Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-06 / 285. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 6. Külkereskedelem Hfri kával A szocialista országok fejlődő országokkal folytatott külkereskedelmének 40 százaléka esik Afrikára. Ennek a forgalomnak 80 százaléka azonban az észak- (arab) afrikai országokkal bonyolódik. Ennek oka egyrészt Eszak-Afrika közelsége, a kereskedelmi hagyományok, a szélesebb és rugalmasabb piac, másrészt a fekete-afrikai országok nagyobb kötöttsége az egykori anyaországhoz és a tőkés pénzügyi szervezetekhez, a piac viszonylag szűk volta, s a piaci ismeretek hiánya. Ennek ellenére ma még Afrika jelentősebb felvevő piac a szocialista országok számára, mint beszerzési terület, ugyanis az összes . szocialista export 4,7 százaléka irányul Afrikába, de az importnak csupán 1,8 százaléka származik erről a föld-' részről. Az Afrikával folytatott külkereskedelemben igen eltérő az egyes szocialista országok részaránya. A Szovjetunió mellett (a kereskedelem 50 százalékát bonyolítja) az NDK. Lengyelország és Magyarország szerepe jelentős. Tárgyalni vagy telepíteni Rakéták az enyhülés ellen Egyre nyilvánvalóbbnak látszik: az atlanti szervezet olyan határozat elfogadására készül, amely lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok újtípusú középható-távolságú rakétákat helyezzen el egy sor nyugat-európai állam területén. Ennek a döntésnek beláthatatlanok a következményei. Komoly veszélybe kerül a katonai enyhülés lehetősége, s az új rakéták megjelenése a fegyverkezési verseny fokozásával fenyeget. Immár több, mint egy éve ismeretes a világ közvéleménye előtt, hogy az amerikai vezetés és a NATO-ve- zérkar olyan katonai fejlesztés végrehajtását szorgalmazza, amely lehetővé tenné a Nyugat számára, hogy erőfölényre tegyen szert, s megkerülje a SALT-szerző- désekben rögzített egyensúly-elveit. Miről is van szó? A hetvenes évek elején létrejöttek azok a tárgyalási fórumok, ahol a két vezető nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, illetve Európa különböző katonai-politikai tömörülésekhez tartozó országainak’ csoportjai tárgyalásokat kezdtek a katonai enyhülés lehetőségeiről, a fegyverek és haderők korlátozásáról. A szovjet—amerikai hadászati fegyvercsökkentési megbeszélések eredményeként az idén júniusban Eécsben a két államfő aláírta a SALT—II-nék nevezett egyezményt. Ez a megállapodás azonos szinten szabta meg a két hatalom hadászati fegyvereinek — rakétáknak, távolsági bombázóknak — a mennyiségét és azonos nevezőre hozta a különböző fegyverrendszerek minőségi mutatóit' is. Ugyancsak Bécsben — immár több, mint öt éve — folyik a közép-európai haderők csökkentésével foglalkozó tanácskozás-sorozat. A jelenlegi NATO-tervek lényege, hogy olyan fegyverek telepítését határozzák el, amelyek nem tartoznak egyik korábbi tárgyalássorozat szűkén vett témakörébe sem, ahogy ezt Nyugaton mondják, a „szürke zónában” vannak. A fejlesztés ürügye a szovjet középhatótávolságú rakéták állítólagos „veszélyes korszerűsítése”, az „SS—20”-nak nevezett fegyver megjelenése az Uraitól nyugatra fekvő területeken. A Szovjetunióban rámutatnak: hamis ürügy ez, hiszen az ország nyugati területein immár két évtizede tartanak hasonló fegyvereket. Sőt, ahogy ezt Leo- nyid Brezsnyev Berlinben kijelentette: az utóbbi tíz évben nem hogy növelték volna a rakéták és repülőgépek mennyiségét, de ép- penhogy valamelyest még csökkentették is azt. A Szovjetunió ilyen (körülbelül 2500—3000 kilométeres hatótávolságú) rakétákat nem helyezett el szövetségesei területén. Annak idején éppen azért hozta létre ezeket, hogy