Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

8

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1979. december 24.

GYERMEKÉV

1979--------assanként elmossa

L

a

z eső az idei év legnagyobb jelentőségű nemzetközi -------1 rendezvénysorozatának, a nemzetközi gyermekév plakátjait. A megs

zokott kedves emblémát újak váltják fel, újabb események kerülnek az érdeklődés homlokterébe. Most

— év végén — az értékelések, a tapasztalatok és tanulságok levonása következik.

Köztudott, hogy az ENSZ 31. közgyűlése az 1979-es esztendőt namze'üközi gyermekévnek nyilvánította, és felhívással fordult valamennyi ország kormányához, a világ felnőtt közvéleményéhez, hogy az idei évben fokozottan segítsék a gyermeki jogok érvényre jutását, védelmét.

Szolnok megyében is — akárcsak az ország más telisban megszervezte a megyeszékhely színházában a Hamupipőke című mesedarab bemutatóját, s a bevételt a gyenmekszoliidarifási alapra fizették be.

Nagy István szolnoki szobrászművész a Bölény című játékszobrát ajánlotta föl a város gyerekeinek. Ez a szobor csúzdáként ésmászó- kaként is szolgál, emellett szép dísze lesz a szolnoki Várkonyi téri felüljáró mellett létesülő parknak. A szobor felállításához ,— amely vaslemezekből készül — társadalmi munkában felajánlotta segítségét a MEZŐGÉP szolnoki üzemének egyik szocialista brigádja, valamint a 605-ös számú Szakmunkásképző Intézet tanári -kara.

A gyermekek nevelésében, pályairányításában jelentkező feladatok megbeszélésére az általános iskolák nevelőtestületei, szülői munkaközösségei, a patronáló üzemek dolgozói közös fórumokat rendeztek milyen az okos igazi gyermekszeretet gondolat jegyében. Sok szó esett a módszerekrületón előkészítő bizottság alakult — tagjai pedagógusok, óvónők, művészek, párt-, állami és társadalmi szervek vezetői — amely előkészítette és összefogta a nemzetközi gyermekév megyei programját. A nagy gonddal összeállított gazdag programsorozat megvalósítása érdekében külön szerve- zőb i zotlts ág munka lkodott. A városokban, községekben, a helyi tanácsok lettek az események „gazdái”.

A gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek kollektívái egész esztendőben igyekeztek minél többet tenni a gyermekekért. Társadalmi munkát vállaltak, amelynek összegét a Nemzetközi Gyermekszolidaritási Alapra

ajánlották fel. Különösen kiemelkedik Jászberény, Tö- rökszentmiiklós, valamint a kunszentmártoni járás gyárainak, üzemeinek több százezer forintot érő segítsége. Országosain is elismerésre méltó Kunhegyes üzemeinek vállalása: 1,5 millió forintot ajánlottak

fel arra a célra, hogy megépüljön a diáksport-centrum.

Azóta a sportlétesítmény

nagy részét már birtokba vehették a nagyközség gyerekei.

A dolgozó kollektívák, a szocialista brigádok, a KISZ-esek társadalmi munkája nélkül nem készült volna el jónéhány iskola, óvoda, sportudvar. A gyermekévben felavatott intézmények falán márványtábla hirdeti, hogy milyen alkalomból születtek. Így a szolnoki Széchenyi lakótelepen az új óvoda, a tisza- burai és a csépai általános iskola, az abádszalóki 75

személyes óvoda, Mezőtúron a Zrínyi úti 200 személyes óvoda, Törökszentmiklóson a Lenin Tsz székházából átalakított 75 személyes óvoda falán elhelyezett tábla is a társadalmi összefogás szép példáit hirdeti.

Egyre erőteljesebbé vált a megyében is az a kezdeményezés, hogy a munkahelyi kollektívák a társadalmi munka mellett a gyermekintézmények fejlesztéséhez, szépítéséhez is hozzájárultak. Festettek, mázoltak, függönyöket varrtak, játékokat, iskolai szemléltető eszközöket készítettek, kertet játszóteret, óvodaudvart rendeztek, villanyhálózatot újítottak fel. Nemcsak az üzemek, gyárak, téeszek munkásai tettek hasznos vállalásokat. A szolnoki Szigligeti Színház fiatal művészei például vállalták, hogy verses-zenés műsorukkal

ről, a szakemberek padagó- giai gondokkal küszködő szülők segítségére siettek. Ezeknek a fórumoknak, előadásoknak 60—70 ezer érdeklődő hallgatója volt. A Vöröskereszt megyei szervezete is külön programot készített, amelynek középpontjában a hátrányos helyzetű, állami gondozott és a cigány származású gyerekek helyzetének javítása egészségügyi nevelése állott.

