Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 16. Ezen nevet A színhely Madrid. A híres torreádor, aki a legutóbbi bikaviadal során megsérült, tetőtől talpig bepólyázva elhagyja a kórházat. — Bosszút álfllok! — veti oda a kórház előtt egybegyűlt rajongói népes tömegének. Betér egy kocsmába,'a tömeg tisztes távolból követi. A bi- kaviador leül az egyik asztalhoz. parancsoló kézmozdulattal odainti a pincért, és így kiált fel: — Ütött a leszámolás órája! Marhasültet, de gyorlsan! * * * — Schumacher úr — hívja oda az áruház osztályvezetője az eladót: — a kedves vevő elégedetlennek látszik. Mit kíván? — A kedves vevő muzsikus, főnök úr, és olyan cipőt keres, amely ... egyforma hangnemben csikorog. * * * — Ha te nem volnál — sóhajt fel a feleség — bezzeg eszményi házaspár volnánk ... Gyerekek házi feladataiból — A papa otthon két dolgot utál: a rendetlenséget és a takarítást. * * * — Mi otthon hárman vagyunk, és mindegyikünknek megvan mindene. Csak a mamának nincs mit felvennie. * * * — A mama el akar válni, hogy ne legyen mindig egyedül. Morzsák Igazi csodát alkotott Szlá- rnk elvtárs ügyes keze és nem mindennapi fantáziája. Otthonában sikerült egyesítenie a gáz- és vízvezetéket. Most aztán bármelyik percben fogyaszthat friss szódavizet. * * * Ha a másolat jobb, mint az eredeti, ki az igazi festő? * * * Miért csak az i-re tegyek pontot, mikor olyan sok más jó betű van? A z igazgató rendkívüli megbeszélésre hívta össze az áruház vezető munkatársait. — Egyre több külföldi vásárol nálunk, kartársak — kezdte a mondókáját. — Az a legfőbb gondunk, hogy nem tudjuk őket kellőképpen tájékoztatni, felvilágosítani, mert az eladók csak magyarul beszélnek. — Én görögből és latinból érettségiztem — szólt a főkönyvelő. — Esetleg... — Az semmi. Nálunk élő nyelveket kellene ismerni — intette le őt az igazgató. — A Loviscsák Pepi tud németül! — ugrott fel a szakszervezeti titkár. — Ugyanis ő ötvenhatban kiment, aztán visszajött... Most a női ruhaosztályon dolgozik. — Azonnal hívják ide! — rendelkezett az igazgató. — összeállítunk vele egy kis szótárt az áruházban használatos szavakból. Az összeállítást sokszorosítjuk, kiosztjuk a dolgozóknak, s Itt vannak a külföldiek ezentúl mindenki német nyelven tárgyal majd a külföldiekkel. És Loviscsák Pepi munkához látott. Összegyűjtötte és németre fordította azokat a fontos kereskedelmi szak- kifejezéseket, amelyeket leggyakrabban használnak nálunk az elárusítók. íme, mutatóban néhány! „Hol él a kedves vevő, a holdban?” „Ne tessék válogatni, ez van! Veszi, nem veszi, nem kap mást!” „Nem látja, hogy a másik vevővel tárgyalok? Vak maga?” „Nem a ruha szűk, biztosan uraságod szeret jókat enni!” „De háklis a kedves vevő, de háklis!” „Mit akar maga a vásárlók könyvével? Most tanul írni?” „Asszonyom, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen!” Az igazgató nagyon elégedett volt a Loviscsák-féle szótárral. Minden kifejezést figyelmesen elolvasott, megrágott, majd így szólt a szerzőhöz: — Remek, kitűnő! Loviscsák kartárs, legyen szíves, még azt fordítsa le, hogy „Leltár miatt zárva. A legközelebbi bolt a Hintaló utca 4. sz. alatt”... Hátha szükség lesz erre a kifejezésre is! És akkor aztán jöhetnek a külföldiek, felkészülten várjuk őket!!! Kiss György Mihály Épkézláb vélemény M ennyire várta ezt a na-, pót, hogy számlálta az órákat, és most teljesült a kívánsága: végre vala- hána megérkezett Prágából kedvenc unokája, a csodaszép Milenka. Karcsú, magas, a szeme folyton nevet — szinte megfiatalodott az öreg ház, amikor a kislány belépett a bőröndjével. Vannak öregék, akik örökké elégedetlenek a fiatalokkal: hogy a maiak nem úgy viselkednék, ahogy illik, hogy a külsejük is fura, és a beszédük is komolytalan, meg hogy nem táncolnak rendesen, hanem egyre csak ugrándoznak, mint a verebek. Jana nagyanyó azonban nem ilyen, őt nem sokkolja se unokája kifakult szűk farmere, se a pulóvere, mélyen akkora a kivágás, hogy úgy tűnik, mindjárt kelléfeslik. Mit lehet tenni, ha ez a divat... Az a fő, hogy taktikusak legyünk a fiatalokkal. Jana anyót pedig kényes beszélgetés várja Milenkával. Olyan kényes, hogy a (lélegzete is elfullad. Jaj. csak meg ne sértse. Nem, biztosan nem fog megsértődni, megérti, hogy mindez őérte van, az ő boldogságáért. Este nagy lélegzetet véve Jana nagyanyó megkérdezte a kislányt: — Milenka, ugye már elmúltál tizenhat éves? — Igen. nagyi, már öregszem — mosolyodott el Milenka. — Attól még messze vagy, de itt az ideje, hogy az életedre gondolj. Én a te korodban már gyűrűt húztam nagyapád ujjúra. —i Miket beszélsz, nagyi, még a sulit se fejeztem be. Tudod, mennyi leckét adnak fel? Táncolni menni sincs időm. nemhogy vőlegényre gondolni. — Ne haragudj, kisunct kám, de az én koromban az ember körültekintőbb, mint a tiédben ... Egyelőre persze csak tanuld a kémiádat-fizi- kádat, de az idő az repül. Én mindenesetre elkészítettem a stafírungodat. Nézz csak ide! Jana nagyanyó büszke mozdulattal nyitotta fel egy kovácsolt pántos láda súlyos fedelét. — Nézd, Milenka. ez mind a tied! Lepedők, pámacihák, dunnahuzatok; törülköző egy tucat, gyapjútakaró... Anyád ilyet száz év alatt se csinálna neked! — Jana nagyanyó nem tudott megállni egy menyének címzett epés megjegyzést. — Most már bátran férjhez mehetsz. Befejezed az iskolát, találsz egy derék legényt és — Isten hí- rivel!... Mindenetek lesz bő- viben. Nézd csak, micsoda szövetet tartogatok neked. Import! Nagyanyád bizony sokáig állít sorba a kedvence miatt. Nézd, Milenka. ez mind a tied. Csak ne pironkodj, nagylány vagy már. Akartál valamit mondani? — Igen, nagyi. — Mond csak, mondd, ne szégyelld. — Nagyi... nem tetted el Véletlenül a számlákat? — Dehogynem, én mindent megőrzők. —■ Akkor jó! Szükségem lehet rájuk a váláskor, ha azt kell bizonyítani, hogy ezeket a holmikat a házasságom előtt szereztem ... Zahemszky László fordítása \ ....... . / Nagyma ma és unokája Csak szorgalmasan... Izsák lenő rajzai Modern Rómeó és Júlia