ellensúlyozza az angol és francia nukleáris illetve a szocialista országok határai mentén az amerikai támaszpontokon állomásozó erőket, amelyek képesek atomcsapást mérni a Szovjetunió területén levő célpontokra is. Annak ellenére tehát, hogy középható-távolságú rakétáinak kifejlesztését katonai szükségszerűség diktálta, a Szovjetunió kész arra, hogy csökkentse, sőt esetleg fel is számolja ezt az erőt, ha a NATO-országok- kal erről tárgyalások folyamán meg tud állapodni. Éppen ezért javasolta Leonyid Brezsnyev berlini beszédében, a nyugait-európai vezetőkhöz intézett levelében, s a Pravdának adott nyilatkozatában a telepítés helyett a tárgyalásokat. Ez az indítvány a nyugat-európai közvéleményben kedvező visszhangot keltett. Annak ellenére így van ez, hogy az Egyesült Államok kormánya minden korábbinál nagyobb nyomást fejtett ki európai szövetségeseire, s a szolgálatában álló tömegkommunikációs eszközök minden korábbinál nagyobb mennyiségben terjesztik hamis propagandájukat a „keleti fenyegetésről”. Nem egységes Nyugat-Eu- rópa. A kormányok vezetői, azok is, akik tisztában varinak döntésük lehetséges következményeivel, még fenn akarják tartam a tárgyalások lehetőségét, s valószínűleg a telepítésről hozott határozattal együtt ilyen indítványt is tesznek. A Szovjetunió és szövetségesei egyértelműen a tárgyalások mellett vannak. A tárgyalásokat. viszont úgy képzelik él, hogy azok csak a teljes egyenlőség alap ján lehetségesek, kizárva közben mindenfajta fenyegetést. A szovjet katonai szakértők ismételten rámutatnak arra: a Nyugat részéről nem „pót- fegyverkezésről” van szó, miint állítják, hanem a szocialista országokat fenyegető lépésről, amely ugyanakkor az európai NATO-or- szágok biztonságát is csökkenti. Az érvelés világos: a szovjet hadászati célpontokra irányított 108 Pershing—2 és a számyasrakéták növelik a nukleáris konfliktus veszélyét. azok az országok pedig, amelyek ilyen fegyveretet befogadnak, óhatatlanul kiteszik magukat egy esetleges ellencsapásnak. A brüsszeli NATO-tanács- ülés döntései tehát valóban sorsdöntőek lehetnek. A választás lehetősége a nyugateurópai kormányok kezében van. Nem vitatható: ha a rakéták telepítése mellett döntenék. az megakaszthatja az enyhülés egész eddigi folyamatát, ‘kérdésessé teheti a leszerelésre tett eddigi erőfe. szítéseket. Miklós Gábor A Szovjetunióban Évente több mint kétmillió lakás A Szovjetuniónak ahhoz, hogy felszámolja a lakásproblémát, még legalább 50 millió lakást kell építenie. Ha évente 2,5 millió lakás épül (jelenleg 2,2 millió), akkor századunk végére már nem beszélhetünk lakáshiányról. A jelenlegi cél, hogy a családok minden tagjára külön szoba jusson. A jövőben ehhez még ’egy közös lakószobát terveznek. Napjainkban a városlakóknak mintegy 80 százaléka rendelkezik önálló, komfortos lakással. Egy főre átlagban 12 négyzetméter hasznos lakterület jut; falun viszont, ahol a családok nagy többsége saját házakban él és a gyerekek száma is magasabb, az arány 11 négyzetméter. A városlakók egy része (20 százalék) ma még társbérletben él. Ezekben a nagyobb lakásokban egyidejűleg 3—4 család él együtt. A tervek szerint, a 80-as évek közepére ezeket a családokat szétköltöztetik, a lakásokat pedig átalakítják és felújítják. Falun még nem megoldott előnyéből. Ezzel kapcsolatban az építészek olyan terveket készítettek, amelyek a falusi családi házak megfelelő komfortját önálló kom- ciális politika egyik fő irányát képezi. Az elmúlt 30 év alatt a Szovjetunióban 60 millió új lakás épült. Túlnyomóan állami beruházásból. Ebben az időszakban a lakásprogram végrehajtására fordított ösz- szesen mintegy 300 milliárd rubel. Ennek a programnak egyik legnagyobb eredménye, hogy míg az 1945—50-es években a városlakók 80 százaléka társbérletben élt. ma ez az arány már csak 20 százalék. Ez alatt az időszak alatt a lakások típusa is változott. Az 1950—60-as években ólcsó kivitelezésű lakásokat építettek, vagyis a fő szempont az építkezések tömeges jellege volt. A 70-es évékben - elkezdődött lakásépítkezéseknél a fő hangsúlyt a minőségre, a komfortfokozat növelésére helyezték. Ez. az átállás a lakásépítés ütemének csökkenése nélkül ment végbe, s a korszerűbb technológia alkalmazása, a nagyobb lakótér és az újabb műszaki berendezések miatt az új la- beruházásból történő megvalósítása mellett a program megvalósításának más formái is vannak. A lakásul unál is rendszer segítségével biztosítják. Általánosság- ' ban azonban a falusi életmód még elmarad a városától. Ennek az elmaradásnak a felszámolása a szovjet szo- szövetkezetek részesedési aránya 13 százalék. Az építkezés szervezése és lefolytatása ebben a formáiban ugyancsak az állam feladata. Az építőközösség tagjai 15 évre, évi 1 százalékos kamatra a lakás árának 60 százalékát kölcsönbe kapják az államtól. A lakások a közösség tulajdonát képezik. Ez a forma az államnak a lakásépítési program megvalósításának kiegészítő forrását jelenti, a lakás tulajdonosának. pedig, hogy az ésszerű normák megfelelő méretű rendelkezhet. Ha kilép a szövetkezetből, a belépési összeget és az addig kiegyenlített tartozást visszatérítik számára. Falun a lakásépítési kölcsönök még kedvezményesebb formában állnak a lakosság rendelkezésére. Itt az állami kölcsön mértéke eléri a 80 százalékot, amelynek felét később az állami és kollektív gazdaságok maguk fizethetik vissza dolgozóik helyett. alapján lakással Falusi lakóházak a balti köztársaságokban a lakások komfortja. Az állandó meleg víz, a fürdőszoba, a központi fűtés hiánya sokat von le a családi házak kasok építkezési költségei a korábbi költségek egyhainmadával emelkedtek. A lakásépítkezés állami Látjuk tehát, hogy a lakás, építés a Szovjetunióban az egyik legköltségesebb szociális program. Évente 20 milliárd rubel — egyelőre ez az a maximum, amelyet az állam jelenleg magára vállalhat. A következő évek során ez az összeg bizonyára nőm fog. Tovább nő az új lakásba költözők száma, s közelebb kerülünk a célhoz, hogy minden egyes család különálló, kényelmes, szép otthonhoz jusson. Alekszandr Gyedül Ahol ma ez a 3 méter magas kukorica terem, ott nem is olyan régen még külszíni fejtés folyt Megújuló termőföldek A szovjet földtörvény előírja, hogy azok a szervezetek és vállalatok, amelyek külszíni vagy földalatti ásványkitermelést folytatnak kötelesek saját anyagi eszközeikből újra al kalmassa tenni a területet mezőgazdasági erdő vagy halgazdálkodási hasznosításra. Ezzé] ossz hangban Közép-Oroszország legnagyobb vas érclelőhelyén, a kurszki mágneses anomália körzetében a felső humuszréteget lefejtve megőrzik a termőföld megújítására. Ez a réteg a fekete-föld övezetben 70—100 cm vastag. Ennek egyharmada elegendő ahhoz, hogy a kimerült külszíni fejtések és a meddőhányók helyén újra művelhető területek legyenek. A réteg további kétharmadával a gyenge adottságú és az erózió sújtotta földeket javíthatják. A bányászat befejezése után a föld felújítási folyamatban a tavak és víztározók a terület 5, az erdők és kertek 35, a kaszálók, legelők és vetések pedig 60 százalékát foglalnák el. APN — KS A külszíni fejtéseknél felgyülemlett vizet tározó tavakba szivattyúzzák és felhasználják öntözésre, illetve a pihenőövezetekben tavakat alakítanak ki