A gyermekév megyei programját egész esztendőben sok érdekes kiállítás, színházi előadás, filmvetítés, vetélkedő színesítette. Nagy sikere volt a gyermek-könyv- napoknak; író-olvasó 'találkozókat szerveztek, de sok helyen mese- és zenehallgatással kötötték le a gyerekek figyelmét. Jászberényben, Mezőtúron, Túrkevén, Kisújszálláson, a kunszentmártoni és a jászberényi járásban a gyerekeket megmozgató. játékcKS, művelő, szórakoztató formában — szavaló- és rajzversenyek rendezésével, bábozással, kirándulás, és sportvetélkedő szervezésével — gondoskodtak a legf iát alabbak ról. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban is érdekes rendezvények váltogatták egymást: ‘textilfestő- szakkör. apróik táncháza, a játékműhely foglalkozásai, zenés, verses, vidám műsorok, bábegyüttesek bemutatója és még sorolhatnánk.

A megye szinte minden területén rendeztek gyer- makrajz-, fobó-t, képzőművészeti és játékkiállíitásokat, különböző pályázatokat hirdettek. Ilyen volt például az OTP takarékossági pályázata.

Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy ez az esztendő ösztönzően, mozgó- sítóan hatott a felnőtt ‘társadalomra.

M

őst az a legfontosabb, hogy ez a jószándékú és tettrekész hozzáállás továbbra is megmaradjon, hisz gyermekeink nemcsak egy évre, hanem folyamatosan, életük első percétől igénylik és joggal elvárják szüleik és a társadalom szerető gondoskodását.

Ünnepek után mindig a hétköznapok sokkal nehezebb, hosszabb időszaka jön. de az ünnepeitekről — különösen ebben az esetben — nem szabad megfeledkezni.

Az ország jövőjéről gondoskodunk azzal, ha szerető gonddal neveljük, vigyázzuk gyermekeinket.

járják a megyét, Iványi József érdemes művész ápri- Szekeres Edit

„Az én apám dolgozik és küzd Nála erősebb nincs talán Hatalmasabb a királynál is Az én apám”

„Hatalmasabb a királynál is az én apám”

Már felnőtt fejjel rótta papírra Ady End,re Proletár fiú verse című költeményében az édesapa iránti tiszteletet, szeretetet tükröző sorokat, és a nyolc versszak ma is az alsó tagozatos tantervben a lírai alkotások egyik gyöngyszeme.

Mi tagadás, a fenti idézethez viszonyítva azóta sokat fakult az apa képe, tekintélye a családban. Mielőbb az okokat vizsgálnánk, vagy afféle következtetéseket vonnánk le; hogy a mai gyerek már a tulajdon apját sem tiszteli, érdemes belelapozni jónéhány névvel, vagy névtelenül írt vallomásba. A cetlik 10. 12 és 14 éves kunhegyesi kisdiákok érzéseiről vallanak, és a kérdések valamennyi esetben a címhez igazodtak.

A kendőzetlen őszinteséghez a legkisebbeknél, a negyedikeseknél sem fér kétség.

„Olyan a jó édesapa, aki nem verekedik, nem iszik sok bort, és játszik, olvas, beszélget a fiával. Az én apám ilyen, és ezért szeretem nagyon” (fiúj.

„Nem jó az apám, mért sokat verekedik, iszik, és későn jön haza. Egyszer a kést is a karomba vágta, és a seb még most is meglátszik” (lány).

„Dédelget az édesapám, és ez jólesik” (lány).

amikor a mostoha az édes

„Nekem nevelőapám van, de mégis édesként szeretem. Sokat beszélget velünk, és olyan, mintha igazi lenne” (fiú).

„Az én apukám elvált édesanyámtól, és nem szeretném, ha újból megesküdnének, mert apu mindig borszagot lehel. Néha meglátogat, de akkor is figyelmetlen, mert ötször is megkérdezi : mi újság az iskolában?” (lány).

„Nekem az a szép emlékem, ha édesapa itthon van. Sűrűn ad pénzt, d,e sajnos, csak néha beszélget velem, mert még este is dolgozik. Kocsira gyűjtünk” (lány).

„Ha pénze van, iszik. Igaz, nekem is sokszor ad egy tízest, húszast, de nem vagyok rá büszke, mert már a rendőrökkel is akadt baja.” (lány).

A hatodik osztályban húsz fiú és tizenhárom lány vallott az apjáról. Itt sem volt hiány éles észrevételekben.

„Azt szeretem apuban: ha mellette lehetek, segíthetek neki. Azt nem: ha részeg és eljár a keze” (fiú).

„Büszke vagyok apura, mert segít a házimunkában, sőt meg is főz, és focizni is jól focizik. Ami nekem kell, szinte mindént megvesz, és még arra is szakít időt, hogy szombatonként elvigyen bennünket kirándulni” (lány).

„Én ilyen férfit szeretnék, mint apukám, mert segít anyunak, és nekem is, ha nem értek valamit. Nem iszik és valamennyiőnket szeret. Ezért jó otthon lenni, ha ő is velünk van” (lány).

„Azóta tisztelem, amióta elvitt a munkahelyére, és láttam, mennyit dolgozik értünk” (fiú).

A nyolcadik osztályban tizenkét fiú és tizenhárom lány volt a kérdezett. Itt még „felnőttesebbek” a feleletek.

„Az édesapám sokat foglalkozik velem, és ha új szerelést kérek,' hamarabb kinyílik a pénztárcája, mint anyunak” (lány).

„Rendszeresen ad pénzt, de azért jó lenne, ha többet törődne velem, és ezek a csevegős. ritka napok többször eljönnének” (lány).

„Nem eszményi, de jó. Nem is szigorú, nem is elnéző, de ritkán ér rá” (fiú).

„Apámnak nem kellettünk. A nevelőapámra büszke vagyok, mert a vállalat legjobb munkásai közé tartozik” (lány).

„Apu meghalt. Családszerető volt, és nagyon jó. ha nagyritkán álmodom vele” (lány).

Néhány észrevételre mindenképpen illik odafigyelni. Nehéz az apáról írni — vallják többen. Valószínű azért, mert á gyermekek keveset tudnak az apákról, hiszen az anyák otthoni, ház körüli munkájának az apróságuk mindennapi szemlélői, részvevői, míg — egyenjogúság ide, meg egyenjogúság oda — a férjek, apák jórésze segítés helyett otthon ma is újságokba, könyvekbe temetkezik.

Valószínű életkori sajátosság, hogy a tízévesek a családias, kedves, babusgató édesapáért rajonganak, aki együtt játszik, szórakozik velük.

Rendszeresen,

folyamatosan

A legnagyobbak észrevételei a legkritikusabbak. Nemcsak az apáról írnak kendőzetlenül, de óhajaiknak is hangot adnak: milyennek szeretnék őt látni. Sok apa a gyermeki szeretetet forinttal igyekszik ellensúlyozni (mindent megvesz, ellát zsebpénzzel stb.) ami mutatja, hogy az energia- és időigényes törődés.

Barta Kálmán

szeretet sok esetben nem az édesapák erős oldala. Ilyenkor előkerülnek a pénztárcák és...

És sajnos ez kevés a gyermekeknek, nagyon kevés. Igényelnék, hogy formálódó személyiségükkel, apró csep- rő ügyeikkel, ha nem is többet, de egy icipicit mindennap foglalkozzon a családfő is.

Ráadásul az ital még ma is nagy úr: családokat tép széjjel, gyermeksorsokat kuszái össze, és még szerencsésnek is mondható az a tizenéves, aki édesanyja új házasságában nevelőapa helyett édeset kap.

Más oldalról viszont a reggeltől estig izzadva lót- fut-robotol apók azt veszik észre, hogy fiaik, lányaik idegenként nőttek, nőnek fel mellettük.

Cinikusak a fiatalok? Dehogy, hiszen egyetlen durva válasz se volt. Inkább apró segélykiáltások, szűk mondatokba merevedett sóhajok arról: hogy a mai tizenévesek pozitív apaképét nem elég csak jellemezni a pénz utazás, szép ruhák fogalmakkal.

H pénz nem minden

Tiszta emberpalántaként talán még ezeknél is jobban igénylik a rendszeres törődést, a kiegyensúlyozott családi légkört, az anyának segítő. gyermekeivel foglalkpzó édesapa alakját. Az olyan emberét, akinek mindez nemcsak a karácsonyi gyertyagyújtáskor jut eszébe.

Káplár Ferenc

Pandi Anikó

I n|f Át Sámlik, konyhai ülőkék, össiecsukható kemLiUllUICIC|JCl! pingszékek katonás rendben a lépcsőházban. A tizen aluli — és a néhány évvel öregebb — lányok, fiúk moccanás nélkül nézik a kisfilm-összeállítást. Olyan csend honol a lépcsőház környékén, mintha kijárási tilalom lenne. Mindez: 1979-ben, egy négyemeletes, soklakásos épület egyik lépcsőházában történt.

összkomfortban élnék, óvodából, iskolából hazaérve, nem kell dideregni, míg meleget ad a frissen begyújtott kályha, nem ug- rasztják gyújtósért, kanna vízért a nagyobbakat a szülők legfeljebb a gáztűzhelyen hagyott étel alatt kell meggyújtani a lángot... Kis magán kuckó is akad majd’ mindenhol a lakásban, ahol a leckét megtanulhatják, a kincsekét őrizhetik.

Igen ám, csakhogy a nap nemcsak ennyiből áll. A gyerekeknek van — és kell is hogy legyen — kötetlen szabad idejük, amelyet többnyire nem az otthon falai között, egyedül vagy a .testvérekkel töltenek, hanem a játszótéren, — ha van, — a lépcsőházban, jobb híján a járdán, az utcán. A többiekkel. A zárkózottakkal, az élénkekkel, a túlélénkekkel.

* * *

— Tűnjetek el innen! — fulladozik mérgében egy hatvan körüli férfi, derékig kihajolva a bérház földszinti ablakán. A srácok a vasárnapi mérkőzést vitatják teljes hangerővel. A perlekedő lakó —, hogy nyomatékot adjon mondandójához, cifrán káromkodik. A tizenkét év körüli fiúk egyike orra alatt — finomabb hangnemben — őt küldi el.

— Ezek a mai romlott kölykök! — rikácsol most már a felnőtt — biztosan a szüleiktől tanulják, —közli az időközben odaballagó testes asszonnyal.

— Nem inkább magától?! — csattan a válasz, és szólítja a vitában aktív szerepet vivő fiát.

Más. A szanatóriumi tisztaságú OTP-lakótömb gyerekei előszeretettel tanyáznak a szomszédos bérház előcsarnokában, lépcsőházában.

Fültanúk mesélik: ezek a mai tizenévesek többet tudnak a galaktikáról, a legkorszerűbb technikáról. a külpolitikáról, mint a mai középosztály húszévesen. Persze, nem csak ez a témájuk: ismerik az ABBA együttes „magánéletét”, vitatkoznak Iránról, véleményezik ajatollah viselkedését, a napokban még a legfiatalabb Kennedy elnök esélye is szóba került.

— Az én gyermekem még kicsi — mondja az üzemmérnök, — de nem sajnálom, hogy a régi, nagykertes családi házból ideköltöztünk. Ezek a gyerekek nemcsak egymás rossz tulajdonságait lesik el, hanem méltó vitapartnerek is akarnak lenni a jól tájékozottakkal.

— Itt van például a mérnökék eminens fia. Háromszáz kötetes magánkönyvtára, minden megvehető kísérleti eszköze, sztereó-magnója van. Nos. ez a gyerek szinte naponként felkelti valami újdonság, „csoda” iránt a többiek figyelmét. Aztán a hallgatóság rohan a könyvtárba, búvárkodik a szakirodalomban. nehogy kukának tűnjék a legközelebbi beszélgetésnél.

A házmester.

— Felmondok! Ha az embernek száz keze lenne, az is kevés lenne. A lépcsőházban firkálnak, szemetelnek, hangoskodnak. És tudja mit?! Senki nem szól rájuk. Hiába, nem érzik sajátjuknak, otthonuknak a háD. Szabó Miklós

zat. Meg rá se hederítenek] a gyerekeikre, azért van olyan sok huligán! Amikor én fiatal voltam... — és ömlik a szó vég nélkül belőle.

Még arra a két kislányra is ráförmed, akik ételhordóval a kezükben gondosan megtörlik lábukat a rácson, és köszönnek. Ismerősök, hisz naponta hordják — úttörő- fogadalomként — az emeleten lakó, járni alig bíró bácsinak az előfizetéses ebédet. A tintapacni is elpirul egyikük orrán, mert hát nem tudja, mit követett el.

» * *

Még mindig kevés a grund, a játszótér, a pihe- nőpark. Egyik másik lakótelepen, emeletes lakótömbök környékén sajátos időszámítás folyik: ordít-füttyög- bömböl-viháncol az aprónépség: befejeződött a tanítás. A környéken lépésben haladnak az autók: itt egy elgurult labda, ott egy puffanó görkoris, emitt három kergetőző kiskamasz. A munkából hazatérő felnőttek kerülgetik a lépcsőházba szorult emberkéket... A lakótömbi gyerekeket. Akik így. vagy úgy. lazítanak.

A sámlik, a konyhai ülőkék kétszer teremtettek egy utcai majd száz gyerekének hetekig tartó élményt: amikor őszidőn közlekedési kis- filmeket vetített nekik egy türelmes, okos felnőtt. Bár több ötletünk — és türelmünk lenne hozzájuk!

T. Szűcs Etelka