Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-15 / 293. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 15. Kommentárunk Ismét Trudeau? Hat hónappal ezelőtt Joseph Clark, Kanada újonnan beiktatott miniszterelnöke magabiztosan sorolta, miként vezeti ki a hazánknál százszorta nagyobb országot a választásokon vereséget szenvedett liberális párt által okozott káoszból. Mi tagadás, Clark hatásos beszédei is hozzájárultak, hogy a tőkés világ válságától alaposan — és nem indokolatlanul — rémüldöző polgárság elforduljon korábbi kedvencétől, Pierre Elliot Trudeau liberális pártvezértől. Alig fél év múltán a mindig fölényes mosoly ráfagyott Clark arcára. Csütörtök este a kanadai parlamentben 139: 133 arányban a kormányt leszavazták, azt követően, hogy az új demokrata párt (NDP) éles bírálatban részesítette a jövő évi költségvetés tervezetét. Joseph Clark legfőbb hibájául azt rótták föl, hogy választási ígéreteiből mit sem váltott valóra, s Kanada gazdasági életében a várt javulás helyett észrevehető romlás következett be. A választók rokon- szenve is elfordult a konzervatívok vezérétől. Egyes közvéleménykutatások úgy vélik: most ismét megnőtt a Trudeau-féle liberálisok iránt táplált bizalom, nem is akármilyen arányban. Ha hinni lehet a lakosság hangulatának, legalább 47 százalékuk adná voksát a liberálisokra, s alig 28 százalék támogatná a konzervatívokat. Meglehet. az erőpróbára nem is kell sokáig várni, Joe Clark — miután kormányát leszavazták — állítólag komolyan foglalkozik a lemondás gondolatával. Edward Richard Schreyer, Kanada főkormányzója valószínűleg az újabb választások mellett dönt, s esetleg már februárban megnyitják ismét az urnákat. Némileg bonyolítja a helyzetet, hogy Trudeau nemrég bejelentette: a liberálisok márciusi kongresszusán nem jelölteti magát elnöknek, hanem végleg búcsút mond a politikának. Az egykori miniszterelnöknél viszont aligha akad esélyesebb jelölt az új kabinet élére. Ha Clarktól elfordulnak a választók, alighanem ismét a liberálisok korszaka következik. Pedig Trudeau — Joe Clarkkal ellentétben — nem ígérte az adók csökkentését, sem a kamatlábak mérséklését. Ravaszabb és tapasztaltabb annál, hogysem olyannal kecsegtesse választóit, amit úgysem válthat valóra. Gyapay Dénes Új kormány Dél-Koreában Csői Kju Ha dél-koreai államfő tegnap ismertette az ország új kormányának ösz- szetételét. A miniszterelnököt már korábban kinevezte, és ezt a szöuli parlament szerdán — az ellenzék tiltakozása ellenére — jóváhagyta. A 19 tagú kormányiban a kulcsfontosságú tárcákat a délkoreai hadsereg Pák Csöng Hi volt diktátor nevével fémjelzett „kemény vonalát” képviselő katonai vezetők kapták. Lerombolták a tárgyalások alapjait TASZSZ-kommentár az eurorakéták telepítéséről közvéleRZ európai mény széleskörű tiltakozása ellenére a NATO miniszteri tanácsa olyan döntést hozott, amely veszélyes a béke és a nemzetközi enyhülés ügyére nézve. Engedve Washington durva nyomásának, a NATO-országok külügy- és hadügyminiszterei beleegyezésüket adták, hogy Nyugat-Európa több országában új középhatótávolságú amerikai nukleáris rakétákat helyezzenek el, vagyis olyan minőségileg új fegyverzetet, amelynek az a rendeltetése, hogy a térségben jelenleg fennálló erő- egyensúlyt a NATO javára változtassa meg és új stratégiai helyzetet hozzon létre Európában. Ezt a döntést olyan pillanatban fogadták el, amikor — objektiven nézve — semmi szükség sem volt arra, hogy növeljék földrészünkön a katonai szembenállás szintjét. Ellenkezőleg, a helyzet lehetővé tette a szembenállás szintjének csökkentését és azt, hogy megállapodás jöjjön létre a középhatótávolságú rakéták indítóállásai jelenlegi számának csökkentéséről. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama, arra törekedve, hogy megakadályozzák a nukleáris rakétafegyverkezés újabb fordulójának kezdetét javasolták, hogy késlekedés nélkül kezdjenek tárgyalásokat a középhatótávolságú nukleáris eszközök kérdéséről. A Szovjetunió — mint ismeretes — emellett készségét fejezte ki arra, hogy a jelenlegi szinthez képest csökkenti az ország nyugati részén elhelyezett középhatótávolságú nukleáris rakéták számát, ha Nyugat-Európában nem helyeznek el további ilyen rakétákat. A NATO tagállamok azonban nem vették figyelembe ezeket a konstruktív kezdeményezéseket és az események menetét egészen más irányban befolyásolták. A NATO miniszteri tanácsa az elfogadott nyilatkozatban az új amerikai nukleáris rakéta fegyver-rendszerek kifejlesztését azzal igyekszik „megindokolni”, hogy a Szovjetunió állítólag „jelentős mértékben” növelte harcászati nukleáris erőit. Emellett alaposan kiforgatják a tényeket, mivel a Szovjetunió az utóbbi két évben nyugati területein a középhatótávolságú nukleáris fegyverek hordozóeszközének számát egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növelte. Ellenkezőleg mind a iközép- hatótávolságú rakéták indító állásainak mind pedig a rakéták nukleáris töltetének számát valamelyest csökkentették is. A NATO által elfogadott intézkedések állítólagos „védelmi jellegéről” szóló „érveket” lényegében megcáfolja az amerikai kormányzat ötéves fegyverkezési terve, amelyet James Carter elnök hozott nyilvánosságra. Az amerikai kormányzat vezetője már bejelentette, hogy szándékukban áll ezt a tervet maradéktalanul végrehajtani, függetlenül a fegyverzetkorlátozási tárgyalások kimenetelétől. A Carter által ismertetett tervezet a fegyverkezési hajsza programja, ennék alapját a támadó stratégia képezi, olyan agresszív stratégia, amely a Szovjetunió, valamint a Közel-Kelet, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országai ellen irányul. Éppen ezeknek a céloknak az elérésére hozzák létre az úgynevezett gyors-hadtestet, növelik a haditengerészeti flotta és az Egyesült Államok haderői más fegyvernemeinek erejét. Ennek az ötéves tervnek, amely a katonai kiadások ugrásszerű növelését irányozza elő, része a cirkáló szárny asrakéták és a „Pershing—2” típusú rakéták gyártása és rendszerbe állítása is. Ez a terv nem tegnap és nem ma készül, hanem meglehetősen régóta. A NATO k özéphatótávolságú nukleáris rakéta fegyverzetének korszerűsítéséről szóló határozatot még 1975-ben elfogadták, amikor a szovjet „SS—20”-as rakétákról még szó sem volt. Éppen ezért képmutatás a NATO miniszteri tanácsának az az állítása. hogy az amerikai rakéták telepítése ..válasz” az „SS—20”-as rakétáikra. A NATO miniszteri tanácsa legutóbbi ülésszakának döntései és az ezzel egyidő- ben nyilvánosságra hozott amerikai ötéves militarista program, azt a megvalósíthatatlan célt követi — és ezt a közelmúltban George Brown amerikai külügyminiszter nyíltan kijelentette —, hogy a '80-as évekre létAz európai parlament elvetette a Közös Piac 1980-as költségvetési javaslatát, amelyet a kilencék pénzügyminiszteri tanácsa terjesztett elő. Brüsszeli közös piaci körökben úgy vélik, hogy ez az esemény példa nélkül álló válságot okozhat az Európai Gazdasági Közösségben. Először fordul elő a közösség történetében, hogy nincs költségvetés. Az EGK- nak egyelőre az idei költségrehozzák az Észak-atlanti Tömb katonai fölényét. A közvélemény megtévesztésére törekedve, a NATO urai a brüsszeli határozat elfogadása után azt a látszatot igyekeznek kelteni mintha ők lennének a tárgyalások kezdeményezői. A NATO miniszteri tanácsának az amerikai rakéták telepítéséről szóló határozatában szó esik valamiféle olyan „lehetőségről”, hogy „két párhuzamos és egymást kiegészítő irányvonalat lehet megvalósítani: a harcászati nukleáris erők korszerűsítését és a fegyverzetkorlátozást”. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a maga részéről azt állította, hogy „a korszerűsítés és a leszerelési törekvés egy olyan út kettős keréknyoma, amely a biztonsághoz vezet”. Valójában semmiféle „párhuzamosság” és „kettős keréknyom” nincs és nem is lehet. felelősséggel Teljes ki kell jelenteni, hogy az amerikai rakéták nyugateurópai telepítéséről szóló döntésükkel azok a NATO- országók, amelyek megszavazták ezt a döntést, szétrombolták a tárgyalások alapját. Az „erő helyzetéből” folytatott tárgyalások, amelyeket most a NATO ajánl egyáltalán nem azonosak a felek egyenlő biztonságán alapuló tárgyalásokkal, amelyeket a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai javasoltak. Az „erő helyzetéből” elképzelt NATO-féle tárgyalások nem lesznek és ebben a kérdésben jobb, ha senki sem csapja be önmagát. A NATO miniszteri tanácsa megsemmisítette a tárgyalások alapját a középhatótávolságú fegyverekről és ezzel súlyos felelősséget vállalt magára a fegyverkezési hajsza újabb fordulója miatt. vetés alapján kell tovább tevékenykednie, ^amelynek előirányzatai összesen 10 százalékkal alacsonyabbak az 1980-ra tervezettnél. Emellett az a veszély fenyeget, hogy hatásköri vita bontakozik ki a közösség különböző intézményei: a miniszteri tanács, az európai parlament és az európai közösségek bizottsága között, s ez hosszú hónapokra megbéníthatja a kilencék tevékenységét. Közös Piac Elvetett költségvetés Irán—Egyesült államok Carter és Khomeini „nyilatkozatháborúja” Irán és az Egyesült Államok viszályának jegyében tegnap folytatódott a két ország vezetőinek „nyilatkozatháborúja”. Khomeini ajatoliaih az iráni rádióban kijelentette: Cartert valójában nem is a túszok sorsa érdekli, hanem az, hogy újraválasszák. Az iráni vallási vezető „bukott embernek” nevezte az amerikai elnököt, akinek „Irán elleni boj- kottfelhívásaival a világon senki sem törődik”. Khomeini végezetül elítélte Cartert, amiért az Egyesült Államokban tanuló iráni diákok kiűzését szorgalmazza. Carter elnök nyilatkozatát a békülékeny hangnem és a burkolt fenyegetőzés óvatos egyensúlya jellemezte. Egyrészről hangoztatta, hogy „pozitív változás” tapasztalható az iráni magatartásban, másrészről azonban leszögezte: minden) megtesz az ellen, hogy a túszok fogvatartása elhúzódjon. Hangoztatta: mindenképpen el kívánja kerülni a katonai beavatkozást, „feltéve, ha a túszokat nem éri fizikai bántódás”. Thomas Reston, az amerikai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön közölte: az Egyesült Államok fontolgatja, hogy ENSZ-gazda- sági szankciókat kér Irán ellen, amennyiben a túszok továbbra is fogságban maradnak. A Fehér Ház szóvivője ugyanakkor üdvözölte azt a tényt, hogy Khomeini hozzájárult a túszok külföldi megfigyelők által történő meglátogatásához, de követelte, hogy e megfigyelők „semleges, minden érdekelt által elismert” személyiségek legyenek. ENSZ-közgyülés Gyarmatosításellenes határozat Az ENSZ közgyűlése magyar idő szerint pénteken hajnalban egyes tagállamok kifogásai ellenére elsöprő 125 a 7-hez szavazatafány- nyal, 7 ország tartózkodása mellett, gyarmatosításellenes határozatot hagyott jóvá. A határozatban leszögezték, hogy a gyarmati elnyomás valamennyi formája, ideértve a fajüldözést is. súlyos veszélyt jelent a nemzetközi békére és biztonságra. Elismerték a gyarmati vagy idegen uralom alatt élő népek jogát arra, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel küzdjenek függetlenségük kivívásáért. Elítélték a külföldi gazdasági és egyéb érdekeltségeknek a gyarmati rendszer felszámolása ellen ható tevékenységét. Súlyosan elítélték a délafrikai kormánnyal való mindenféle együttműködést, különös tekintettel ezek nukleáris és katonai oldalára, és követelték azonnali beszüntetésüket. érkezett NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszaka csütörtöki plenáris ülésén „a gyarmati országok és népek függetlenségének megadását kimondó nyilatkozat érvényrejuttatása” című napirendi pontot tárgyalta. A vitában felszólalt Hadas László, a magyar küldöttség tagja. koalícióra a kereszténypártokkal. RÓMA Néhány nappal a torinói Fiat továbbképző intézetében történt merénylet után az észak-olasz iparváros újabb terrorakció színhelye volt. Tegnap reggel ismeretlenek a Fiat-művek bejáratánál közrefogták Adriano Albertino műhelyvezetőt és pisztollyal hétszer lábon lőtték. A 37 éves férfi combnyaktörést szenvedett és állapota súlyos. BONN Űjabb taktikai húzáshoz folyamodott Franz Josef Strauss, a nyugatnémet jobboldal kancellárielölt je: a Rheinische Rostnak adott interjújában kijelentette: hajlandó Visszalépni kancéllár- jelöltségétől, ha a Szabaddemokrata Párt (FDP) készségét nyilvánítja egy új DUBLIN Az ír kormány fő feladatának a jövőben az ország újraegyesítését tekinti — jelentette ki Charles Haughey, az újonnan megválasztott ír miniszterelnök első parlamenti beszédében. Hozzátette hogy elutasítja az erőszak alkalmazását az északír kérdés megoldásában. A chilei jobboldali erők - az Egyesült Államok segítségével - 1973. szeptemberében megdöntötték a demokratikus, szocialista átalakulást tervező Népi Egység kormányát, meggyilkolták az ország elnökét és Pinochet tábornok vezetésével fasiszta terroruralmat vezettek be. Képünkön: Salvador Allende elnök (középen) maga is fegyverrel kezében szállt szembe a támadókkal Még néhány nap és véget érnek a hetvenes évek. Az 1970-től 1979-ig tartó tíz esztendő, amelyet maA hetvenes évek... gunk mögött hagyunk, bővelkedett világpolitikai jelentőségű eseményekben — gondoljunk csak a két SALT-egyezmény megkötésére, a vietnami háború befejezésére, a Közel-Keletre, az olajválságra vagy Helsinkire. Képeinkkel ennek a tíz esztendőnek a legfontosabb eseményeit kívánjuk felidézni. 1973. A közel-keleti válság megoldatlansága 1973. októberében újabb arabizraeli háborúhoz, s közvetve az olajembargó első alkalmazásához vezetett. Képünkön: egyiptomi harckocsi-egységek kelnek át a Szuezi-csatorna keleti partjára
