Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

1979. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 qfliRpfliWDNszflBflD idő A SZAUNA „VILÁGNÉZET” Divat lett a szauna. Sokr szór megcsúfolása példájá­nak. Tiltakoznak is a finnek, ha bordéllyá vagy korcsmá­vá züllesztik üzletre, szóra­kozásra éhes európaiak. Még a fürdőnadrágos szauna sem igazi. Tisztaság és átizzadt ruha ellentmond egymásnak. Ismerték a szaunát már a hunok is, sátraikban köve­ket melegítettek, párát kel­tettek, de ez még csak a gőz­fürdő őse. A szauna északon, dánoknál, svédeknél, észtek­nél, letteknél, litvánoknál, lengyeleknél, oroszoknál va­lóban Okos, tisztálkodásra va­ló -alkalmatosság, fürdő. S napjainkban Tatától a buda­pesti Olympia szállóig sem egyéb, bár lényegesen külön­bözik a verejtékillatú gőzfür­dőktől. A szauna: szertartás, vi­lágnézet. A kikapcsolódás, megpihenés, feloldódás, a bi­zalom próbája. Mint a bor­pince nálunk, úgy tartozik a szauna a finn családhoz, vi­déken, városon. Üzemek, bér­házak családi házak is meg­építik a maguk szaunáját, de az igazi szauna tavak part­mint a szabadban. Megpacs- koljuk egymást s magunkat a nyírfa vesszőkkel, aztán ki a tóba. Parázs testünk nem érzi a hideget, néhány tempó s vissza a hőbe, ahányszor jólesik. Ez a szabály: a szau­nában csak azt tegyük, ami jólesik, csak arról beszéljünk, amiről jólesik, csak arra gon­doljunk, ami nem okoz gon­dot. A szauna a „lazításé”, a kikapcsolódásé, a pihenésé, a bizalomé. Mert kell-e több bizalom annál, minthogy ál­lamfő, üzletember!, családfő a szaunában fogadja bizalma jeléül vendégét, hogy fiú és leány, testvérek együtt szau- náznak, távoli vidéken s a múltban akár az egész csa­lád. . > A szó szoros értelmében: itt lemeztelenítve jelenik meg az ember, testileg, ben- sőleg. Ide nem lehet előíté­letekkel jönni. Itt a bizalom és felszabadultság, jó érte­lemben vett fegyelem és hu­manitás határozza meg az együttlétet. Két-három hideg vízben való megbuggyanás után ismét a házigazda tisz­te, hogy megcsutakolja ven­dégeit, kidörzsölje belőlük a megmaradt verejtéket. S úgy, meztelenül, kiülve a szauna tornácára, az enyhe szél szá­rítja fel rólunk a párát. Ami­kor megmerültünk a tó vi­zében, zöld fenyők és nyír­faerdők gyűrűjében, felet­tünk az égbolt végtelenjével, előttünk a víz tükrével, a csendben, mintha a nagy ter­mészet fogadott volna be. S most, a szél úgy jár át, hogy se" embert nem érezünk a kö­zelünkben, sem tetőt felet­tünk, csak fújja ki belőlünk a napok nehezét, s csodálato­san megtisztulva szárítjuk fel végül goromba lenvásznak­kal a megbújó vízcseppeket. Aki vacog, rosszul szauná- zott. Aki testileg, szellemileg megújulva kelt fel a tornác padjáról, nem felejti, hogy csak így szauna a szauna. A szaunát nem mocskolhatja be sem hiúság, sem önzés, sem gyávaság, semmilyen előíté­let, a szauna az emberség, a barátság, testi-lelki tiszta­ság együttes és kölcsönös zá­Bodnár István: Vonatból Szédülten kunkorodik a Tét vágtáznak vissza a -fák nedvüket veszítve lihegnek maroknyi szénaboglyák Éber telefonpóznák kilőtt nyíl előtt szabad az út pakolja futtában villanygyomrát a mozdony Szöszölő üzenetváltás nyújtózó füttyök morcoskodnak kísér cifra uszálya nevenincs faluknak Szapora vadnyúlfészek mezők tűkarcnyi szántásai talpunk alatt kerekek porolnék döccenőkkel Ésszerű táplálkozás Az ésszerű étrend kialakí­tása már a bevásárlásnál kezdődik. Az önkiszolgáló boltok pultjai csábítják a bevásárlót, hogy mindent a kosárba tegyen, ami szép és tetszetős. Különösen az édes­ségek és a rágcsálnivalók kí­nálják magukat. Figyeljünk arra, hogy mit vásárolunk. Ha. fogyni sze­retnénk, akkor alacsony zsír- tartalmú felvágottakat és kalóriaszegény sajtokat) ve­gyünk. Cukor helyett szaha- rint használjunk. Vásárol­junk sok gyümölcsöt és zöld­séget. A zöldségeké^ frissen használjuk fel. Folyó vízzel tisztítsuk és csak rövid ideig pároljuk, vagy lehetőség sze­rint fogyasszuk nyersen. Pá­rolásnál fedjük le, mert fedő nélkül a vitaminok károsod­nak. Az evésnek napi örömeink közé kell tartoznia. Fontos azonban, hogy nyissuk ki a szemünket a bevásárlásnál, gondosabban és ésszerűbben készítsük el ételeinket. — J — Szauna (D. Németh Ingeborg rajza) ján épül. Elengedhetetlen az a csend, mely ezt a hatvan- ezernyi tavat kürülveszi Suo- miban, s a zöld erdő, mely átöleli, s a végtelenjével be­borító kék ég. Elengedhetet­len a házigazda készülődése, hogy begyűjtse, egybekösse a leveles, zsenge nyírfavessző­ket (szentivánéj előtti a leg­alkalmasabb), hogy végeiket baltával megpuhítsa, nehogy megsértse a testet. A házi­gazda takarítja ki a szaunát, fűt be az előtérbe, ahol a szaunázás előtti és utáni tisz­tálkodás, a mosdás folyik, ő készíti be a langyos vízzel telt vödröket, a nyírfa-„vir- gáesokat”, fűti be a gránit kövekkel (ez nem hasad!) borított kályhát vagy éppen a köveket melegíti a hagyo­mányos füstös szaunában. Már a szauna építésénél ő választja a megfelelő fát, padnak a vízelvezető nyár­fákat, egyebüvé vörös fenyőt, tüzelőnek jó illatú nyírfát. Mert ez se mindegy. A szau­nához hozzátartozik az izzó köveken megforgatott leve­les nyírfavirgácsok tavaszi réteket idéző, s az arcunk elé tartott virgácsok hűvösen át- áramló felüdítő illata. Nos: lemosdottunk, s belé­pünk a nyolcvanfokos szau­nába. Már az előtérben me­leg van, a különbséget alig érezzük. Tíz perc után bő­rünk felenged, pórusain el­hagy a verejték, vizet löty- tyintünk a forró kövekre, fel­száll a gőz, nő a meleg száz. — százhúsz fokig, de száraz a levegő, úgy lélegezhetünk, Altató Egyszer a macska kiment a mezőre egerészni. Meglát­ta az egér, hogy jön a macs­ka, gyorsan beszaladt az egérlyukba. Meglátta a macs­ka, hogy' az egér beszaladt az egérlyukba. Odament és leült az egérlyuk elé. Várta a macska, hogy az egérlyukból kibújjon az egér, és várta az egér, hogy az egérlyuk elől elmenjen a macska. Addig vártak, várakoztak, egyszer- csak elálmosodtak. Elálmo- sodtak, elaludtak. Aludt az egérlyukban az egér, és aludt az egérlyuk előtt a macska. Égyszercsak eleredt áz eső. Fölébredt a macska, mert vi­zes lett a bundája az esőtől. Fogta magát, beszaladt egy nagy fa alá. Szépen összeku­corodott, hogy minél keve­sebb helyet foglaljon el, hogy minél kevésbé legyen vizes. Az eső befolyt az egérlyuk­ba is. Fölébredt rá az egér. Fogta magát, és beszaladt egy nagy fa alá. Szépen ösz- szekucorodott, hogy minél kevesebb helyet foglaljon, minél kevésbé legyen vizes. Azt mondja az egér a macs­kának: — Hű, de nagy eső van! Azt mondja a macska az egérnek: —,.Hű, de nagy eső van! Egyszercsak elállt az eső. Akkor az egér gyorsan visz- szafutott* an egérlyukba. A macska is visszaballagott az egérlyuk elé Leült a macska az egér­mese lyuk elé, és várta, hogy ki­bújjon az egér.. Leült az egér az egérlyukba, és várta, hogy elmenjen a macska. Addig vártak, várakoztak, egyszer­csak elálmosodtak. Elálmo- sodtak, elaludtak. Aludt az egérlyuk előtt a macska, aludt az egérlyukban az egér. Addig aludtak, míg csak meg nem éheztek. Korogni kezdett a macska gyomra, felébredt. Azt gondolta: — Lehet, hogy amíg én itt szundítottam, az egér kifu­tott az egérlyukból. Mintsem hiába várakozzam, hazame­gyek, kérek a gazdasszo- nyomtól ebédet. Azzal a macska hazaballa­gott. Kapott is gazdasszo­nyától ebédre levesben főtt krumplit, vízben ázott ke-i nyeret. Megette, jól tele lett a hasa. Akkor visszament á mezőre. Közben az egérnek is meg- kordult a gyomra. Fölébredt az egér és azt gondolta ma­gában: — Lehet, hogy amíg én itt szundítottam, már el is ment az egérlyuk elől a macska. Kikukkantott, és tényleg, senki sem volt ott. Akkor az egér kiszaladt az egérlyukból és keresett magának a tarlón ebédre valót. Talált is elhul- lajtott búzaszemet, rozssze­met, árpasaemet. Jól i meg­tömte a hasát. Akkor gyor­san visszafutott az egérlyuk­ba. Épp ezidőben ért ki a me­zőre a macska. Meglátta, hogy az egér befutott az egérlyukba. Odament és le­ült az egérlyuk elé. Várta a macska, hogy kibújjék az egér az egérlyukból és várta az egér, hogy elmenjen az egérlyuk elől a macska. Ad­dig vártak, várakoztak, egy­szercsak elálmosodtak. Elál­mosodtak, elaludtak. Aludt az egérlyukban az egér és aludt az egérlyuk előtt a macska. (És innen lehet újrakezde­ni a mesét, egész, míg el nem alszik a kicsi.) Mezey Katalin Divatos, ami jól hordható RUHÁK ÉS SÁLAK A divatos ruha egyszerű, jól hordható és különféle tar­tozékokkal változatossá tehető. Az egyik fontos tartozék — amelyet most kiemelünk — a sál vagy kendő. Selyemből, mintás vagy egyszínű, a ruha saját anyagából való, kötött és horgolt, batiszt és vékony gyapjú szolgál díszítésként. Négy- szögletes, félbehajtva vagy stólaszerűen összehajtogatva: há­romszögletű és stóla egyaránt alkalmas a legtöbb ruhához. Megkötve vagy dísztűvel összefogva a ruha nyaka vagy ki­vágása körül és még sok más formában viselhető. Rajzainkon néhány divatos ruhát sáldíszítéssel muta­tunk be. 1. Kétrészes jersey ruhát a derékban szélesebb övvel fo­gunk össze. A szoknya elől, hátul szabad ráncokkal bővített. A kihajtós gallért felállítjuk, úgy kötjük alá a háromszögletű sálat. Nem kötjük, hanem dísztűvel fogjuk össze. 2. Egyberuha, háromnegyedes ujjakkal, elől öt rakással készül. A nyakpánt gombolását nyitvahagyva kötjük meg a négyszögletes kendőt olymódon, hogy a legombolt vállpán­tok alatt húzzuk át. 3. Csíkos jerseyből vagy vászonból, esetleg könnyű szö­vetből készülhet a ruha. Az ujja felsővarrással, amely alul nyitva van és két kis gomb díszíti. A nyak körüli kivágás­tól feljebb kisméretű sálat helyezhetünk el csomóra kötve. Ezt a sáltípust „Niki”-nek hívjuk. 4. Egyenes szabású ruha, az öv karcsúsítja derékban. Színben és anyagban a ruhához közelálló stólát igen újszerű megoldásban mutatjuk be. A vállon lévő díszgombokra erő­sítve és az övön átbújtatva viselhető. A sál szélén díszítés­ként fonalból, vagy saját anyagából készült rojtozást alkal­mazhatunk. Nádor Vera Nem mindegy, hogyan A kutyát is ápolni kell A kutyát és a macskát ápoltam kell tartami, de a jóból .is megárt- a sok. Négy­lábú barátainknak természet­től fogva „impregnált” a sző­re: a bőrüket és a szőrűiket védő zsírréteg vonja be. Ha például a kutyát állan­dóan bedugják a kádba és jó alaposan lecsutakolják, mert úgy gondolják, hogy csak így lesz egészséges és tiszta, ártanak vele. Ilyenkor ugyanis ezt a természetes vé­dőréteget távolítják el, és a szőrzet nem tudja a vizet ta­szítani; a kutya nem lesz a meghűlésekkel szemben el­lenálló. Ha rossz időben kint volt a kutya és piszkos lett, lan­gyos vízben le lehet mosni, de nagyon fontos, hogy jót töröljük vagy szárítsuk meg. Semmi esetre sem szabad mindig szappanozni, még ku- tyasamponnal sem! A fiatal állatot háromne­gyed éves korig semmikép­pen sem fürösszük sampon­nal. Idősebbeket (ha feltétle­nül szükséges) egyszer egy hónapban. Egyébként ez sem szükséges. A naponkénti tisz­tántartáshoz teljesen elég, ha lekeféljük, esetleg frottír kesztyűvel ledörzsöljük (hosszúszőrű kutyát lehet fé­sülni is). Ha a fehér szőrű kutya nagyon piszkos, nedves szivaccsal vagy törölközővel le lehet tisztítani, de alapo­san meg kell szárítani,. A helyes kutyaápoláshoz hozzátartozik a körmök el­lenőrzése is. Némelyik ugyanis ■ nem koptatja le eléggé a körmét, ilyenkor le kell rövidíteni. Ha otthon nem tudják elvégezni (a ku­tyák egyáltalán nem szeretik ezt a procedúrát), állatorvos­hoz kell fordulni. Rendszeresen (különösen hosszúszőrű kutyánál) ellenő­rizni kell a 'kutya fülét is. Belepiszkáilni nem szabad! A felületén megtapadó koszt vattadarabbal el lelhet távo­lítani. Ha a kutya gyakran ráz­za a fejét, vagy a fülét va­karja és esetleg nyüszít is, a legsürgősebben állatorvos­hoz kell vinni. Esetleg kez­dődő fülgyulladása van, és ha nem kezdik el időben ke­zelni, súlyos betegséggé vál­hat. A helyes ápoláson kívül természetesen a kutyáknak szükségük van a megfelelő testmozgásra is. Az igaz, hogy a kutyák mozgásigénye faj­tánként változó, de elhanya­golni semmiképpen sem sza­bad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom