Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

1979. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Belpolitikai életünk kiemelkedő eseményére, a párt XII. kongresszu­sára hetekkel ezelőtt megkezdték az előkészületeket a pártszervek, -szer­vezetek. Más egyebek mellett — a termelő üzemekben dolgozó kommu­nista közösségek — azt is mérlegre teszik, hogy üzemükben, vállalatuk­nál, gazdaságukban hogyan érvénye­sült a párt gazdaságirányító, ellen­őrző tevékenysége? Megbeszélik, hogy a továbbiakban e vonatkozás­ban milyen időszerű feladataik van­nak. Az elemzéshez természetesen a XI. pártkongresszus, valamint a Köz­ponti Bizottság és a megyei pártbi­zottság a gazdaságpolitikai felada­tokkal összefüggő határozatai adják a mércét. Szerkesztőségünkben kerekasztal- beszélgetést rendeztünk az említett témában, hogy közelebbről is meg­ismertessük olvasóinkat néhány nagyüzem, vállalat, gazdaság mun­kájával, feladataival, gondjaival úgy, ahogyan ezt az ott dolgozó pártbi­zottságok, a pártvezetőségek titkárai látják, érzik. A beszélgetés résztve­vője volt: Bakos Mihály, a Közép­tiszai Állami Gazdaság, Fekete Ti­bor, az. olajipari pártbizottság titká­ra, Herczegh Balázs, az ÉPSZER Vállalat, Murin Ottó, a martfűi Nö­vényolajgyár üzemi pártvezetőségé­nek titkára, Rajnoha Károly, a jász­berényi Aprítógépgyár, Simon Fe­renc, a túrkevei Vörös Csillag Tsz és Varga Sándorné. a szolnoki Pa­pírgyár üzemi pártbizottságának tit­kára. Szerkesztőségünket Varga Vik­tória, 'a párt- és társadalompolitikai rovat vezetője képviselte. Céljaikat elérték ÚJSÁGÍRÓ: Talán bemutatkozás- ■ ként is, kérem röviden szóljanak ar­ról, hogy üzemükben az ötödik öt­éves tervre szóló feladatoknak eddig hogyan tudtak eleget tenni. ] RAJNOHA KÁROLY: Ez év júliu- ; sában választottak meg a jászberé- ; nyi Aprítógépgyár üzemi pártbizott- i sága titkárának. Előzőleg a városi s pártbizottság politikai munkatársa 1 voltam, és gazdaságpolitikai kérdé- i sekkel foglalkoztam. Tehát az Ap- ; rítógépgyárban folyó munkát volt 1 alkalmam figyelemmel kísérni. A i gyárban már a KB 1977 októberi, a 1 termékszerkezettel, a külgazdasági i egyensúllyal kapcsolatos határoza- c tának megjelenése előtt fordulópont < következett be. Szükségszerűvé vált, c hogy korszerűsítsük gyártmányszer- 1 kezetünket. Így, amíg 1976-ban 147 1 féle gyártmányunk volt, addig az t idén már csak 70. Csökkent gyárt- i mányaink darabszáma is: 443-ról r 250-re. Viszont a befejezett termeié- r si érték 422 millió forintról 620 mii- s lióra emelkedett, exportunk pedig j több mint hatszorosára. Gyakorlati- c lag a hordozó profilok kialakítására t törekedtünk. - r VARGA SÁNDORNÉ: Évente h mintegy 25 ezer tonna papírt gyár- 1 tunk, és több mint 15 ezer tonna 1 feldolgozott terméket. Ezzel megfe­lelünk az irántunk támasztott köve­telményeknek. Tudni kell. hogy munkánk nagyon eszközigényes, emiatt a beruházások is na­gyon költségesek. Nem véletlen, hogv most kezdődő beruházásunk értéke e meghaladja a 6 milliárdot. Ha el- s készül, a Papíripari Vállalathoz tar­tozó 14 üzem közül — most terme- é lésünk nagyságát tekintve a középen z helyezkedünk el — az elsők közé 1 kerülünk. n SIMON FERENC: Termelőszövet- f kezelünk gazdálkodása dinamiku- a san fejlődött, és