Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

1979. december 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Alpamisz elsős lehet így nem veszik jel az első osztályba, még egy évig vá­rakoznia kell. Alpamisz na­ponta eljár az is­kolaablak elé. s mindazt megta­nulja ott, amit szerencsésebb paj­tásai bent a te­remben. Sőt, a ta­nítók napjára megtanul egy Pus­kin-verset is és a szorzótáblát. Ba-. rátja pedig meg­ígéri, hogy szor­galmasabban fog tanulni, ha Alpa­misz mégis elsős lehet. Persze, most már teljesül a fiú vágya, s a film boldog véget ér. Bizonyára ti is láthatjátok majd nemsokára. A szovjet gyere­keket elkényezte­tik a filmesek. Hisz évente több tucat ifjúsági és gyermekfilmet forgatnak. A leg­frissebb címe: Al­pamisz iskolába megy. A címsze­replő hétéves kis­fiú, aki néhány hónappal fiata­labb pajtásainál. Ki az ügyesebb? Fotó: Bodorik Gyula használati tárgyakat készít­hetnek háncsból, drótból, szalmából, madzagból. Az alkotóműhellyé vará­zsolt olvasóteremben a ma­kon — ragasztásos eljárással — a kivágott képeket is felhasználva, az anya—gyer­mek kapcsolatát „álmodták meg” a gyerekek, komoly és Alkotóműhely az olvasóteremben A mezőtúri gyermekkönyv­tárban a napokban Fekete Júlia amatőr képzőművész foglalkozást vezetett a város úttörőinek. A gyerekek meg­tanulhatták, hogy milyen radék újság felhasználásá­nak új technikájával is meg­ismerkedtek. Csattogott az olló, fogyott a Technokol és a dobozból a színes ceruza. Karácsonyi üdvözlőlapo­tréfás formában. Mesevilá­got „varázsoltak” öcsikének. Az önfeledt játékban, ze­nehallgatás közben készült, a körvezető és a könyvtáros nénik által megdicsért „al­kotásaikat” i— nevük kivá­gott kezdőbetűivel „fémje­lezve” — hazavihették a kis barkácsolók. K. J. P. stb.) Vágjuk föl1 a csirkét kis da­rátokra, tisztítsuk meg a padlizsánt és a hagymát, s szintén daraboljuk fel. A paprikát kimagozzuk és fel­daraboljuk, a paradicsomot hámozzuk le és vágjuk 4 részre. A hozzávalókat a ősinkével együtt, kevés sóval és az ízesítő fűszerekkel, gyömbérrel tegyük kuktába, és zárjuk le a fedettét. Lassú tűzön ktb. 45 percig főzzük. Időnként rázzuk össze, hogy le ne tapadjon az edény al­jára, mivel semmi folyadé­kot nem teszünk hozzá. Huh István: Télanyó Telet fogott a föld Fehér-gyöngy pereg Télapó lett a tölgy Köd-medve hempereg Zokog-zokog-zokog Felleg-télanyó Éjjel is nappal is Fúj a szél hull a hó Ételreceptek csnmpflllHONgflBnD idő Ünnep — csalódás nélkül A karácsony minden családban a szeretet ünnepe. A fenyőillatú szobákba ilyenkor békesség költözik. Várjuk mind­annyian, de legjobban a gyerekek. A díszített fenyőt, a csil­lagszórót, a gyertyalángot, e két nap magasztos perceit. Nagy izgalommal készü­lődtem én is valamikor, test­véreimmel együtt. Szüléink tovább fokozták érdeklődé­sünket, kíváncsiságunkat. Nagy titkolózva mondogat­ták: vajon elég jók vol­tunk-e ahhoz, hogy csillogó fenyőt hozzon a Jézuska. Meg ajándékot, amiből bő­ven kértünk. Mondanom sem kell, bár­milyen rosszak voltunk is, évről-évre ott állt szobánk­ban a mennyezetig érő fa, alatta dobozban, papírban a sokféle meglepetés. Ámde amíg eljött az ünneplés, az ajándékozás perce, addig sokat izgultunk. Sehogyan sem értettük, miért éppen azon a délutánon kell a nagynéninkül ez menni ját­szani, meg azt sem, hogy miért nem mehetünk napok óta az erkélyre, nem leshe­tünk a szekrények mélyére. Egészen addig, míg egyszer hiba nem csúszott szüléink számításába. Testvérem rosszul lett a nagynéninél, s nem volt más hátra, haza­kellett vinnie bennünket. Korán érkeztünk. Szüléink nagy munkában voltak. Sza­loncukrot, színes díszeket akasztgattak a fenyőfára, a mellettük levő asztalkán pe­dig ott díszelegtek a nekünk készített ajándékok is. Egyszeriben megértettünk mindent. Nem a Jézuska hozza hát a fát, nem is az díszíti, sőt az ajándékokhoz sincs különösebb köze. Már azt is tudtuk, hogy a csilin­gelő csengőt sem ő rázza, amikor mindennel elkészül. Nagy csalódás volt mind­annyiunknak. Az évekig hitt csoda pillanatok alatt elil­lant, s mindjárt szegényebb­nek is éreztük az ünnepet, a máskor oly gyönyörű ka­rácsonyt. Mármost jó ez a csalódás, vagy sem? — tettem föl magamnak a kérdést, majd megállapítottam; én soha sem fogom ilyesmivel hite­getni a gyerekeimet. Nem teszem ki őket ekkora csaló­dásnak. Miért is akarnám elhitetni velük azt, ami nincs, a valótlant? Nem is könnyű feladat. Már a két- hároméves gyerek is járkál szüleivel az utcán, bemegy a boltokba. Óhatatlanul ész­reveszi a téren fenyőfát áru­ló bácsit, és a vásárlókat is. De ha nem látnák, otthon sem volna könnyű szemük elől elrejteni. Tavaly gyer­mekeimmel együtt szedtük le a cukrokat, díszeket. Mi­lyen örömmel tették. Lega­lább ilyen boldogságot je­lent nekik a fa földíszítése. Az üzletek polcain gar­madával állnak a díszesebb­nél díszesebb dobozok, min­denféle fenyőre valót kínál­va. S a vevők között nem lát Jézuskát a gyerek, csak bácsit, nénit. Olyanokat, mint az apukája vagy az anyukája. A gyerek--nemcsak lát, hanem kérdez is. Arra pedig válaszolni kell. Hiába próbáljuk elhitetni vele, hogy nem mi hozzuk a fát, nem nekünk kell a dísz. Ha látja, hogy mindenki viszi, akkor könnyen elképzeli azt is, hogy miért. Nincs hát értelme a sanda titkolózás­nak. Egyfelől megóvjuk gyermekünket egy nagy csalódástól, másfelől pedig magunkat a lódítás keltette lelkifurdalástól. Sokkal helyesebb, ha gyermekünket az óvodához és az iskolához hasonlóan mi is fölvilágosítjuk a ka­rácsony megünneplésének hagyományairól, az alig vál­tozott ceremóniákról. Higy- jük el, így is nagy örömet szerezhetünk neki. Például, ha segítségül hívjuk a sza­loncukrok kötözéséhez vagy éppen a fenyőfa kiválasztá­sához. De ugyanígy lehet társunk az ajándékok kivá­lasztásában. A közös mun­ka, az egymással törődés, az apró ajándékokkal való kedveskedés pótolja a Jé- zuska-mese izgalmát, csodá­ját minden gyereknek. So­kan úgy vélik, amíg nincs hat-nyolc éves a gyerek; ad­dig okosabb kihagyni ezek­ből a készülődésekből. Nincs igazuk, hiszen bármikor is foszlik semmivé a Jézuska- illúzió, csalódást, rossz ér­zést kelt a gyerekben. Olyat, amit könnyen elkerülhet­nénk. ha az illúziók építge- tése helyett arra szoktatjuk a gyerekünket, hogy kará­csonykor a családban hono­ló békességben, boldogság­ban, szeretetben leljék meg azt az örömöt, amit apáik­nak. anyáiknak. hasonló életkorukban a Jézuska je­lentett. S ehhez a fenyőfák, a díszek és az ajándékok csak kellékek. Wagler Mária INDIAI HAMIS SZÁRNYASLEVES 2 fej finommá vágott vörös­hagymát és 5 dkg kockára vágott somkakiövérjét 2 evő­kanál olajban. 3 percig páirdli- juk. 1 evőkanál lisztet keve­rünk hozzá. Majd 1 dib apró­ra vágott bamiánt, 1 db reszelt álmát és 2 kávéskanál cur- ryt adunk hozzá, majd fel­öntjük 8 dl leveskookából készült tyűklhústtével. 3 evő­kanálnyi rúzst főzünk bele, Kb. 15 percig főzzük. SAJTOS RÁNTOTT KARAJ, BURGONYÁVAL Hozzávalók (4 személy ré­szére: 4 szellet sertéskaraj, só bors, 4 db póréhagyma, 1 ká­véskanálnyi mustár, 70 dkg burgonya, lj5—2 dl fehérbor. 1—2 dl húslé, 7—8 dkg sajt (ementáli), 3 evőkanál zsem­lemorzsa. 1 evőkanál búzada­ra, 2 evőkanál liszt 1 tojás, 3 dkg zsiradék. A karajt kicsontozzuk, sóz­zuk, borsozzuk, mustárral megkenjük, és pár órát pi­hentetjük. (Esetleg sütés előtt egy nappal készítjük elő.) A burgonyát meghámozzuk, és karikákra vágjuk. A hagymát megtisztítjuk és szintén ka­rikákra vágjuk. A burgonyát és a hagymát fehérborral és ihúslével fedő alatt fél óráig pároljuk. Az ementálit fi­nomra reszeljük, és a zsemle- morzsával és búzadarával összekieverjük. A hússzeleteket egymás után lisztbe, tojásba és saj- tos-darás-zsemlemorzsás ke­verékbe forgatjuk. Kisütjük. Az esetleg kimaradt panírt a burgonya tetejére tesszük és átsütjük. Ínyenc csirke — diétás Hozzávalók: 1 csirke, 1 padlizsán, 2 fej vöröshagyma, 2 paprika, 3 db nagyobb pa­radicsom só, néhány ízesítő (majoránna, reszelt gyömbér. Egy kesztyű — két ötlet Itt az ajándéko­zás ideje. Kinek mit, hogyan — és miből? ■— ezek most az időszerű kérdések. Talán már kötjük is a kesztyűket — és íme megérkezett a legújabb, a leg­divatosabb — és praktikus — di- vathóbort! Kicsi­nek és nagynak egyaránt kedves ajándék a vas­tag gyapjúfonal- hímzéssel díszí­tett kötött kesz­tyű. A jobb kéz­fejen virít a dom­ború hímzéssel ki­varrt kabala-szám vagy monogram. A bal kézfejen — ha a tulajdonos hadilábon áll az idővel — nagy kerek óralap díszeleg színes, szé­les kar csattal. Az ajándék­készítésnél legyünk figye­lemmel a különleges ismer­tető jelekre, vagy az elérhe­tetlen nagy vágyakat szim­bolizálva varrjuk szerény ajándékunkra, s a siker szin­te biztos! De ne feledkez­zünk meg a kesztyűt nyűvS kicsikről sem. akiknek ovi­jelüket hímezzük a kesztyű­jükre. És persze a felnőt­teknek sem mindig hátrány, ha a könnyen eltünedező kesztyűn rajta van az is­mertetőjelük. Narancs, citrom Déligyümölcsös finomságok NARANCSOS TEASÜTEMÉNY Hozzávalók: 30 dkg liszt, 13 dkg Ráma margarin, 13 dkg porcukor,. két tojássárgája, egy fél csomag sütőpor, 1 na­rancs, egy csipet só; töltésé­hez narancslekvár; a máz­hoz 15 dkg porcukor, égy fél narancs leve, ha van, cukro­zott narancshéj. A margarint habosra ke­verjük a cukorral, a tojás­sárgákkal meg a sütőporral, hozzáadjuk a narancs lere­szelt héját, a levét, a sót vé­gül összegyúrjuk a liszttel. Egy óra hosszat pihentetjük, majd ikésfok vastagságúra nyújtva cakkos korongokat szúrunk belőle. Aranysárgára sütjük, és ha kihűlt kettőt naramcslekvárral összeragasz­tunk. A dupla korongok tete­jét naramcsimázzal vonjuk be (a porcukrot a fél narancs lie— vével, s annyi vízzel, hogy éppen keverni tudjuk, jól el­dolgozzuk. tetejére vékony, laskára vágott cukrozott na­rancshéjat hintünk. Legalább egy napig száraz, hűvös he­lyen állni hagyjuk, hogy a máz megkeményedjék a tete­jén. CITROMFELFÜJT Négy tojássárgáját elkeve­rünk 4 evőkanál cukorral, hozzáadjuk fél citrom levét, lereszelt héját. 4 kávéskanál lisztet és négy tojás habját. Vajazott tűzálló tálkában hirtelen sütjük. Karácsonyra Csupán egy üdvözlő kártya... 160 mm Barátnőm nemrégiben üd­vözlő kártyát kapott, igen messziről... Sokan megcso­dáltuk, és sokan megjegyez­ték: bezzeg ott milyen szép, különleges lapok kapha­tók! ... Jól megnéztem, és elgondolkoztam. A képesla­pot színes felületű karton- lapból vágták — ollóval, a felületére a kressvászonhoz hasonló, rojtozott szélű anyagdarabkát ragasztottak, melyeit előzőleg színes fo­nallal, Hitlerrel kihímeztek, feldíszítettek. A nálunk használatos szabványborítékban 100x160 mm-es karton helyezhető el. A rongyoszsákban mindig ;kad sifon, vagy bármilyen vékony, rojtozható anyagda- rábka. melyet simára vasa­lunk, puha ceruzával előHaj-_ zolunk, az alkalomnak meg­felelő motívummal, és szál­öltéssel, tömött felülettel ki­hímezzük. Ezután szálmen­tén körbevágjuk a felhasz­nálandó felületet, s 5—6 mm szélesen könberojtozzuk, vé­gül a bal oldalon, a íojfozás melletti szélfelületen véko­nyan körberagasztózzuk, s a kartonlapra rögzítjük. P. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom