Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 11. fl szovjet hatalomért harcolt Tigyi Antal SZOLNOK MEGYE múltjából Szolnok felszabadulása Szolnok 1944-ben A Szovjetunió Vörös Had­seregéneik felszabadító had­műveletei 1944. október 8-án kiterjedtek Szolnok megyére is. A szovjet 7. gépesített hadtest 8-án Kisújszállásnál elérte a Szolnokról Debrecen felé vezető országutat és vas­utat. Ezzel egyidejűleg ma­gyar jelentés szerint Tisza- várkonynál szovjet katonák keltek át a Tiszán.' A német hadvezetés úgy vélte, hogy annak célja „vagy a Tisza-átjárók meg­szerzése Szolnoknál és Szen­tesnél vagy a Tiszától kelet­re előretörés északra a had­seregcsoport hátába”. A szovjet támadás felfogá­sára a Tiszántúlon levő né­met és magyar erők elégte­lennek bizonyultak, ezért az Örkénynél újjászerveződött 13. német páncéloshadosztály parancsot kapott, hogy októ­ber 8-án reggelre legyen a szolnoki hídfőben, és tovább előrenyomulva Karcagnál egyesüljön az 1. német pán­céloshadosztállyal. A német páncélosok Szolnokra érve már azt tapasztalták, hogy „a Tisza-hidakon át német és magyar csapatok és oszlo­pok özönlenek összefüggéste­len menetben nyugat felé”. Október 12-én újabb né­met csapatok érkeztek Szol­nokra, a 4. SS páncélgráná­tos hadosztály megerősített harccsoportja, hogy a többi német erővel együtt ellentá­madást indítson. Maga Hitler is megkülön­böztetett várakozással tekin­tett erre a kétségbeesett kí­sérletre. Az SS-ek támadását a szovjet katonák október 14-én Kisújszállásnál meg­állították, és október 16-án már Törökszentmiklósra ver­ték vissza a németeket. A németek október 19-én újabb ellentámadással kí­sérleteztek. amely egy nap­pal később már végleg el­akadt és a következő napok­ban nemcsak visszaszorultak, •a szolnoki hídfőbe, hanem miután október 24-én ázt „tervszerűen elfoglalták”, október 25-én a késő esti órákban végleg fel is adták azt. Majd német alaposság­gal október 26-ára virradó éjszaka felrobbantották a szolnoki közúti hidat. A szükségtelen és ezért ér­telmetlen hídrobbantással a németek semmit sem nyer­tek, ugyanis a 2. Ukrán Eront Szolnok környéki híd­főit a Tisza jobb partján nem tudták felszámolni. Október 26-án a várostól északkeletre, illetve keletre egyre újabb szovjet csapatok keltek át a Tiszán. 1944. október 31-én a szov­jet támadás keletről és dél­keletről elérte Jászkarajenő keleti szélét, s ekkor már a németek is látták, hogy a szovjet csapatok a közeli napokban várhatóan támadá­sukat egészen Szolnok térsé­géig kiterjesztik. , November 3-án már vilá­gosan kirajzolódott Szolnok közeli felszabadulása. A né­met főarcvonalba Szolnok és Abony között több helyen betörtek a szovjet csapatok közvetlenül Szolnoktól nyu­gatra és a város déli részé­be is. Az eseményeket erősen meghamisító német hadjelen­tés továbbra is erős szovjet támadások visszaverését ál­lította, de a november 4-i jelentésben már nemlehetett elhallgatni, hogy Szolnoktól közvetlenül nyugatra áttört szovjet erők elérték az Űj- •szászra vezető utat és harc­kocsikkal tovább támadtak rajta. A német Déli Hadseregcso­port 1944. november 4-i je­lentése szerint „Szolnoktól közvetlenül nyugatra az el­lenség harckocsi támogatás­sal áttörte a főharcvonalat, északra, és Szolnokra nyu­gatról bevonult. Egyidejűleg mintegy ezrednyi erőben harckocsikkal délről a Tisza mentén északnak Szolnok el­len támadott, és elkeseredett házharcokban a saját része­ket a pátakszakaszra (Zagy­va) Szolnoktól északra ve­tette vissza”. Sőt a Wermacht főparancsnokságának hadi­jelentése is kénytelen volt hírül adni: „Szolnok heves harcok után az ellenség ke­zébe került.” A szovjet hadijelentés sok­kal részletesebben számol be Szolnok felszabadításáról. „A Tisza-szakaszon megindult nagyarányú támadás során elfoglalták a szovjet csapa­tok a Szolnoktól 7 km-re fek­vő Tószeget, majd pedig ro­hammal bevették Szolnokot, ezt a nagyjelentőségű cso­mópontot és laktanyavárost.” Szolnok városát az R. J. Malinovszkij főparancsnok­sága alatt harcoló 2. Ukrán Front M. Sz. Sumilov vezet­te 7. gárdahadsereg J. Sz. Alehin parancsnoksága alat­ti 27. gárda-lövé&zhadtestének csapatai szabadították fel. Közelebbről. a G. N. Preob- razsenszkij parancsnoksága alatti 227. lövészhadosztály és a K. Sz. Fedorovszkij ve­zette 303. lövészhadosztály egy része. Szerepet játszott a város felszabadításában az Sz. K. Gorjunov parancs­noksága alatti 5. légihadse­reg 312. éjjeli-bombázóhad­osztálya is, melynek V. P. Csanpalov volt a parancsno­ka. Ez történt 1944. november 4-én, ég másnap már a szov­jet katonai parancsnok két­nyelvű falragaszai szólítot­tak az élet, az új élet meg­kezdésére. S. L. 1895. január 13-án szüle­tett. 20 éves volt, amikor 1915-ben elvitték katonának. Néhány hét múlva az orosz frontra került, ahol 1916. jú­lius 26-án fogságba esett. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom hatására a foglyok között élénk politi­kai szervezkedés indult meg. Röplapokat terjesztettek, és olvasták a „Vörös Újság” c. lapot. Egyenlő jogokat élvez­tek az oroszokkal, több bért kaptak, csökkent a munka­idő is 12—13 óráról napi 8 órára. Akik dolgoztak, rövid időn belül fegyvert kaptak. Fegy­verzetük az uh. könnyű gép­fegyver volt. Majd beléptek a Vörös Gárdába. Tigyi Antal az V. nemzet­közi zászlóaljba került. A zászlóaljhoz az orosz munká­sokon kívül különböző nem­zetiségű volt hadifoglyok tar­toztak: németek, csehek, hor- vátok és magyarok is. Egy szakasz, amelynek létszáma kb. 60 fő volt, általában 12 magyar katonával rendelke­zett. Tigyi Antal szakaszpa­rancsnoka Fagyos Pál, a po­litikai megbízott Kovács Mi­hály volt. Az újonnan alakult zászló­alj Bahmancsnál és Konotop- nál a német csapatokkal ke­rült szembe. Több napos csa­ta után — kb. 4—5 ezer em­ber vesztette életét — sike­rült győzelmet aratniok. Tigyi Antal visszaemléke­zése szerint Bahmancsnál maga Lenin intézett beszé­det a vörös csapatokhoz, melyben a munkások össze­fogásáról és az eljövendő harcok eredményeiről szólott. A vörös csapatok célja ez­után a nagyobb városok el­foglalása és ott helyőrség fel­állítása volt. Kijev és Minszk elfoglalása minden nagyobb „A Dinnyés-kormány ter­jeszti be a képviselőházban a hároméves tervről szóló törvényjavaslatot, s ezt a parlament július elején tör­vényerőre emeli. 1947. au­gusztus 1-én megkezdődik a terv végrehajtása... A há­roméves terv megkezdése nagy politikai sikere a két munkáspártnak, mindenek­előtt a Kommunista Párt­nak ... Hamarosan kitűnik, hogy a tervgazdálkodás be­vezetése, kellő oolitikai fel­tételek mellett, a szocialista átalakulás nagy erejű fegy­vere.” (A magyar forradal­mi munkásmozgalom törté­nete) A Magyar Kommunista Párt tervjavaslatának nyil­vánosságra hozása után a megyében is elkezdődött an­nak propagálása. A helyi kommunista sajtó már 1947. január 5-én vezércikket szentelt a tervgazdálkodás kérdésének. A megye hároméves ter­vének előkészítése február elején kezdődött. A kom­munista főispán 21 szakbi­zottságot alakított. A terv­előkészítő szervek elé ket­tős célt tűztek. Egyrészt, hogy jelöljék meg azokat a feladatokat, amelyek 1 év alatt helyi erőforrásokból megvalósíthatók. másrészt, állítsák össze azokat a ter­veket. amelyek 3 éven belül az államgazdasági terv ke­retében valósíthatók meg. A széles körű előkészítés után 1947 július végére elkészült és az illetékes országos ha­tóságok elé is került Szol­nok megye hároméves terve. Szolnok megye beruházási előirányzata a hároméves terv időszakára mintegy 200 millió Ft-ot tett ki. Ebből a mezőgazdaságra 32 millió jutott. Az agrártermelést szolgáló beruházások között a legnagyobb tétel a gépál­lomások létesítése jelentette. 17 millió Ft-ot. Emellett az öntözés bővítése, a talajja­akadály nélkül sikerült. Mi­után Minszkben felállították a helyőrséget, és a fáradt ka­tonák néhány órai pihenőt kaptak, meghallották, hogy a városhoz közel eső faluba lo­vas fehérgárdisták törtek be. Tigyi Antal zászlóalját a fe- •hérek ellen vezényelték, és háromnapi harc után a vörös katonák győzelmet arattak. Az Ogyessza, Harkov és Cserkaszi vonalon Kolcsak csapatával is találkoztak. Az ütközet sokáig tartott, és bár sok embert veszítettek, de győzelmet arattak. Dnyepropetrovszk előtt fe­hérgárdisták csapataival ke­rültek szembe. Mivel azok jóval többen voltak, a zász­lóalj segítséget várva vissza­vonult. De hamarosan fel­fegyverzett bányászok érkez­tek segítségükre, akik hát- batámadták a fehéreket. Az V. nemzetközi zászlóalj itt aratta legnagyobb győzelmét. Tigyi Antal röviddel Dnyepropetrovszk elfoglalá­sa után az intervenciós né­met csapatok fogságába ke­rült. Lengyelországba vitték megfigyelés céljából, majd hazaengedték Magyar­országra. A Horthy Magyarországon földmunkásként dolgozott, amint visszatért Kunszent- mártonba. 1921-ben tagja lett az illegális kommunista moz­galomnak. Felvilágosító munkát végzett. Leginkább a munkanélküliekkel tartotta a kapcsolatot. Sok illegális könyvet és lapot olvasott, amelyet r Budapestről Holler Mihály révén szereztek be. Bár hazatérése óta állandó­an rendőri megfigyelés alatt állott, 1935-ig sikerült elke­rülnie a letartóztatást. Ekkor 1947—1949 vitás és az állatbeszerzések szerepeltek a legfontosabb célkitűzések között. A leg­nagyobb tervmunkálatok közé sorolták a faluvillamo­sítást, amelynek keretében 27 község bekapcsolását irá­nyozták elő. Jelentős részt kapott a megye hároméves tervéből az egészségügy. A megyei közkórház helyreállítására, bővítésére és felszerelésére 5,8 millió Ft-ot ütemeztek be. Az állami tbc-kórház kialakítását, egészségházak létesítését, a gyermekegész­ségügy fejlesztését, egészség- ügyi tanácsadók létrehozá­sát és népegészségügyi tan­folyamok szervezését emlí­tették még a fontosabb elő­irányzatok között. A szociális és kulturális beruházások keretében elő­irányozták 18 új napközi­otthon felállítását, bölcső­dék létesítését. OTI-székhá- zak és -rendelők céljaira több mint 5,5 millió Ft fel- használást vették tervbe. A megye eredeti három­éves terve szerint vasúti be­ruházásokra 6 080 000 Ft volt szükséges. Ennek na­gyobb részéből vasúti hida­kat akartak rendbe hozni, építeni. A közúti közleke­dést szolgáló munkák között beütemezték 20 km-nyi fő­útvonal burkolatának felújí­tását és 35 km bekötőút épí­tését. A postai beruházások előirányzata 21 480 000 Ft-ot tett ki. Ebből a szolnoki rá­dióállomás építése 6,5 mil­lió Ft-tal részesedett, a te­lefonhálózat fejlesztésére 14 980 000 Ft-ot irányoztak elő. A rendelkezésünkre álló adatok arra utalnak, hogy megyei szinten — az orszá­gos összképtől eltérően — Kunszcntmártonban is ter­jesztett kommunista röplap 1932-ből azonban egy házkutatás so­rán illegális lapokat találtak nála. Az ügyben a budapesti királyi ügyészség indított el­járást ellene, s „államfelfor- gatás vétsége” miatt 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Ezután még inkább megfi­gyelés alatt tartották, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ne látogassa az illegá­lis összejöveteleket. A felszabadulás után újult erővel kezdett dolgozni. A kunszentmártoni kommunis­ta pártszervezet és földmun­kás szakszervezet helyi cso­portjának elnöke lett. 1946- tól 1962-ig dolgozott a Zalka Máté Termelőszövetkezetben, több éven át a szövetkezet párttitkáraként is tevékeny­kedett. Tigyi Antal fegyverrel har­colt a világ első szocialista államának megvédéséért, s hazatérése után egész életé­ben hazánk szocialista átala­kításáért küzdött. Murányiné Rónyai Zsuzsanna az ipari beruházások kis súllyal szerepeltek. Ezt erő­síti meg Szolnok város elő­irányzatainak megoszlása. A megyeszékhelyen — a kör­nyék legiparosodottabb tele­pülésén — a 44 712 000 Ft-os állami beruházási keretből csak 4 milliót szándékoztak az iparban felhasználni, szemben a 14 milliós nép­jóléti vagy az 5,5 milliós közlekedésügyi tétellel. A helyzet ilyen alakulá­sában nagy mértékben köz­rejátszott az, hogy a három nagy gyárüzemet — tekin­tettel azok országos jelen­tőségére — már előzőleg helyreállították, vagy leg­alább is a folyamatos, za­vartalan működésre alkal­massá tették. A többi — zömmel helyi ellátást szol­gáló élelmiszer- és könnyű­ipari megyebeli üzem újjá­építéséhez és beindításához központi érdek nem fűző­dött — ezek magánvállala­tok voltak — így azok az állami beruházási tervekben nem kaptak helyet. A megye beruházási elő­irányzatának csaknem ne­gyedét. 44,7 millió Ft-ot Szolnokon terveztek felhasz­nálni. Elsősorban a város szociális. egészségügyi és közlekedési viszonyait kí­vánták javítani. Emellett a város terveiben még elsőd­leges szerepet kapott a há­borús épületkárok helyreál­lítása is. A hároméves terv mun­kálatai 1949. december 31- ével zárultak le. A helyi sajtó azonban már novem­ber végétől sorra jelentet­te, hogy az egyes munka­helyeken befejezték a terv rájuk eső részének teljesíté­sét. Szolnok megye fejleszté­sének soron következő fel­adatait már az első ötéves terv célkitűzései szabták meg. Dr. Urbán László Összeállította: dr. Sclmeczi László, A szolnoki vasútállomás 1944. június 2-án Az élet megindul a felszabadult Szolnokon. A szovjet kato­nai parancsnok 1. sz. parancsa 1944. november 5-én Tervgazdálkodás a megyében is

Next

/
Oldalképek
Tartalom