mind a termelési r szerkezetet, mind a termelési ér- a téket tekintve elértük céljainkat, t Csak példaként említem: ma 4400 I hektáron több búzát termelünk, mint s öt évvel ezelőtt 5200 hektáron. Holott s a gazdálkodási adottságaink nem a b legjobbak. a BAKOS MIHÁLY: Nálunk sem. p A mi gazdaságunk öt állami gaz- o daság egyesítéséből jött létre, és je- g lenleg 60—70 kilométer átmérőjű körzetben terül el. Termelési érté- b két erre az évre 526 millió forintot d terveztünk, de már látjuk, hogy ezt 0 nem fogjuk elérni. A rendkívül rossz n időjárás minket is érzékenyen érin- b tett. FEKETE TIBOR: A mi pártbizott- e Ságunkhoz négy gazdasági egység t: tartozik, legjelentősebb közülük a P kőolajkutató és a termelő vállalat, ti A termelő vállalat éves árbevétele e jóval több, mint 10 milliárd forint, e a kutató vállalaté csaknem 3 mii- é liárd. Az összes magyar földgáz-fel- k használás 98—99 százalékát tavaly a az alföldi termelővállalat biztosítót- b ta. Ez az idén annyiban változik, H hogy a Szövetség földgázvezetéken ei beérkező gáz növeli a forgalmazást. HERCZEGH BALÁZS: A mi vál- s: lalatunk kicsi. Az ÉPSZER — mert n. így ismernek bennünket — 240—250. a: millió forintos termelési értéket ki arodukál évente. Amilyen szakma di az építőiparban létezik, azzal mind, rr rendelkezünk. A megyében ma di légy helyen van építésvezetőségünk. á1 MURIN OTTÓ: A mi üzemünk a ki martfűi Növényolajgyár, ha elké- re Fekete Tibor Herczegh Balázs Murin Ottó Rajnoha Károly Simon Ferenc Varga Sándorné TÉMA: GAZDASÁGPOLITIKA ED Minden kérdésről őszintén, nyíltan ÚJSÁGÍRÓ: Abban tehát egyet­érthetünk, hogy a pártmunka mód­szereinek tökéletesítésére feltétlen szükség van, ha az új és megnöve­kedett követelményeknek eleget aka­runk tenni. RAJNOHA KÁROLY: Igen, mert gazdasági életünkben a különböző előjelű tendenciák felerősödtek és ezek befolyásolják munkánkat. Már ez önmagában is indokolja a politi­K.CU iuuiiK.a lutiuzuir szerepei, jelen­tőségét. VARGA SÁNDORNÉ: Mi most , azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy . minden papírgyárban dolgozó em- | bér tudja, mit jelent ez a nagy be­ruházás, mi várható és kinek mi ! lesz a feladata. Először is nem köny- | nyű kiválasztani azokat az embere- t két, akik majd megfelelnek az új , követelményeknek. Nem szólva ar- ' ról, hogy mindössze száz emberrel 1 növelhetjük a létszámunkat, és ez ’ azt jelenti, hogy egyes területeken ki kell cserélni az embereket. Ez . pedig nagy gond, mert lehet, hogy 30—40 éve ott dolgozó embereknek kell megmondanunk: igaz, hogy | nyugdíjáig még van öt éve, de az új gépre már nem mehet dolgozni, mert azon nem tud betanulni, nem képes azt a feladatot ellátni. Vi­szont az ő régi gépe leáll. Bonyo­lult feladat ez a pártalapszervezetek számára is, pártbizottságunk szá­mára is. Úgy elrendezni a dolgokat, hogy minden ember megelégedetten menjen a másik beosztásba, hogy lehetőleg senkit ne érjen sem anya­gi, sem presztízsveszteség. Ezt az alapszervezetek, pártcsoportok -se­gítsége nélkül nem tudnánk meg­oldani. HERCZEGH BALÁZS: Nekünk is vannak gondjaink, bár egészen más jellegűek. Vállalatunk nem hozza azt az eredményt az idén, amit ter­veztünk, a megelőző években ugyan­is sokkal jobb volt az anyagellátás. Kimondom: kiszolgáltatottak va­gyunk. Aztán: a gazdálkodás felté­teleinek módosítására is fel kell ké­szíteni az embereket, és nem már­ciusban, hanem sakkal előbb. Dol­goznunk kell a VI. ötéves terv elő­készítésén, és annak ellenére, hogy nincs pénzünk, szeretnénk új tech­nológiát bevezetni Szolnokon, mert ettől függ a jövőnk. Ha pedig mi az építőiparon belül előbbre aka­runk lépni technológiailag, munka- szervezésben, bérgazdálkodásban, akkor fejleszteni kell a munkaveze­tők szakmai tudását, emberi jó tu­lajdonságait. MURIN OTTÓ: Gondok minde­nütt vannak, de mi bízunk abban, hogy határidőre — a megyei párt- bizottság tavaly decemberi állás- foglalásának megfelelően — meg­kezdődhet a munka a Növényolaj­gyárban. Persze, ehhez még az idén el kell költeni 858 millió forintot. Ennyi kell még a műszaki teljesí­tésre. Fontos feladat a magtároló üzemeltetése és a téliesítésre való felkészülés. Mindezeket lehetetlen lenne megoldani a gazdasági és a pártvezetés együttműködése nélkül. BAKOS MIHÁLY: Feladatokról lévén szó, az emberből kikívánkozik egy gondolat. Szerintem a gazdasági élet, a külgazdasági környezet gyor­san változott, mint ahogyan mi azt az üzemi pártmunkában követ­ni tudtuk. Elengedhetetlen, hogy reagálóképességünket gyorsítsuk. És ebben fontos szerep jut az öntevé­kenységnek, a kezdeményezőkész­ségnek, túl a pontos, naprakész in­formáción. Nagyobb a felelősség ÚJSÁGÍRÓ:- Beszélgetésünkből né­hány közös megállapítás szűrhető le. Az első: új követelmény, hogy a termelést nem a mennyiség, ha­nem a tartalma felől kell megkö­zelíteni, ami szemléletváltozást kö­vetel vezetőtől, beosztottól, párttag­tól és pártonkívülitől egyaránt. A második: hogy az adottságok, a gaz­dasági lehetőségek kiaknázására minden üzemben, szövetkezetben, munkahelyen nagy figyelmet ' kell fordítani és ezzel együtt jár, hogy a pártszervezeteknek operatívab­ban kell dolgozniuk. Tulajdonképpen ide sorolható harmadik megállapí­tásunk is: a politikai munka tar­talmi feladatainak az irányító párt- szervtől — adott helyen az üzemi pártbizottságtól — kell kisugárzód­ba. Az alapszervezetekben ne álta­lános gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozzanak, hanem konkrét fel­adatokkal — mint ahogyan az be­szélgetésünk során el is hangzott. És végül: a pártellenőrzés mércéje az eredmény, az, hogy általa mi. változik, mi erősödik. a gondolkodást, a cselekvést? Men nagy dolgokat kell véghez vinnünl viszonylag rövid idő alatt. Ilyen í mennyiség és a minőség viszonya, t differenciálás. Törzsgárdatagság éí mobilitás. Olyan gazdaságpolitika intézkedési sorozat ez, ami egyik s másikat kell, hogy váltsa. És ehhe> elengedhetetlen, hogy erősítsük e gazdaság pártirányítását. Nem úgy hogy nálunk a párt-végrehajtóbi­zottság mgéhatározza, 72 kiló csö­vet kell felhasználni egy méter olajkút fúrásához, hanem éppen a politika végrehajtása érdekében számon kell kérni, amit a pártha­tározatok, az állami rendelkezések előírnak. Mert az irányító munká­nak része az ellenőrzés is. Megfelelni az új követelményeknek SIMON FERENC: Ebben igazad van. Ez az ellenőrzés lehet célirá­nyos beszámoltatás. Arra vonatkoz­zék, ami az adott területen a leg­fontosabb, amik a jó döntések vég­rehajtását akadályozzák, illetve a döntések helyességét mérlegelik. A beszámoltatáshoz pedig készüljön föl a pártvezetés és konkrétan^nond- ja ki: ezek a követelmények, ezt teljesítettétek, ezt nem, ezért ki a felelős. FEKETE TIBOR: A pártszerveze­teknek nemcsak a végeredményt kell nézniük, értékelniük. Ott kell lennünk a megvalósítás folyamatá­ban, és ha kell, politikailag intéz­kednünk. Ne csak a végén állapít­suk meg. hogy „elszaladtak” dol­gok. Tehát lényeges, hogy operatí­van dolgozzunk. Munkánkban ez­után — szerintem — nagyobb teret kell kapnia a hogyannak, vagyis a jó politikai módszereket is el kell terjeszteni. VARGA SÁNDORNÉ: Én más oldalról közelítem meg a pártellen­őrzést. Mi most elsősorban arról be­szélgettünk, hogy az üzemi pártbi­zottság hogyan feléljen meg gaz­daságellenőrző feladatának. Csak­hogy az alapszervezeteinknek is meg kell feleniök e jogosítványuk­nak. Valóban, a pártbizottság fog­lalkozik azokkal a gazdaságpolitikai kérdésekkel, amelyek az egész üzem­re vonatkoznak. De az alapszerve­zetekben, a' műhelyekben, a mun­kapadoknál már nem gazdaságpoli­tika van, hanem minőség, technoló­giai fegyelem betartása, DH-mozga- lom, munkaverseny stb. Vagyis a konkrét végrehajtás során az irá­nyítás és az ellenőrzés rajtuk mú­lik. Tehát ilyen vonatkozásban kell nekik a pártellenőrzést gyakorol­niuk. És sajnos nálunk ez még — néha — nem megy zökkenők nélkül. Taggyűlési határozataik nem egy­szer túl általánosak. ÚJSÁGÍRÓ: Vajon nem azért, mert olyan gazdaságpolitikai állás- foglalást, határozatot várnak tőlük, ami a pártbizottság dolga? VARGA SÁNDORNÉ: Nem. Nem hiszem. BAKOS MIHÁLY: Azt gondolom, ott a hiba, hogy kevés módszerbeli segítséget kapnak az alapszerveze­tek: Persze a gond abból is adódik, hogy az alapszervezeti vezetőségek­nek kevés idejük jut például egy- egy beszámoltatás előkészítésére. Adódik ez abból is, hogy nem füg­getlenített pártfunkcionáriusok, ha­nem társadalmi munkások. Hogyan segítünk ezen? Hálunk hetvenkét egyetemet, és százötvenkét techni­kumot végzett szakember van. Ami­kor konkrét gazdasági témát tár­gyalnak az alapszervezetek vezető­ségei, bevonják őket is a munkába, hogy a jelentés, a határozatuk po­litikailag és szakmailag egyaránt megalapozott legyen. MURIN OTTÓ: Szerintem a párt­ellenőrzés összefügg a partnersággal is, az egymás iránti kölcsönös biza­lommal. SIMON FERENC: Nálunk nagyon jól bevált az instruktori rendszer. A párt-vb tagjait bíztuk meg ezzel a feladattal, és minden jelentős kérdésben velük — vagy ha kell, velem — konzultálnak az alapszer­vezetek vezetőségei. embernek 30—40, sőt 80 százalékkal is többet kell dolgoznia, mint ko­rábban. Ha az érintett párttag, sőt esetleg valamilyen testületnek is tagja, még nem biztos, hogy kitörő ovációval fogadja, hogy ezután neki is sokkal nagyobb intenzitással kell dolgoznia, mert esetleg úgy véli, hogy ő azt a normát nem tudja majd teljesíteni, tehát kevesebb lesz a keresete. Nos, ezért kell nekünk együtt a gazdasági vezetéssel jól fel­készülnünk az ilyen feladatok vég­rehajtására. Vagyis már előre ta­nulmányozzuk az intézkedések vár­ható hatását, ki kell dolgoznunk a pozitív befolyásolásra az elképzelé­seket, és a gyakorlatban megszer­vezni a teendőket. RAJNOHA KÁROLY: Ez munka- módszer, munkastílus kérdése. Való igaz, a párttagok példamutatásán, aktivitásán nagyon sok múlik. Őot gyan tudják magukkal ragadni a pártonkívülieket, hogyan tudják meggyőzni őket, hogy egyet értse­nek a magasabb követelményekkel. Elhangzott, hogy az emberekkel nyíl­tan kell beszélni. Én ehhez a hig­gadtságot, a türelmet is hozzáte­szem. Azt, hogy különböző gazda­sági feladatok megoldásában is job­ban építsünk a pártmegbízatásokra. Szerintem ebben a pártmunkának még óriási tartalékai vannak. FEKETE TIBOR: Igen, a politikai munka során számításba kell ven­nünk, hogy most a különböző érde­kek erőteljesebben kerülnék fel­színre, élesebben ütköznek, és az egyének érdekei nagyobb szenvedé­lyességgel fejeződnek ki. Ez pedig minden pártszervezettől, párttagtól megfelelő felkészültséget, helytál­lást, fegyelmet és nagyobb aktivi­tást, politikai érzékenységet követel. Erősíteni kell a pártmunka mozgal­mi jellegét, élénkebbnek kel] lennie a helyi politikai életnek. Nem sza­bad megijedni a vitáktól — mi legalábbis ezt az elvet követjük —, annál is inkább nem, mivel ezek a párt politikájának minden lényeges kérdésében az elvi egyetértés tala­ján bontakoznak ki. A mi felada­tunk, hogv ezt az elvi egyetértésben kifejeződő politikai egységet telje­sebbé tegyük, és mindennapi cselek­vésünkben is érvényre juttassuk. SIMON FERENC: Ezért fontos, hogy egy „hullámhosszon” legyünk a gazdasági vezetőkkel, és itt nem­csak az első számú vezetőkre gondo­lok, hanem az osztályvezetőkre, a művezetőkre. a kerületvezetőkre. Még a brigád vezetőkre is. Csak kö­zösen tudjuk az új értéknormákat kialakítani, elfogadtatni, amelyek­nek alapja, hogy ki milyen haté­konysággal dolgozik. Közösen kell ösztönözni párttagokat és pártonkí­vülieket arra, hogy merjenek bát­rabban kezdeményezni. MURIN OTTÓ: Egyetértek. Ez ná­lunk nagyon is kézzelfogható ered­ményekre vezetett. Talán elég egyet­len példát említenem. Gyárunkban az idén az újítómozgalom — ame­lyet a gazdasági, a tömegszervezeti vezetéssel együtt ösztönöztünk, se­gítettünk — 20 millió forint megta­karítást eredményezett. És aki töb­bet tesz le az asztalra, az kapjon is többet vissza belőle, több bért, elismerést. így az igazságos. RAJNOHA KÁROLY: Ide tartó- ■ zik egy lényeges kérdés: milyen az üzemi párt- és gazdasági vezetés ; munkakapcsolata, együttműködése. Hogy abban az együttműködésben : az elvtársiasság, az őszinteség, a 1 nyíltság érvényesüljön. FEKETE TIBOR: Eredményeket ! ón is tudok sorolni. Például, hogy | milyen nálunk a pártegység, mert : a pártegység megvan, ha sokszor vi- 1 tában is jön létre. Én most csak 1 azokat a gondokat emelem ki, ame- í lyek a pillanatnyi helyzetben a mi gazdaságpolitikai irányító tevékeny- < Bégünket nem teszi olyanná, ami- i lyennek lennie kellene. Tudjuk, 1 hogy az új gazdasági szabályozók íeményebb, hatékonyabb munkát j követelnek. Sokat beszélünk most i ízekről a dolgokról, de kérdés, tud- : iuk-e, hogy a gyakorlatban mit, ho- 1 ;yan kell csinálni? Hogyan kellene i íz új követelményekhez „igazítani” ­szül — és 1980. II. negyed­évében már termelünk — kö­rülbelül 3,5 milliárd forint értéket állít elő évente. Egyelőre még az építkezésnél tartunk. A beruházás !,3 milliárd forintba kerül, amely vállalati forrásból és állami támo­gatásból valósul meg. Az idén lé- íyeges feladatokat oldottunk meg: i 3050 vagonos magsilót folyamato­san töltjük fel szójával. Előzetes számításaink szerint a teljes üzem i tervezettnek megfelelően fog in- lulni. ÚJSÁGÍRÓ: Ezeket az eredmé- lyeket tudom, nagyon sok munká­ját, felelősségteljes feladatvállalás­ai és azok teljesítésével érték el. is az elkövetkező hónapokban még nagyobb követelményeknek kell meg- elelniök, ha az ötödik ötéves ter­vet sikeresen akarják befejezni. SIMON FERENC: Aki a tömegkom- nunikációs eszközök híradásait figye- emmel kíséri, megismerheti mindazt problémát, ami elé a mezőgazdasá- ;ot a megváltozott közgazdasági kör- iyezet állította. A gazdálkodási költ­égek ugyanis jelentősen növekéd- ek. Lényeges kérdés, hogy mind a árt-, mind a gazdasági vezetés — íz adott üzemben —, ezekre a vál- ozásokra hogyan reagál. Mit tesz zért, hogy a kedvezőtlen hatáso­st ki tudja védeni? Mit tettünk mi? Izakembereinket elsősorban arra sztönöztük, hogy számításokat vé- ezzenek, és a termelés során az ol- sóbb, ám a nagyobb eredmények- ez vezető megoldásokat válasszák, gy például kerületenként genetikai énképeket készítettünk és meghatá- oztuk, hogy egy-egy területre meny- yi műtrágya kell az optimális ter­ms biztosításához, hogy feleslege­in egyetlen kilogrammot se kell­őn felhasználni. A búzánál fajta- sszehasonlító kísérleteket végez­ünk, hogy a népgazdasági követel- íényeknek megfelelő sikértartalmú úzát állítsunk elő, amit nem 285. anem 320 forintért tudunk érté- esíteni mázsánként. Anyagi érdekeltség és példamutatás ÚJSÁGÍRÓ: Feltételezem, hogy hhez megfelelő ösztönző bérrend- lert kellett kidolgozniok. SIMON FERENC: Amikor mi az vés tervet összeállítjuk, kidolgoz­ok érdekeltségi rendszerünket is. udjuk, hogy 1980. január 1-től a lezőgazdaságban a bérezésnek két Irmája lesz az évközi bérezés és z év végi részesedés, ami a nye- iséghez kötött. Most azon törjük fejünket, hogy gazdaságunkban evezetjük a teljesítménybért, gyanis az ötödik ötéves tervben 10 ázalékos munkaerő-csökkenéssel ámoltunk, és ez meg is lesz. Te­át nekünk kevesebb emberrel kell több munkát elvégezni. Itt aztán robléma, hogyan fogjuk ezt meg- dani a bértömeg-, bérszínvonal- ízd, álkodással. ÚJSÁGÍRÓ: Azt hiszem, elsősor- zn a bérek differenciálásával. Kér­és viszont, hogy ezt pártszervük, izdasági vezetésük hogyan tudja egértetni és elfogadtatni az em- srekkel? SIMON FERENC: Szerintem csak jyfajta módon: ha őszintén, nyil- m beszélünk minden kérdésről a írttagokkal akár kommunista ak- ván, akár taggyűlésen vagy párt- : •oport-értekezleten. Élénk pártélet léikül nem képzelhető el. Mert mi őször mindig a párttagokat tájé- íztatjuk a megoldásra váró fel- c iátokról, számítva a végrehajtás- , in a személyes példamutatásukra. ' iszen annak óriási a mozgósító ! «je. . VARGA SÁNDORNÉ: Túlságo- ; n egyszerű volna, ha azt monda- j ink, hogy a párttagok mindenben < ionnal példát mutatnak. Ez a gya- ] »•latban nincs így, mert egyéni ér- ] kük abban a pillanatban esetleg ] ást diktálhat. Mire gondolok? Ed- ] g nálunk becsült norma volt, most e térünk a műszaki normára, ami- j >r a gép teljesítménye a megható- ; zó. Ez azt jelenti, hogy egy-egy i Kerekasztai-beszéigetés üzemi párttitkárokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom