” megvalósíthatatlanná tette. érkezett lú együttműködés és közele­dés továbbfejlesztésében. SALISBURY Lord Soarnes brit főkor­mányzó kedden megnyitotta a februári választásokat elő­készítő bizottság első ülését. A testületben a főkormány­zó és a választásokon induló 10 párt képviselői vesznek részt. Lord Soarnes felszólí­totta a pártokat és a válasz­tókat, hogy aeki jelentsék, ha a választók megfélemlí­tésére vagy befolyásolására tett kísérletekről értesülnek és a törvénysértéseket bizo­nyítani tudják. Joshua Nkomo, a Hazafias Front egyik társelnöke szin­tén derűlátóan nyilatkozott a fegyverszünetről. Kijelen­tette: a brit főkormányzó által okozott súlyos nehéz­ségek ellenére sem engedik, hogy a rhodesiai tűzszünet összeomoljon. BANGKOK Bangkoki jelentések sze­rint megkezdődött a Thai- földön lévő laoszi emigrán­sok Kínába szállítása. Ezt Vientianeban úgy értékelik, mint a laoszi népi hata­lom elleni jövőbeni felforga­tó akció előkészületeit. Hír- ügynökségi jelentések szerint csak januárban 2000 laoszi emigránst szállítanak Kíná­ba, és egy 180 fős csoport már elhagyta Thaiföldet kí­nai különgépeken. DAMASZKUSZ Hafez Asszad Szíriái ál­lamfő előtt szerdán Damasz- kuszban letette a hivatalos esküt a 37 tagú új kormány. Az új miniszterek közül 23 eddig még nem volt tagja a kabinetnek, így dr. Abdel Rauf Al-Kaszm miniszter- elnök sem. Az új kormány­ban nincs változás a kül­ügyi, a hadügyi és a tájékoz­tatásügyi tárca élén. BRÜSSZEL A Franciaajkúak Demokra­tikus Frontja (FDF) minisz­terei szerdán kiléptek a bel­ga kormányból. Martens miniszterelnök délután fel­kereste a királyt és javasla­tot tett, hogy mentsék fel tisztségéből Lucien Outers külkereskedelmi minisz­tert, Leon Defosset-t a brüsszeli település körzet miniszterét és Francois Per- soons-t, aki a francia nyel­vű közösség ügyeinek állam­titkára. A király a lemondá­sokat elfogadta. • VARSÓ Sah Muhammed Doszt af­gán külügyminiszter az ENSZ-ből hazatérőben meg­szakította útját Varsóban, ahol szerdán fogadta őt Piotr Jaroszewicz lengyel minisz­terelnök. A szívélyes, báráti légkörű megbeszélésen átte­kintették a nemzetközi hely­zet fő kérdéseit, valamint a kétoldalú kapcsolatokat és fejlődésük távlatait. Honomarjov kitüntetése Az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége Borisz Ponomarjovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagját, a Központi Bizottság titkárát. A magas kitüntetést 75. születésnapja alkalmából adományozták neki, a Kom­munista párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett kimagasló érdemeiért. Georgi Dimitrov Érdem­renddel tüntette ki a bolgár Államtanács Borisz Pono­marjovot, az SZKP Politikai Bizottság póttagját, a Köz­ponti Bizottság titkárát. Wojtaszek vidéki körúton SZÓFIA Befejezte moszkvai tárgya­lásait és vidéki körútra in­dult Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszter, aki a szov­jet kormány meghívására látogatott Moszkvába és Andrej Gromikoval folyta­tott megbeszéléseket. Wojta­szek szerdán ebédet adott Gromiko tiszteletére. A szí­vélyes, baráti hangulatú ebé­den a két külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. Todor Zsivkov, á BKP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács el­nöke szerdán Szófiában fo­gadta Konsztantyin Rusza- kovot, az SZKP Központi Bi­zottságának titkárát. A szívélyes, elvtársi lég­körben lezajlott találkozón, amelyen jelen volt Dimitr Sztanisev, a BKP Központi Bizottságának titkára is, megelégedéssel nyugtázták a bolgár és a szovjet nép vív­mányait a szocialista és a kommunista társadalom építésében, a BKP és az SZKP következetes irányvo­nalának megvalósításában, a Bolgár Népköztársaság és a Szovjetunió közötti sokolda­Amerikai nyomás Japánra Irán kész tovább csökkenteni az olajtermelést Az amerikai kormány újabb nyomással próbálja rávenni Japánt, hogy szö­vetkezzék vele az Irán-elle- nes gazdasági» szankciókra — jelentette Washingtonból a Kyodo japán hírügynökség. E célból érkezik szerdán To­kióba Philip Habib, az ame­rikai kormány különmegbí­zottja. Washingtoni diplo­máciai körök szerint az Egyesült Államok a kétna­pos tárgyalások folyamán követelni fogja, hogy Japán alkalmazzon megtorlásokat Irán ellen, ezek keretében csökkentse a kivitelt és a kölcsönöket, és állítsa le az ipari létesítmények közös építését. Irán kész a jelenleginek felére, napi 1,5 millió hor­dóra csökkenteni olajterme­lését, ha Nyugat-Európa és Japán, az Egyesült Államok nyomásának eleget téve, csatlakoznék a Teherán el­len irányuló gazdasági meg­torló intézkedésekhez — je­lentette ki szerdán Ali Ak- bar Moinfar iráni kőolajipa­ri miniszter. Egyúttal kilá­tásba helyezte, hogy Irán minden olyan országtóÍNneg- tagadja az olajszállításokat, amely Washingtonhoz ha­sonlóan gazdasági embargót léptet életbe. Moinfar előzőleg ilyen ér­telmű figyelmeztetést inté­zett külön Japánhoz annak teheráni nagykövetén ke­resztül. Ebben sürgette azt is, hogy Japán folytassa a 2,9 milliárd dolláros petrol­kémiai programnak az iráni forradalom óta félbemaradt építkezéseit. Figyelmeztetett arra is, hogy amennyiben Japán ezt továbbra is ha­logatja, úgy más országok­nak adják a megrendelést. Az Egyesült Államok nö­vekvő katonai jelenlétre készül a közel-keleti térség­ben és kész fegyveresen fel­lépni. Washington célja egy­fajta nem hivatalos „bizton­sági együttműködés” megte­remtése a térség országaival, a Szovjetunió ellen — fej­tette ki Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanács­adó a The Wall Street Jour­nal keddi számában közre­adott újabb kardcsörtető nyilatkozatában. Brezinski megjegyezte, hogy egy „biztonsági keret­szervezetre gondol, amely nem olyan jellegű szövetség lenne, mint .g NATO. hanem inkább a „kooperáción” ala­pulna. Brzezinski nem bo­csátkozott részletekbe, csu­pán annyit fűzött hozzá, hogy az együttműködés nem foglalná magában az állan­dó amerikai katonai támasz­pontok használatát. Irán egy éve *y évvel ezelőtt — 1979. január 6-án távozott az, iráni császári trónról Mohammad Reza Pahlavi, akkor még abban a reményben, hogy a mo­narchia — ha nem is abszo­lút formában — fennmarad. Az általa kinevezett utol­só miniszterelnök, Sapur Baktiar — aki jelenleg Pá­rizsból nem győzi jósolgat­ni a „Khomeini-rendszer” bukását — és az amerikai titkosszolgálat, a CIA bírta rá őt: a monarchia meg­mentésének. az ellenzék le­csillapításának reményében — ha csak átmenetileg is — ..pihenés” céliából hagyja el az országot. És Reza Pah­lavi megfogadta a ..jótaná­csokat”, magával vitte csa­ládját. több milliárd dollá­ros vagyonát, s egy marék­nyi iráni földet, hogy kor­mányzásának 38 évére em­lékeztesse őt. Távozott ab­ban a reményben, hogy az Egyesült Államok — a mo­narchia legfőbb támasza — akárcsak 1953-ban, vissza­segíti pávatrónjára. Számításai azonban nem váltak valóra. Az ellenzéki mozgalom soha nem tapasz­talt méreteket öltött, a gyű­lölt monarchia ellen szövet­kezett a síita egyház. a nemzeti burzsoázia, a bazár, a munkásosztály és a pa­rasztság, valamennyi a csá­szári család és a köréje tö­mörült komprádor burzsoá­zia által elnyomott és ^ki­semmizett osztály és réfeg. A feltartóztathatatlan népi megmozdulással a ^monar­chia addig szilárdnak hitt bástyája, a ^hadsereg sem bírt. és február 11-én sem­legesnek nyilvánította ma­gát. A síita egyház vezeté­sével győzött az iráni forra­dalom, megdőlt a több év­tizedes. kegyetlen és népel­nyomó. amerikabarát ab­szolút monarchia uralma. A volt császár távozása óta pontosan egy esztendő telt el, s azóta sok minden változott Iránban. Legelőször is az államforma, hisz 1979. március 30-a után a volt monarchia az iráni nép aka­ratnyilvánítása alapján isz­lám köztársasággá vált. Kho­meini ajatollah az iszlám forradalmi tanács vezetésé­vel megkezdődött a császári rezsim szerkezetének szét­zúzása. az új, forradalmi Irán építése és közben az ország megszűnt az Egye­sült Államok legfőbb szövet­ségese, a Perzsa-öböl csend­őre, Izrael és Dél-Afrika ba­rátja és fő olajszállítója, a CENTO tagja lenni, s az eddigi imperialista, ameri­kabarát külpolitikáról el nem kötelezett, antiimperia- lista külpolitikára váltott át. Belpolitikáikig pedig meg­szűnt a kiváltságosok ural­ma. az iszlám jegyében meg­kísérelték az egyenlőségen és igazságosságon alapuló társadalom létrehozását és olyan intézkedéseket tettek többek között, mint az álla­mosítások és a földreform. Természetes, hogy az im­perializmus, a reakció nem nyugodott bele a stratégiai veréségéb-e, s különböző manőverekkel azóta is min­dent elkövet az iszlám köz­társaság gyengítésére. A volt, sah Egyesült Államok­beli befogadása, az iráni nemzetiségi ellentétek szítá­sa. a gazdasági nehézségek fokozása csupán egy-egy láncszemet jelent az emlí­tett tervek megvalósításában, mint ahogy természetes az is. hogy Reza Pahlavi Irán­ból történt távozásával, a császári rezsim trónfosztá­sával megszűnt a korábbi monarchia-ellenes ellenzék egysége, és kezdetét vette a polarizálódás. A különbö­ző társadalmi osztályok és rétegek egységesek voltak, a császári rezsim megdön­téséért folytatott küzdelem­ben, de megbomlott egysé­gük a „hogyan tovább” kér­dését, az iszlám köztársaság tartalmát illetően. Tovább­ra is egységesek azonban abban, hogy az egykori gyű­lölt uralkodó, Reza Pahlavi rendszerének visszatérését nem kívánják, a császári re­zsim restaurálásával való szembenállás változatla­nul a társadalmon belüli fő összetartó erő. Ilyen körülmények között halad az iszlám köztársaság intézményesítésének folya­mata, amelynek küszöbön- álló szakaszait az elnökvá­lasztás és a parlamenti vá­lasztások jelentik. ligha véletlen, hogy a külső és belső reakció élén — a teheráni „túszvál­ság” ürügyén Irán ellen gazdasági szankciókat életbe léptető, az országgal szemben katonai-politikai nyomást alkalmazó Egyesült Államokkal — ebben a rendkívül fontos, ugyanak­kor érzékeny helyzetben fo­kozza erőfeszítéseit ellenfor­radalmi terveinek végrehaj­tására, az iszlám köztársa­ság aláásására. a monar­chia restaurálására, avagy a számára „megfelelő” ál­lamrend létrehozására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom